Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
1970. július 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szeged üzen az országnak Ismét megérkezett a Tisza- parti város hatalmas szabadtéri színpadára a nagyot mondó, jó hangú,_ délceg Háry János és felcsendültek Kodály örökszép melódiái. A dóm előtt a meseszerű naív, derűs díszletek, a nagyabo- nyi tornyok, a Burg, a császári önkény udvara, ahová a nép nem juthatott el soha, csupán a kivételes hári- jánosok hihetetlen, mégis hihető százszorszép meséiben, fje vés szólisták: Melis György, Moldován Stefánia Dayka Margit, Kőműves Sándor, Szalma Ferenc ajándékozza meg a Szegedre látogató tízezreket kedves estékkel, e daljáték bemutatásán. A Mayland alól hazavágyódó fáradt bakák, a tábortűz mellett zsupfecieles falusi házakról álmodó magyar bakák éneke megfog bennünket, miképpen a harmadik felvonásban a nép hagy jelenete, a színpadról kitolja a Burgot, a háttérbe. Plasztikusan fejezi ez ki a mű alapeszméjét, az évszázados népi vágyat, hogy ezt a sziporkázó úri világot egyszer s mindenkorra eltávolítsák a történelem színpadáról. Így ünnepel a város. Hosszú, iiaszlgató, keserves hónapok után, a Maros és a Tisza fenyegetőzései, áradásai után most Ünnepi díszt öltött, találkozót adott külföldi és honi turistáknak, utazóknak, művészeknek, művészeti csoporA // Szabad Euiópa" Ázsiában? A Zolnierz Wolnosci varsói napilap a Szabad Európa Rádió Ázsiában? címmel közölt hírmagyarázatában a többi között ezeket írta: Müncheni jól értesült körök beszámolói szerint e nyugatnémet városban egy ideje furcsa dolgok történnek: a könyvüzletekből elfogyott az összes spanyol és török nyelvkönyv, de a keresletet mégsem sikerült kielégíteni. Mint kiderült, a török és spanyol nyelv iránt hirtelen érdeklődés a „Szabad Európa” munkatársait ragadta magával június 15-e óta. vagyis attól az időtől kezdve, hogy igazgatójuk visszatért Bonnból a Scheel külügyminiszternél tett látogatásról. Scheel ugyanis tájékoztatta az igazgatót, bizonyára kénytelenek lesznek beszüntetni tevékenységüket az NSZK területén. Lehet, hogy a Szabad Európa személyzetének el kell költöznie, éspedig abban az esetben, ha az NSZK kormánya ezzel is bizonyítani óhajtja, hogy a kelet-európai országokkal következetesen viszonyának megjavítására törekszik. Lehet, hogy egy napon a Szabad Európa Rádió így kezdi majd adását: itt a „Szabad Európa” — Ázsiából — hangoztatja befejezésül a kommentár. Fekete liszt Űj termék, feketeliszt gyártására rendezkedik be a dorogi mészmű. Az öntödék ugyanis azzal bízták meg a dorogi üzemet, hogy kísérletezzenek ki számukra olyan kőszén őrleményt, amit az öntőformák készítésénél használhatnak. Az öntödékben eddig barna szénből készített lisztet alkalmaztak, ennek az őrleménynek azonban sok hátránya van. ígv például rendkívül gyúlékony, s szállítását tűzveszélyessége m'att a vasút nem vállalja. toknak, tudósoknak. A homokzsákok, fólia-erdők helyén frissen ültetett virágok, az úszóházak is a helyükön, már napok óta tanácskoznak a VII. pedagógiai nyári egyetem hallgatói, világhírű tudósok előadásainak örülve. Újjáépült az újszegedi szabadtéri színpad is erre a nyárra, és csodálatos estéket szerzett az odalátogatóknak Tavaly kezdődött az átalakítás, technikai jellegű változásokkal, s napok óta külföldi és hazai táncegyüttesek járták a talp alá valót a megnagyobbított 33x18 