Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
Ralp Wienett Rendnek kell lenni A végső megoldás Derűs percek Az irodalomtörténet legrövidebb levelét Voltaire-nek tulajdonítják. A nagy francia írót nyugtalanította egyik művének sorsa és levelet küldött a kiadójának. A levélben mindössze ennyi állt: „?” a kiadó válasza: Amikor Friedrich Schiller hárfázni tanult, rosszmájú szomszédja a következő kijelentést tette: — ön úgy játszik a hárfán, mint Dávid király — csak nem olyan jól. Mire a költő: — ön pedig úgy beszél, mint Salamon király — csak nem olyan bölcsen. George Sand XIX. századi „Remek megoldást találtam”. súgja barátja fülébe a skót fiatalember, „ha barátnőmmel moziba akarok menni, a mozi nézőterén adok neki randevút, s így kénytelen jegyét maga megváltani. Próbáld ki te is egyszer!” „Meg vagy őrülve? Hisz akkor az én jegyemet magamnak kell megfizetnem.” TwT ,,A nászút olyan nagyszerűen sikerült”, mondja az egyik barátnő a másiknak, „hogy elhatároztuk: összeházasodunk.” A pünkösdi bálra a király a bolond, a bolond pedig a király ruháját öltötte magára. Az udvaroncok udvaroltak a „királynak”, és csodálták a „bolondot”. Perfrancia írónő ezt mondotta a sä iát neméről: >,Ó nő, szakadék vagy, polcol és titok egyszemélyben és aki azt mondja, hogy ismert téged, az háromszorosan ostoba.” Adam Mickiewicz, a nagy lengyel költő 1840-ben előadásokat tartott a párizsi Sorbonne-on. Egyik előadásán kijelentette, hogy a lengyeleknek a franciák iránti szerjtete azért olyan nagy, mer; minden lengyel ott-tar- tózkodás negyedik napján már jól beszél franciául. — Ö — jegyezte meg az egyik hallgató —, a mi professzorunk akkor úgy látszik csak harmadik napja van Franciaországban. sze tudták, kik rejtőznek az álarc alatt. A király boldog volt. „Tehetséges vagyok”, gondolta magában, „jobban játszom a bolond szerepét, mint ő maga”. Nem volt elég okos. így hát nem tudta, hogy az udvari bolond hivatásában maga az álarc nem játszik olyan döntő szerepet, mint a királyi hivatásban. A bolond túl okos volt ahhoz. hogy azt higgye: mint király. boldogabb lenne. Tudta jól, milyen nehéz az élet álarc nélkül. „Ezek itt valamennyien” gondolta magában „egész életükben kénytelenek álarcot viselni, ezért az álarcosbálon felszabadultan viselkedhetnek, jókedvű- ek lehetnek. Ez az álarc előnye; alatta nem kell alakos- kodnunk.” — Szívesen megtenném uram — hajlongott az udvarias pályaudvari borbély —, de a szabályzat szerint csupán olyan személyeket borotválhatunk, akiknek bir. tokában érvényes menetjegy van. — De hiszen a műhely egészen üres, — hangoztattam én épp oly udvariasan. — Talán mégis tehetnének egy kivételt. A borbély hajthatatlan maradt. — Ez az előírás. uram. Nekünk tartanunk kell ma- gunkat a szabályokhoz, csupán utazókat borotválhatunk — es a nyomaték kedvéért még sóhajtott is egyet. — Szeretnék egy menetje- gyet — szóltam kicsit később a jegypénztárban ülő ifjú hölgyhöz. — Hova parancsolja? — Az mindegy. A hölgy energikusan szólt ram; — Hagyja kérem a vicceit! — Nekem ez egyáltalán nem vicces. — jegyeztem meg —. de talán adjon egy jegyet a legközelebbi állomásra. Az biztosan elég lesz. — És mégis, melyik álló- másra gondol? — Kedves kisasszony, már mondtam, hogy nekem teljesen mindegy. Az ifjú hölgy ekkor már láthatóan ideges lett. — Mégis csak tudnia kellene. hogy hova akar utazni! — Nem akarok elutazni. Az ifjú hölgy ebbe már belepirult. — Ha nem akar elutazni, akkor mi az ördögöt kezd a menetjeggyel? — Borotválkozni akarok. Ebben a pillanatban hangos csattanással bezárult a pénztárablak. — Kedves kisasszony — kopogtattam szerényen egy kis idő múlva — adjon nekem mégis egy jegyet. Olyan pillantást vetett rám. mintha kísértetet látott volna. Aztán szórakozottan belelapozott a menetrendbe. — A borbély kívánja, én nem tehetek róla — mondtam elhalóan. Erre már felfigyelt. — Mit kíván a borbély? — Csupán azokat borotválja meg, akiknek jegyük van. Ügy látszott, most már érti. Fogott egy jegyet, átnyújtotta nekem és azt mondta: — Tessék, itt egy jegy, Reb- nitzbe. Hatvan pfennig! — Kérem, itt a jegy — lobogtattam büszkén újdon* sült tulajdonomat a borbélynak. — Most már megborotválhat; Am a borbély nem hagyta magát félrevezetni. — De hiszen ön nem utazik! — Mindegy, van egy érvényes menetjegyem Rebnitz« be. Remélem ez elég? — Szó sincs róla — erősít- gette a borbély. — Számomra semmi jelentősége annak; hogyha ön borotválkozás céljából menetjegyet vált. Én csupán a menetjeggyel rendelkező utazókat borotválhatom. ön viszont egy menetjeggyel bíró nem-utazó! Hagyja el kérem a műhelyt! — Kisasszony — tértem vissza a jegypénztárhoz. — Sajnos ez sem használt. Kérem, vegye vissza a jegyet. — Az nem megy — felelte az ifjú hölgy és megvonta a vállát. —• — De miért nem? — kérdeztem kétségbeesve. — Hiszen végülis az utazásra nem került sor. — Ha ön a jegyet utazási célból váltotta volna, — magyarázta a kisasszony —, akkor visszatéríthetném a menetdíjat. ön azonban a leghatározottabb formában kijelentette, hogy egyáltalán nem akar utazni. Ezért a visszatérítési követelése semmisnek számít. A borbélyhoz kell fordulnia. Miatta váltotta a jegyet, nem? — Visszafizeti a jegyem árát. vagy nem? — kérdeztem most már erélyesen az udvarias pályaudvari borbélyt. — Egy pillanat — szól ez és a telefonhoz lépett. Azután visszajött és szívélyesen fordult felém: — Minden rendben van. önt meg lehet borotválni. — Végre! — sóhajtottam és leroskadtam egy székbe. — De nem nálam — tette hozzá a borbély. — Csak Rebnitzben! Fordította: Zilahi Judit Logikus Egy kutató Fekete-Afrika egyik falujában járva elmegy a helybeli postára. A posta — két egymás mellett álló tam-tam dob, egy nagy és egy kicsi. — Ez a kicsi mire való? — kérdezi a kutató a postamestertől— Az utóiratoknak. HA - HA - HA A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 463. CSipGS A szemtelen cinke Kopognak meglehetősen szaporán és határozottan kopognak az ablakon. Ki le. hét az itt, az első elemeten? Odamegyek, nézem, hát egy cinke. Kis buta madárka, mellé-mellé koppint a párkányra szórt ennek-annak, s ilyenkor úgy szói az ablaküveg, mintha bebocsátást kéme rajta valaki. Kip-kop, kip-kop! A mindenit neki, ez nem véletlenül kopog, ez direkt nekem és az ablakomon kopog. Csak nem akar mondani valamit? Vagy be akar jönni? Résnyire nyitom az ablakot, hátha megijed és huss, elrepül a kis madárka a hideg télben tova messze. — Na végre! Mi az süket, vagy fülén alszik? — för- medt rám dühösen a cinke... — Hogy mi... hogy maga. hogy te beszélsz, egy madár? — tátom a szám hüledezve. — Hát ki beszélne? Jó kérdései vannak. Nem is az a hülye varjú ott fenn a házetőn — méltatlankodik a cinke madár és mérgesen borzolja fel a tolláit. — Hát ilyet... Én még nem is hallottam ilyet... — Na, most hall és még különbet is. Ne tátsa már a száját jó ember, mert bemegy rajta a hideg. De nem azért kopogtattam. Mondja van magának bőr n képén? — Hogy mim van nekem? — Bőr a képén? Nem, nem tudok szót találni, már az is csodálatos, hogy egy cinke beszél, sőt értelmesen beszélni tud, de hogy szemtelen is legyen... megáll az ész. — Mert esküszöm, hogy nincs — folytatja aprókat topogva a Párkányon az öklömnél is kisebb madár. Azt hiszi ugye. hogy maga a csupa csepegő jó szív a szegény kis didergő madarakkal szemben, mi? Hogy kirak az ablakba kis ezt. meg azt. és ezek után a ma. darak szerte a világon a maga becses nevét csicsergik majd, mi? — Erid: a fenébe kis madár, ne szemtelenkedj itt — találom meg végül is a kellő szót és hangsúlyt. — Ne tegezz, nem szedtünk közösen magot... Kirak ide az ablakba avas szalonna darabokat, megava- sodott. korhadt magokat, szemetet és azt hiszi, hogy ő a jószívű, az ember, aki megvédi az erdők madarait. Egy frászt! Vagy rendes, friss szalonnát, ép és friss magot tesz a párkányra, vagy idecsődítem a verebeket is, aztán súrolhatja hétszám a párkányt... Érti?! — förmedt rám a cinke és megbillentve farkát, emlékeztetőül a párkányon hagyja névjegyét, elhussant. — Ne törődjön vele uram — szólt le akkor a háztetőről a varjú... — Ez a rögeszméje. Hogy szólni tud, meg kioktatni mindenkit. Idei cinke ez még, s ilyenek bizony az idei fiatalok — nézett rám bölcsen és lassú szárnycsapásokkal eltűnt a házak felett. Gyurkó Géza ANGYAL SZOLNOKON Újításunk 9 Csikk nélküli cigaretta — Attól tartok Johnny, hogy egy kicsit korán jöttél. — Most már nem kell futnunk, itt bottal ütheti a nyomunkat.
