Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-04 / 129. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. június 4. Fokozódó veszélyben az algyői olajmező Őrjárat a gátak előtt Mint ismeretes az algyői szénhidrogénmezőt majdnem közepén szeli át a Tisza és árterülete, délkeleti részét pedig a Maros védvonalai határolják. Az új olajmezőn több milliárd értékű a beruházás, amelynek árvíz előli mentesítése Szeged védelmén kívül ma Csongrád megye egyik legnagyobb problémája. A mező idei termelését egymillió tonnás szintre irányozták élő. Természetesen az árvízveszély nélkül. A szolnoki Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség az árvízveszélyre való tekintettel külön rendelkezést adott ki a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat és a Nagyalföldi Kutató- és Feltáró Üzem részére, hogy a vízügyi szakemberek előrejelzésének megfelelően kezdje meg a veszélyeztetett területek értékes olajipari berendezéseinek kimentését. Hozzájárult ahhoz is, ha indokolttá válik, termelő olaj- kutakat is lezárjunk. A felügyelőség vezetője kedden helyszíni szemlét tartott a veszélyeztetett területen. Megbeszélést folytatott Forgó Lászlóval, az Alsótiszavi- déki Vízügyi Igazgatóság vezetőjével. majd Jándi András hajóskapitánnyal vízi- úton tekintette meg az olaj- mező védelmére folyamatban lévő munkálatokat. Több oldalról is veszélyben A mezőt négy veszélyforrás is fenyegeti. Ezek közül, különösen veszélyes lenne a Maros—Tisza torkolatánál lévő gátak átszakadása, mert ez esetben a Maros és a Tisza háromszögében lévői már lezárt termelőkutak és három tankállomás kerülnének víz alá. Ez a terület egyébként az olaj mező legmélyebb pontja. A másik nagy veszélyt a Tápé—Algyő közötti gátszakasz jelenti. Itt különösen erősítésre szorul a vesszősépi gátőrház körüli töltés, amelynek átszakadása Tápén és Algyőn kívül a mező nagyobbik részét, több tankállomást, az ideiglenes barakk tábort, az épülő ipartelepet, a tízezer tonnás fő gyűjtőt és a termelés zömét adó olajkutakat fenyegeti. Az árvízvédelmi parancsnokság e gátszakasz védelmére határozta el a mintegy hét kilométer hosszú szorítógát megépítését. Ennek elkészültéig is a veszélyes töltésszakaszt műanyagfóliával és más technikai eszközökkel fokozottan védik. Sajnos még közel három hétre tehető a veszélyes időszak, s az átázott, szivárgó gátak nem sok reménnyel kecsegtetnek. Megerősítésük sem egyszerű feladat, mert az uszályokon érkező anyagokat csak átrakással lehet átvinni az algyői vasúti híd alatt a túlságosan magas vízállás miatt. Együtt a veszély ellen A szorítógát építésén az olajosok is kiveszik részüket. Az árvízvédelmi munkálatokhoz eddig több mint harminc munkagépet és egyéb gépjárművet adtak. Mintegy kétszázan a gátak védelmén dolgoznak. Az olajipar szivattyú agregátjai végzik a veszélyeztetett műtárgyak cementejjel való erősítését is. ök akarták elvégezni a veszélyes gátszakaszok bentonitos tömítését is, azonban a súlyos gépek alatt az átázott gátak olyan veszélyesen süllyedtek, hogy a műveletet abba kellett hagyni. Hingl József üzemegység vezető hat fúró és lyukbefejező berendezését költöztette Id a veszélyeztetett területről A fúróbrigádok már az új fúrási pontokon dolgoznak. A termelő vállalatnál Jura- tovicg Aladár üzemvezetőnek viszont huszonöt olajtermelő kutat kellett lezárnia- Ezeket külön jelzőcsövekkél látták el, hogy a vízijárművek a kútfejszerelvényeket le ne törjék. A tankállomások tartályait teljesen feltöl- tötték és a felúszás ellen lerögzítették. Az olajkutak termelését a legvégsőkig fenntartották, de a növekvő vadvíz miatt ezeket már úgy is fel kellett adni, hiszen a termelőcsövek paraffintalaní- tását már elvégezni nem bírták. Súlyos termelési kiesésekre kell számítani az algyői olajmezőn. Az eddigi felmérések szerint napi 600 tonna kőolajról és 90 ezer köbméter földgáztermelésről kellett lemondania a szegedi üzemnek. A legjobb esetben is az árvíz veszély miatt 15 —20 ezer tonna kőolaj és közel négymillió köbméter földgáztermelést kell a veszteséglistára írni. A szegedi üzem azonban kész arra is, hogy ezt a lemaradását az év végéig még ledolgozza. „Egész hazánk a gátakra tekint” p Papp Árpád vezérőrnagy, Irányi János ezredes és Csáki István a gátak őrzői között Tegnap Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka, Csáki István, az MSZMP KB tagja, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, Iványi János ezredes, a 4 • számú katonai árvízkörzet parancsnoka, a tiszai gátak védői, őrzői között járt. Szolnokon Posta Mihály megyei műn- kásőrparancsnok adott tájékoztatót a munkásőr figyelő- szolgálat tevékenységéről. A társ fegyveres testületekkel együtt ezerkétszáz Szolnok, Bács-Kiskun és Heves megyei munkásőr őrzi a Középtiszavidék gátjait. Kilométerenként két fegyveres járőr, egy vízügyi dolgozó, s egy közerőként kirendelt polgári személy vigyázza állandóan nehogy átszivárgás, csúszás, szakadás keletkezzen. Amint észreveszik, hogy valahol nem az ember akaPÁTOSZ NÉLKÜL Makó örömünnepe Attól tartok, hogy ez a riportom érzelgősnek látszik. Sehogy sem bírok szabadulni a tegnapi nap élményeitől, visszaadni meg természetes valóságában aligha tudom Makó örömét. A hamis pátoszt nagyon kerülöm, mert méltatlan lenne azokhoz az emberekhez, akik legyőzték a Marost, akik megmentették a várost Tegnap vörös és nemzetiszín zászlókat tetteik ki a makói házakra, virágokat kötöttek a kapukra. Örömünnep volt e nap. Az újvárosi állomás előtt hatalmas farmotoros Ikaru- szok sorakoztak. Várták a vonatot. A főtéren a Korona szálló és a tanácsháza előtt emberek százai. Mind férfiak; Valaki az emeletről nézte az utat. Már jönnek, kiabálta. A emberek topogtak, türelmetlenkedtek. Látszott rajtuk, hogy idegesen, nagyon várnak. Befordultak az Ikarusz karavánok a főtérre, integetés, kiabálás, nevetés, sírás. A hangszórók hangja a zsivajban elveszett a város felett; a védelemben résztvevő férfiak és a város vezetősége nevében szeretettel..! Visszajöttek a nehéz napokat megélt városba a kitelepített aszonyok, gyerekek Meg sem kísérlem visszaadni azt az örömet (mert úgy sem tudnám) ahogy az apák gyerekeiket fogadták, ahogy a jegyesek összeölelkeztek, ahogy a nénikék simogatták a katonagyerekeket, munkásőröket, a Férfiakat, a város megmentéit. «■ , r ' I A Maros rohamosan apad, de még mindig ijesztő a zúgó víztömeg. A néhány napja még a veszélyeztetett falvak utcáin ott állnak a nehéz tehergépkocsik légiói. Kiszombomál uszály nagyságú szovjet kétéltűek csörögnek szerencsére már a lánctalpaikon. Az emberek, a házak előtt integetnek a fáradt cserzettarcú „tovari- soknak”. Minden integetés köszönet. Azok vissza bólogatnak, jó. jó rendben van, csakhogy így történt A Maros gátjain homokzsákrengeteg. Képtelen voltam megszámolni, hogy egy 2x3 méteres gátszakaszon hány homokzsák van. Homokzsákhegy, torony. Tragikomikus látvány volt, felyem felett kúszó hajó. Klárafalvánál a Szeged—Ma. < kő műút az árvízvédelmi töltéshez közelít A követ szállító uszály jó másfél méternyivel magasabban úszott tőlünk balra, s úgy éreztem, szinte a fejem felett. Még mindig ilyen magas a Maros vize, pedig már tisztességgel apadt. A műút ezen a részén a' víz szintjétől jóval alacsonyabban