Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. május 28. GOTYÁR GYULA: Ezer kilométer IU. Pozsonytól Kassáig (Szlovákiai útijegyzeiek) A szlovák nemzeti felkelés múzeuma Besztercebányán Inota hasonmása Egy kurta hír az újságból: A Ziar Nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés üzemben január elsején 75 tonna alumíniumot olvasztottak a kohászok. S a hír után elindul az ember a szlovákiai Ajkába, a gyorsan fejlődő, nagyon fiatal, de szép fekvésű kisvárosba. És az első pillanatban elcsodálkozik. Hiszen ez Inota. Az alumínium-kohó! Az is, illetve annak a pontos mása. Ugyanazt a kohót építették fel Garamszerda. helyen is, csak azóta alaposan kibővítették, fejlesztették. Mammutkombinát alakult ki belőle. ahol több, mint 5000 munkás dolgozik. Tapolcával természetes a kapcsolat, a magvar bauxit. központ és Ziar Nad HronOm elválaszthatatlan egymástól. Halimbáról. Almásfüzitőről kapnak alapanyagot a termeléshez. Kapcsolatuk van a székesfehérvári Fém Művel, és a garamszerdahelyj munkások a Balaton mellett, Keszthelyen üdülnek. Inota és Ajka jelenleg a tapasztalatcserét jelenti számukra, hogy tovább bővíthessék a kombinátot. Most a fejlesztési programban a III. lépcsőnél tartanak. Terveikben talán a legérdekesebb az alumínium ezerarcú felhasználásának megvalósítása. Elsősorban az építőiparba szeretnének betömj tömegcikkeikkel. Állítják, hogy az alumínium a jövő fája és ezt bizonyítani is akarják ajtó- és ablaktokokkal, különféle szereivé, nyekkel, berendezésekkel. — Az élelmiszeripartól a kozmetikai cikkekig, mindenütt szeretnénk megjelenni termékeinkkel — mondja az igazgató és már vagv másfélszáz termékből készített alkalmi kiállítást üvegszekrényében. A gyár műszaki gárdája most azt vizsgálja, az élet melyik területén, hol lehetne gazdaságosan betörni H piacra. Mi az, amit alumíniumból előállíthatnak és helyettesíthetik vele a drága fát. Pedig Szlovákig fában gazdag ország, mégis ilven terveket forgatnak fejükben a ziariak. ötezer munkás — ismétlem az igazgatónak — és milyen az egészségügyi, a szociális ellátás egy ilyen hatalmas ütemben? Válaszul fényképeket hoz, nags7 tömegben és válogatás nélkül teszi az asztalra. — Az éjjeli szanatóriumunk. Sklemne Teplicén. csodálatosan szép hegyoldalban, lankás hegyekkel övezett völgy felett van a Ziar Nad Hronom-i gyár éjszakai sza. natóriuma. A munkások négy hetet töltenek itt a teljes komforttal felszerelt szobákban. Teljes ellátást kapnak és szigorú orvosi felügyelet mellett pihenik ki a munka fáradalmait. A híres Donovalon, az Alacsony Tátrában js építkeznek. Üdülőket emelnek azon a vidéken, ahová valamikor csak a felső tízezer utazott „kikapcsolódásra”. Csak az éjszakai szanatórium felépítésére 12 millió koronát költöttek tavaly. Egy alkalommal nyolcvan munkás pihenhet itt. A szociális-kulturális alap kétmillió korona. Ebből tut a lakótelep művelődési háza számára, a sportolóknak, a fiataloknak és lakásépítkezésre is. —Ez 3 mi városunk, magunknak építjük — mondta jaz igazgató és hozzátette: Eddig kétezer gyári lakás énült fel a város új negyedében. de továbbiakat építünk... Beutaztuk Ziar Nad Hro- nom lakótelepét. Egy kicsit Várpalotára hasonlít. Kockaházak, egyenes, aszfaltozott utcák, nagy zöld területek, parkok, sétányok és rend, tisztaság mindenütt. Sok a gyerek és az üzlet. Szerintük minden építkezés alapja a pontos számvetés: hány családnak biztosítanak lakást? Számukra mennyi szakbolt, szolgáltató üzlet, iskola, orvosi rendelő szükséges. És