méteres színpadon. Az újjávarázsolás után most szebben illeszkedik a romantikus, hangulatos ligetbe az ország legszebb és talán legjobban felszerelt parkszínpada, amelyen neves együttesek versengtek: a bolgár Lovecs város szakszervezeti művelődési házának táncosai, a csehszlovák Jasenka nevű énekés táncegyüttes, Kelet-Mor- vaország legnépszerűbb csoportja, a lengyel bányászok népi tánccsoportja, az NDK- ból a berlini Hermann Dun- cker együttes, a román Moldvai tájak nevű száztagú cső-* port, a szovjet Rogy in a szak- szervezeti együttes. Mellettük 'a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztiválon a hazai szakszervezeti együttesek, a Dunai Vasmű, ÉDOSZ Szeged, Építők, Vadrózsák, a Gyöngyösi MÁV és Vidróczki, a Vasas Központi Művész Együttese és a VDSZ Bartók Béla tánc- együttese lépett fel. Bfegnyilt pénteken a 25. Szegedi Ipaii Vásár is. Reprezentálja az elmúlt negyedszázados fejlődést, hiszen az ország 14 megyéjéből. Budapestről is jöttek el üzemek, Csongrád megyéből 51 kiállító, Jugoszláviából pedig 70 kiállító. A termékparádén igen nagy a látogatottság, ez most a városközpont. A látogatók ezrei járják a fedett és szabad kiállítási területet, az iskola- épületeket, ’—^nyörködve a szebbnél szebb mintakollekciókban, termelőeszközökben. Esténként pedig irány a Dóm tér. ahol ma már a Novoszibirszki opera- és balett-színház száztagú balettegyüttese mutatja be Csajkovszkij Csipkerózsika című művét. A nagyhírű egvüttes a távoli Szibériából érkezett. 25 évvel ezelőtt, 1945 májusában, a győzelem napján Szibériában a muzsika új fellegvárában felcsendült Glinka Ivan Szu- szanyin című operája. Azóta nagy feladatot vállal e? az együttes, utazó e^dittesnek is nevezik, a negyedszázad alatt mintegy 10 millió ember előtt szerepeltek tagjai. Hazánkban most bemutatkozik Ligyija Krupenyina vezető balerina is. Szeged most így üzen: ünnepeivel köszönti a bajban segítségére sietőket, s hív országot-világot a közös szép örömökre, a Tisza-parti fényes estékre. Sz. Lukács Imre Kimagaslóan jó évet zártak a tsz-ek Megyénk termelőszövetkezeteinek közös vagyona — a tavalyi zárszámadás után — elérte az 5,2 milliárd forintot. A növekedés egyetlen év alatt 17,7 százalékos volt. A közös vagyon minden évben gyarapodott, ám a tavalyihoz hasonló fejlődésre eddig nem akadt példa. A közös vagyon növekedése fokmérője a szövetkezetek gazdálkodásának, dokumentálja azok erősödését. A gazdaságirányítással ösz- szefüggő intézkedések egyre kedvezőbben éreztetik hatásukat megyénk szövetkezeteiben is. A közös gazdaságok pénzügyileg is önállóak lettek, termelésük jövedelmezőbbé vált. A hitelrendezés, az amortizációs elszámolás bevezetése, a termelői árak rendezése, az új ártámogatási rendszer a gazdálkodás színvonalának emelésére ösztönzött. A személyi jövedelem is nőtt Tavaly kimagaslóan jó évet zártak megyénk tsz-ei. A szövetkezeti bruttó jövedelem 42.5. a felhalmozás 61,3 százalékkal emelkedett. A ráfordítások költsége viszont 6,9 százalékkal csökkent. Ez több megelőző év együttes eredményét is meghaladja. A tsz-ek helyesen éltek a gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségekkel. Fejlődött az agrotechnika, tovább szilárdult a gazdaságok szervezeti élete, s javult a munkafegyelem. A tagok magukénak érzik a szövetkeze'et. Tudják, hogy személyes boldogulásuk, élet- színvonaluk a tsz erősödésétől. a közös