Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-22 / 170. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP . 1970. július 22. Testvérnézőben NOTESZLAPOK TALLINNBÓL II. Hal minden mennyiségben és változatban A lengyel szabadság ünnepe Fehérköpenyes magyar vendégek a halfeldolgozóban. Középen Fodor Mihály, a megyei tanács elnöke Huszonhat esztendővel ezelőtt, 1944. július 22-én, a kelet-európai népekre támadt fasiszta hordákat üldözve, a szovjet hadsereg és a vele együtt harcoló hazafias lengyel hadosztályok már Lengyelország felszabadításáért küzdöttek. Az első nagyobb lengyel város, Lublin fölött ismét a fehér-piros nemzeti zászló lobogott, elérkezett az ideje annak, hogy a lengyel nép legjobbjai, a munkásosztály pártjának vezetésével lerakják az új állam alapköveit. A lublini felhívás vált azzá a politikai alappá, amelyre azután az új népi Lengyelországot felépítették — eleinte mérhetetlen erőfeszimindennél fájdalmasabb ténnyel, hogy a lengyel nemzet Európa legmegtizedeltebb népeként érte meg a felszabadulást. Az újrakezdés óta immár több, mint negyedszázad telt el. Ez a történelmileg nagyon rövid idő — hiszen Lengyel- ország már állami létének ezredik évfordulóját is megérte, megünnepelte az elmúlt években — mégis elégnek bizonyult ahhoz, hogy a Lengyel Népköztársaság Európa fejlett nemzeteinek sorába emelkedjék és politikailag is olyan tényezővé váljék, amilyen korábban sohasem volt. Ezek az eredmények két nagy felismerésnek köszönévfordulóján fel akarjuk mérni a népi Lengyelország minden eredményét, vívmányát, akkor mércéül nemcsak azokat az ipari, mezőgazda- sági és kulturális mutatókat használhatjuk, amelyek Lengyelország helyét ma a fejlett ipari államok sorában jelölik ki. E részleteknél sokkal meggyőzőbb az az összkép, melynek tudomásulvétele elől immár az a kormány sem tud többé kitérni, melynek elődei két évtizeden át a revans politikáját hirdették és követték a Lengyel Nép- köztársasággal szemben. Az NSZK-ról van szó, mely eljutott annak a halaszthatatlan felismerésnek a küszöbéig, hogy a lengyel állammal a status quo alapján kell Üzleteinkben sokfajta halkonzerv kapható, köztük az igen kedvelt Sprotni is. Ezt és még több más fajtát — a Szelgyet, a Kilkát — Tallinn- ban is készíti«;. Nyolc halfogadó állomás van a tallinni öbölben. A halfeldolgozó kombinátban pedig ezer ember várja nap, mint nap a beérkező hajókat. Már messziről érezni a hal jellegzetes szagát. A nyers, a füstölt, a sült hal illata keveredik a hatalmas gyár minden zugában. A statisztika, a számok felsorolása többnyire unalmas olvasmány, de most mégis segítségül kell hívnom, hogy érzékeltessem a rettentő nagy mennyiséget és változatot: Évente 13 millió, 35 dkg-os doboznak megfelelő halkonzrev készül itt. Ez közel négy és félmillió kilogramm tisztított hal. — Ezenkívül 400 tonna halból készült készétel és 200 tonna félkész étel, valamint 650 tonna füstölt hal. Évi termelési értékük 14 millió rubel, közel 200 millió forint. Mindez halból. Az ezer dolgozó legtöbbje nő, de még ez a nagy létszám is elveszik a végelát- hatatlanul kígyózó gépsorok, futószalagok között. A gépek többsége norvég. A nagy halásznemzet kitűnő, praktikus gépsorokat szállított. — Az egyik gép 8 óra alatt 42 mázsa halat fejez le és tisztít meg. A másik a füstölőberendezés 3 perc alatt egy bála halat füstöl, majd lehűti és automatikusan becsomagolja. Hal minden változatban — írtam. Nos, felsorolni is sok lenne, hogy hányféleképpen dolgozzák fel itt a halat. — Csak mutatóba néhány változat: Szardínia étolajban, olívaolajban, mustárolajban, paradicsom mártásban, borsos, cukros, paprikás, mandulás, citromos stb. mártásban] Halak különféle szószban, halfasírozott, halpogácsa, darált hal kifliben, hallal töltött fehér és rozskenyér. És a füstölthalak sora, fával füstölt, villannyal, hidegfüstön készítve. Halleves sokfajta változatban. Észtországban igen népszerű étel Közlekedési szabályok Jugoszláviában