Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

1970. június 12. SZOLNOK MEGYEI NEPLAf 3 Ürktí" " ^ • ■ A Köxéptisxavidéki Vízügyi Igazgatóság területén működő Ar- és Belvízvédelmi Területi Bizottság közleménye A termelőszövetkezetek és a közművel Beszélgetés Fekete Tibborral, a jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz elnökével A Tisza és Hármas-Körös jelenlegi ki­sebb árhulláma a védvonalak között ál­talában az előrejelzett szintű vízállások­kal vonul le. Tiszafürednél a vízállás nem változott, lejjebb folytatódott a mér­sékelt adapás. Az elkövetkező 4—5 nap­ban lényegében az árhullám 1—2 cm-es mozgása várható csupán. A III. fokú ké­szültség fenntartása még kb. 8—10 napig szükséges. Az elmúlt 24 órában a párás meleg, zivataros időjárás folytatódott, amely ki­adós esőket, helyenként felhőszakadást is okozott. A nagyarányú esőzés nemcsak a védvonalakon nehezítette a védekezés munkáját és lehetetlenné tette a töltésen való közlekedést, hanem a Hortobágy— Berettyó mentén súlyosbította a belvízvé­delmi helyzetet, mivel itt a Hortobágy— Berettyó magas vízállása miatt csak kor­látozott lehetőség van a belvizek beszi- vattyúzására. A tartós, magas vízszintek miatt át­ázott töltéseken fokozni kellett a figyelő- szolgálat ellátását, a már elhelyezett vé­dőművek ellenőrzését, szükség szerinti továbbfejlesztését és újabb helyeken a töltéspadkák, töltések megcsúszása ellen a pátrialemez leverési és fóliaterítés el­helyezési munkálatokat. Ahol az esőzés nem zavart, a szivárgópadkák építése folyt, azonban, egyes helyeken nagyobb belvizek keletkeztek. Ennek következtében Mezőtúron 40 házból tizet ki kellett ürí­teni, amire Kőtelken is hét esetben sor került. A védekezésben közreműködő fegyveres erők további kivonása folyamatban van. Az elmúlt napon a 4. K. Á. K. egységei is befejezték árvízvédelmi tevékenységüket. A jelenlegi helyzet védekezés szempont­jaiból várhatóan olyan problémát nem okoz, amely az eddig megtett védelmi erő­feszítéseinket veszélyeztetné. A Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság irányítása mellett a mintegy 3000 vízügyi dolgozó, valamint a tanácsok által biztosított köz­erők a munkásőrség és karhatalom közre­működésével el tudják látni a jelenlegi teendőket. A legújabb hidrometeorológiai jelenté­sek figyelembe vételével szükségessé vált tartalékok képzése, mivel a Szamos, Krasz. na, Túr, Sajó, Hernád. Berettyó, Körösök vízgyűjtőjében nagyobb mennyiségű csa­padék esett Fogy a víz, fogynak a védekezők Ahogy csökken a Tisza vizszin tje, úgy fogynak a védekezést irányító operatív bizottság tagjai a Középti- szavidéki Vízügyi Igazgató­ságon összeülő értekezletről. Tegnap délután 16 órakor már csak Fodor Mihály, az Ár- és Belvízvédelmi Terü­leti Bizottság vezetője, Sári Mihály, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője és Iványi János ezredes, a katonai egység parancsnoka ült ott az asztalnál. Hegedűs Lajos védelemvezető beszá­molt az elmúlt 24 óra árvízi és időjárási helyzetéről. El­mondta, hogy a Tisza víz­gyűjtője egész hosszában je­lentős csapadékot kapott. De kijutott az esőzésből Mező­túrnak, ahol 24 óra alatt több mint 66 milliméter csa­padék esett és Kunszentmár- tonnak ahol 95 millimóter- nyi eső zuhogott. További zápor várható végig a Tisza mentén. A sok-sok esőre a folyó is reagált. A Felső-Tisza sza­kasz árad, Tokajnál apad, Tiszafüredtől Titelig pedig áll a Tisza vízszintje. A lehullott csapadék kö­vetkeztében megduzzadt a Zagyva és a Körös is. A Hor­tobágy—Berettyó torkolatánál az árvízkaput lezárták. Kedvező jelenségként ítél­te meg a védelemvezető azt a tényt, hogy mind a fakadó­víz, mind a szivárgóvíz meg­kezdte a visszavonulást. A tegnap este 18 órakor mért vízállások a következők voltak: Tiszaroffnál 781 cm, Szolnok 808 cm, A védeke­zésben már csak alig több, mint hétezer ember vett részt. Köszönd a h Á kötélen üres zsákok szá­radnak, homok volt bennük. A Tiszaligetben, valamelyik fa ágán, megszólalt egy sár­garigó. A katonák felkapták a fejüket. A veszély idején is trillázott a díszestollú éne­kes? Ki tudja, senki sem figyelt akkor oda Tegnap 10 órakor a sport­pályán felsorakoztak a véde­kezésben részt vett polgári­védelmi zászlóalj katonái. A napbarnított szélcserzett ar­cokon ott a megelégedés; győztesen távoznak. Szigeti László, a szolnoki városi ta­nács vb-elnökhelyettese is er­ről szólt búcsúztatójában: — Az önök munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a korábbi évekhez mérve ma­gasabb színvonalú volt a védekezés szervezettsége, ha­tékonysága és, hogy a Tisza történelmének legnagyobb árvize nem tett nagyobb ká­rokat Szolnok város és Szol­nok megye értékeiben. __ Önök részesei voltak a nnak a nagy erőfeszítésnek, — Az árvíz végére vilá- gotlátott ember leszek. Olyan községek védőtöltésein dol­goztunk, amelyekről azelőtt nem is tudtam, hogy lé­teznek. Például ököritó— Talpas, Szamoskér, Mándok, Nagydobos és még egy sor apró, eldugott, eddig szá­momra ismeretlen nyírségi falu, — mondta Biri Lajos törzsőrmester, amikor pár nappal ezelőtt a tiszakürti táborban egységének már egy kis pihenőre és beszélge­tésre is jutott ideje a meg­feszített munkával töltött he­tek után. S az. hogy nem ismerte a Szamos és a Tisza által ve­szélyeztetett kis községeket, ahol az utóbbi hónapban ál­lomásoztak. talán megbocsát­ható egy erzsébeti „srácnak”. Biri Lajos a pesti aszfalton nevelkedett. A bevonulás amit egész államunk tett e nagy veszély elhárítására, megelőzésére. Legyenek büszkéik erre. Hazafias kö­telességüket jól teljesítették. Biztosak vagyunk abban, hogy leszerelésük után a polgári életben is mindent megtesznek annak érdekében, — ami most már országos mozgalom —, hogy a terme­lés színvonalának emelésével a nemzeti jövedelem növelé­sével pótolják népgazdasá­gunk, egész népünk kárát, veszteségeit. Ezek a veszte­ségek nagyok, de pótolhatók és pótolni is kell. A gépkocsisor menetkészen, még az indulási parancsszóra várt. Kalmár László őrvezető gondolatai azonban már otthon, Jászladánybah időz­tek. — Nem is tudom hány nap volt, míg a sasi kanyarban vigyáztuk a vizet. Ügy ter­veztem, hogy otthon hétfőn állok munkába. Helyre kell rakni a dolgokat a ház kö­előtt a Csepel Vas- és Fém­művek acélműjében öntő- technikusi, gyártástervezői munkakörben dolgozott. A miskolci nehézipari egyetem kohómérnöki szakára jelent­kezett az érettségi után, de rül is. Három hétig volt a család férfi nélkül. Ittlétem alatt egyszer látogattam meg a családomat. Bujdosó Kálmán a 7-es AKÖV gépkocsivezetője Jász­berényből jött. Öt is fia, leá­nya várja feleségével együtt. — Nekem nem volt újság az árvíz. Részt vettem a jász- dózsai mentésben is Május 22-én vonultunk be. Kezdet­ben kicsit hosszúra nyúlt a munkaidő: míg a gátakat építettük a sasi kanyarban, reggel 6-tól este 10—11 óráig hordtam gépkocsival a föl­det. Utána már „csak” reg­gel 6-tól este 6-ig. — Nagyon komoly munka volt. Ha elszaladt volna ez a nagy víz. megnézhették volna magukat a tiszamen- tiek. Elhangzott a parancs az indulásra. Felberregtek a motorok és a búcsúzásnál megegyeztünk: ilyen ügyben ne találkozzunk többet. — P. b. — a felvételi vizsga akkor nem sikerült. Majd, ha leszerel, isméit megpróbálkozik. Amikor az otthonáról be­szél, s megfeledkezik a kato­nás fegyelemről, nem is ve­szi észre a lezserül félrevá­gott sapkát, s hogy közben zsebredugta a kezét. — A nehéz fizikai munka kezdetben szokatlan volt. Aztán hozzáedződtem oly­annyira, hogy két kilóval sú­lyosabb is lettem. Lebarnul­va. meghízva megyek haza szabadságra, mintha nem is a Tisza mellől az árvízvéde­kezési munkából, hanem egy balatoni nyaralásból jönnék. Tegnap töltötte be a hu­szadik születésnapját. Az ajándék, ünneplés, torta, meg minden ilyesmi ezúttal elmaradt. H. M. Az erzsébeti A jászalsószentgyörgyi ter­melőszövetkezet elnöke kül­döttként vett részt az Orszá­gos Népművelési Konferen­cián. Érthető, hogy az Újság­író először is ezt kérdezi: — Elérte-e célját a kon­ferencia? Megteremtette-e az olyannyira szükséges és várt előrelépés feltételeit? — Időszerű, hasznos volt a tanácskozás. A célok megje­lölésében egységes gondolat- rendszer alakult ki. A to­vábbhaladás útjára, módjára vonatkozóan azonban még mindig sokféle elképzelés maradt a porondon. Egyér­telmű irányelvekre. ilyen jellegű dokumentumokra, törvényre lenne most már szükség, hogy feloldjunk több ellentmondást. — Melyek ezek a most je­lentkező és feloldandó ellent­mondások? — Csak néhányat említ­sek! A gazdasági életben sok mindent decentralizál­tunk, az irányítás közvetett formái érvényesülnek, és így mint bebizonyosodott, ha­tékonyabban sikerül érvény­re juttatni a központi elkép­zeléseket. Ebből eredően a közművelődésiben is ideoló­giai, művelődéspolitikai, elvi egységre, a szervezésben és a végrehajtásban pedig a többszektorúságra és a sok­féleségre van szükség. Az elvi irányítáis és a többféle szektor egymásra történő hatásának, viszonyának egész rendszerét azonban alaposan ki kellene munkálni. — Mutatkozik-e ellent- mondás a gazdasági szabály­zók és a művelődési érde­kek között? — Szerintem a kérdés így nem pontos. A gazdasági és a művelődési érdekek között nincs ellentét Ezek objektí­ve nagyon is egy irányban ható érdekeik. A két érde­ket érvényre juttatni hiva­tott szábályzók azonban ma még egyszer-egyszer keresz­tezik egymást. Ha valakit például elküldünk; tanuljon, munkáját végezve képezze magát, akkor ez a termelés költségeit terheli. Pedig a termelés érdekei is azt kí­vánják, hogy minél több szakmunkással termeljünk. A táppénz nem esik adózás alá, a művelődést szolgáló tanulmányi szabadság után viszont adózik a szövetkezet. A konferencián javasoltam, ne költségként, hanem a jö- védelemből biztosítsuk a fel­nőttoktatásban és a szakmai képzésben való részvétel anyagi feltételeit. Korábban, a szociális terhek is költségr ként jelentkeztek. Azóta túr dun]£ a szociális ellátásban is előbbre jutni, amióta nem termelési költségként, hanem jövedelemből biztosítjuk... — Ezek szerint nemcsak szubjektív okai vannak, hogy a gazdaságvezetők „nem lelkesednek” a vállalat dol­gozóinak továbbtanulásáért? — Szemléleti okai is vám­nak, de ezt ma már gazda­sági szabályzók konzerválják. Ha például egy szövetkezeti elnök csökkenteni akarja a tarmel és költségeit először inne von el összegeket. Il­letve itt igyekszik megtaka­rításit eszközodni. Valójában pedig országosan a művelő­dés anyagi feltételeit a nem­zeti jövedelem újrafelosztá­sából biztosítják, költségve­tésből. Nem termelési költ­ségként számolják. — Miről szólott még az Országos Népművelési Kon­ferencián? — Még két másik — meg­ítélésem szerint feloldandó — ellentmondásról. Az egyik; a szövetkezet gazda­sági fejlődéséből ma nem következik az. hogy ez eset­ben a község művelődése több állami támogatást kap­na. Ilyen ösztönző nincs, el­lenkezőleg. Ez esetben, a szövetkezet nyújt nagyobb támogatást a művelődésnek. Ha valahol egy szövetkezet­nek jók a gazdasági mutatói, a készség gyakorta keveseb­bet kap a művelődés ügyét szolgáló költségvetés keretei­ből. — És a harmadik felol­dandó ellentmondás? — Véleményem szerint szervezeti téren jelentkezik. Más formák közt akarj uk szervezni a politikai életet, a termelést — és más kere­tek között a művelődést. Ez növeli a tiúlszervezettséget. Gondoljunk csak arra; ha egy brigádvezető vagy mű­vezető az üzemben olyan légkört teremt, hogy az ott dolgozók a termelésben munr kaeszközként használják a könyvet, a szaktudományok eredményeit gyorsan alkal­mazzák, ez a termelésben mérhető. De a művelődés­statisztikái adatok ezt sehol nem mutatják. Ha szaksze­rűbben termeljük a cukor­répát, szakmunkásokat képe­zünk, a tudományok terme­lőerővé válásának folyamata gyorsul, nő a termelékeny­ség. De láttuk, a jelenlegi szabályzók szerint ezzel ép­penséggel a cukorrépa ter­melési költsége növekszik. Pedig ha javulnak a terme­lékenység mutatói, ott bizo­nyára művelődési tevékeny­ség is folyt. De ezt a műve­lődési ház statisztikája „nem érzi”. Lehet a könyvtáré sem, mert a szakkönyveket például a szövetkezeti, saját szakkönyvtárukból kölcsön­zik. (CS) Mi van a zöldségboltokban? Pillanatkép két városból A hét elején útnak ered­tünk megnézni, hogy me­gyénk két nagy városának boltjaiban milyen a zöldség és a gyümölcsellátás. Elége­dettek lehetnek-e a háziasz- szonyok. A tapasztalatokat így összegezhetjük. Szolnokon A kiinduló ponton, a Kos* suth téri ÁFÉSZ boltban na­gyon sok szép friss karaláb, kelkáposzta, zöldség, répa, eper, cseresznye stb kapha­tó- Mondhatni, hogy szinte semmi nem hiányzik; Amit manapság az időjárás meg­enged, már mindent árusíta­nak. Igaz, hogy az árak elég­gé borsosak, de ez mindenütt így van. A következő megál­ló a Vosztok út. Ott az ap­rócska kis pavilonba csak be lehet kukkantani, bemenni nem. Tele van áruval, még nem kimondottan idevalót — virágot — is árusítanak ben­ne. Egyetlen nagy kifogás, hogy a vevő nem láthatja megfelelően, amit mérnek neki. A nagy ABC boltban — a Vörös Csillag úton — a vevő már jobban közelébe jut az árunak. Vannak is a kora délelőtti órákban elég sokan. Jó a választék is. Kevés a régi áru Már azt hinné a szemlélő­dő, hogy kimondottan jó vé­leménye lehet a városszéli zöldségellátásról. A vegyi­műveknél levő élelmiszer- boltban azonban eloszlik a reménye. A kicsi és eléggé rendezetlen boltban négy—öt ládában van zöldáru. Néhány fej saláta, pár kiló zöldbor­só, 8—10 paprika, még keve­sebb karaláb és egyetlen re­tekcsonk. Egy ládányi kicsi­rázott vöröshagyma, új ter­mésűnek nyoma sincs- Várják a szállítókocsit, mondják az eladók, de az délelőtt 11 óráig nem érkezett meg. Nem sokkal biztatóbb a helyzet a cukorgyári élelmi­szerboltban sem. Mintha csak összebeszéltek volna a kara- lábok itt is éppen négy ap­rócska maradt a kosarakban mint az előző helyen. Zöld­paprika is olyan van a pul­ton, amit talán máshol ki sem tennének. Fél kilónyi cseresznye, óburgonya és zöldborsó, mondhatni ez az egész választék. Azt mondják sokan, hogy erre, a gyárnegyedi városszé­leken nem számítanak a há­ziasszonyok a bolti árura, mert minden háznál van kert és megtermelnek mindent, ami kell. Ez nem elfogadha­tó álláspont, mert akkora kertek iitt sincsenek, hogy ne kelljen boltban vásárolni, vagy ha van is, csak néhány családnak. Jászberényben Először a piacon kerestünk választ arra, hogyan biztosít­ják a lakosság zöldség- és gyümölcsellátását. A piaci felhozatal kielégítő volt. Zöldborsóból 15 mázsát, új­burgonyából 12 mázsát, több mint kétezer új karalábot, ezer darab zöldpaprikát, 1500 csomó retket hóztak piacra. Volt bőven kelkáposzta, ubor­ka, paradicsom, zöldhagyma, karfiol. Három mázsa ropo­gós cseresznyéből és 2,7 má­zsa földieperből válogathat­tak a vásárlók. A piacon, az egyéni terme­lőkön kívül a Vörös Csillag Tsz, Kossuth Tsz és a MÉK árusít egy-egy pavilonjában. A város területén a MÉK to­vábbi hét pavilonban, három bizományos lakásán, a Kos­suth Tsz kettő, az ÁFÉSZ öt zöldségboltban értékesít zöld­séget, gyümölcsöt. A MÉK pavilonjait naponta töltik fel friss áruval. A piac napi áraihoz azonban nem igazod­nak. A Lehel téri pavilonban és a Lenin úti bizományos­nál például a zöldborsó 12 forint volt, a piaci 8 forint­tal szemben. Gazdag áruválaszték volt a Kossuth Tsz Kossuth úti zöld­ségboltjában. Az árak ha­sonlóak a piacihoz. Nagy árkülönbségek Meglepően rossz az ellátás és nagy árkülönbség volt az ÁFÉSZ zöldségboltjaiban. A 33-as, 35-ös zöldségboltban nem volt friss zöldborsó. A négy nappal ezelőtt felvásá­rolt fonnyadt, zöldborsót 14,40 forintért árulták volna (senki sem vitte). Tíz forin­tos — eléggé apró — új bur­gonyán kívül friss áru alig volt a boltokban. Hiányzott a karaláb, a karfiol, a kelká­poszta. A 35-ös boltban kicsi­rázott, régi burgonya terejsz- tett elég kellemetlen szagot. Általában minden idei áru 30—50 százalékkal drágább mint a piacon. A boltosok el­mondták, nem ís nagyon hoz­nak friss árut, amíg a régi el nem fogy. A környék lakói jogosan panaszkodnak, hogy körzetükben zöldség, gyü­mölcsellátás nem kielégítő. Egy délelőtt két város né­hány boltját kerestük • fel, hogy pillanatképet készítsünk az ellátásról. A kép tehát eléggé sokszínű, tarka. Pedig a vevők, a háziasszonyok igénye nagyjából mindenütt azonos volna. — B-------3 —

Next

/
Thumbnails
Contents