Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-29 / 99. szám

1970. április 29.-----------------?--------------------------­SZ OLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szíriából Arab fiatalok Mezőtúron Mohamed Ali Hasszán Tairtusz városából, a Föld­közi tenger partjáról jött Mezőtúrra, a felsőfokú tech­nikumba. — Az érettségit 1963-ban tettem le — kezdi a beszél­getést — majd egy falemez- gyárban dolgoztam. Ott tud­tam meg, hogy Magyaror­szág húsz diáknak ösztöndí­jat ajánlott fel. Jelentkez­tem a pályázatra, és sike­rült elnyernem az egyik ösztöndíjat. összeráncolja a homlokát, ' igyekszik pontos, szabatos mondatokkal beszélni. Néha keresgélnie kell a legmegfe­lelőbb szót, de egyébként fo­lyamatosan, jól beszél ma­gyarul. — Régebben csak az me­hetett külföldre tanulni, aki­nek sok pénze volt. De most már eljutottunk oda* hogy az ösztöndíjasok többsége szegény szülök gyermeke. Az én apám például földműves, és tíz testvérem van... A nyelvtanulás kerül szóba. — Hórom hónapig Szege­den tanultunk magyarul, de nem sok eredménnyel. Beül­tem az órára, hallottam a hangot, de nem értettem semmit. A többiek is így voltak. Még" hat hónapig kel­lett tanulnunk Kecskemé­ten, hogy ne csak a hétköz­napi, de a műszaki nyelvet is elsajátítsuk. A vizsgákon néha még most is nehézsé­get okoz, hogy nem tudjuk mindig pontosan kifejezni, amit tudunk. A technikum társai gójá- - ban beszélgetünk. Közben egy másik arab fiatalember, Ali Sabek csatlakozik hoz­zánk. Honfitársát kereste, először hallgatagon ül mel­lettünk. majd lassanként be­kapcsolódik a beszélgetésbe. Az izraeli agresszióra te- Telődik a szó. — A háború kitörése előtt tizenöt nappal jöttünk el otthonról — mondja. — Sze­geden voltunk, amikor meg- jhallottuk a hírét. — Kértük, hogy visszame­hessünk harcolni — mondja Mohamed Ali Hasszán — de megmagyarázták. hogy többet tehetünk hazánk ér­dekében, ha itt maradunk, és jól megtanuljuk a szakmán- i kát. _ — Ha visszatérnek Szíriá­ba, milyen munkát fognak Végezni? — Állami ösztöndíjasok va­gyunk — mondja Ali Sabek — oda megyünk, ahol az államnak szüksége lesz ránk. Lehet, hogy gyárba, iskolá­ba vagy a mezőgazdaságba kerülünk. Most próbálkoznak nálunk a termelőszövetkeze­tek szervezésével. Gyakor­latban tanulmányozzák a leg­különfélébb formákat, hogy kitűnjék, melyik lesz a leg­megfelelőbb a mi viszonya­ink között. Egy azonban bizonyos: agrárszakemberek­Méltó befejezés A Szolnok megyei tanács Vasipari Vállalatának négy- százkilencven fizikai, mű­szaki cs adminisztratív dol­gozója a múlt vasárnap kom­munista műszakot tartott. A vállalat kollektívája a kom­munista vasárnappal méltó­képpen fejezte be a Lenin centenáriumi ünnepségsoro­zatot, amely egyben kezdete is az MSZMP X. kongresz- szusára való felkészülésnek. ■ ft A vasárnapi munkáért já­ró bér egy részét a helyi KISZ szervezet rendelkezé­sére bocsátják, másrészét pedig, a vietnami csekkszám­lára fizetik be. Mohamed Ali Hasszán mező­túri diák. re mindegyikben szükség van. Mohamed Ali Hasszán el­búcsúzik, órára kell mennie. A barátja másik csoportban van, ráér. Itteni életükről kérdezem. Mivel foglalkoz­nak a tanuláson kívül, ho­gyan illeszkednek be az is­kola közösségébe? — A