Népszerű autókiránduló hely Jugoszlávia. A nyugati országokból nagyon sokan keresik fel déli szomszédainkat különösen a tengerpart közkedvelt. Az utóbbi években egyre több magyar rendszámú gépkocsival is találkozni a jugoszláv utakon, s nagyon sokan készülnek oda ebben az évben is. Érdemes azonban még indulás előtt megismerkedni a jugoszláv KRESZ néhány sajátosságával, amely eltér a mienktől. Arról már a közelmúltban írtunk, hogy a lakott területeken maximálisan 50 kilométeres sebességgel szabad vezetni, de még ennél is szigorúbb szabály az, hogy az egyenrangú és a nem irányított útkereszteződéseknél — csak 20 kilométeres sebességgel szabad keresztül hajtani. Ha irányítják a forgalmat, akkor 30 kilométer a megengedett sebesség. Eltér a jobbkéz szabály is a mienktől. A gépjárművek Dalról érkezve is előnyt élLÁNYOKAT 15 év felett fonó-szövő átképzésként, FÉRFIAKAT festődébe és kikészítőbe betanított munkásként, — valamint lakatost, villanyszerelőt, csőszerelőt, bádogost és tetőfedőt felveszünk. — Levélben! jelentkezésre részletes tájékoztatást adunkÜjpesti G.vapjúszövőgyár Budapest, IV., Berni út 1. veznek az emberi, vagy állati erővel vont járművekkel szemben. Ennél is fontosabb, hogy az autóbusz és a tehergépkocsi minden más járművel szemben előnyt élvez balról érkezve is! Jugoszláviában a városokban nagyon sok a jelzőlámpa és hosszabb utaknál zöldhullámot biztosítanak, tehát az egymásután következő lámpák szinkronban vannak. Általában 40 kilométer itt a folyamatos haladási sebesség, de sok helyen villogó sárga számok mutatják az előírt kilométert. A szerpentines, kanyargós országutakon ha bennünket előzni akarnak, akkor jobbra indexelve jelezzük, hogy tudomásul vettük az előzési szándékot és szabad az út. Ez a visszajelzés éjszaka kötelező. És végül egy megszívlelendő rendelkezés: ismeretlen utast, autóstoppost szigorúan tilos a gépkocsiba felvenni. V A Merkur jelentése a gépkocsi sorszámok állásáról: Traba rjt Limousine 27 057 Trabant Kombi 2 754 Wartburg Limousine 12 259 Wartburg de Luxe 8 302 Moszkvics 18 390 Skoda 1000-es 14 982 Volga 797 Polski Fiat 1300-as 2 612 Polski Fiat 1500-as 1031 Zasztawa 1944 Renault 4-es 824 Volvkswagen 1 816 Fiat 850-es 4 561 Fiat 850-es Sport 169 Zaporozsec 610 Fiat 500-as 1 668 a hal. Az egy főre eső halfogyasztás évi 23 kg és ahogy a kombinát igazgatója hozzáteszi ebben nincs benne a „maszek” halászok zsákmánya. Ha jól tudom nálunk nem éri el a 6 kg-ot az átlagfogyasztás. És mi is büszkék vagyunk halételeinkre, hát képzeljük el az ő büszkeségüket. Az igazgató meggyőző érvekkel népszerűsíti gyárát: Az embernek 25 fajta fehérjére ' van szüksége, ebből 8 fajtát az emberi szervezet csak a halból kaphat meg, semmiféle más húsban, zöldségben, — tejtermékben nincs. Végül álljon itt a nálunk is közismert Sprotni készítésének receptje: Az apró Kilka halakat megtisztítjuk, fatüzelésű füstölőben világosbarnára pácoljuk, majd egy- egy dobozba 16—24 darab halat teszünk és kétharmadrész napraforgó, egyharmadrész mustárolajat töltünk rá. Erdélyi György Következik: Csak lassan, kényelmesen. Erdehe» kombináció A folcisteinről, az öregedés elleni harcban jó eredményeket felmutató készítményről az is kiderült, hogy ösztönzi a növények fejlődésére kiható anyagcserefolyamatokat. Folcistein használata esetén a cukorrépa terméshozama pl. 27 százalékkal emelkedik. tésekkel, később mind nagyobb sikerekkel. A társadalmi átalakítást és a romhalmazzá vált ország újjáépítését egyidejűleg kellett elvégezni. Az állam szerves részévé kellett integrálni azokat a területeket, amelyeket sok évszázados német hódoltság után Lengyelország a potsdami megállapodások értelmében visszakapott. És szembe kellett nézni azzal a hetők. Az első az, hogy a nemzeti függetlenség zászlóvivője a munkásosztály, s csakis a szocialista rendszerben lehetett megteremteni a szilárd államiság minden szükséges előfeltételét. A másik felismerés, hogy független és stabil Lengyelország csakis a Szovjetunióval és a szomszédos szocialista országokkal, testvérnépekkel szoros és megbonthatatlan szövetségben létezhet. Ha a lublini kiáltvány 26. rendeznie viszonyát. Olyan eredménye ez a szocialista Lengyelországnak, amely mindennél nagyobb hozzájárulás egész Európa békéjének és biztonságának megszilárdításához. Ezeket az eredményeket' köszönti és további, közös sikereket kíván népünk a testvéri lengyel nemzetnek felszabadulása nagy ünnepén. (H.) Az elmúlt 26 esztendőben az új iparvállalatok százai és ezrei létesültek Lengyelországban. Az ipari össztermelés 1950-hez képest több mint a hétszeresésre emelkedett. Üj, modern iparágak alapjait rakták le. Betyárok nyomában A történet legalább száz éves. A nagy lombsátorú battonyai nyárfák alatt ezernyi apró sátor, vásári sokaság. Valahogyan odacsöppent egy akkurátus parasztember a Bakonyból. Kérdi tőle az egyik helybeli: — Mondja már bátyám, vannak-e még a bakonyi rengetegben betyárok? Az öreg nagykomolyan csak annyit válaszolt: — Nincsenek fiam, felszorultak a városba, a zöld asztal mellé. Gyermekfejjel hallottam a történetet, tudhattam volna, hogy — abból adódóan — minden zsiványság, huncutság a zöld (ma már inkább sárga) asztalok mellől származik. Dehát az ember mindig későn hallgat az okos szóra, mert szeretne ezernyi romantikus történetet élni át. S erre még ösztönzik is. Hajjaj, de még mennyire! Kinyitja a rádiót, s hallja: „Lenn a délibábos Hortobágyon”. Olvassa a lapokat: Nagyvázsonyban lovasjátékokra készülnek. És így tovább, és így tovább. Mintha nálunk az volna a mindennapi élet. Lassan mi is hajlandók vagyunk elfogadni, hogy egy kicsit kiestünk a huszadik század pergő ritmusából. Hát még a külföldiek! Ezért nem is csodáltam, amikor jó két évvel ezelőtt idelátogató lengyel újságíró kollégám első kívánsága az volt: nézzük meg a magyar pusztát. Tél elején, ziman- kós időben indultunk Bu- gacra. El is jutottunk Kecskemétig. Ottani kollegám lefújta az utat: — Bezárt Bugac. — Mit csinált? — néztem rá hitetlenkedve. — Mondom, hogy bezárt. A jószágokat beterelték az istállókba, a csárda vendég híján csukva. Izsákon, az állami gazdaság borpince labirintusában vigasztalódtunk. ötvenkétezer hektoliter bort tároltak és palackoztak ott. Számomra ezerszer érdekesebb volt, mint a puszta. — a jóságáról nem is beszélve. Az idén ismét eljött a lengyel kollega. Most már családostól kérték: nézzük meg a magyar pusztát. A Hortobágyon azt kérdezték: voltak erre betyárok? — Voltak — gerjesztettem romantikájukat. — S kit raboltak ki, hiszen itt nem lakott senki? — Azt, aki erre járt. — S hol laktak, hová bújtak, ha jöttek a rendőrök? — Erre nem jártak rendőrök, csak a zsan- dárok. S a betyárok nem laktak sehol. Futóbetyárok voltak. Futottak az utazók után, a zsandárok elől. A mátai úton kézzel-láb- bal megállásra késztet egy helybeli. No, legalább láthatják vendégeim, betört ide is a huszadik század, autóstop van a pusztán is. De mégsem stoppos. Komoly hivatása tudatában tor- nyosodik előttünk. — Kérem a papírokat! — Milyen papírokat? — Hát az engedélyt a puszta megtekintésére az igazgatótól, vagy az IBUSZ kirendeltségétől. Bizonygatom neki, hogy nekünk nem kell engedély, újságírók vagyunk. — Akkor fizessenek személyenként 10 forintot. Fizetünk, ö meg sandán mustrálgat bennünket. Lehet, hogy azon meditál, mennyivel többet kereshetünk a bolton, mint ő. Blokkot nem ad, szó nélkül elteszi az ötvenest. A sorompó lassan felemelkedik, előttünk az ígéret földje. De csak a földje. A füve kiégett. Mellettünk légkondicionált buszban amerikaiak érkeztek csadálni a magyar életformát. Égig felvert porban érünk a méneshez. Jó ménes! Egy ló sem rúgott meg. ‘Csak néztek, s együttérző tekintetükből azt olvastam ki; Hogy lehettek ilyen marhák ? Kánikulában kijönni ide?! Mentségül csak egyet tudtam felhozni; nem maradunk ott, s vissza sem megyünk többet oda. Egy vigasztal: a lengyelek is megtudták végre, mi a magyarok istene. — sb —
