Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. július 19. Mongólia földjén A hal szeme 2. mindignyitva A szojombónak, Mongólia nemzeti címerének ötödik szimbóluma a nyitott halszem. A mongol szeme, mint a halé, mindig nyitva. Ez a nép, mint kicserepesedett talaj a vizet, úgy szívja magába a felemelkedését jelentő tudományt. Hogy mennyit jelent egy fejlőlő gazdaság nyűgeivel küzdő ország életében a szocialista tudomány, azt az Ulánbátort Mezőgazdasági Kutató Intézetben értettem meg igazán. Az intézet 1961>-ben alakult, a Mongol Tudományos Akadémia mezőgazdasági tagozataként. Az intézet két nagyon fontos önálló tudományágat fejlesztett ki: 1963-ban a botanikát, és 1968-ban a legelőjavítással és takarmányozással foglalkozó tudományt. Tizenhat kisebb egységgel és húsz laboratóriummal dolgoznak. Központjuk 200 embere közül 30 már tudományos rendfokozattal rendelkezik. Az intézetnek kísérleti gazdasága van, de ezen kívül az ország ötven pontján végeznek tudományos megfigyeléseket. Az intézet igazgatója, D. Mojabu kandidátus elmondotta, hogy létüket a Szovjetunió és a szocialista tábor segítőkészségének köszönhetik. Felszereléseik Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyel- országból és Magyarországról Valók. Az NDK segítségével alakították ki például virus- tani, mikroíotó, hús és tejkutató laboratóriumukat. Kutatásaik megindításának alapeszközeit, a krematográ- fiai laboratóriumot a magyaroktól kapták, s nyolcán fél évig tanulmányozták hazánkban a műszerek kezelését. A leve szőre értékes Mongólia mezőgazdaságának alapja az állattenyésztés, de jelenleg még megközelítően sem hoz annyi hasznot, — mint amennvit hozhatna. Az intézetnek éppen ezért két fő feladata van: az állatállomány javítása és az állatbetegségek elleni küzdelem. Főleg a mongol juh fajta nemesítésével foglalkoznak. A durva szőrű ősi fajtából ma már öt csoportot tenyésztettek ki. s sikerül egv egészen új fajtát is nverniök, — amelynek különösen finom a gyapia. Időbe tellett annak felmérése is, hogy az ország mely részén milyen állatfajta tenyésztését érdemes szorgalmazni és tökéletesíteni. A Góbi vidéken például kecskét tenyésztenek és nemesítenek. Nyugat-Mongóliában pedig a nagytestű úgynevezett hús- juhot tartják. A szarvasmarhát az arra alkalmas vidékeken főleg húsáért nevelik. Hatezer tevéje van az intézetnek. s a fajtatökéletesítésen dolgoznak. A teve szőre nagyon értékes, de Mongólia állománya ilyen szempontból még meglehetősen elhanyagolt. Az utóbbi évekig ebben az országban ismeretlen volt a baromfi. Az intézetnek már baromfi-gazdasága is van, s igen jó ízű, nagy fajta mongol-tyúkot sikerült kitenyész- teniök. A mongol-tyúk tojáshozama alacsony, de tojásuk a nálunk ismertnél jóval nagyobb. A mezőgazdasági kutató intézethez tartozik a tejüzem, ahol évente félmillió liter tejet dolgoznak fel. Érdekessége: itt állítottak elő először nagyüzemi módszerekkel kumiszt. Látogatásunkkor meg is ízleltük, csakúgy, mint a tejből és tejszínből készült szárított túrót, az árváit, — majd tejpálinkával, a híres arhival koccintottunk az intézet dolgozóinak egészségére és további sikeres munkájára. Mint a korábban elmondottakból kiderült, valamivel mi magyarok is hozzájárultunk a mezőgazdasági kutatások megindításához. Még jelentősebb hozzájárulás lesz a most épülő hatalmas biokombinát, amelynek üzembe helyezését már oly nehezen várják Mongóliában. A biokombinát magyar szakemberek munkája. Ez az üzem a többi között 50 féle vakcinát állít majd elő, s már az induláskor 50 ezer liter oltóanyagot termel. Pásztorokból szakmunkások A hal szeme mindig nyitva — a mongol ember mii»- dig figyel, mindig tanul. Űrről meséltek a kint dolgpzó mezőkövesdi kőművesek is, akik Ulánbátorban egy kul- turházat építenek. Papp Gyula csoportvezető-kőműves elmondotta, hogy három hónapos kinttartózkodásuk idején nemcsak építettek, — hanem új szakembereket is neveltek a jurtákból bejáró pásztorokból. Aki már elhatározta, hogy mesterséget szerez, az hálás minden szakmai fogásért, amit eltanulhat a magyar építőktől. — Olyan szeretettel és figyelmes udvariassággal vették körül kőműveseinket, hogy azok alig tudtak erről meghatottság nélkül szólni. Résztvettem a magyar tervek alapján, magyar szakemberek irányításával felépült ruhagyár átadásán. Az új létesítményről Dazdorzs elvtárssal, a gyár igazgatójával beszélgettem. Elmondotta, — hegy 500 munkással indul meg a termelés, s a dolgozók 90 százaléka nő. — Nagy öröm ez a gyár a népnek — mondta, s szavaiban nem volt semmi hamis pátosz. Mert itt mindent szó szerint lehet értelmezni. Egy új gyár valóban az egész népnek öröm. Adamovics Ilona Egy szép kiállítás és a hanyagság tárlata A törökszentmiklósi járási művészeti hetek eseménysorozatából a Kenderesen rendezett Mai Lengyelország című kiállítást és egy másikat néztünk meg. De erről később... ☆ A kenderesi művelődési ház klubjában rendezett kiállítás foto-dokumentációs bemutató. A tiszta, kulturált környezetben kiállított képanyag impozáns, sokoldalú. A művészfotók és tablók tematikus egymásutánja jó áttekintést ad a baráti ország fejlődéséről. Szemléletesen mutatja azt az utat, amelyet a testvéri lengyel nép megtett a pánok Lengyelországától a szocializmus építésének mai eredményeiig. A nagyméretű felvételek szinte —1 mindegyike fotóművészeti alkotás is, így nagyszerű vizuális hatást adnak. Elhelyezésük is jó, talán még szerencsésebb lenne, ha a legfontosabb témák kiemelése súly- pontozottabban történne. Ennek láthatóan a helyhiány — pedig egész nagy a klubszoba — szabott határt. A kiállítás látogatott, — a mai nappal zár — sajnos a művészeti hetek programjában további „vándoroltatását”, más községekben való bemutatását nem tervezték. Kár, mert ez a foto-dokumentációs anyag szélesebbkörű nyilvánosságot is megérdemelne. •ír Cikkein elején jeleztem, — hogy másik kiállítást is megnéztem, pontosabban megakartam nézni: a Kuncsorbára ígért lengyel népművészeti kiállítást. Most zavarban vagyok. — Nem tudom, hogy láttam-e valójában ezt a tárlatot. Jó helyen jártam-e? A kuncsorbai művelődési otthonban találtam tizenkét darab füzetlap nagyságú fényképet, — többségükben lengyel néptáncosokról. Ez lenne Lengyelország népművészetének keresztmetszete? Ki vállalja, hogy egy tucat fényképpel már bemutatja a népi hagyományokban oly gazdag ország művészetét? Ezt is hogyan! Kuncsorbán felfedezték a réteges kiállítás módszerét. A lengyel táncosokat ábrázoló fényképek ugyanis a lenin foto- dokumentációs tablók tetejére vannak felakasztva. A „rendezők” annyi fáradságot nem vettek maguknak, hogy önálló falfelületet, vagy tárlót biztosítsanak a képeknek. Persze, nem tudom jó helyen jártam-e...? Lehet, hogy van Kuncsorbán egy igazi lengyel népművészeti kiállítás, de azt nem találtam meg. Sehol egy falragasz, egy -icipici kis cédulácska.^ Akiket megkérdeztem, hogy tudnak-e a kiállításról, bizony nem hallottak róla. De mit kétkedem, bizonytalankodom: a művészeti hetek programjában ott szerepel, hogy a kiállítást a művelődési otthonban tartják. Biztos jó helyen jártam, — mert egy 19 soros, „Lengyel- ország népművészete” című, géppel írott ajánlást is találtam a tizenkét falra csapott — bocsánat: a Lenin kiállításra rajzszegezett — fénykép előtt. Így kezdődik: „A Lengyel Népköztársaság gazdag kulturális hagyományokkal és kulturszokásokkal rendelkezik.” A mondat másik felét nem is értem, de ha szó szerint értelmezem, már sértő is... A népművészeti kiállításiéi, — ha már mertük így közhírelni ezt a minősíthetetlen hanyagságot — joggal azt várná a közvélemény, — hogy ízelítőt adjon a lengyel fazekasok, népi fafaragók, — hímzők, szőtteskészítők, népi iparművészek munkáiból. — Sajnos... A művészeti hetek programja szerint ezt a „kiállítást” bemutatják maid Két- pón, örményesen. Tiszarof- fon és Tiszatenyőn is. Vagyis ezt a tizenkét darab felirat nélküli fotot. Reméljük meggondolják és nem mutatják be. tiszai La jos Szükség van-e az életvitel összetételre ? Újabban igen gyakran olvashatjuk az újságokban az életvitel összetételt. Figyeljük meg a következő mondatot: „A fiatalember egész életvitele kimeríti a garázda életmód jellemvonásait”. A közölt mondat nyelvi formálása nem gazdaságos. Az életvitel és az életmód ösz- szetett szavak valójában ugyanazt a nyelvi szerepet teljesítik, s az életvitel ösz- szetétel helyett és helyén elég lenne a rövid élet szó szerepeltetése. A szokatlan és ritka összetétellel nem véletlenül foglalkozunk ebben a közleményünkben. Mivel egy újságcikkben, illetőleg egy szerény híradásban vállalt nyelvi szerepet összetételünk, feleslegesen elszakositotta, elhivatalosította a nyelvi formálást. A létezést, a létezés formáját, módját és állapotát megnevező összetételekben bármilyen beszédhelyzetben, szövegösszefüggésben szerepelhet összetételi tagként: életcél, életelv, életforma, életfelfogás, életmód, életrend, életkörülmény stb. Az életvitel összetétel nem illik bele a sorba. Szótárainkban sem találhatjuk meg. Akkor hogyan került az idézett szövegbe? Ügy, hogy a mondat megfogalmazója a mindennapi élet nyelvi formálását nemkívánatos mértékben közelítette a szakmai, illetőleg a hivatalos nyelv- használathoz. Az életvitel összetétel is az elhivataloso- dásnak, a túlszakosodás- nak, a köznyelvtől való eltávolodásnak, elszakadásnak tipikus példája. Az életvitel összetétel utótagja, a vitel hangsor eddig elsősorban a szaknyelvben, a hivatalos nyelvben kapott nyelvi szerepet: könyvvitel, számvitel, ügyvitel, pervitel stb. Beszélhetünk és írhatunk tehát az ügyek viteléről, megbízhatunk valakit a perek vitelével, de ne beszéljünk és ne írjunk életvitelről, mert az életmód, az életforma, az életrend, vagy éppen az egyszerű élet szavunk is ki tudja fejezni azt, amit e feleslegesen fontoskodó, hivataloskodó összetétel fejez ki. Ha az elhivatalosodás és vele a körülményeskedés tovább terjed és erősödik, akkor még megérthetjük, hogy az él ige szerepét is átveszi a terpeszkedő, fontoskodó életet visz nyelvi forma. Az életvitel összetétel is éppen annyira erőszakolt kifejezés, mint az életet visz nyelvi képlet. Ha nem szükséges, ne szakosítsuk és feleslegesen ne bonyolítsuk a közlést, a nyelvi formálást. Dr. Bakos József A búcsúzás pillanata egyre inkább közeleg. Ma véget ér a Barátság Nemzetközi Katonaifjúsági Tábor. Az utolsó napokban a fiatalok talán még aktívabbak, mint a kezdet kézdetén. Gyakran kattannak a fényképezőgépek, barátok kerülnek a filmre, tudnak szeretni. Nekem egy kicsit otthon járnak a gon- dalataim. Sztanke Dimitrov- ban a napokban vár kisbabát a feleségem. Ugye érthető, ha rájuk gondolok? A tábor életére különben a vidámság volt a jellemző. Maltuf Frantisck, az örökös ban' is nagyszerű. Ahogyan magyar barátaink ezt megszervezték, az szupernagyszerű. Köszönet érte. Hasonlóan nyilatkozott Lothar Knochc, a Német Demokratikus Köztársaság fegyveres erejének századosa. Oleg Hrisztoforov dik az ifjúsági szervezetekhez, elsősorban az iskolásokhoz. A cserkészek között mindennapos vendég. Itt sem tudta megtagadni önmagát. Martfűn az üzemlátogatást követő sportversenyen állandóan 10—15 általános iskolás vette körül. A bolgár hadsereg mérnök főhadnagya Angel Tomov Angelov mintha egy kissé zárkózottabb volna. Talán nem érzi jól magát? — kérdeztük meg. — De. A magyarok nagyon barátságosak. Bárhová is mentem, mindenütt szeretettel fogadtak. A magyaroknak két szívük van,, kettővel Lothar Knoche Frantisek hadnagy 1964 óta szolgál a csehszlovák fegyveres erőknél. Jó ifjúsági vezetőnek tartják parancsnokai. társai. S ezt a táborban is bizonyította. Elismerésképpen a magyar néphadsereg politikai főcsoport főnöke Kiváló Katona címmel tüntette ki. Oleg Hrisztoforov őrnagy, a szovjet delegáció vezetője, akit csak mosolyogni láttunk a nyolc nap alatt, a tábort szanatóriumnak nevezte el. — Maga az a cél. hogy ánoljuk fegyverbarátságun- kat. gyarapítsuk internacionalista érzéseinket önmaga« Vieru Gheorghe — Szeretnénk mi is ilyen tábort rendezni, örülnék neki, de egy kicsit félnék is. Nehéz lesz a magyarokat felülmúlni. «r Arcok a táborból. Néhá- nyan azok közül, akik ma elköszönnek barátaiktól, elbúcsúznak Szolnoktól, a Ti- sza-ligettől. Nem örökre. Valamennyien remélik, hogy még találkoznak. a búcsú szavai ezúttal: Viszontlátásra jövőre, a Varsói Szerződés Valamely államában! Zygmund Andrej Kowalczyk hogy odahaza majd élményeket frissítsen a fénykép’. Nyolc napot töltöttek a Ti- sza-ligetben a Varsói Szerződés tagállamai hadseregének küldöttei. Zygmund Andrej Kowalczyk, a lengyel fegyveres erők főtörzsőrmestere a szakasz kultúrfelelőse volt a tábor idején. Nőtlen fiatalember Lubanból. Otthoni munkája szorosan kapcsolómókamester, a szakasz labdarúgó csapatának centere, ha játékról volt szó, ő elsőnek jelentkezett. — Fiatalok vagyunk, nem igaz? Mikor nevessünk, ha nem most. Különben nagyon jó a táborban. Nyújtanánk a perceket, hogy minél később kelljen búcsúzni. De hát mindennek vége lesz egyszer. Néhány nap múltán fel sem tűnt a nyelvek különbözősége. Mindenki ismerős, mindenki barát, s mindenki vidám, jókedvű. Ezért jöttünk, hogy így legyen. Vieru Gheorghe román sorkatona is azok közé tartozik, akik a legnagyobb elismerés hangján szóltak a táborról. Angel Tomov Angelov Maltuf Frantisek Barátság, jókedv, fiatalság Arcok a katonai táborból