magyarok nagyon barátságosak — mondja. — Ezt nem udvariasságból mon­dom, így van. A beilleszke­désünket csak az zavarta, hogy 5—8 évvel idősebbek vagyunk a társainknál, és ez elég nagy korkülönbség. — A tanulás mellett nem Sok időnk marad. Én koráb­ban a nyblvet tanultam, ha volt egy kis időm, mostaná­ban pedig sportolok. Szere­peltemi birkozóversenyeken, legutóbb a területi bajnok­ságban szabadfogású birkó­zásban első, kötöttfogásúban második lettem. Van egy arab közmondás: „Két dinnyét ne fogj egy kézbe.” Mindenki csak any- n yit vállaljon, amennyit el bír végezni. Ha a tanulás és a sport mellett marad időm, akkor olvasok. Szerétéin a. magyar irodalmat. Egyelőre Petőfit, Jókait tudom leg­jobban olvasni. Ha valamit nem értek, akkor az egyik tanáromhoz, Horváth Ká­rolyhoz szoktam fordulni, ő mindig szívesen segít. Petőfi sok régies szót használt, ilyen, például a „vala-valá- nak”, amelyet sokáig nem értettem. A szünetekben gyakran utazom. Szeretném jól meg­ismerni Magyarországot. Sok képeslapot összegyűjtöttem már a különböző városokról. Ja, és még faliújságot is szer­kesztek. amellyel Szíriát sze­retném bemutatni a társa­inknak. Jöjjön, nézze meg'. A bejárat mellett van a faliújság. Rajta színes ké­peslapok, amelyek Damasz­kusz, Aleppo, Latakia és a többi Szíriái város legszebb épületeit mutatják. Mellet­tük egy ids táblázat, az arab betűk sorakoznak rajta szép, gondos írással. — A mi országunkban még nagy az elmaradottság — mondja — de már elin­dultunk a fejlődés útján. A régi és az új együttélése né­ha furcsa dolgokat eredmé­nyez. Előfordul, hogy mini­szoknyás lányok a hagyo­mány szerint fátyollal takar­ják el az arcukat. Azért va­gyunk itt, azért tanulunk, Hogy minél gyorsabban szűn­jön meg az elmaradottság... B. A. Elismerő oklevelek, kitüntető címek Kedden újabb üzemeknek és gazdálkodása egységeknek adták át megyénkben a me­gyei vezetőszervek elismerő okleveleit, a jubileumi mun­kaversenyben elért eredmé­nyeikért. A szolnoki járműjavítóban Szolnokon a járműjavító­ban tegnap délután tartottak ünnepséget, ahol Vad And­rás. a megyei pártbizottság osztályvezetője. a megyei párt végrehajtóbizottság tag­ja adta át az üzem dolgozói­nak a megyei vezetőszervek elismerő oklevelét. Ebben az üzemben tavaly a dolgo­zók 90 százaléka kapcsoló­dott be a munkaversenybe. Összesen több mint ezerhét- százan vettek részt a szocia­lista brigádmozgalomban. 1969-ben jelentősen növeke­dett az újítások száma és a gazdasági eredmény is csak­nem 300 ezer forinttal növe­kedett. Csökkent ugyanakkor a balesetek száma és jelen­tősen javították a dolgozók szociális és egészségügyi helyzetét, növekedett a mun­kabiztonság. Az előző évhez mérten nagyon sokan gya­rapították szakmai és poli­tikai tudásukat is, a dolgo­zóknak csaknem 60 százaléka vett részt valamilyen ok­tatásban. A tavalyi gazdasá­gi eredményeik alapján az üzem vezérigazgatói dicséret­ben részesült és elnyerte a Kiváló Üzem címet A jószlodányi AFÉSZ-nél Jászladányban az Általá­nos Fogyasztási és Értékesí­tő Szövetkezetnél kettős el­ismerés átvételére került sor tegnap este. Varga Il­lés. a MÉSZÖV elnöke a SZÖVOSZ és a KPVDSZ el­nökségének nevében a két országos szerv által adomá­nyozott „Kiváló” címet adta át a jászladányiaknak. A megyei szervek által oda­ítélt elismerő oklevelet is ez alkalommal vette át Bagi István, a szövetkezeti igaz­gatóság elnöke Szenes Ottó- nétól, a KPVDSZ megyei titkárától. Ez az ÁFÉSZ a tavalyi munkaverseny során nagyon eredményesen dolgozott. A bolti kiskereskedelmi forgal­Régi májusok, emberi érzések Nagyapó Kállai Jánosné, Tisza Zsu­zsika mentegetőzik: csak hal­lomásból tud a régi emléke­zetes májusokról, a munkát kereső emberek tavaszáról. Aas jut eszébe leginkább, mennyi mindenkit látott ilyenkor a fatelepek környé­kén. Mind arra vártak, hogy munkát kapjanak, a hosszú, néhéz tél után dolgozhassa- n»k. A munkát várók közül e*y aranyos kis öregre, em­lékezik legtisztábban: Tisza nagyapára. Szófián, vékony­ka, hajlott hátú kis öreg volt. Ha dolgozott, Zsuzsika hordta neki az ebédet, de vele is ritkán beszélgetett. 1— Húsz éve dolgozom itt a fűrészüzemben — mondja Zsuzsika —, de olyan vas­tag rönköket soha nem lát­tam, amilyeneket nagyapa a hátán cipelt. Legalább is so­ha nem tűnik olyan vastag­nak egyetlen rönk sem, amit azóta látok. Vágta, véste, fejszézte, zsindelyt faragott belőle. Mindig izgultam érte, hogy munka nélkül ne ma­radjon. Mert akkor még szótlanabb, még szomorúbb lesz. Amióta én itt dolgozom, már a rokonságból legalább húszán találtak itt munkát. Voltak, akik innen indultak, aztán másfelé mentek., Első kenyérkereső helyük viszont ez az üzem volt. A sztrájkolok Pálinkás Mihály tizenhá­rom éves kora óta dolgozik a mai Fűrész- és Hordóipari Vállalat szolnoki telepén. Nemsokára nyugdíjba megy, és most azt mondja: Soha­sem vittem magas posztig ma is éppen úgy megemel­getem Molnár Lászlóval, a váltótársammal naponta a 360 mázsa száldeszkát, mint évek óta annyiszor. Osztá- lyozók vagyunk. Pálinkás Mihály az üze­mért sem tett túl sokat. De utólag is örül annak, hogy néhányszor ott lehetett, ahol az emberek érdekei eldőltek; Részt vett például 1937-ben egy másfél hónapig tartó üzemi sztrájkban. Tagja volt Ragó Antal mellett annak a bizottságnak, amely a napi 8 filléres béremelési követelést továbbította a tulajdonoshoz. Csak félsekerrel jártak, mert mindössze 4 fillér emelést kaptak, de az is az ő győ­zelmük volt. Hitellel Voltak, akik nem is bír­ták a másfél hónapot fillér- nyi kereset nélkül, — veszi át a szót idős Tassi Kálmán. — Hiába is lett volna min­den segítségünk, a. kenyér­nélküliség mindenkit égetett. Voltak, akik kereken meg­mondták: nem sztrájkolnak. Olyanok is kerültek, akik a kerítésen másztak át, hogy mégis dólgozhassanak, azt hitték, nem látjuk. Hiába, a családnak, a gyerekeknek kenyér kellett. Még meg­alázkodás árán is. Mi is, akik elég erősek tudtunk lenni, csak úgy bírtuk a sztrájkot, hogy valamelyik jobbérzésű kereskedőtől hi­telt kaptunk. Amikor aztán újból dolgozhattunk, azt tör­lesztettük, hogy legközelebb is könyörüljön rajtunk. Ilyenkor, május elején, — vagy éppen a májusi mun­kásünnep közeledtén egyéb­ként olyan erős volt itt a rendőri felügyelet, hogy még három embernek sem volt tanácsos egymással találkoz­ni. vagy összejönni. Mindjárt szervezkedéssel vádoltak ben­nünket. Az olyanok meg, mint Ragó Antal, akikről tudták, hogy a munkásmoz­galom