vagyon gyarapodásától függ. 1968-ban az egy tagra jutó átlagjövedelem 15.161, tavaly 17.613 forint volt. Igaz, a differenciálódás rendkívül nagy a szövetkezetek, sőt a különböző ágazatokban dolgozók között, ám a javulás kétségtelen. A jövedelem emelkedését bizonyítja az is, hogy 1968-ban a tsz-ek 1,3 millió, tavaly 7.9 millió forint jövedelem fel- használást szabályozó adót fizettek (123 tsz közül 50). Viszont a holnapra is gondolnak A személyes jövedelem és a felhalmozás aránya 1963- ban 78:22, tavaly 71,4:28,6 százalék volt. A közgazdasági szabályzók hatására tovább növekedett a beruházási kedv a szövetkezetekben. A beruházott vagyon egy év alatt 20.6 százalékkal emelkedett. A tsz-ek 547 millió forintot fordítottak az állóeszközök gyarapítására. Ennek nagyobbik hányadát építkezésekre. Tavaly például 53 szarvasmarhaistálló (5634 férőhellyel) és 24 sertésistálló (6282 férőhellyel) készült el. Ezek elsősorban korszerű, szakosított telepek. Tavaly 10 500 holdon végeztek talajjavítást. Hiba, hogy túlzottan emelkedett — 100 millió forinttal — a befejezetlen beruházások értéke Igaz, ezek nagy része több év alatt épü lő szakosított telgp. Biztonságos gazdálkodás Pozitív vonás, hogy a tsz- ek forgó vagyona tavaly 16 százalékkal emelkedett. Több a takarmány, a tenyész-, igás- és növendékállat. A forgó vagyon növekedése biztonságosabbá tette az idei gazdálkodást. Csökkent a 1 tsz-ek hitelállománya, a biztonsági alap viszont több mint kétszeresére emelkedett. Közög gazdaságaink vagyoni helyzete, fejlődése tehát biztató. Ez azonban nem feledtetheti az idei gondokat. A mostoha időjárás okozta természeti cs=Bás — ár- és belvíz — rok szövetkezetei és állami gazdaságot sújtott Ezek leküzdése nagy erőfeszítést követel me * a vezetőktől. S dogozóktó! arnnt. — m. I. — Testvéreink ünnepén A magyarokat és az észteket már 99^®" ősidők óta rokcmi szálak fűzik egybe. De igazi testvéri kapcsolatokról és barátságról csak most beszélhetünk, amikor népeinket közös eszmények egyesítik.” Arnold Greennek, az Észt SZSZK Minisztertanácsa elnökhelyettesének szavait idéztem, de idézhetném Ugyanezt a gondolatot a párnui halász, a tartui egyetemi professzor, a Volta gyár szerelője, vagy az Ohtuleht című lap főszerkesztőjének szavaival is. Így mondják, hiszik és tudják valamennyien a tőlünk oly távoli, de szívünkhöz mégis közel álló szovjet köztársaságban. A nagy déli testvérnép... Amikor először hallottam ezt a mondatot egy tallinni beszélgetés alkalmával, gépiesen bólintottam, s hirtelen el sem tudtam képzelni, hogy most rólunk beszélnek. Nagy nép. Olyan régen mondták ezt rólunk, hogy ma már nem is figyel rá a fülünk. De ha az arányokat nézzük. meg kell bocsájtani ezt észt barátainknak. A Szovjetunió egyenrangú népeinek testvéri közösségében az észt nemzet a maga alig másfél milliójával — gazdasági és kulturális életét tekintve bármilyen jelentős is — lélekszámút illetően valóban kicsi. Hozzájuk képest a mi tízmilliónk nagynak számít. De mai kapcsolatainknak mégsem ilyen magyarázata van. Mint ahogy az etnográfiai rokonság hangoztatása sem elegendő indok. Ugyanis — Ralf Mi-, kenberget, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság észt tagozatának ügyvezető titkárát idézem —: „A múltban, az első és második világháború közti időben is ismert volt a rokoni kapcsolat. De ezek a kapcsolatok nagyrészt a vezető rétegek