Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. Június 28. MaHMi SZORBOK A minap ünnepelte a ^Domowina”, • a Lausitzi Szorbok Szövetsége újjáalakulásának 25. évfordulóját. A „Domowina” eredetileg 1912 októberében, tehát majdnem 58 éve alakult Hoyerswerda- bán, több tucatnyi szorb kulturális és nemzetiségi szövetség csúcs-szervezeteként. A ,,Domowina” csatlakozott a német dolgozók harcához az imperializmus és militarizmos ellen. A fasiszták 1927-ben betiltották a szervezetet és számos szorb antifasisztát vetettek börtönbe és koncentrációs táborokba. 1945 májusában „ Domowina” mint demokratikus tömegszervezet újjáalakult. Nagy része van abban, hogy a mintegy százezer szorb ma minden vonalon részt vesz állama, az NDK irányításában és vezetésében. Elsősorban 11 kétnyelvű lausitzi já- rásbam\ élnek. A Cottbus kerületi Calauban, Cottbusban. Forstban, Gubenban, Hoyers- werdában Lübbenben, Sprem- bergben és Weisswasserben, valamint a Drezda kerületi Bautzenben, Kamenzben és Nieskyban. Ma négy szorb népi kamarai képviselő, egy államtanácstag, a cottbusi és drezdai kerületi tanácsok harmincegy képviselője, valamint a járási és városi taná_ csők több mint 2000 tagja dönt e népesség szocialista fejlődéséről. E kétnyelvű területen 102 szorb polgármester működik. Több mint 1300 szorbot választottak be a Nemzeti Front bizottságaiba. A háború befejezése óta több mint harmincezer gyermek részesült szorb nyelvű oktatásban. Közülük csaknem ezren szorb nyelvű főiskolát végeztek. ; A níxoni üres bűvészkalap NIXON BÜVÉSZK ALAPJA üres volt: nem ugrott ki belőle semmiféle nyulacska. Ezzel a szellemes hasonlattal kommentálja a párizsi Figaro washingtoni tudósítója az amerikai elnöK nagy reklámhadjárat közepette meghirdetett és a televízió kamerái előtt megtartott úgynevezett „gazdasági üzenetét”. Pedig a helyzet, amelyben a beszéd elhangzott, mind több idegességet és aggodalmat kelt a tőkés világ pénzügyi köreiben. A munkanélküliség mutatója gyorsan emelkedik az Egyesült Államokban: hivatalos adatok szerint is több mint 5 százaléka a dolgozóknak képtelen bármiféle munkaalkalmat találni. Az ipari termelés tiszavirágéletű téli emelkedés után ismét csökkenni kezdett, s már 3 százalékkal alacsonyabb, mint tavaly júliusban. A lakóházépítés — amely fontos mutatószáma az amerikai gazdasági helyzetnek — áprilisban újabb 15 százalékkal esett, s olyan pontra zuhant vissza, amely 31 számlákkal maradt *latt \az 1989. jlanuári. szintnek. A Dow Jones elnevezésű index, amelyet a legfontosabb részvények átlagár- folyamszínvonala alapján állítanak össze, a négy esztendővel ezelőtti rekordmagasságú 1000 ponttal szemben a kambodzsai intervenció bejelentésekor 600-ra esett visz- sza. Bár azóta következett be bizonyos átmeneti javulás, de az index még mindig csupán a 700 pontos „tartományokban” mozog, s úgy tűnik, hogy ez a százegyné- hány pontos emelkedés az árfolyamokban nagyon is átmeneti s a kormány által mesterségesen keltett optimistább hangulat az eredménye. A PÉNZÜGYI VILÁG hivatalos mutatója, a tőzsde nem véletlenül válaszolt nagy árfolyamzuhanással az indokínai háború kiterjesztésére. Minden komoly amerikai közgazdász elismeri ugyanis, hogy a jelenlegi infláció és a bizonytalan gazdasági helyzet oka