vezetői, mindig benn töltötték a máius elseléket a rendőrségen. Azt hitték a hatóságok, hogy ha őket el­viszik, mi nem gondolko­dunk. nem fogjuk a magunk igazát keresni. Pedig ha csak tudtunk, legalább egy-egy apró májusfát díszítettünk, ebben fejeztük lei örömün­ket és keserűségünket egy­aránt. Megkönnyezett kenyér Nem Szolnokon kezdtem a munkáséletet. — Tiszatenyői cselédszülők gyereke vagyok — mondja Kisspál Sándor, az üzem párttitkára. — Ti­zenöt éves voltam a felsza­baduláskor. Engem azon a távaszon valami kimondha­tatlan hit és remény vitt. ve­zetett. Bementem vagy tizen- ötödmagammal Törökszent- miklósra, ahol a szép tavaszi időben kimondhatatlanul jó volt hallani a zenét, érezni a vidámságot. Mi pedig szór­tuk széjjel a virágokat, ami­ket a szomszédos uradalmi kertből téptünk le. Ma sem tudom megmagyarázni, miért volt jó ott a tömegben me­netelni, de nagyon jól érez­tem magam. Akkor, tavaszon anyám földet ,is kapott, ősszel be­vetettük. Apám akkorra jött haza a háborúból, örültünk egymásnak. Erős, nagyter­metű férfi volt az apám. de betegen érkezett haza. Gyó­gyíthatatlan sebesüléssel. So­kat szenvedett, de sohasem panaszokodtt. Egyszer láttam könnyet a szemében, 1947 nyarán, amikor a juttatott földről learattuk a kenyér­nek valót, és abból anyám kalácsot sütött. Apám akkor a boldogságtól elsírta magát. Mi meg vele és érte köny- nyeztünk. A következő év májusának első napján te­mettük el. Belehalt a frorf- ton kapott betegségébe. Az azévi új lisztből már nem szelhetett nekünk kenyeret, így hát nekem a május el­seje örömöt és keserűséget egyaránt hozott. B. E. mat 14,3. a vendéglátó for­galmat pedig csaknem 10 százalékkal növelte. Sikeres volt náluk a burgonya, a zöldség- és gyümölcsfelvá- sárlás. valamint az ipari szolgáltatás. A szövetkezet­nél nagy gondot fordítottak a dolgozók szociális, kulturá­lis és egészségügyi ellátására, Valamint a munkakörülmé­nyek javítására. Tiszasülyön Tiszasülyön aá állami gaz­daságban Oláh János, a Ha­zafias Népfront Szolnok me­gyei titkára. országgyűlési képviselő adta át a megyei szervek oklevelét. Ez a gaz­daság tavaly eredményesen segítette Szolnok város hús- készítményekkel való ellátá­sát. A dolgozók itt is aktí­van vettek részt a jubileumi munkaversenyben és kilenc brigád elnyerte a szocialista címet. A gazdaság tavalyi eredményei alapján megpá­lyázta a kiváló cím elnyeré­sét is. Gazdasági eredménye­ik alapján bízvást tehették ezt. Ugyancsak tegnap vették át a meg>ei szervek elis­merő oklevelét Mászberény- ben a Csökkent Munkaké­pességűeket Foglalkoztató Vállalatnál. A dolgozók ak­tivitásával. a munkaver­senyben való részvételével ez a vállalat is sikeres gazda­sági évet zárt és szintén megpályázta a kiváló válla­lat címet Törökszenfmiklóson Tegnap két törökszent­miklósi közös gazdaságban tartottak oklevél átadási ün­nepséget. A törökszentmik­lósi Petőfi Termelőszövetke­zet múlt évi eredményei után elnyerte a megyei testületek oklevelét Ezenkívül a nagy­kunsági tsz szövetség táj te­rületi versenyének is oklevél birtokosa lett. Suba István, a karcagi tsz szövetség titkára adta gratuláció kíséretében a kollektív elismeréseket, amelyet Gönczi Lajos tsz-el- nök köszönt meg. A város másik