kölcsönös kitüntetés adományozására ■ szorítkoztak. A dolgozó népnek hiányoztak a lehetőségei a kapcsolatok felvételére.” Kádár János elvtárs Tallinnban járva így beszélt a két népet összefűző testvéri kötelékekről: „Magyarok és észtek egyaránt a finnugor népek családjához tartoznak, népeinket a közös származás. a rokonság szálai és máig élő emlékei is összekapcsolják. Még abban is sok a hasonlóság, hogy népeink az elmúlt századokban sokáig harcoltak idegen elnyomók ellen, s a közelebbi évtizedekben a magyar és az észt nép öntudatos fiai súlyos és váltakozó sikerű harcot vívtak a társadalmi fel- szabadulásért, míg végül is győztek és a szocializmus építésének útjára léptek. Nálunk van egy eléggé elterjedt szólásmondás arról, hogy az emberek megítélésénél nemcsak az a döntő, honnan jön valaki, hanem az is, hogy hová tart. A finnugor származás révén rokonok vagyunk, ez a múltra utal, arra, honnan jöttünk. Nagyszerű az, hogy ősi kapcsolataink napjainkban új, erős kötelékké bővültek. Az észt és a magyar nép ma valóban és igazán testvér, mert egy úton jár, vállt bálinak vetve együtt harcol, mert közös a népeinket vezérlő eszme, közös a cél: a szocializmus, a kommunizmus és a béke.” íme, ez mai forró és elvtársi kapcsolataink alapja. És büszkék vagyunk arra, hogy e kapcsolatok történetének legszebb lapjait az elmúlt évtizedben mi Szolnok megyeiek is írtuk. A Szolnok megye és Tallinn közötti barátság — amelyet elsősorban a két nép közös eszményei táplálnak — példája a legnemesebben értelmezett proletár- nemzetköziségnek, a népek barátságának, s része az örök és eltéphetetlen magyar—szovjet barátságnak. Ezért ünnep számunkra is július 21-e, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója. Hosszú és viharos történelmi múlt áll e dátum mögött. Az észt nép élete örök harc volt az idegen elnyomók ellen. Svéd, dán hódítók után a német lovagrend, majd az orosz cárok, megint svédek, lengyelek, s újra németek, a cári Oroszország — ki tudná még felsorolni is a hódítókat, az elnyomókat. De a harcokban edzett, a szabadságot oly rajongásig szerető nép hitét nem tudták megtörni. Az 1893-ban megalakult első marxista körök elhintették azt a magot, amely alig néhány évtized alatt virágba szökkent. A szocializmus eszméinek zászlaja alatt felgyorsult a történelem Észtországban is. Az októberi forradalom győzelme után itt is szovjet hatalom született, majd 1918. november 29-én megalakult az észt szovjet köztársaság. A belső és külső ellenforradalmi erők, a Magyar Tanács- köztársasághoz hasonlóan, egy időre még el tudták fojtani a népakarat érvényesülését. Ám alig két évtized után, a kedvező történelmi helyzettel élve, az észt dolgozók megdöntötték a fasiszta diktatúrát, majd egy hónap múlva, július 21-én, újból, most már visz- szavonhatatlanul és örökre kikiáltották a szocialista köztársaságot, s csatlakoztak a Szovjetunió népeinek nagy családidhoz. A három évtizeddel ezelőtti nap fordulópont lett Észtország életében. Megnyílt a szabadság, az egyenjogúság, a politikai, gazdasági és kulturális felemelkedés útja. Művelt és szorgalmas északi testvérnépünk jól hasznosította mindazokat a kedvező lehetőségeket, amelyeket a szocializmus körülményei, a Szovjetunióhoz való tartozás eredményeztek. Ma boldogan élnek a virágzó kultúrájú, iparilag magasan fejlett szovjet köztársaság lakói. Az évfordulón, nagy nemzeti ünnepük alkalmával, őszintén, jó szívvel kívánjuk testvéreinknek, érjenek el még sok sikert ezen az úton járva, a szocializmus útján — amely a mi útunk is. — V — Termelés helyett a sséntárolóban Egy !