mindezt párhuzamosan építik. A számvetés alapja a gyerek. A tervező, a modern, összkomfortos lakásokkal a családokat is megtervezi. Valahogy így; egv modem környezetben, kedvező ellátás mellett jobban élnek az emberek és bátrabban gondolnak a gyermeknevelésre. Tehát: egy család — két-há- rom gverek általában. Ezer családnak kell iskola, bölcsőde. óvoda, teibolf és fodrászüzlet. gvermekszalonnal. Nem túlzás. így terveznek Besztercebányán is. íev alakítják a jövőt Kassán. Zsolnán. Nvit- rán és minden városban. Alap: „ gyerek! A termelésről, a Ziar Nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés üzeme munkáiéról már a székhelyen. Besztercebányán kaptunk tájékoztatást. Kezdetben, vagyis az 1968 augusztusi események után itt is m°°tomantak. de már talpra állottak. Erősödik a pártszervezet és kiveti magából a megalkuvókat, a visszahúzókat. És ez az erősödés meglátszik a termelésben is. — Januárban és februárban többet, jobb minőségben termeltek, mint tavaly, hasonló hónapokban. Az emelkedés elérte a 9.6 százalékot. És ez egy ilyen hatalmas kombinátban nagyon sokat jelent. A jövőt jelenti... A Magyar Posta június 10-én négy darab 2.50 forint névértékű légiposta bélyeget tartalmazó kisívet ad ki az Apollo 13 útjának megörökítésére. Az április' 11—17 között lezajlott űrkísérlet izgalmas perceit elevenítik meg Kékesi László grafikus- művész rajzai. Az első értéken a Hold felé száguldó égi jármű látható, a másodikon már megkezdődik a visszatérés. A kiszolgáló egységben történt robbanás veszélyeztette a visszafelé vezető utat, és csak az űrpilóták begyakorlottságának, rendkívüli lélekjelenlétének köszönhető, hogy sikeresen ereszkedtek le a Csendes-óceán vizére. A sérült űrhajó visszahozatala az ember és a gép együttműködésének diadala; a számítógépek és a földi irányító központ mérnökeinek ember- feletti munkája, együtt értek el eredményt. A harmadik és a negyedik bélyeg a földre- térés fázisait mutatja, előbb az ejtőernyőkön lebegő, majd a már vízen nyugvó űrkabint láthatjuk, amelyet helikopÁ jövő század gyára A fantasztikus, utópisztikus filmek közül a többi között néhány éve nálunk is bemutattak egy amerikai produkciót. A sztori valami ügyefogyott feltaláló hányattatásaira épült, aki sehogy- sem tudta értékesíteni a fűből közvetlenül vajat előállító csodagépet. Nos ilyen csodagép, illetve kísérleti gyá- racska azóta a valóságban is létezik, s ha a fűből, zöldnövényekből nem is éppen vajat, de a vajnál is értékesebb fehérje koncentrátumot állít elő. A különleges „minigyár” a budapesti Műszaki Egyetem kísérleti üzeme: Ácson működik, s egy világviszonylatban is nagy jelentőségű magyar szabadalom vetette meg alapjait. Az ácsi üzemben valóban sci-fi-szerű a munka, illetve a technológiai folyamat. Beszállítják a gyárba a zöld lucernát, ami aztán aprítás, préselés, párlás, s a legkülönfélébb vegyi, mechanikai tortúrák után műanyagzsákokba csomagolt zöld porrá alakul. Ez a halványzöld por az értékes koncent- rátum — negyven százalék nyers fehérjét tartalmaz — az állattenyésztés nélkülözhetetlen tápanyaga, s végső fokon valóban hússá, tejjé, vajjá válik. A kutatók időközben már annyira tökéletesítették a gyártástechnológiát, hogy jóformán valamennyi zöld növényből — kivéve a mérges anyagot tartalmazókból — értékes fehérjét állítanak elő. Lehetővé tették például a káposzta, repce, répalevél, a kalászosok, sőt még a vadon termő disznóparéj feldolgozását is. Hogy a jövő szempontjából ez az Ácson egyelőre kísérleti stádiumban megvalósult „ötlet” mit jelent, erre csak egy jellemző számadatot: évenként „csekély” harmincezer vagonnyi fehérjét importálunk, amelynek értéke meghaladja a harminc millió dollárt! terek közelítenek meg. A négy bélyeg rajza és gazdag színezése a tervező képzeletét dicséri. A harmadik bélyegen a tenger zöldje feletti piros-fehér csíkos ejtőernyők színe élénken változó képet ad. Azt a felszabadultságot váltja ki a nézőben, amit a szorongatott helyzetben levő űrpilóták a megmeneküléskor éreztek. Kékesi László már több szép bélyeget rajzolt, munkái közül talán a legkiemelkedőbbbek az 1962- ben, az első csoportos űrrepülés alkalmával kiadott 2 forintos, az 1965-ben kiadott űrkutatási sor négy utolsó értéke és az idén márciusban megjelent két rakéta kisív. Megemlítjük, hogy a leszállás 320 mérföldre a Cook szigetektől történt. Itt már a leszállás napján felülnyomással látták el a virágokat ábrázoló forgalmi sor hat bélyegét. Ennek a kiadásnak érdekessége, hogy az űrhajósokat a bélyeg felirata maori nyelven köszönti: Kia orana. (Folytatjuk) Apollo 13 A hús iránti kereslet világszerte élénkebb, mint valaha „A hús iránti kereslet világszerte élénkebb. mint amire valaha is emlékszem” — mondotta Londonban D. L. Martin, az új-zélandi hústermelők tanácsának európai igazgatója. Martin, aki 23 éve van kapcsolatban a húsiparral, elmondta, hogy Űj-Zélaindtól ebben az évben idáig a kelet-európai és a közel-keleti országok 90 ezer tonna húst kértek. Az igények a Szovjetuniótól, Csehszlovákiától, Lengyelországtól, Magyarországtól, Irántól, Egyiptomtól és Jordániától futottak be. Martin kijelentette, hogy Új-Zéland nagymértékben méltányolja és értékeli, hogy Nagy-Britannia hagyományosan lehetőséget ad az új- zélandi áruk behozatalára. Nyolcvan éve szállíthat Űj- Zéland az Egyesült Királyságba vámmentesen és minden más adófizetési kötelezettség nélkül. Az Európai Gazdasági Közösség ezzel szemben tilalmakkal, óriási korlátozásokkal, vámmal és adókkal sújtotta az új-zélandi élelmiszertermékeket. „Ha ezeket a megsemmisítő behozatali feltételeket alkalmaznák az Egyesült Királyságba szállított új-zélandi élelmiszertermékek esetében is, akkor kedvük szerint fojthatnák meg Űj-Zéland kitűnő élelmiszer export-iparát” — mondotta. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium által kiadott Foreign Agriculture cikkei rámutatnak a hús iránti kereslet vlágméretű fellendülésére. A világ marhahús kereskedelme csaknem megduplázódott az 1960-as években, s ezt a periódust, az 1969. évi 2,7 millió tonna rekordszint zárta le. Hogy ez a növekedési irányzat mennyi ideig tart és milyen mértékben fokozódik, azt csak találgatni lehet. A lényeges tényező az, hogy a hús iránt továbbra is élénk kereslet mutatkozik mind a régebbi piacokon, mind pedig az újabb piacok nagy részén. Az 1970. évi kilátások a marhahús iránti változatlan kereslet és a világkereskedelem expanziója felé mutatnak. Az 1960-as évek elején — írja a Foreign Agriculture — a marhahústermelés a legfontosabb importáló és exportáló országokban kb. évi 5 százalékkal növekedett, lépést tartva az ugyancsak növekedő kereslettel. Az 1960-as évek közepe táján a fő exportáló országokban a termelés visszaesése egy ideig viszonylag állandó szinten tartotta a marhahúskészleteket. De az 1960-as évek végén a termelés ismét javult, évi 3,4 százalékos növekedéssel, időközben a kereslet tovább ugrott, aminek eredménye az lett, hogy a világ főbb piacain a készletek szűkössé váltak és az árak emelkedtek. Sertéshús a múlt évben az egész húsfogyasztó világban kevés volt. A helyzet 1970- ben sem fog változni, fonák helyzeteket teremtve ezáltal a világ sertéskereskedelmében. A világ 1970. évi termelése a várakozások szerint nem igen tér el az 1969. évi szinttől. EGK: Deficit a marhahústermelésben Az előztes számítások szerint ebben az évben tovább fokozódik a szakadék az EGK-n belül a marha- és borjúhús termelés és a fcr gyasztás között. Bár a termelés várhatóan mintegy 2,4 százalékkal 4,04 millió tonnára emelkedik, a fogyasztás az előrejelzések szerint 3 százalékos növekedéssel eléri a 4,75 millió tonnát Ennek eredményeképpen a Hatok csak 85,1 százalékban lesznek önellátók, szemben az 1969. évi 85,6 százalékkal és az 1968. évi 89,2 százalékkal. A marhahús termeléssel foglalkozó EGK-bizottság előrejelzése szerint az egyes országokban erősen különböző termelési irányzatok Várhatók. Franciaországban és Olaszországban a termelés valószínűleg valamivel meghaladja az 1969. évi szintet. Belgiumban a termelés a jelek szerint 2 százalékkal emelkedik. A növekedési ráta Nyugatnémetországban 7,7 százalékra ugrik, az EGK szarvasmarha-vágási intézkedéseinek eredményeképpen. E nagyarányú növekedés kétharmad része az év első hat hónapjára várható. Annak ellenére, hogy a dánok megkísérelték visszafogni a szarvasmarha Nyugatnémetországba irányuló exportját. egyelőre nem várható jelentős javulás a nyugatnémet piacokon. Az EGK Bizottsága indítványozza, hogy nyugatnémet szarvasmarhákat olasz piacokon is árusíthassanak. Itt ugyanis a termelők képtelenek kielégíteni a keresletet annak ellenére, hogy fokozzák a hízójószág importját. Az elmúlt évben az olasz marha- és borjúhústermelés 780 ezer tonna volt, szemben az 1,3 millió tonnás kereslettel. Borjún kívül Olaszország az elmúlt évben 300 ezer darab hízott marhát és 1,3 millió hizlalni való fiatal jószágot importált. Az osztrákok 19 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik Az osztrák dolgozók 19 százaléka a mezőgazdaságban tevékenykedik. Ezt az eredményt mutatják az 1969- es mikronépszámlálás adatai. Az OECD adatai ezzel szemben azt mutatják, hogy az NSZK-ban 10,6 százalék, Svájcban 7,8 százalék és Svédországban 6,4 százalék ez az arány. A gazdasági szakértők véleménye szerint a mezőgazdasági szektorban dolgozó osztrákok aránya a foglalkoztatottsági struktúra megterhelését jelenti. A nagy szám csökkenti az egyes gazdák bevételét és munkaerőt von el más, rendszerint nagyobb nyereséggel járó területekről. Ebben kell keresni az egyik okát annak, hogy a nemzetközi összehasonlítás szempontjából csekély az egy főre jutó bruttó nemzeti termék. A mezőgazdaságból történő állandó elvándorlás következtében ez az arány az 1956-os 28,7 százalékról 1966- ban kerek 20 százalékra csökkent. Attól kezdve azonban stabilizálódott. Aj iparban és a termelő ágazatokban Ausztria aktív lakosságának 40,1 százaléka dolgozik. A Szövetségi Köztársaságban ez a szám 48 százalék, Svájcban 52,5 százalék, Svédországban viszont, a harmadlagos szektorban történt koncentráció alapján, ezzel szemben csak részben válik az ipar és a termelés javára. 1956-ban a keresők 38,8 százaléka dolgozott termelő területeken, majd 1961 és 1962 folyamán ez a szám a 40 százalék fölé emelkedett és azóta is a 40 százalék körül ingadozik. Míg az iparban kicsi a növekedés, addig a szolglátatások területén — elsősorban az idegenforgalomban — nagy volt a mezőgazdaságból bevándorló munkaerők száma.