neves szö­vetkezete. az Aranykalász Tsz szintén a nagykunsági tsz szövetség területi verse­nyében szerzett oklevelet, s vele ötezer forintot. Ugyan­csak Suba István szövetségi titkártól vették át az elis­merést, amelyért Lakatos László, a tsz elnöke mondott köszönetét. Mivel a tavasz későn indult, s a határ­beli munkák nagyon szorít­ják a szövetkezeteket egyik tsz-ben sem tudtak közgyű­lést tartani, hanem mind­két helyen kibővített szö­vetkezeti. párt, s mozgalmi vezetőségi ülésen vették át a jutalmat. Hangverseny, ­szépséghibákkal A Filharmóniai bérletsoro­zat utolsó hangversenyének megrendezésére került sor hétfőn este a Szigligeti Szín­házban. A hangverseny ér­dekessége az volt, hogy Szol­nokon először játszott fil­harmóniai bérlet keretében a Szolnoki Szimfonikus Zene­kar. Az első műsorszámban Jo­hann Cristian Bach B-dur szimfóniája volt. A nagy Bach legkisebb fiának igen gazdag szerzői munkássága már messze esik a barokk zenétől a bécsi klassziciz­mus előfutárának is nevezik a zeneesztéták és méltán. Hogy művei ismeretlenek és nem népszerűek, talán an­nak is köszönhető, hogy a korán elért sikerek miatt hem tette meg a döntő lé­pést a klasszikus stílushoz, így. egy emberöltő után. túl­haladottá vált művészete. Johann Cristian Bach B-dur szimfóniája nem jelentett különösebb feladatot n zene­karnak, ez a szonáta formá­ban alkotott három tételes mű inkább csak zenetörté­neti érdekesség. A második tétel amolyan kis oboaver­seny. A zenekar szólistájá­nak kitűnően megformált és előadott szólói tették igazán érdekessé a művet. Beethoven C-moll zongo­raversenyének előadásával fiatal zongoraművész mutat-* kozott be Szolnokon — Per- tis Péter. Elfogódottság volt érezhető a játékán hisz — tudomásom szerint — az évek óta hangversenyező művésznek ez volt az első zenekari hangversenye. Ma­ga a mű sem könnyű. Bee­thoven is három évig dol­gozott rajta, és elkészülte után ismét három évet várt, míg közönség elé lépett vele. A hétfő esti hangversenyen a technikai hibák voltak az uralkodók. A helyenként na­gyon kemény, néha már durvaságnak tűnő blllentési mód sok félreütést eredmé­nyezett, és a díszítéseket is nagyon egyenlőtlenné tette. A vendég-karmester is ész- revétette magát indokolat­lan és teljesen zeneietlen tempó-visszafogásaival. Vi­szont. akik ismerik a szol­noki zenekart, még azoknak is meglepő volt a második tétel egységes vonóskari hangzása, amely már a hi­vatásos hangversenyzeneka­rokéval vetekedett. Szünet után Haydn D-dur szimfóniáját hallottuk igen jó zenekari előadásban. Ér­dekesség. bogy 1966 elején éppen ezzel a szimfóniával mutatkozott be a szolnoki zenekar, s akik akkor is hal­lották az együttest, könnyen lemérhetik n fejlődést. A vendég-karmester Tolmács! László itt is. mint <17 est folyamán oly sokszor, macá­ra hagyta az együttest Ve­zénylési módja is sokszor ütközött a karmesteri arany- szabályokkal. A zenekarban hétfőn este kivételesen a fúvósok gyen. gélkedtek. pontosabban a kürt és fagott szólam. A vo­nósok remekeltek. Az est sikere a zenekar sikere volt. A kitűnően fej­lődő együttes sok-sok új ba- alábbis a szűnni nem akaró tapsok ezt bizonyították. K. 3. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents