Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. április 22. LENIN ÉS A NAQYVILÁQ »ovjfnimé MANCIÁttirs SPANVOLO­PORTUGAUÍVf) ioiumiAo 9000, .BRAZÍLIA AUSZTRÁLIA 9‘Áf RUCÁIK Orr. ^ARGENT PRA =>0000 JUGOSZUVI A lenini centenárium alkalmából megjelenő tanulmányok és kötetek egyértel­műen bizonyítják Lenin eszméinek, elméleti munkásságának napjainkban is fokozó­dó hatását. Az egész világon tanulmányozzák Lenin megállapításait és még ellenfelei is kénytelenek elismerni munkájának óriási jelentőségét. Eszméinek korszerűségét bi­zonyítja az UNESCO egyik legutóbbi jelentése, amely a világon leggyakrabban lefor­dított és megjelentetett művek sorában Lenint helyezi az élre. Lenin munkáit az ösz- szes világnyelvre lefordították, így Földünk dolgozóinak nagy része közvetlenül is ta­nulmányozhatja azokat. Lenin műveinek megjelenési helyeit ábrázolja térképünk. Lenin és az észt kommunisták kapcsolatai Egy mai munka az Észt SZSZK-ról a következőket írja: ,»A három balti köz­társaság közül a legésza­kabbra fekvő ország. A te­rület nagyságát, 45,1 km1 és a lakosság számát 1273 ezer fő tekintve kisebb Lettor­szágnál és Litvániánál. A többi szovjet köztársaság kö­zül csak az Örmény és a Moldvai Köztársaság kisebb nála területileg. Népesség szempontjából pedig az egész Szovjetunióban a legkisebb lélekszámú ország.” Területe nagyjából 50 évvel ezelőtt is ekkora volt, lakossága pedig a jelenlegi­nél is kevesebb. Természet tesen az egész Szovjetunió viszonylatában jelentős, ösz- szefoglaJó munkákban fenti­ek értelmében Észtország csak arányainak megfelelő­en érvényesülhet. E meggon­dolásokat figyelembe véve folytatták kutatásaikat az észit történészek, amikor az „Adatok Lenin életéhez és tevékenységéhez” című do­kumentumkötetben az Észt Kommunista Párt vezetői és a Lenin közötti kapcsolatok körében mindössze egyetlen eseménysort rögzítettek, a Lenin és J. Anvelt között 1913 januárjában folytatott megbeszélést. A Szovjetunió egésze szempontjából Le­nin tevékenységével kap­csolatos szerény dokumen­tumrész arányosnak mond­ható, figyelembe véve azt is, hogy Lenin tevékenysége tulajdonképp észt területen kívül folyt. Ha azonban Észtor­szágra koncentrálva is el­végezzük a vizsgálatot, sok­kal' több adat kerül felszín­re Vlagyimir Iljics és az észt párt vezetőinek hivata­los megbeszéléseit illetően is. Az Észt Kommunista Párt egyik vezetője, az említett J. Anvelt. kiadatlan vissza­emlékezéseiben említi: „ Le­nin elvtárs minden alkalom­mal érdeklődött arról, hogy milyen az a réteg (földnél­küliek rétege), hogy áll a földfoglalás kérdése stb... Lenin elvtárs úgy tartotta, hogy ezek a gazdaságok fal­vóink szocialista bázisává válhatnak.” Anvelt nemcsak ebben a munkájában utal arra. hogy az agrárkérdésről többször is beszélgetett Le­ninnel, de egy másik írásá­ban határozottan állítja: „1917—18-ban Lenin elv tár­sat az észtországi szovjet- hatalom és pártszervezet kép­viselői több alkalommal in­formálták a f°l1 és a párt- politika alapvető kérdései­Ezeken a nyomokon elin­dulva könnyebb volt meg­találni Lenin tengernyi munkájában is azokat a vo­natkozásokat. amelyek a feltevést