van. A védekezés változatlanul erős, de a hidrológusok már fenik a fogukat, hogy rájöjjenek a hírhedt buzgársor nyitjára. Fogad koznak, kiirtjuk őket, irmagjuk sem marad. Ölelkeznek az emberek Makón és a környező községekben. örülnek, de még riadtak is. Az országoshírű makói Lenin Tsz elnöke Borbás József, ugyan tréfásan azt mondja, mi baj lehet most már, itthon vannak az asszonyok, de utána rögtön mégis a bajokról, a gondokról beszélt. Idő kell hozzá, amíg az emberek kiheverik az ideg- és fizikai fáradságot; Tiszai Lajos rata szerint engedelmeskedik a Tisza, azonnal jelzik, s összpontosul a védelem. Rádió adó-vevő készülékek, futárszolgálat, kábelvonalak, nagy technika pontosítja a munkát. A honvédség, a polgári védelem, a munkásőrség, a vízügyi szervek között nagyon jó az együttműködés, s a hangulat olyan, hogy a munkásőr alakulatoknál el kellett rendelni a kényszer- pihenőt — szólt Posta Mihály. Iványi ezredes szót kért. — Éppen tegnap szemléltem meg a jászberényi munkásőr zászlóaljat. De ezentúl is azt jelenthetem, becsületes együttes szolgálat alakult ki. Ami a munkásőröket illeti, tisztességesen dolgoznak. Hat-nyolc nap alatt olyan szakszerű jelentéseket adnak az árvízvédelemről, hogy csodálkozik az ember. Azt kérem parancsnok elvtársaktól, tudatosítsák a szolgálat nagy jelentőségét. A mi katonáink is úgy voltak, olvasták az újságokban, milyen megfeszített küzdelem napjait éljük. Aztán mikor megérkeztek a gátra, nézték, hogy itt tulajdonképpen rendben van minden. Valóban apad a víz, de nagy az átázás, még mindig nagy a veszély. Csáki István is elmondta véleményét: — Mi az utóbbi tíz évben a nyolcadik árvízvédekezésben veszünk részt. Ehhez fogható azonban még nem volt. Ha nem készülünk idejében, ha nem ilyen tervszerű a védekezés, nem is jó rágondolni, milyen nagy bajok lettek volna itt. Mi különösen jó benyomást szereztünk a polgári védelmi ezredről. A lakosság is elismerésre méltó, megbecsülésre késztető erőfeszítéseket tesz. Mégis az az igazság, semmi sem pótolja azt a szervezettséget; ami a katonai, a polgári védelmi és a munkásőr alakulatokban rejlik. Ezért azt indítványozzuk majd. az árvizes vidéken legyen olyan állomány, amely erre van kiképezve, és bármikor mozgósítható. Szolnokon társas helikopterre szálltak az árvédelem vezetői. Köztük Hegedűs Lajos vízügyi igazgató, Brassói Tivadar ezredes is. Végigrepültek a Tisza-tenger felett. Óriás víztömeget tartó gátakat, ázott földeket láttak. Tiszaburán a faluvég néhány háza is vízban van. A gátakon Szolnoktól Abád- szalókig jól látszottak a munkásőrök, karhatalmisták, — honvédségi, polgári járőrök. Abádszalókon leszállt a gép. Mándi Sándor járási párttitkár és Simon István tiszafüredi munkásőrparancsnok várta az érkezőket. Simon István parancsnok, Tóth Barnabás vízügy védelemvezető tettek jelentést Azt mondták: — Amíg a Tisza egy — másfél métert nem apad, maradunk. A falubeliek, s a járás vezetői is elismerően szóltak a gátvédőkről. Erre mondta Papp Árpád Simon Istvánnak: — Mondja meg azoknak az elvtársaknak is, akikkel nem találkoztam, dicséret a példás szolgálatért. A katonai vezetők megtekintették Kisköre védelmét is. Ott Göblyös István jászberényi, Juhász Mátyás hevesi munkásőr zászlóaljak parancsnokai, Szigeti Ede védelemvezető számoltak be. Göblyös István azt mondta: — Szinte megható, amilyen figyelmesen gondoskodik rólunk a lakosság. Ránk köszönnek az utcán, miben segíthetnek. Nagyon jól együttműködünk a budapesti kar- hatalmistákkal is. Az egységemre jellemző, hogy május 30-án 3.30 órakor kaptuk a) parancsot Berényben, s 4.30 órakor már Besenyszö- gön voltunk. Szigeti Ede tájékoztatója után elgondolkodott Papp Árpád: — Engem meghat ami most történik az országban. A főmérnök elvtárs szerint a munka a védekezés mellett rendben megy az építkezésen is. Göblyös elvtárs arról adott számot, a Tisza menti falvak lakói nyugodtan végzik napi munkájukat. Nagy erő, nagy fegyelmezettség van ebben a népben. Munkatársunknak pedig azt mondotta a tábornok: — Természetszerűen sok munkásőr elvtárshoz nem juthattunk el. De nagyon örülök annak amit Csáki elvtárstól, s másoktól hallottam. Most egész hazánk a gátak hős védőire tekint. Munkásőreink ennek tudatában végezzék a rájuk bízott fontos munkát. Hegedűs Lajos elvtárstól hallottam, hogy 1 millió hold föld, 30 milliárd Ft értékű nemzeti vagyon de elsősorban majd félmillió ember védelméről van itt sző a Középtiszavidéken. Szent kötelességünk erre vigyázni. Ez adjon erőt minden gátvédőnek, gátőrzőnek. B. L. Védik a martfűi utat Szemnek olyan, mintha a folyó máris elérné a Szolnokról Martfűre vezető közutat a gyár szomszédságában. Emberek dolgoznak ott is, magasítják, az ideiglenes töltést. Képünkön hullámverés elleni védmú épül homokzsákokkal megerősítve Vikendhástól a talicskáig Felajánlások az árvízkárosultak megsegítésére A jászberényi Hűtőgépgyár dolgorű egy napi nyereségüket — 345 ezer forintot utaltak át az árvízkárosultak csekkszámlájára. — Ezenkívül a Hűtőgépgyár öt vikkendházat ajánlott fel ideiglenes szállásul azoknak. akiknek lakását tönkretette az árvíz. A gvárTMK szerelőbrigádia Ígéretet tett, hogy a házakat a helyszínre szállítva összeszereli. A jászberényi Dózsa György laktanya kiskatonái. valamint a Kállai Éva gimnázium negyven diákja társadalmi munkát vállalt a Hűtőgépgyárban és a kapott összeget az árvízkárosultaknak adták. A szolnoki vasútállomás dolgozói °gy napi keresetüket, összességben mintegy 100 ezer forintot utaltak át az árvízkárcsultak megsegítésére. A Rákóczifalva és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói is csati''-óztak a segélvrkció- hoz szintén egy napi keresetüket adták. A férfi fe_ hérneműgyár kisújszállási üzemének dolgozói szintén egy napi keresetükkel segítenek. A Nagykunsági Állami Gazdaság dolgozói az árvíz- kárcs"u-k megsegítésére — csaknem 60 ezer forintot gyűjtöttek össze. valamint nyereségrészesedési terhére 50 ezer forintot utaltak át a csekkszámlára. A Május 1. Ruhagyár szolnoki telepének 300 dolgozója két külön műszakért járó bérüket adják az árvízkárosultaknak. Az adminisztratív dolgozók egv napi keresetükkel járultak hozzá a segélyakcióhoz. A Tisz menti Vegyiművek KISZ szervezetei — a fiatalok önkéntes adományaiból — 50 ezer forintot evűj- töttek öcs ze az á-"ízkáro- sultaknak. A jászberényi Déryné művelődési központ dolgozói egy napi keresetüket* valamint a Lehel ’-lubban június 6-án rendezendő táncest teljes bevételét ajánlják fel. A táncesten közreműködő Holymans együttes tagjai tiszteletdíjukat ad;'ók. Negyven gépkocsiból álló segélykaraván indult útnak hétfőn hajnalban Karcagról a nyírségbe. A nagykunsági tsz területi szövetséghez tartozó 59 közös gadasáa által felajánlott 1100 mázsa búzát. takarmányt, bu’-gc-'vát szállítottak a nagyari Május 1 Tsz-nek. Visszajőve! a tsz 200 szarvasmarháját geltetési bizottság leg"' re. hozzák ei a kisújszállási leJászberényből id. Bata József ezer forintot, egy mázsa búzát és új ruhanemű°ket ajánlott fel az árvízkárosultak megsegítésére. A kisújszállási Vas- és Fa- ÍDari Ktsz dolgozói társadalmi munkában 20 hcvTÖt, matracokat, valamint io vas. talicskát készít és ad át az árvízsújtotta terület lakosainak. j ^u.t _ _ „ ’