\DK automata gépsor furcsa története a kunszentmártoni téglagyárban Az alföldi szénhidrogén bányászat öt éve (Tudósítónktól) Az elmúlt öt évben az alföldi szénhidrogénbányászat jelentősen fejlődött. Nagymértékben növekedtek a kutatási eredmények, lényegesen emelkedett a termelési színvonal. Tegnap délelőtt a szolnoki bányaműszaki felügyelőségen az alföldi szénhidrogénbányászat szakemberei — az olajipari párt- bizottság megbízásából — tartottak megbeszélést a fejlesztés további feladatairól. Szükségessé vált, hogy az illetékes szakemberek részletes tanulmányt készítsenek. A tanulmány célja, hogy felmérje a kutatás, a termelés, a technikai felkészültség és az egész alföldi szénhidro- génbányágzat jelenlegi és távlati helyzetét. A tanulmány részletesen foglalkozik majd a geofizikai és földtani kutatás helyzetével, valamint a már termelésbe állított szénhidrogénmezők termelési ütemének fokozásával. Megvizsgálja a termelésbe állított szénhidrogénmezők gazdaságosságát. A tanulmányt készítő bizottság vezetőjéül az alföldi olajipari pártbizottság dr. Vándorfy Róbert főgeológust kérte fej. A kunszentmártoni téglagyárban Szőke György főművezető, a gyárvezető helyettese egyáltalán nem tiltakozik. amikor kérdezem: igaz-e, hogy a gyár udvarán drága import gépsor hever régóta? A széntárolóhoz vezet. — Megmutatja, ime itt van. Az NDK-ban gyártott cserép- gyártó berendezés, Görlitz városából érkezett — tavaly ilyentájt. Finom alkatrészei ládába csomagolva a raktárban, —- a gépsor nagy része azonban a széntárolóban van már egy esztendeje. Azt nem tudja megmondani, meddig lesz még ott. A téglagyári egyesülés 1969. IV. negyedévére ígérte, hogy üzembe helyezi. Megmutatja a gépsor helyét is. Tavaly — így tudja — azért nem szerelték be, mert nem volt rá pénz. Az idén? Nem tudja mikor történik vele valami. A gyárvezető helyettese több felvilágosítást nem tud adni a gépsor ügyében. A téglagyári egyesülést emlegeti Mezőtúron. Ott. a beruházási osztály bizonyosan többet mondhat, azt is talán, mikor várható az üzembehelyezés. A téglagyári egyesülés szakelőadója a főmérnökhöz küldött. A főmérnök pedig cáfolja a kunszentmártoni vélemény egy részét. Azt állítja, a gépsor nem könnyíti a nehéz fizikai munkát, „csupán” termelékenyebb. Értéke mintegy 400 ezer forint, s valóban 1969-ben nem volt pénzük felszerelni. Az idén sem állnak jobban, tehát ebben az évben sem valószínű, hogy a Kema-automata dolgozni fog. Különben is, az átszerelés idején nem tudnának termelni. Márpedig most, az óriási árvíz után. amikor a pépgazdaságnak nagy szüksége van az építőanyagra, ésszerűtlen lenne a cserépgyártás szüneletetése. így előreláthatóan csak 1971-ben állhat munkába az automata gépsor. Valóban, jelenleg az a legfontosabb, hogy tégla- és cserépgyáraink minél több építőanyagot adjanak az orr szágnak. Ezzel nem vitázunk. Csupán az effajta beruhá- zást. az ésszerűtlen, megfontolatlan importálást bíráljuk. Két évig a széntárolóban. a drága NDK-automata. Úgy lehet, ennyi idő alatt megszolgálta volna már az árát is. Végezetül még annyit: —- Nagy híre van már Kun- szentmártonban az esetnek. Hadd ne idézzük, hogyan vélekednek róla az emberek... S. J.