az, hogy milliárd dollárokat vesztegetnek el ebben a háborúban. S amikor e nyilvánvaló helyzet láttán a tőkés világsajtó olyan köztiszteletben álló pénzügyi szakemberek figyelmeztetéseit idézi, mint Paul Samuelson professzor, joggal lehetett volna elvárni, hogy Nixon elnök legalább a realitásokat szem előtt tartja, amikor gazdasági ügyekről beszél. Hiszen Samuelson professzor az oly sokat idézett nyilatkozatában kijelentette: az amerikai gazdaságot a bizonytalanság, a gyengeség és az irány veszteség jellemzi. Sőt, nézete szerint, ez természetes is, hiszen „egy beteg és széthulló társadalomnak szükségszerű kísérőjelensége a beteg és széthulló gazdaság is”. Nixon viszont igyekezett elkendőzni a helyzet komolyságát. Ügy tett, mintha elegendő volna, hogy néhány olyan gazdasági bizottságot létesítsenek, amely szemmel tartja a problémákat, s időnként jelentéseket készít a helyzetről. Az egyik ilyen bizottságának a termelékenység alakulását kellene figyelemmel kísérnie és javaslatokat tennie annak növelésére, egy másiknak a kormánykiadások szintjére kellene ügyelnie, egy harmadiknak pedig, az „infláció vészjelző csoportnak” az árak alakulását ellenőriznie. Az amerikai elnök egy elegáns mozdulattal söpörte félre a problémákat, amikor azst állította, hogy mind a munkanélküliség növekedése, mind pedig a megélhetési költségek spirálszerű emelkedése, mind pedig az infláció fokozódása „természetes kísérőjelensége annak, hogy az amerikai gazdaság áttér a háborús gazdaságról a békegazdaság vágányára.” MINT JOHN GRAHAM, a londoni pénzügyi világ lapja, a Financial Times tudósítója jelentette: amerikai gazdasági körökben dühvei vegyes elégedetlenséggel fogadták Nixon kijelentéseit. A már idézett Figaro-cikk pedig egy újabb szellemes hasonlattal, amolyan „kezdő rúgásnak” minősíti a Nixon-beszédet az idén ősszel megrendezendő kongresszusi választások korteshadjáratában. A tét ugyanis nagy lesz a republikánus elnök számára. Ősszel újjáválasztják a teljes képviselőházat, ahol jelenleg 246 demokrata honatya foglal helyet 189 republikánus ellenében. (—s —n) Á méretek lenyűgözőek Olasz mérnök a volgai autóóriásról Hosszúságban majdnem két kilométer, szélességben fél kilométer — ezek a Volga melletti Togliatti városban épülő személygépkocsi-gyár főépületének méretei. A gyár futószalagját már ebben az évben több tízezer autó hagyja el, ez természetesen csak egy része a tervezett évi 660 ezer gépkocsinak. A gyár építésében körülbelül ötvenezer ember vesz részt. Több mint kétszáz olasz szakember és munkás irányításával folyik a szerelés. — Egyiküknek, a Fiat elektromérnökének, signore Sergio Beltramonak, aki az első számú karosszéria-hegesztő üzemben irányítja a szerelési munkálatokat, három kérdést tettem fel: — Mit tud mondani az épülő gyárról? — Jómagam és a szerelésben résztvevő kollégáim — mondta signore Beltramo —• már több hónapja dolgozunk itt, és azt hittük, hogy majd megszokjuk az építkezés lendületét. De nem. A gyár méretei, az építőmunkák gyors üteme továbbra is felkavarja gondolatainkat és érzelmeinket. Múlt nyáron, amikor ide érkeztünk, itt csupán egy nagy építkezést találtunk. Most már a technológiai berendezés szerelése folyik. Megszoktuk, hogy a VAZ-t saját gyárunknak tekintsük, mivel mi is belefektetjük teljes erőnket, tudásunkat és energiánkat. Három évvel ezelőtt. 