alátámasztják, vagyis Lenin és az észt párt­vezetők szorosabb kapcsola­tát Lenin emlékezéseiben is igazolják. Lenin a Rendkí­vüli Összorőszországi Vas­utas Kongresszuson mondot­ta a következőket: ,,...Ezért látjuk azt, hogy a kis szom­szédos Észtországban, ahol a nép írástudó, a napokban összeült a mezőgazdasági munkások kongresszusa, megbízottakat választott, akik. kezükbe vettek minden fejlett mezőgazdasági üze­met. Ez világraszóló fordulat A mezőgazdasági munkások, akik a tőkés gazdaságban a társadalmi létra legalsó fo­kán állnak, nyilvántartásba veszik a fejlett mezőgazda- sági üzemeket.” Leninnek ahhoz, hogy ilyen benfentesem nyilatkozhasson az észt állapotokról, alapo­san kellett tájékozódnia, s semmi okunk sincs feltéte­lezni. hogy ezt a szükséges tájékozódást nem az észt párt vezetőivel folytatott is­mételt beszélgetések, tárgya­lások, vagy jelentések során szerezte. Fáradságos munká­val ugyan, de ki lehetett de­ríteni egy megbeszélés idő­pontját is. . Anvelt visszaemlékezései­ben említett egyik adat nyo­mán elindulva kezdtek nyo­mozni egy közte és Lenin közötti, 1917 decemberében folytatott megbeszélés után. Anvelt szerint ez az alkot- mányozó gyűlés bolsevik frakciójának ülése idejére esik. Ennek időpontja 1917 december eleje volt. Az erre az időre eső, illetve vonat­kozó rengeteg dokumentum közül sikerült kettőt talál­ni. amely ezt a megbeszélést hitelesítette. Az egyik Észtországból küldött. 1917. december 15- én keltezett távirati utasítás volt, amit az egyik Szmol- niiban dolgozó észt megbí­zottnak, M V. Salmnak kiül­tek. A távirat alapián fel­kutatott Salm elmondta, hngv 1917. decemberében a Szmolnijban találkozott An- velttel. A másik adat pontosabb fel vb á «osífással szoi«^i D. J Pepelman (H Péttelman WpcSdo) elmondta. hogy; ..Ajirpk 1917 decemberében r>á*orvárre utazott Leninhez. Férjem Hans Peaelman is vele utazott. Mikor vissza­tért, résdetesen beszámolt a Leninnel folytatott beszél­getésükrőlr Anvelt és Pegel- man közölték Leninnel a földbirtokosok földjének ki­sajátítását, és azt, hogy át­adják azokat a mezőgazda- sági munkásoknak. Emlék­szem férjem elbeszélésének erre a mozzanatára. Elmond­ták Leninnek, hogy Olev templomában népházat ren­deztek be. Erre Vlagyimir Il­jics megjegyezte, — önök­nél ez nyilvánvalóan lehet­séges, mivel Észtországban a nép írástudó, és kevésbé kötődik a valláshoz.” Ez az esemény 1917. december 9- én volt. Ez is egy találkozás körülményeinek felidézése. Lenin és az észt vezetők közötti kapcsolatnak egy másik formája is gyakori volt: a táviratváltás Az intervenció idején példá­ul, amikor Anvelték a Saaremaa szigetén állomáso­zó, partraszállásra, Észtor­szág meghódítására készülő németek és az észt nacio­nalisták közötti kapcsolatok nyomára bukkantak, a „for­radalom hódításai védelmé­ben” a németekkel együtt­működő lakosok körében le­tartóztatásokat hajtottak végre, amiről Lenint táv­iratban tájékoztatták. „Észt­ország városaiban a földnél­küliek által eltávolított föl­desurak és az észt városi burzsoázia ellenforradalmá­val körében tömeges letar­tóztatásokat folytattak. Több- száz embert letartóztatták. Mindannyiukat a