Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
— De most már egyetlen macskával se többet! 4hol még a borravaló is kötelező! (Ajánlom a 10, ss. AKÖV figyelmébe) Amit az amerikai kórnázakról tudni keli Látjátok azt a szép nagy épületeit, gyerekek? Az a nagy épület a kórház. Nagyon régi épület, a tűzoltó, ság lebontásra ítélte. Az egészségügyi minisztérium is. Még Súly- és Mértékhivatal is. A kórházban sok ember Van. A betegek kórházba mennek és meggyógyulnak. Az egészségesek kórházba mennek és megbetegszenek. A kórházi tartózkodásért mindenkinek fizetnie kell. Méghozzá sokat. No gyerekek, ki tudná megmondani, mi ez a szoba?. Nem. nem a takarítószerek faliszekrénye. Ez a kórházi különszoba. Látiátok, ott van az ágy. Óvatosan. Ne tárjátok túl szélesre az ajtót, mert akkor nekiütközik az ágynak. Nem, a beteg nincs az ágyában. A beteg lement az előcsarnokba. A beteg most épp nővért keres. A nővérek borzasztóan el vannak foglalva. Nem szabad őket zavarni. Irtjátok azokat a szép kis lámpács- kákat. melyek ott égnek minden szoba ajtaip fölött? Mindegyik szobában van egy beteg, aki megnyomta a csengőt, s a lámpácska kigyulladt. Azok a betegek mind nővérre várnak. De hol a nővér? Talán ő beteg, és befeküdt egy másik kórházba. Itt egy másik különszoba, gyerekek. Szép óvatosan nyissátok ki az ajtót s most meglátogatjuk a Beteget. Miért ül a beteg ew széken B szoba sarkában? Azért, mert a friss ágyhuzatra vár. Ügy látszik, a mosoda dolgozói Is szörnyen el vannak fßglalva. Ne Ijedjetek mr zajoktól, gyerekek. A zajok kívülről jönnek. Sok-sok szorgos munkás éppen lakóházat épít a kórházzal . szemben. Más szorgos munkások alag' utat robbantanak a folyó alatt. Igen, ez a furcsa szag pedig egy új vegyi gyárból jön, amely éppen csak egy saroknyira van a kórháztól. Micsoda pompás környék! No lám, megérkeznek a látogatók, most jönnek felfelé a lápcsőn.. A lift megint elromlott. Most, hogy már itt vannak a látogatók s ők szórakoztatják a betegeket. mi elmehetünk. Vigyázzatok -kék! Láttátok, hogy az egyik látogató elcsúszott a viaszos padlón? A látogató eltörte a lábát. Szegény látogató! Most már ő is beteg. HULL FROMAN Jó! Jó! Nem azt mondom én, hogy híve vagyok a borravalónak. Á dehogy! Rossz szokás? Nem tudom. Ö is ad, ti is adtok, te is adsz. Hát én miért ne adnék? Még a végén kinéznének. Hoogy!? Nem néznek ki? Haha! Nevetnem kell. Summázva: adok. Adok a pincérnek, hogy ne dugja bele a pörköltembe a hüvelykűj ját, meg hogy legyen egy Ids protekcióm nála. Adok a fodrásznak, nehogy új járjak, mint az egyszeri ember, akinek kopaszra vágták a frizuráját, s utána kérdezték meg; hogy mit parancsol a kedves vendég: borotválást-e avagy hajvágást. Adok nagy tisztelettel a szenesembernek, mert néha jól jön az a három kosár fa, amit elcsak- lizna a mázsálásmál. Adok a doktor úrnak, (neki szép borítékban), hogy a születendő gyermekeim _ külön szobában lássák meg a napvilágot. Nem is beszélek a perszona non grátákról. Adok a maszeknak, miért is ne adnék. nemre és rangra való Tekintet nélkül, hiszen határidő előtt, és sokat megírt minőségben készíti el a cipőmet, a vízcsapomat, a rádiómat, a kocsimat (be jó is lenne) meg mindent A-tól Y-ig. Kinek adok még? A kabinosnak, — csak úgy megszokásból, a taxisofőrnek, hogy ne árulja el hová vitt tegnap este. Apropó! A legfontosabb! A Zsiga! Ide a fülembe azt, hogy... „Gyere bodri kutyám”! Bele a vonóba. Adok, hát miért ne adnék a postás bácsinak, mert még az emeletre is felhozza az újságomat. (Az elsőre). Adok még: a ruhatárosnak, a szemetesnek, a tejesnek, a jegesnek, a szódásnak, a liftesnek, a kifutónak meg a jó ég tudja, hogy kinek. De! DE! Nem adok a kalauznak a távolsági járatokon. Azt nem tudom, hogy miért nem, de nem adok. Eddig sem adtam, ezután sem fogok adni. Senki nem is adott. Miéit legyek én különb? De! DE! Levonja. Le az. Illetve nem ad vissza. Először azt hittem tévedtem. Másodszor már figyeltem. Harmadszor már csodáltam. Negyedszer megírtam. Egyszerűen csinálja. Fizetek. Megszámolja. Elteszi. Továbbáll. Kéri a következőt. Megolvassa... ésa többi. Húsz fillér, negyven fillér, nyolcvan fillér? Mikor menynyi? Mell ettem ülő néni: —Kalauz úr! ötven fillér visszajár (nagy jegykiszolgálás) ...mégegyszer; (ezt már bátortalanabbul) ...ötven fillér. — Már visszaadtam. Szegény néni maid elsüllyedt. Már csak azért is, mert visszakézbül hülyének nézték. Nem azért a pár fillérért. A disznóság az az egészben, hogy amíg a többiek (mármint fenn). megköszönik még a tíz fillért is. (és csak úgy magukban szidják azt a sober...), ő a fejét sem biccenti. Utóirat: Az eset egy vonalon, többször, ugyanannál a kalauznál történt. A többi kalauztól elnézést 1^*-ek. — dián — NSZK humor EZEK A GYEREKEK „Édesapám”, dadogja a fiú „kényes helyzetbe hoztam egy leányt. Kétezer dollárért tolandó hallgatni.” *Az apa éppen csekket állít ki a kért összegről, amikor megjelenik másik fia, és hasonló bajáról számol be, azzal a különbséggel, hogy háromezer dollárt kér. Miközben az apa ezt a csekket is kiállítja, zokogva beállít a lánya. „Apám, azt hiszem, másállapotban vagyok.” „Ügy, kiállt fel az apa boldogan, most visszakapom a pénzemet!” ☆ „Szégyellheted magad”, — mondja az anya szemrehányó hangon a leányának, „valamennyi barátnőd már elvált, s te még csak férjhez se mentél.” ÜDÜLÖK Egy fiatal lány, aki első al* kálómmal utazott el téli üdülőhelyre, telefonál & barátnőjének. ,,Vannak-e kerge férfiak?” érdeklődik a barátnő. „Hát vannak —, de na* gyón tartózkodók.” „Hiszen ezt a férfiaknál mindig nagyra becsülted!” „Persze, de most nem, mert csak égi' hét szabadságom'* van!” ff „Szeretnék egy kétágyas szobát a feleségem és a magam számára”, mondja a vendég egy csinos .fiatal hölgy társaságában a portásnak. „Lehet kilátással a her gyekre?” „Döntsél, kedves. Szeretnéd, ha ágyadból a hegyekre látnál?” „Igen, nagyon szívesen Schulz úr!” CSODALATOS KERT A városi életbe belefáradt fiatal ember letelepedett egy kis faluban. Egy teljesen elhanyagolt telket vásárol, itt házat épít magának és a pusztaságból kemény munkával csodálatos kertet varázsol. A falu plébánosa meglátogatja és így szól: „Gratulálok, a jóisten és ön itt gyönyörű munkát végzett”. ,’,Bizony plébános úr, de ha látta volna, hogy' nézett itt ki, amikor az isten egye- < ül foglalkozott vele.” Sz. Szpasszkij Natasa Az ablak alat egész nap kegyetlen északkeleti szél dühöngött. Estére elállt. S a beállott csend különösen hangsúlyozta azokat az érdekes hangokat, amelyek Kuszákinék lakásából bújtak elő. Először nyugtalanul csattogott valami, mint mikor valaki igyekvőn meghúzza a puska ravaszát. Aztán valami megcsendült, így csörren meg a pisztolygolyóval kilőtt ablaktábla. És, mintegy következmény, ként, ebben a pillanatban felhangzott egy csecsemő panaszos sírása. A csattogást valójában Mi. hail Kuszakin idézte elő, mikor kikapcsolt, a tv-t. A csörrenést pedig a padlóra esett tányér okozta: Mása, Mihail felesége ugyanis az edényeket mosogatta a konyhában. De ez a panaszos sí rás... „Biztosan valami hallucináció, — gondolta Mihail Kuszakin. — Ez bizisten gyerek... Vagy az is lehet, hogy csak egy macska? — Ugyan, nem hasonlít rá...” Nagy zajjal nyitott be a másik szobába, és nem hitt a saját szemének. A reka- mién egy halvány rózsaszínű csomag hevert, s méR'éről szaggatott hüppögés hallatszott. • Felesége szomorúan elmosolyodott. — Én is ott feküdtem. Kilenc napig. Mi az. már elfelejtetted. hogy éjjel taxit hívtál? Mihail Kuszakin megtörölte ,a homlokát. — Semmit sem értek. De hiszen én... Masenyka, drágaságom! Gyermekünk van! Fiú. vagy lány? — Óh, egek! Na- természetesen lány. Hiszen fiút nem hívhatnak Natásónak. — Szóval, Natása? Melles, leg, miért nem beszélted meg velem, hogy minek nevezzük? Mégiscsak van valami közöm hozzá... — De hisz’ megbeszéltem. Ahogy visszaemlékszem. odamentem hozzád — a másik szobában ültél a fotelban — és megkérdeztem: „Hogy fogjuk hívni a lányunkat?” — És mit válaszoltam? — Te meg, még csak el sem fordultál a tv-től, fel- üvöltöttél: „Gól!” És fütyültél. ...Reggelre délnyugati szél támadt. s havat hozott. Meg. kezdődött a jékhoki világ- bajnokság tizenkettedik napja. Molnár Sándor fordítása Álom és valóság ANEKDOTA-CSOKOR — Masa! — kiáltott Mihail Kuszakin zavartan. Neje beszaladt a konyhából. a konyharuha úgy szelte át kebleit, mint egy feld- marsall szalagja. — Mi történt? — kérdezte rémülten. Mihail Kuszakin félénken mutatott kisujjával a csomagra. Masa gyorsan és gondosan kibontotta a rózsaszínű takarót és mosolyogva fordult a férjéhez. — Semmi különös- feléb. fedtünk és most enni akarunk. — Felébredtetek? — kérdezte dadogva Mihail Kuszakin. — Igen, felébredtünk és most szeretnénk ham-ham, — erősítette meg Q felesége. — Dehát... kicsoda ez a gyerek? — Mi van veled? — mondta neki nyugtalanul a felesége. — Hoevhogy, kicsoda? A mi gyerekünk. — Honnan vetted? — De hisz tudod! A vicceid, mint mindig, most is rosszkor jönnek. Csak ekkor tért észhez Mihail Kuszakin és vette észre feleségének karcsú derekát. — Masa! Csak nem, máris? — kiáltott fel örömében. — S mindez miér ilyen váratlanul ? Az emberek általában szülőotthonokban szoktak... Egy ókori anekdota Alkibiadész athéni államférfi (í. e.. 5. század) egyszer megkérdezte a barátja: — Mond miért barátkozol Laisz hetérával, amikor nem szeret téged? Alkibiadész válasza: — A hal és a bor se szeret engem, nekem mégis nagyon ízlenek. ☆ XIV. Lajos stílusában XIV. Lajos nővérének adományozta a calles-i apátságot A beiktatási ünnepségen a vendégek szemét kápráztatta a sok gyémánt és a megjelent magasrangú főpapok pompája. — Olyan ez, akárcsak a mennyország — mondta egy hölgy. — Azt már nem — jegyezte meg valaki rosszmá- júan —, a mennyországban nincs ennyi püspök. ☆ Bemenet-kimenet Tristan Bemard egyszer elment a feleségével az egyik barátja darabjának előadására A darab olyan unalmas volt, hogy az első felvonás után Tristan Bemard felállt a helyéről és kifelé indult. — Ne menj el most — mondta a felesége- — Tiszteletjegyet küldtek nekünk és legalább illendőségből ki kell várnunk a végét. — Jó — mondta Bemard. De a második felvonás közepén megint csak elindult kifelé. — Már megint hova mész? — A pénztárhoz. Veszek egy jegyet, hogy kimehessek a színházból, mint bármely más néző. Nagyok egymás közt Igor Sztravinszkij egyszef New Yorkban taxiba ülf és arra lett figyelmes, hogy a taxiban egy kis táblán a sa? ját nevét pillantja meg. — Rokona a zeneszerző-: nek? — kérdezte a taxist. — Van egy Sztravinszkij nevű zeneszerző? — csodál^ kozott a sofőr. — Most hal* lom először. Sztravinszkijnak! a taxivállalat tulajdonosát hívják. Nekem semmi közönt a zenéhez. Az én nevem Puccini. Negatívum „Valami baj van?” kérdi a kocsmáros egy ifjútól, áld szomorúan bámul poharába. „Két hónappal ezelőtt meghalt a nagyapám é3 85 000 dollárt hagyott rám.” „Ezért nem kell szomorkodnia”, véli a kocsmárosj „bércsak velem történne meg az ilyesmi!” „Igaza van!” folytatja a fiatalember, „de múlt hónapban meghalt egyik nagybátyám és az 150 000 dollárt hagyott rám.” „Akkor miért ül most itt, és miért boldogtalan?” „Hát tudja ebben a hónapban még egy centet sem örököltem!” ☆ A világ legrövidebb ágytörténete: „Nem!”
