Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. június 5. Tegnapesti helyzetkép a külpolitikában „Az elnöknek jó hírekre van szüksége”. Körülbelül ezzel a mondattal jellemezték a legtalálóbban Nixon elnök Kam­bodzsával kapcsolatos beszédét még az amerikai fővárosban is. A beszéd minden szava illusztrálja ezt a megállapítást: Nixon félreérthetetlenül szükségét érezte annak, hogy meg­próbálja igazolni világszerte nagy felháborodást kiváltott legújabb indokínai agresszióját. Arra egyszerűen nem volt — és nem is lehetett — módja az Egyesült Államok elnökének, hogy ezt az önigazolást mo­rális érvekkel támassza alá, így az egyetlen lehetséges meg­oldást választotta: a katonai természetű indokolást. Bizonyos rosszemlékű koncepciók alapján Nixon is azt próbálta érzé­keltetni, hogy a siker utólag minden katonai természetű dön­tést igazol és az állította, hogy a kambodzsai kaland kétség­telen katonai siker volt. Ez önmagában is groteszk érv lenne, hiszen a tőkés vi­lág legerősebb hadigépezete zúdult rá a földkerekség egyik leggyengébb országára — de a legújabb jelentések fényében még ez az állítás is vitatható. A kambodzsai fővárosból ugyanis este gyorshírben jelentette az AP hírügynökség, hogy a szabadságharcosok elfoglalták a Phnom Penh-től mind­össze tizennégy kilométerre lévő, nagy stratégiai fontosságú Setbo falut • Ez a hír, a felszabadító erők feltűnése a főváros köz­vetlen közelében, csattanós válasz a Nixon-beszédre, ame­lyet egyébként az amerikai törvényhozás több magasrangú tagja minden szempontból elítélt. Muskie szenátor, a De­mokrata Párt egyik legvalószínűbb elnökjelöltje kijelentette, hogy az elnök állításaival ellentétben a kambodzsai beavat­kozás nem a délkelet-ázsiai háború megrövidítését, hanem elnyújtását és kiterjesztését eredményezi. Más képviselők és szenátorok rámutatnak a beszéd két lényeges elemére. Az elnök korábban július 1-re teljes kivonulást ígért Kambod­zsából, most pedig érzékeltette, hogy az amerikai légierő és a dél-vietnami szárazföldi hadsereg továbbra is az inváziós területen marad. Nyilvávalóan ezzel függ össze az a jelentés is, amely szerint a hírhedt Ky marsall, a saigoni rezsim alelnöke a kambodzsai fővárosba érkezett. (KS) Belgrádban folytatódtak a hivatalos magyar—Jugoszláv tárgyalások. A képen: a kül­döttségek a tárgyalóasztalnál. Balról a második Fock Jenő magyar, jobbról a második Mitja Ribicsics jugoszláv mimszlercln<’k (Telefoto —MTI—KS) Vietnam Egy 24 éves buddhista pap­nő, Hoang Thi Gai, csütör­tökön reggel átitatta ruháját benzinnel és felgyújtotta ma­gát. Az eset Ninh Thuan dél­vietnami tartományban tör­tént, s a papnő az An Qu- ang buddhista szektához tar­tozott. A szekta képviselője közölte az újságírókkal, hogy a fiatal leány mártírhalált halt. és tettét a háború elle­ni tiltakozásul hajtotta vég­re. A szekta a hét elején két­napos éhségsztrájkra mozgó­sította híveit, hasonlóképpen a vietnami háború elleni til­takozásul és amiatt, mert a saigoni rezsim a buddhista egyház törvényes képviselő­jének egy másik szektát is­mert el. Péter Janos Norvégiában Péter János és kísérete a szerdai tárgyalási napot délután hangulatos kirándu­lással zárta. A magyar ven­dégek felkeresték a Spiralen kilátót, amely nemcsak festői látványt nyújt a drammemi fjordra és a partján elterülő hasonnevű városra, hanem egy igazi különlegességgel is dicsekedhet. A világon elő­ször itt építettek egy hegy belsejében, csigavonalszerű- en emelkedő alagutat, ame­lyen át a gépkocsik feljut­hatnak a hegytetőre. Az egyedülálló műszaki vállal­kozás megvalósítása nyolc évet vett igénybe. A kemény bazaltsziklában sorozatos rob' hántással vágtak utat az épí­tők. A csütörtöki lapok közül az Aftenposten a norvég hírügy­nökség jelentése alapján szá­mol be Péter János és Svenn Stray tárgyalásairól, hangsú­lyozva, hogy azok főleg az európai biztonság és a NATO római ülésszaka körül folytak. A munkáspárti Arbeiderbla- det külső borítólapján három hasábos cikkben ismerteti a tárgyalásokat. Külügyminiszterünk csü­törtökön udvariassági progra­mot bonyolított le. Délelőtt ellátogatott a blinderni egye­temre, majd audencián vett részt a királyi palotában Ha­rald herceg trónörökösnél. Eután felkereste hivatalában Bernt Ingvaldsent, aki mint a storting (parlament) elnö­ke, az ország második legma­gasabb közjogi méltóságát tölti be. Délben a norvég kor­mány a Continental szálló­ban díszebédet rendezett Pé­ter János tiszteletére. Szabadságharcosok Kambodzsában Gyorshírben jelenti Phnom Penh-ból az AP, hogy a kambodzsai felszabadító erők elfoglalták a Phnom Penh- től mindössze 14 kilométerre fekvő Setbo falut. Első íz­ben fordult elő, hogy a fővá­roshoz ilyen közel eső pon­ton jelentek meg. AFP jelentés szerint Dél- Vietnam területén a szabad­ságharcosok szerdán éjszaka az amerikaiak és a saigoni kormánycsapatok 71 állását vették - tüzérségi tűz alá. A TASZSZ csütörtöki je­lentése közli, hogy június 4- én moszkvai idő szerint 6 óra 20 percig a Szojuz—9 űrhajó 38 fordulatot tett meg a Föld körül. Andrijan Nyikolajev és Vi- talij Szevasztyjanov űrhajó­sok a repülés harmadik nap­jának programja szerint megfigyelték az égitesteket és asztronavigációs kísérlete­ket végeztek a fedélzeti op­tikai műszerek segítségével, megfigyelték továbbá a föld­felszín egyes körzeteinek domborzatát. Az űrhajósok ezenkívül vizsgálták egyen­súlyszervüknek, a súlytalan­ság állapota iránti érzékeny­ségét. A személyzet közlései, valamint a földi irányító köz­pont mérései szerint az űr­hajó berendezései kifogás­talanul működnek. Nyiko­lajev és Szevasztyjanov köz­érzete, hangulata kitűnő. Munkaképességük változatla­nul jó. Az űrhajó fülkéjében a higiéniai körülmények a megszabott követelmények­nek megfelelőek. A szerdai repülési nap programját teljesítve, a sze­mélyzet orvosi elenőrzést hajtott végre és átment a pihenőfülkébe. Csütörtököm moszkvai idő szerint 15 óra 33 percig az űrhajóval a Szovjetunió terü­letén levő földi megfigyelő állomásokról rádiókapcsolat nem létesíthető. A Szovjetunió első számú híreseménye továbbra is a Szojuz—9 űrrepülése. A csü­törtök reggel . megjelent moszkvai lapok számos rész­lettel gazdagítják a Szojuz— 9 működéséről, feladatairól eddig kialakult képet. A Pravda különtudósítója, min­denekelőtt arra mutat rá, hogy a Szojuz—9 pályája a korábbi ellipszis alak helyett inkább a körhöz közelít. El­liptikus pálya esetén ugyan­is az űrhajó röppályája a pe­ri geum szakaszában felettébb érzékeny a légkör fékező ha­tására. Parin akadémikus a Szov- jetszkaja Rosszija hasábjain a ,,kozmikus fiziológiával” foglalkozik. A neves tudós ar­ra hívja fel a figyelmet, hogy a kozmikus biológia és orvos- tudomány megtalálta annak útjait, miképpen biztosítsa az ember tartós űrrepülésé­nek biztonságát. A tudós hangsúlyozza: a kutatások most legfőképp arra irányul­nak, hogy megőrizzék a koz­monauták jó közérzetét és magasfokú munkaképességet a huzamos űrrepülés és az űrkabinból való kilépés kö­rülményei között. FIGYELEM! A szolnoki TÜZÉP Vállalat telepein korlátlan mennyiségben kaphatók az alábbi típusú olajkályhák Minicalor 1380.— Ft 622. típus 2210.— Ft 629. tipus 2130.— Ft 630. tipus 2850.— F OTP hitelre is! Gondoljon a télre! Most szerezze be a szükséges olajkályhát. Az aján­lott legmodernebb típusokból. Átomkisérlet a perui földrengés alapia? A legújabb adatok szerint a perui katasztrófa halálos áldozatainak száma elérte az 50 000-et. Az életben mara­dottak ellátásán és elhelye­zésén kívül a legnagyobb probléma a tífusz- és a para- tífusz-járványok leküzdése: az egészségügyi miniszté­riumban nem tudtak felvilá­gosítást adni a járványok méretéről és a megbetege­dettek számáról, de tekintet­tel a körülményekre, a leg- rosszabbtól kell tartani. Ed­dig 11 ország indította útnak sátrakból, takaróikból, háló­zsákokból, gyógyszerből és élelmiszerből álló segélyszál­lítmányát. A szerda esti földrengés központja a Csendes-óceán mélyén volt, mintegy száz kilométerre Chimbote kikö­tőtől, amelyet a vasárnapi földrengés 80 százalékban el­pusztított Az első légifelvételek döb­benetes képet mutatnak: a földrengés sújtotta vidék, a felismerhetetlenségig megvál­tozott. A 20 000 lakosú Yun- gay, a 7000 lakosú Caraz és Aija, valamint Recuay és más kisebb városok gyakor­latilag eltűntek a föld szí­néről. Peru északi részének teljesen megváltozott a dom­borzati és vízrajzi képe. Rio de Janeiróban egy pe­rui diplomata szerdán sajtó- értekezeten ismertette külön­böző országok — általa egyébként meg nem nevezett neves geológusainak azt a feltevését, hogy a perui föld­rengést a Csendes-óceánon szombaton végrehajtott fran­cia atomkísérlet idézhette elő. A francia atomrobban­tást a Csendes-óceánnak olyan pontja fölött hajtották végre, amely légvonalban szemben van Chimbote ki­kötővel. I ‘ Harc a legfontosabbért Egy évvel ezelőtt — 1969 június 5-én nyílt meg a kommunista és munkáspártok nemzet­közi tanácskozása. „Korunkban harc folyik a legfontosabbért: Az emberi­ség jövőjéért... a háborúnak, az agressziós és erőszakos cselekményeknek, a népek szabadsága elleni merényié, leknek mind az imperializ­mus politikájában rejlik a forrása”. Ebből a felismerésből ki­indulva fogalmazták meg a kommunista és munkás­pártok éppen egy esztendeje megnyílt moszkvai tanács­kozásukon, hogy „a munkás- osztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek egyesülniük kell és közösen kell fellépniük. Megfékezni az agresszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkás­osztály és minden antiimpe- rialista erő osztályrészéül., amely a békéért, a demok­ráciáért, a nemzeti függet­lenségért és a szocializmu- ért harcol”. Hogyan teljesítik ezt a küldetésüket a forradalmi erők. hangzik a kérdés egy évvel a tanácskozás után. Bár az imperializmus megfé­kezése nyilvánvalóan nem egy esztendő feladata, bizo­nyos következtetésekre már ma is juthatunk, amelyek bizonyítják: A kommunista mozgalom osztagainak túl­nyomó többsége a közösen érlelt megállapodásoktól ve­zérelve tesz eleget interna­cionalista kötelezettségének, s az imperialistaellenes harc élvonalában halad. Tizenkét hónap eseményei igazolják, hogy ehhez a test­vérpártokat mindenekelőtt a tanácskozáson kialakított marxista helyzetértékelésük segítette, amely bevált, he­lyesen orientálta őket. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni ismételt bombatámadások a kambod. zsai agresszió kezdetén, az Egyesült Államok területé­ről Kubába behatolt ellen- forradalmi bandák akciója, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaságot sértő ál­landó fegyveres provokációk alátámasztották, hogy az im­perializmus nem mond le a szocializmus elleni nyílt fegyveres harcról sem — miként arra a tanácskozás felhívta a figyelmet. A NATO, a SEATO, a CENTO és más paktumok keretében tett intézkedések megerősí­tik azt a megállapítást, hogy ,,az imperializmus aktív működésre próbálja serken­teni a szovjetunió és a többi szocialista ország elleni ag­resszió céljából létrehozott katonai tömböket”. Az ideo­lógiai diverzió és a fellazító politika megannyi próbálko­zása újabb adalék az 1969 júniusi gondolat igazságának bizonyításához: ..Az impe. rializmus agresszív straté­giájának éle. akárcsak ko­rábban, ma is mindeneke­lőtt a szocialista államok el­len irányul”. A fejlett tőkés országok­ban és a nemzeti felszaba­dító mozgalom övezetében tapasztalható imperialista próbálkozások megítélésében sem tévedtek a testvérpár­tok küldöttei. Gondoljunk csali a leplezetlen erőszak áldozatául esett amerikai diákokra és idézzük fél ,,a rendőrterror kíméletlen módszereire” figyelmeztető dokumentumot. Emlékez­zünk például az Indira Gan. dhi elleni imperialista ma­nőverekre és húzzuk alá a fő dokumentum szavait: „az imperializmus. a reakciós nacionalizmust ösztönözve súrlódásokat idéz elő a fei- lődő országokon belül és széthúzást támaszt közöttük”. A NATO legutóbbi római ülésszaka pontosan tükrözte az imperialista országok ve­zető körei közötti ellentéte­ket. amelveket Moszkvában annak ideién igv jellemez­tek: „Egyes országok veze+ő Vfirej megértik. bo«v számol­niuk kell reális helvzattel. amely a háború és a háború utáni fejlődés eredménye­ként alakult ki Európában”. Egy év távlatából az is kiviláglik, hogy korunk há­rom hatalmas ereje — a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom — mindennapos harcában segítséget merít a moszkvai megállapításokból A szocialista országok min­denekelőtt a termelőerők fellendítésével, a rendszer­ben rejlő tartalékok telje­sebb felhasználásával járul­tak hozzá a közös ügyhöz. A varsói szerződés és a KGST keretében tett erőfe­szítéseik — példa rá a KGST legutóbbi, 24. ülés­szaka — az. imperialistael­lenes harc sikerét döntően befolyásoló összefogást ko­vácsolták. A fejlett tőkés országok munkásosztálya nagyszabású megmozdulá­sokkal hallatott magáról. A monopóliumok ellen fellépő francia, olasz, amerikai dől. gozók nemcsak gazdasági helyzetük javításáért. ha­nem politikai követeléseik teljesítéséért is síkraszáll. tak. Az un. harmadik világ­ban az algériai agrárreform, a szudáni államosítás, vagy a perui politika jelzi az im­perializmus hadállásainak szakadatlan ostromát, s az adottságoknak megfelelően, hol jobban, hol kevésbé ve­títi előre a mélyreható tár­sadalmi és gazdasági átala­kulásokat. Vajon az irány, amelyet a moszkvai tanácskozás az an. tiimperialista harcnak sza­bott, helyesnek bizonyult-e? Ez kulcskérdés, hiszen a forradalmi áramlat haladá­sának legfontosabb területé­ről van szó. Egy év a tanú rá, hogy a testvérpártok jó irányba mutattak. A kommunista- és műn- káspártok az elmúlt évben észrevehető erőfeszítéseket tettek összefogásuk, akció­egységük megszilárdítására. Ebben vitathatatlan szerepe volt a moszkvai tanácsko­zásnak, amelyen 75 párt nyilvánította ki: „Eltökélt szándékuk egységes frontban harcolni az imperializmus ellen,”. Ezeket a szavakat tettek követték, Európa ke­leti, nyugati és északi ré­szében, Közép-Amerikában egyeztették politikájukat a pártok, a Lenin-centenárium moszkvai ünnepségei még szélesebbkörű eszmecserére is alkalmat adtak, az elmé­leti konferenciák sora ugyancsak hasznos fórumot biztosított az együttműködés fokozására. Az indokínai, vagy a közel-keleti esemé­nyek kapcsán észlelt meg­nyilvánulások, akciók (egye. bek között a nyugateUrópai testvérpártok párizsi meg­beszélése) mutatták, hogy a forradalmi mozgalom — belső nehézségei ellenére is — akcióképes, változatlanul a legbefolyásosabb politikai erő. Az egységtörekvések pedig állandósultak, s ezek mind a két-, mind a több­oldalú kapcsolatokban meg­figyelhetők. Ezt támasztják alá az MSZMP nemzetközi tapasztalatai is. Ami 1969 június 5-én még csak szándék volt. ma már érzékelhető valóság: A kom­munista. és munkáspártok nemzetközi tanácskozásuk­kal és közös elhatározásaik folyamatos valóraváltásával ' fellendítették az imperialis­taellenes harcot. Ezt az alapvető pozitívumot nem homályosíthatja el, hogy a tanácskozás nem tett, nem is tehetett pontot sok-sok probléma, nehézség megol­dásának végére. Sajnálatos módon még mindig érvényes a testvérpártok azon értéke­lése is. hogy az egység meg­teremtésének legnagyobb akadálya a kínai vezetők nagyhatalmi, soviniszta po. litikája. Sok még a tenniva­ló, kemény és hosszantartó lesz a harc. A tanácskozás adta fegyvert forgatva erre is készülnek a pártok. Ösz­tönzi őket. hogy sok te­kintetben éppen mozgalmuk erejének növekedésétől. a kommunista- és munkáspár. tok akcióegvségétől függ az emberiség jövője századunk­nak. a 20. századnak ebben az utolsó harmadában. P. T, Hosszú úton a Szojuz 9

Next

/
Thumbnails
Contents