Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-29 / 124. szám
1Ö7Ö. fnäjuä SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Dili van Szolnoknál?" A Mátészalkai postamester mewi„«ve újságíró iga- • zolvánvomat. „Az elvtárs szolnoki?” „Az vagyok.” „És mikor járt otthon?” „Ma reggel jöttem.” — És tessék mondani, mi Van a Tiszával? Sikerül-e a védelem? Maguknak volt idő felkészülni. Nálunk nem. Hirtelen jött, mint a villámcsapás. Olyan erővel, hogy a csengőid! tsz vízzeltelt tűzoltó hordóját is kilométerekre sodorta, másik szövetkezet szervestrá- gyaszé’-r.iát mint a gyufás- dobozt vitte. Még sorolják a szörnyű élményeket A postavezető ki tudja hányadik szamosi, nyírségi, hajdúsági ember, aki azzal fogad: mi van Szolnoknál mi van a Tiszával? A debreceni nyomda portásnője kitölti a belépőcédulát. „Szolnok?” Rám- néz; sikerül? Jogászlány Nyíregyházán a megyei tanácsnál: „Az elvtársak szolnokiak? Mi van a Tiszával?” Azon a napon 0tt járt Mátészalkán Bereczki Lajos a szolnoki tsz-szövetség titkára. Varjú Sándor a nagykunsági tsz-szövetség elnöke. — Egy-egy árvízsújtott szamosi tsz-t választottak ki, hogy segítsenek az élet újrakezdésében. Magam a Tiszamen- ti Vegyiművek küldöttségével jutottam arra az országrészre, amely felé milliónyi segítökéz nyúl most. Jó volt látni, érezni mindenhonnan hogy árad a nyugdíjasok, diákok pár forintja, az üzemek százezres felajánlása. És egy új érzéssel gyarapodni: most bennünket figyel az ország. Aggódik értünk, drukkol gátjainkért. A lapok, a rádió, a tv naponta hírt ad a Tisza mente küzdelméről. Ha Dunántúlra toppanna az ember, b;ztosan ugyanezt találja. az ország népének ve- lünkérzését. De k’Üön megható volt azt tudni, hogy a Szamos-köz’ amely átélte az elemi pusztítást, s már visz- szaszo rí tóttá a Szamost, — m n-t értünk fél, a Tisza mentéért aggódik. Meg is mondták: a Szamos csak kis folyó mégis mit rombolt, de mi lenne, ha a Tisza elszabadul? Reméljük és bízunk magunkban: a Tisza nem szabadulhat el. Gátjainkat az ott dolgozó tízezrek keze, s az azt figyelő egész ország tekintete őrzi. Tiszai gátak védői! Sokszorozza erőtöket, ki tartástokat: egy ország kérdezi aggódva, mi lesz a Tiszánál? b. L ...és a Tisza tovább terebélyesedik Bolyhos János három felelőse falu Hamar József, aki nem meri bevallani, milyen keveset pihen 24 óra alatt Farkas bácsi — meg felesége — az első lakos Tiszaburán, akinek cl kell hagynia házát Edzett katonák Az alakulat tegnap éjjel érkezett Tárcáiról a szán da- szöllősi kulúrházba. Reggel 6-kor pedig már a martfűi Tisza kanyarban a cipőgyárat védő gáton dolgoztak a katonák. A fáradság és az elcsigázottság legkisebb jele nélkül döngölték a friss homoktöltést, cölöpöket vertek le, s a nylonfóliákat, zsákokat töltögették. Tréfák, élcelődések fel-felcsattanó jóízű nevetés törte meg a hajnali folyóparti csendet. De közben állandóan járt a kezükben a szerszám. Tudják nem tréfál a megáradt folyó. Látták a töltését átszakító. s a házakra zúduló Szamost Fehérgyarmatnál. Mentettek öregeket, betegeket. gyerekeket, s volt aki a ' ihetetlenségén érzet t dühében, a pusztuló javak láttán elsírta magát. Két hete harcolnak az ár, ral az első vonalban. A harcról minek is faggatni őket, legtöbbet az állomáshelyeik neve mond: Fehérgyarmat, Olcsva-Apáti, Nyírada, Tárcái, s most Martfű. Végigkísérik a levonuló árhullámot, illetve egy-két nappal mindig a. tetőzés előtt érkeznek a veszélyeztetett pontra. Hogy végsőkig harcoljanak a gáton minden talpalatnyi száraz földért. Hevesi. borsodi 18—20 éves fiúk. gyári munkások, traktorosok és hivatalnokok. Életükben most látnak először ekkora árvizet, s rögtön az első látásra a „legmélyebb” vízbe bedobva, a valóságban is nemegyszer nyakig kell ellene küzdeniük. Az emberek mentésekor oly vakmerőek és elszántak voltak, hogy parancsnokuknak minduntalan az ő testi épségükre kellett vigyáznia. Pihenőt válságos helyzetben csak éppen annyit engedélyeztek maguknak, hogy megmosakodjanak és egyenek. Megfeszn'tett -24 órák után, 3—4 órai alvást. Mert úgysem tudnak nyugton maradni, mert mindig a szemük előtt hullámzik a homokzsák töltéseket nyaldosó, néhol szemlátomást emelkedő ellenségük, az ár. Igen. az ellenség erős és szinte leküzdhetetlen. Alattomosan felbuzgó, a töltés oldalán fakadó a szennyvízcsatornán betörő és szökőkútként fel- sistergő zabolátlan elem. És alkalmazkodni kell hozzá. Ha emelkedik gátat magasítani, ha alulról szivárog, homokzsákokkal lokalizálni. Nem tudják hol, meddig maradnak, s merre indulnak tovább. Egy biztos. Mindig az árral. Ahonnan eljönnek a lakosság. a megmentett falvak vezetői őszinte hálával és köszönettel vesznek tőlük búcsút, ahová érkeznek reménykedve, bizakodással. türelmetlenül várják már őket. Mindenütt a kedvüket keresik. Citromot, teát. szódavizet, naponta háromszori meleeéMt biztosítanak •nekik. A cipőgvár konvbáiá. ról tízórait is küldtek. Nyíradán meleg fürdővizet készítettek számlikra. Szabadság? Hazautazás? Család? Majd ha elmúlik a veszély — mondják kivétel nélkül n megkérdezettek. Levelet sincs idejük írni. Táviratozni szoktak, hogy éppen hol vannak és hogy egészségesek. Kettőjüknek a halálhírét költötték odahaza. A szülők aggodalma leírhatatlan volt. Mit tehetett a parancsnok? Kocsira ültette, s hazaküldte egy röpke látogatásra őket, teljes „életnagy. Ságban’’. Nemrégen KISZ taggyűAz árvízkárosultak megsegítésére indított országos gyűjtési és segélyezési akció megyei szervezésére és lebonyolítására tegnap megalakult a Szolnok megyei akcióbizottság. A társadalmi ösz- szefogást koordináló szerv munkájában a megyei Vöröskereszt irányításával, a megyei tanács, a szakszervezetek megyei tanácsa, a KISZ, a Hazafias Népfront, a nőtanács, az MHSZ, az MTS, a MÉSZÖV, a KISZÖV, a KIOSZ, az OTP és a KISOSZ képviselői vesznek részt. A bizottság feladata, hogy mozgósítsa a lakosságot, a vállalatokat, a tsz-eket és a különböző intézményeket, valamint összefogja a már idáig is megnyilvánult segítőkész támogatásukat. Ezért a városokban és a járásokban a gyűjtések intézésére öt—hét tagú, a községekben pedig három—öt tagú bizottságok alakulnak az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek aktivistáiból. A megyei akcióbizottság arra kéri azokat,, akik ruhaféléket adományoznak, lehetőleg új fehérneműket küldjenek a Szabolcs-Szatmár megyei tanács vb mellett működő elosztóhelyre. A ru- haküldményekmél azonban, mivel azokat a továbbításuk előtt még fertőtleníteni kell, gyorsabb és hathatósabb segítséget jelent a pénz. Annál is inkább, mert a visszatelepülő árvízkárosultaknak el- sőcorban élelemre, konzer- vekre, cementre, téglára, fára, camping-ágyakra van szükségük. Az intézkedési terv megvitatása és elfogadása után a MÉSZÖV képviselője elmondta, hogy a megyei ÁFÉSZ-eket felkérték: segélyüket a nyíregyházi MÉSZÖV csekkszámlájára fizessék be. Felhivással fordult tagságához az MTS és a KISZÖV is, hogy a maguk telést tartottak, és a pénzt, amit egy tsz-ben kerestek, felajánlották az árvízkárosultak megsegítésére. Pedig annál többet, mint amit eddig tettek sem kérni, sem kívánni nem lehet. Ök viszont adnak, mert a pusztulás és veszély árnyékában számukra ez a legtermészetesebb. Veszélyben mutatkozik meg ki a legény a gáton? — tartja egy közmondás. Akik most a martfűi .gátat és a gáton túli óriási értéket védik, bebizonyították e mondás igazságát. orváth Mária rületén a lehetőségekhez mérten segítsék az árvízkárokat szenvedett testvérszervezeteket. / , A KISZ mb jelenlevő munkatársa ismertette a megye úttörő csapatinak és KISZ- eseinek vállalásait, miszerint az úttörőcsapatok két-két gyerek nyárt táboroztatását vállalják és a társadalmi munkával, valamint a hulladékgyűjtéssel keresett pénzüket felajánlják az árvízkárosultaknak. A KISZ mb ‘az anyagi támogatáson túl júniusban építő táborokat szervez, ahol a fiatalok a-/ árvíz okozta károk helyreállításában segítenek majd. Gyönyörű, napfényes a reggel. Madárcsicsergés, ameddig a szem ellát csillogó. óriási víztükör, s a víz tetején — mint színes labdák — imbolyognak a fák koronái. Idillikus látvány leime, ha nem tudnánk, hogy ez a szépség, mennyi gondot, álmatlan éjszakát szült már eddig is. Amerre kocsinkkal a gáton haladunk vízben álló halászkunyhókat, fák koronáját simogató hullámokat látunk a töltés hullámtéri oldalán. Embereket, amint homokzsákokat raknak, rőzsetutajokat erősítenek a cölöpökhöz. Teherautók, dömperek hordják a gátakon a földet, az árvédelmi anyagokat immár hosszú napok óta. A Pityókái részen a mozgó őrökkel találkozunk, közlik, hogy 12 órás szolgálatot tartanak kettesével éjjel-nappal. Március elseje óta tart; a szolgálatuk — akkor kezdett jobban mozgolódni a Tisza- Ott a töltés oldalában most szivárgást észleltek, már értesítették a védelem vezetőjét, hogy intézkedjék. A tiszabői, tiszaroffi, tisza- gyendai részen a védekezést Bolyhos János irányítja. Szemén látszik; nem sokat alhatott mostanában. — Kicsi bajból van a nagy — mondja. — Most kell a kicsit megelőzni. Itt a gyen- dai részen 1967-ben nagy gondot okozott a víz átszi- várgása. Már most hozzákezdünk e részen a gát erősítéséhez; homokzsákkal, földdel. Rőzsekolbász szivárgókat építünk be... Tudom, hogy naponta 18 órát dolgozik; hogy 10 napja nem látta a családját; hogy ezen a napon kapott végre otthonról tiszta fehérneműt, mert a felesége, meg a gyerekei eddig azt sem tudták merre van a papa. hol védelmezi a földeket, lakóházakat, sokadmagával az áradástól. Mikor eszik és mit? Hol itt, hol ott kap be egy tál melegételt, de legtöbbször hideget kosztol. Ügy mint Hamar József, aki nagyobb Tisza szakasz védelem vezetőjének helyettese. Mikor megkérdeztem, hány órát dolgozik egy nap így válaszolt: Engedje, hogy ne mondjam meg... Tudja nálunk is van kötelező pihenő idő, de azt ilyenkor nem tudja az ember betartani és félek, hogy megmossák majd a fejem a főnökeim... ök is, meg a többiek is, akikkel ezen az úton találkoztam izig-verig „vizes emberek”. S míg Bolyhos János arról beszél, hogy még Győrből is kapott segítséget a védekezéshez. Hamar József azt mondja el, hogyan építették az új töltésszakaszt Abádszalók alatt, s hogy milyen lesz majd itt a vidék, ha felépül a Tisza II. — A munkagödör Kiskörénél nincs veszélyben — magyarázza. — De ha most végignézünk a tájon, körülbelül sejthetjük milyen lesz majd az erőmű hatalmas víztározója. Csak akkor nem lesznek benne fák, meg eny- nyi hordalék mint most, amikor a folyó minden útjában álló akadályt magával sodor... Aztán elmondja art is, hogy innen a hullámtérről 3000 köbméter fát kellett ki- menteniök. Szombaton meg vasárnap dolgoztak a mentésen, többségében a vízügy fiataljai, és munkájukat siker koronázta. A IX '4-es gátőrháznál Szerencsi Zsigmond brigádjával találkozunk. Igaz, itt kővel van kiépítve a gát oldala — még 1935-ben készült — de be kelj védeni, mert nem tudni, hogy az eddigi áradások, hullámverések mennyi földet mostak ki a kő közül. Most 5 méteres rőzsetutajokat raknak le, háromszáz méteren. Verik a bunkóval a földbe a karókat, szorítják közé a rozsét, erősítik, merevítik azokat pányvadrótta 1. Kérdeztem tőlük: hányadik árvíznél dolgoznak most ? ..Azt csak az isten tudná megmondani — válaszolják. •— Itt nőttünk mi fel, itt öregszünk meg a Tisza mellett”. Nézem a munkájukat; gyorsan, szakszerűen dolgoznak, nem tesznek egy felesleges mozdulatot sem. A vé- j-ükben van a tennivaló tudása. A tólaposi zsilipnél az emberek gerendákat fektetnek; le kell zárni így is, nehogy véletlen baj történjen. Tiszaroffnál a gáton üdvözölhetjük a községi tanács vb elnökével Maczó Jánost és Molnár Zsigmondot, az ÁFÉSZ elnökét. Vizitálják a helyzetet. A helyi tsz földjéből 2000 hold van víz alatt, egyaránt helyet erőszakolt magának az ár és a belvíz. Az erős védekezés ellenére a mentett oldalon egyre több helyen látunk szivárgó, vagy fakadó vizet. A legrosszabb helyzetet Tiszaburá- nál tapasztaljuk: itt már az első családot ki kell költöztetni házából. A 76 esztendős Farkas István azt sem tudja mihez kezdjen: 73 éves felesége betegen fekszik a kis szobában, ahol már 2 centi magasságban víz borítja a földet. Nehéz hirtelen összeszedni a holmikat, bútorokat. Ilyenkor minden kis szögnek megsokszorozódik az értéke. Ég sajnos Tiszaburánál a mentett oldalon ugyan, de a gát tövében épült házakban lakóknak számítaniok kell arra, hogy ki kell költözniök megszokott otthonaikból. Tapasztaltuk mindezt 1970. május 26-án. A folyó vízmagassága aznap meghaladta a 930 centimétert. Ma május 29. van és a Tisza tovább terebélyesedik, V. V. Hordják a földet 3 gát erősítéséhez Hogy szervezetten, okosan segítsünk Megalakult a Szolnok megyei akcióbizottság Fektetik a rőzselutajokat a Szerencsi brigád tagjai