reveli el­lenforradalmi táborba irá­nyították. A környéken tel­jes a rend.” A Szmolnijból határozot­tan utasították az észt bol- sevikokat, hogy a letartóz­tatottakat száműzzék az Uralon túlra. Az ilyen jellegű hivatalos megbeszélések, táviratváltások száma kü­lönösen megnőtt az észtor­szági szovjet-hatalom idején. Ekkor Visgorod és a SzmoJ- nij rendkívül élénk és gya­kori kapcsolatban állt egy­mással. Ez természetesen nem merült ki pusztán Le­nin és Anvelt egymással va­ló megbeszéléseiben, hanem a hivatalos ügyintézésnek megtol el őpn sok személy is bekapcsolódott Lenin magyar munkatársai Mindenki hallott SZA­MUELY TIBOR veszélyes re­pülőút járói a Kárpátokon át Leninhez. Apnál kevesebbet tudunk airróí a magyar for­radalmárról, aki ezt az utat előtte kipróbálta. LEIBOVITZ FARKAS szo­bafestősegéd Budapesten a század elején aktív résztve­vője volt az anarchista mun­kás-csoportoknak, a rendőri zaklatások elől Svájcba emig­rált. Ott ismerkedett meg Le- ninnen s magáévá tette abol" sevizmus eszméit. Hetényi budapesti detektív- főnök helyettes titkos jelen­tése szerint 1916-ban részt- vett a zimmerwaldista moz­galom kienthali konferenciá­ján, ahol ismertette a ma­gyarországi helyzetet és ő terjesztette elő az antimilita- risták bebörtönzése ellen til­takozó határozatot- 1919 első napjaiban tért haza Buda­pestre Lenin megbízásából, akinek személyes levélben számolt be a magyarországi 'forradalom kilátásairól. 1919. április 12-én Pálfal- ván leszállt az ukrán Vörös Hadsereg repülőtisztje, hogy felvegye a kapcsolatot a ma­gyar Vörös Hadsereggel. Le­nin a Tanácsköztársaság ki­kiáltása után többször sze­mélyesen utasította az Ukrán Szovjetköztársaságot a kato­nai vasúti összeköttetés meg­teremtésére Tanácsmagyaror- szággal. Az ukrán repülő áp­rilis 22-én visszatért és ma­gával vitte Leibovitzot; KUN BÉLA fontosnak tartotta, hogy olyan ember informálja Lenint, akit személyesen is­mer. Kun Béla levelet kül­dött vele Leninnek, amely­ben a Tanácsköztársaság po­litikájával (pl. a pártegyesü­léssel) kapcsolatos aggályo­kat igyekezett eloszlatni, to­vábbá írásos anyagokat és a Pester Lloyd című buda­pesti németnyelvű lapot, — amelyben Lenin elolvashatta a magyar Tanácskormány rendeletéit és intézkedéseit. Az egyfedelű, megviselt Benz-gép kissé szellős volt. „Dobos, a repülőtér parancs­noka, aki három héttel ké­sőbb Szamuely Tibor elvtár­sit vitte ugyanezen az úton, bőrnadrágot és kabátot, meg egy szűrmellényt húzott rám, erre télikabátot húztam. A sok újság részére az ülőhely mellett alig volt hely. Le se kötöttek, habár a pilóták ta­nácsolták, de Dobos kijelen­tette, hogy én, miután festő vagyok, aki a magas létrához van szokva, biztos nem fo­gok szédülni.” Valóban, amint felszálltak, elaludt s mivel a pilóta nem ismerte Magyar- országot eltévedtek. Csapnál leszálltak és miután megál­lapították a további útirányt, viharos időben, megdermed­ve átrepülték a Kárpátokat. Rossz helyen szálltak le: Petljura fehér hadseregének körletében, szerencséjükre a rájuk bukkanó járőr egyik tisztje párizsi ismerős, egy­kori galíciai anarchista emig­ráns volt. Ismét felszálltak, de éppen a frontvonal előtt kifogyott az üzemanyag. Az ukrajnai fehér kormány kezébe kerültek, hadbíróság elé állították őket. A Káro­lyi kormány Stanislauban rekedt képviselője valaho­gyan értesítette sorsukról Kun Bélát, az ő tiltakozásért szabadon engedték őket, sőt gépüket is kijavították, azzal a feltétellel, ha Leibovitz át­adja Leninnek békefeltételei­ket. Kaszatyin repülőteréről vonattal utazott Kijevbe, ahol megszemlélhette az ukrán Vörös Hadsereg magyar ala­kulatait. „Fegyverrel a kéz­ben haza!” — ez volt a Le­nin " utasítására felfegyverzett volt magyar hadifoglyok jel­szava. Néhány nappal ké­sőbb Moszkvába ment, ahol jelentést tett Leninnek. „Egv pár nap múlva a ke* letgalieiai kormánytól sür­göny jött. Sürgős lett a bé­ke, mert PHsudszki hadsere­ge nyomta őket. Engem a sürgöny Moszkvában ért. Le­nin elvtárs mosolygott a bé­kefettételeken és azt mond­ta. hogy mi a keletgaliciai dolgozókkal békében élünk — meg kell őket nyerni, hogy kormányaikat elkergessék és tanácsokat alakítsanak. Ilyen értelemben kell a szerzett összeköttetést felhasználni, ami meg fs történt.” Lenin távirattal válaszolt Kun Bélának: „Csupán ma, május 13-án kaptam meg április 22-i leve­lét. Meggyőződésem, hogy Magyarország proletárjai az óriási nehézségek ellenére is meg fogják tartani* és meg fogják szilárdítani a hatal­mat. Üdvözlöm a magyar munkások és parasztok erő­södő Vörös Hadseregét. Az antant kegyetlen békéje min“, denütt növeli a szovjethata­lom iránti rokonszenvet.” Ismeretes, milyen nagyra becsülte Lenin Kun •Bélát és a Tanácsköztársaság többi élharcosát; az sem titok, hogy hibáikért nem egyszer bírálta őket. Ezt a bírálatot azonban sokáig meglehetősen egyoldalúan tanítottuk és ér­telmeztük. Arról van szó, hogy Lenin forradalom-el­méletének egyik alapja a forradalmi élcsapat, a kom­munista párt vezető szerepe, noha kedvező körülmények között szívesen működött együtt más pártokkal is- Az 1905-ös forradalom idején egyik kezdeményezője volt a bolsevikok és mensevikek egyesülésének, de az első vi­lágháború szomorú tapaszta­latai után jogos bizahnatlan- ságot érzett az opportunisták­kal szemben. Éppen 1919— 20-ban egyik fő gondja a Kommunista Intemacionálé megtisztítása a szociáldemok­rata befolyástól, ezért gyak­ran hivatkozott a magyar munkáspártok 1919-es egye­sülésének és szétválásának friss tapasztalataira. Kun Bélát azonban sohasem vádolta személy szerint op­portunizmussal, hiszen jól ismerte és tudta, hogy hibái forrása (1919-ben is) a túl­zott radikalizmus, .a türel­metlenség. Az 1921-es német „baloldali” pártellenzék teó­riájáról gúnyosan mondta Clara Zetkinnek: „az én ked­ves Bélám közreműködésé­vel jött létre, aki szintén köl- tőiséggel megáldott nemzet­hez tartozik és úgy érzi, min­dig köteles a baloldaltól is balra állni... nekünk azon­ban egyelőre inkább Marxra kell hallgatnunk, mint Bé­lára, noha Béla — nagysze­rű, odaadó forradalmár.” Láthatjuk: még bírálatában is elismeréssel nyilatkozott Kun Béláról s ez vele együtt a forradalom sokezer magyar harcosának is szólt. Egyéb­ként most adták ki Moszk­vában a Leninről szóló visz- szaemlékezések gyűjteményé­nek 5. kötetét, amely