1987 januárjában ásták ki az első köbméter földet B segédüzemek épülettömbjének mun- kakagödréből. Tavaly itt már megindult a munka. A több mint 10 hektárnyi területen levő épülettömb tucatnyi üzemében több mint 2000 gépet állítottak be: hengerfúró. menetvágó és egyéb szerszámgépeket Ámde e három év alatt nemcsak ez a tömb épült fel. Üzembe helyezték a javító kovács és a javító öntőüzemét. Elkészült valamennyi fő üzemépület. A VÁZ összes üzemei több mint 2 millió négyzetméter területet foglalnak el. Kialakultak a gyár körvonalai Befejeződtek a méreteiben óriási föld- és betonmunkák, iüsszeszerelték a fémkonst- rukciökat, elkészült a földalatti összeköttetések hálózata. A VAZ-ban csupán a futószalagok hosszúsága eléri a 150 kilométert. Az 50 ezer szerszámgépből nagyon sokat, továbbá 200 automata gépsort már felállítottak és ösz- Hzeszerelek. A építőszerelő munkálatok nagyobb részét befejezték, de az építkezés üteme egyre nő. — Signore Beltramo, véleménye szerint milyen a szovjet szakemberek és munkások szakmai felkészültsége? — Erre a kérdésre már majdnem válaszoltam. Hiszen rossz szakemberek nem tudnak ilyen gyárat építeni, nem tódnak ilyen gyárat vezetni. örömmel említem meg, hogy köztünk és n szovjet szakemberek között az első hónapól kezdve jó szakmai kapcsolat alakult ki. A szovjet szakemberek és munkások is nagyon jó véleménnyel vannak az olasz kollégákról. Jurij Jepkin. a karosszéria-szerelő üzem vezetője a következő jellemző esetet említette meg. Enneqc az üzemnek a vezetősége januárban azzal a kéréssel fordult signore Beltramohoz, hogy sürgesse meg a hegesztőgépekhez szükséges alkatrészek szállítását. A szerződésben kikötött határidő még nem járt le. Maguk a gépek megérkeztek, de összeszerelésük néhány alkatrész hiánya miatt késedelmet szenvedett. Signore Beltramo megígérte közbenjárását, és valóban a hiányzó alkatrészek megérkeztek Olaszországból. Ezzel a hegesztőgépek összeszerelése jelentősen meggyorsult. — Signore Beltramo. milyennek találja ön Togliatti várost? — Bennem nem kelt olyan mély benyomást mint a gyár. Lehet, hogy azért mivel mi más típusú városokhoz szoktunk. Különben js Togliatti város csak mos kezd épülni. Mondhatnánk kezdeti stádiumban van... A volgai Togliatti város legjellemzőbb vonása — a szédületes növekedés. Húsz évvel ezelőtt itt mindössze 15 ezer ember élt és nem volt egyetlen nagyüzem sem. Majd a Volgán Zsiguliban felépítették a hatalmas Lenin- vízierőművet és hamarosan számos új üzem létesült A lakosok száma több mint tízszeresére nőtt. A VÁZ építkezésének megkezdése óta eltelt három év alatt a népesség majdnem sázezerre nőtt meg és most közel negyedmillió ember lakik itt. ' A tervek szerint az új Togliatti első részlegének száz- ötvenezer lakosa lesz. A város mellett létesül aa Ipari-kommunális övezet, ahol kenyérgyárat tejüzemet húskombinátot, pezsgőgyárat, hűtőházakat és egyéb üzemet építenek. Nagy sport- komplexum, négy kilométeres volgai strand áll majd a pihenni és sportolni vágyók rendelkezésére. Az új Togliatti tervezésében Moszikva, Leningrad, Kujbisev és több más város 15 vezető városfejlesztési intézete vesz részt. Bolgár gépipar 1959-ben az országban még csak 65 gépgyártó vállalat volt, s ezek össztermelése mindössze 300 millió lev^t tett ki- 1965 végén azonban 145-re emelkedett a gépgyártó vállalatok száma, s össztermelésük értéke is 900 millió levára rúgott már. 1969-ben a gépgyártó vállalatok száma 300-ra növekedett, s az általuk kibocsátott termékek összértéke is meghaladta a 2 milliárd levátNyírfák az Antarktiszon Meglepő módon ^lomblevelű ligetet” fedeztek fel az Antarktiszon. Ez az ősi növényekből álló sajátos herbárium az új szovjet délsarki kutatóállomás, Bellinghausen körzetében, egy közeli félszigeten maradt fenn. Harmicféle megkövesedett fatörzs és két falevél-lenyomat emlékeztet a déli nyírfára. a déli bükkre. s néhány tűlevelű fafajtára. Hasonló fák nőnek manapság az Ausztráliához közel fekvő szigeteken, Patagoniában és a Tűzföldön is. A fatörzsek legnagyobbikának átmérője 20 centiméter, a leletek kora — 30 millió év! A feltárt leletek azt bizonyítják, hogy a nagyon távoli időkben az Antarktiszon olyan éghajlat volt. amely a jelenlegi közepes szélességi foknak felel meg. Dús, vegyes erdők borították a sarkvidéki szigetek felületét, egészen a miocén időkig (10 millió évvel ezelőtt). Zuhanás a tőzsdén, a dollár meg Irta: John Kenneth Galbraith _ A lap mottója: 1 A L’ Espressonak adott kizárólapos interjújában John Kenneth Galbraith, aki számos szociológiai gazdasági művet és esszét írt, köztük az 1929-es Válságról szóló „A nagy összeomlás” címűt, szigorú diagnózisát adja az amerikai tőzsde jelenlegi helyzetének és e helyzet kihatásának a világgaz* dóságra. A telf'es közömbösség hosszú hónapjai után az amerikai kormány és a pénzügyi hatóságok ráébredtek arra. hogy a pénzügyi helyzet egyike az eddigi leg- rosszabaknak és hogy nyn- denáron tenni kell valamit. Hátra van annak eldöntése, hogy az a kevés, amit mégis tettek, helyesen történt-e, és hogy vajon helyes-e a diagnózisa annak a betegségnek, amely a részvények árfolyamindexét a 700-as viszonyszám alá vitte le. Az amerikai bankok, nyilvánvalóan a Fehér Házból származó;- ösztönzéseknek engedelmeskedve, március végén leszállították a „prime rate”-t és most újabb leszállítás lehetőségéről beszélnek; a Federal Reserve 80-ról 60 százalékra csökkentette a részvények megszerzésének fedezeti határát. — Végül Nixon elnök John D. Rockefellernek az 1929-es tőzsdei válság idején tanúsított példáját követve néhány nappal ezelőtt kijelentette, hogy itt a legkedvezőbb alkalom részvények vásárlására. Emlékszem, hogy 1962-ben Kennedy elnök véleményemet kérte hasonló nyilatkozat tételének célszerűségéről. Határozottan ellene voltam. Azt mondtam, hogy ha talán sokakat bátorítana is részvények vásárlására; mások viszont arra következtetnének belőle, hogy az Egyesült Államok elnöke arra kényszerült, szólítsa fel az embereket a részvénypiac támogatására, ezért válságos helyzet alakulhat ki. — Akkori ajánlásaim helytállóságát túlságosan is megerősíti Nixon intervenciójának negatív hatása. Az igazság az, hogy egyenként újra sokat átélünk azok közül az őrültségek közül, amelyek az országot az 1929-es válságba taszították. Vegyük például Bemard Cornfeld pénzügyi birodalmának összeomlását. Takarékos kisemberek százezrei bízták rá pénzüket abban a meggyőződésben, hogy lángésszel van dolguk, aki a fákon is képes milliókat termelni. A beruházási tőke túlzott népszerűsége már veszélyes jele volt az őrültségnek, mert azon a meggyőződésen alapult, hogy ahhoz, hogy felfedezzük magunkban a pénzügyi géinuszt elegendő az a képesség, hogy összehozzuk az eladók és propagandisták hadát. A mai „önsegélyező alapok” egyenes leszármazottjai a 20-as évek részesedési alapjainak, amikor a spekuláció ahelyett, hogy közvetlenül a tőzsdén jegyzett részvényeket vett volna, megszerezte egy olyan társaság részvényeit, amelynek vezetője pénzügyi zseninek kiáltotta ki magát. De Cornfeld nem állt meg itt. el akarta érni a „zsenialitás” csúcsát, megteremtve a „funds of funds”-ot, az „alapok alapját”, vagyis azt az alapot, amely az összegyűjtött tőkéket nem részvényekbe, hanem más tőkébe fekteti. A takarékos kisembereket kedvezően befolyásolták a Cornfeld magánéletéről, kastélyairól és villáiról, utazásairól szóló hírek. Ezek a dolgok engem Fred Schwed mondására emlékeztetnek: amikor megmutatták neki a bankárok és a nagytőzsdések jachtjait a kikötőkben, azt kérdezte: „És hol vannak az ügyfelek jachtjai?” Hogy 49' év előtti elődjeinek műveleteit jobban utánozhassa, Cornfeld a kellemetlen ellenőrzések .elől védetten Európában telepedett le. De a Securites Exchange Commission rendszabályai ellenére. Amerikában is kivettük részünket azokból az őrültségekből, amelyeket a nagy összeomlással végződő vidám évek szültek. Az őrültségek egyike a „veszteséget korlátozó alapok”, amelyek kölcsönpézzel működnek. — Ameddig a piaci tendencia emelkedőben volt, könnyű volt jó nyereségekre szert tenni, de senki sem gondolt arra, hogy amikor majd a részvények esnek, akkor a hatások is rohamosan megfordulhatnak; Ugyanennek g pszichológiának eredményei a „Konglomerátumok”. Nemrégiben James Ling, hogy elterelje a figyelmet azokról a bajokról, amelyekkel a Ling-Temco- Vought küzd, a Fortune hasábjain részletesen kifejtette stratégiáját, amely abban áll. hogy egyidejűleg igazgat egy olyan gyárat, amely kukoricalisztet őröl és csomagol. egy űrrepüléssel kapcsolatos vállalkozást és egy sportszergyárat. Egy ilyen „konglomerátumot” mint a Ling-Tenco-Vought, alig 7 százalékos fedezettel alapítottak, a tőke fennmaradó részét hosszúlejáratú hitelek képezik. A haszonnak mintegy felét felemésztik a fix költségek. De ez a helyzet eléggé általános a konglomerátumok szektorában, amelyek egyébként nem sokban különböznek azoktól, amelyeket s 20- as években kartelleknek neveztünk. Ling, Charles Blud- hom, Charles Thorton, Roy As nem különböznek Samuel Insull-tól. a Van Sweringen testvérektől, M. J. Meehan- tól, Arthur Cuttem-től és 40 év előtti társaiktól; A konglomerátumok titka természetesen az volt, hogy biztosítsák a részvények értékének emelkedését anélkül, hogy túlzott fontosságot tulajdonítanának az osztalékoknak, egyre újabb társaságokat szervezve. De ma. amikor a tőzsde megcsu- szamlott, a haszon csökkent és megszűnt az expanziós pszichózis, a pénzügyek mágusai. akik sok pénzt vettek kölcsön nagyon szerény haszonra, közönséges halandóknak bizonyulnak; Attól tartok, hogy Bernard Cornfeld bukása és azok a nehzségek. amelyekbe bennünket hasonló konglomerátumok döntenek, csak első jelei annak, aminek még be