tartal­mazza Kun Béla érdekes, ná­lunk ismeretlen feljegyzéseit 1921-es vitáikról. * Részlet Hajdú Tibor: Sza­bálytalan vázlatok Lenin portréjához című tanul­mányból. LENINRŐL „A történelem... a valóságban bizonyí­totta be megcáfolhatatlanul, hogy a leni- nizmus nem orosz sajátosság, hanem nem­zetközi érvényességű' tan, amely nemcsak egy nemzet útját, hanem minden nemzet, az egész emberiség fejlődésének útját je­löli ki. Lenin tanításai.:; a magyar munkásosz­tály és pártja számára világítják meg azt az utat, amelyen jár a munkáshatalom ki­vívásáért, a szocialista társadalom felépíté­séért folytatott harcban.” KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára „El kell ismerni és le kell szögezni ezen­kívül, hogy tanítása és munkássága meg­jelölte az utat, amelyen a történelem, a civilizáció, a mai emberi társadalmak ha­ladtak és haladnak. Mindaz, amit Lenin megvalósított, elmé­letileg és gyakorlatilag érdekli és közvet­len módon érinti az egész világ munkás- osztályát és népeit a többé vagy kevésbé fejlett tőkésországoktól a gyarmati és fél­gyarmati területekig, a régi európai Nyu­gattól Ázsiáig, Afrikáig és mindkét Ame­rikáig.” PALMIRO TOGLIATTI, az olasz, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom jeles személyisége ,,.. .A marxizmus—leninizmus nem holt doktrína, nem katekizmus, nem séma, amelyet fogunk és ráhúzunk bármely prob­lémára... A marxizmus—leninizmus — módszer, útmutató, eszköz, amelyet a for­radalmár tudjon használni problémái konkrét megoldása végett. A marxizmus— leninizmus — fő tanítás, amely felvértezi, felkészíti az embert, erőt ád nekik, a prob­lémák megfelelő megoldására irányt mu­tat neki.” FIDEL CASTRO RUZ, . Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi kormány elnöke Vörös szekfük... Lenin megsebesült... A hír szíven ta­táit bennünket. Mi észt dolgozók, akik akkor Moszkvában éltünk, összegyűltünk klubunkban, a Tiszta Tó-ban. Ilyen ne­héz napon valamennyien együtt takartunk lenni. Ügy gondoltuk, hogy együttérzésünket fejezzük ki lljicsnek szívből, egyszerűen, emberségesen. Hiszen I-enin valamennyi-- ónk számára nemcsak vezető, tanító, ne­velő volt, de barátunk, elvtársunk, hoz­zánk közeli rokon. Valaki azt javasolta: „Küldjünk lljicsnek virágot, egy csokor virágot!” Elza (Elizaveta) Lell-Kingiseppet bíztuk meg azzal, hogy vegyen virágot és vigye el a Kremlbe. Azzal bocsátottuk el, hogy: * ,7— Vegyen vörös szekfűt... — Vigye a lakására...” Akkor nem volt könnyű Moszkvában virágot venni. A fővárosba éhség köszön­tött be, az embereknek a kenyér volt minden gondolatuk. De Elzának mégis si­került szekfűt vásárolni. Később elmesélte nekem, hogy az ajtót Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja nyitotta ki. Elza átnyújtotta neki a csokrot: „— Vlagyimir lljicsnek... az észt kom­munistáktól.” Ott, néhány lépésnyire az ajtótól, amelynél Elza állt, Vlagyimir 11- jics viaskodott a halállal. Hamarosan megtudtuk az örömhírt: ll- jics állapota javul, Iljics felkelt az ágy­ból, Iljics ismét munkához látott. (Julia Denyiszovna Pegelman visszaemlékezése.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents