Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
1970. április 22. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAF 7 VARGA JÓZSEF» UJjanoYSzktól Moszkváig **• Mindenben a munkásokhoz mérte magát 15Ie0SKämIÄhBftaiQai< fényklip, a Lénia múzeum féltve írzott dokumentumíilmjei. mind előttem vannak, de ta. Ián egyik sem ad önmagában teljes kettest a farra da» lam vezéréről» az államfér. ' fűéi — aki e tisztségében sem változott semmit, aki a Kreml dolgozószobájában ülve is. megmaradt a szerény gimnazistának» a fiatalom bölcs jogásznak, a népét szerető, jó szívvel oktató, nevelő embernek. egynek a milliók közül. Még mintegy köt évtizeddel a forradalom győzelme előtt irta, amikor az újtípusú, a történelmi elhivatottságnak megfelelő párt megalakításán dolgozott. — „Óriási zenekarra ran szüfc- ' tégünk; tapasztalatokat kell gyűjtenünk, hogy helyesen oszthassuk él ebben „ zene* karban « szerepeket, hogy az egyiknek a szentimentális hegedűt, „ másiknak a szilaj nagybőgőt adjuk a kezébe, a harmadikra a karmesteri pálcát bízzuk.” Miközben gondosan ügyelt arra. hogy krkS a néki legmegfelelőbb hangszeren fiimaoo, maga soha nem kő. vetelte a karmesteri pálcát. A kollektív döntés adta a kezébe — mert • forradalom előkészítésének, győzelmének tapasztalatai világosan bizonyítottak, hogy 6t illeti az. S ő viselte megadással, ahogyan csak igazán nagy forradalmár szolgálhatja az ügyet. Szerényért, egyáltalán nem valami vezéri pózban, minden mesterkéltség nélkül vállalta történelmi sorsát, de azért élt benne az elhivatottság tudata, amely az általa szolgált ügy világtörténelmi jelentőségének felismeréséiből táplálkozott (Hisz az ügy nagyságát is kevesen mérték fel úgy, a maga teljességében, mint ő.) Gorkijt hadd idézzem: „Természetéhez tartozott a szenvedélyesség is, ám ez nem a játékos haszonleső szenvedélye volt, hanem Leninnek azt a kivételes lelki frisseségét matatta, amely csak abban az emberben van meg> aki sokoldalúan és mélységesen érzékeli a külvilággal való kapcsolatát és hiánytalanul megértette e kaoikus világ* ban neki jutó szerepet * Sokat olvastam Lenintől. Sokat tudtam róla. De talán itt, a Kreml-beli dolgozószobájában állt össze bennem mindez egy olyan összképpé, amely számomra az igazi L^nit ábrázolja. Megérintett itt a szelleme, közelsége és érthetősége — ez volt a rendes! náló varázsvesszői, amely a mozaikká veket gátba rakta bennem. 1918 májusában m kormány úgy döntött^ hogy Moszkvába teszi át székhelyét. Akkor rendezték be itt Lenin részére a lakást és a dolgozószobát. könyvtárat, tanácskozótermet. Hogyan néz ki, sokszor leírták, nem ismétlem el. Hallatlan munkabírása közismert volt Krupszkaja kimutatást vezetett Lenin írásos tevékenységéről. s megállapította, hegy Moszkvában néhány év alatt Lenin publikált 118 cikket írt 3365 levelet készített 125 felszólalást és felszólalt ezen kívül még 210 értekezleten. Egyszer azt mondták Krup- szkajánafc, hogy lenini módszerei vannak a munkában, „Ez igaz — válaszolta —. Mi Tljiccsel sokat dolgozunk annak érdekében, hogy munkánk minden, nappal egyre termelékenyebb legyen. HU szén nem csupán a munkások kötelessége, hogy minden nap emeljék a munka termelékenységét, Erről azr állam minden dolgozójának gondoskodni kell. sőt minden pártmunkásnak is.** Lakásának konyhájában viaszosvászonnal borított asztal, körülötte négy szék. Az asztalon bádogpoharak. Többnyire üt étkezett A szekrényben öreg porcelán tányérok, csészék — egy készletet nem lehetne összerakni belőle. Itt mondták el nekem, mennyi volt Lenin fizetése. Annyi, mint az átlagos munkáskereset. Ez volt mérte magát És itt mesélték el az ismert történetet is, fizetésemelésével kapcsa, latban, íme a levél, amit erről Boncs-Brujevicsnak írt, 1918 májusában: „Mivel nem tett eleget annak a nyomatékos követelésemnek, hogy közölje velem, milyen alapon emelték föl a fizetésemet 1918. március 1-től kezdve havi 500 rubelről 800 rubelre, és mivel a fizetésemelés — amelyet ön a Tanács titkárával, Nyikolaj Petrovics Gorbunovval egyetértésben teljesen önkényesen rendelt eU megszegve a Népbiztosok Tanácsának 1917, november 23-i dekrétumát nyilvánvalóan törvényellenes, szigorú megrovásban részesítem* Nincs semmi rejtély, semmi álszerénység az ilyen magatartás mögött Lenin minden idegszálával „ forradalom rezgéseit érezte, értette. Nemes jellemén túl Oz a magyarázata a magatartásának. Az eszmei amelynek elkötelezte magát,- amelyet győzelemre alkart vinni, az elnyomás, a kizsákmányolás, a hazugság és a népbutítás bálványai ellen irányult. Jól tudta, hogy nincs' nehezebb« mint a bálványok imádatától megszabadítani az embereket. De ehhez az kellett, hogy a forradalom vezéreinek életmódja semmiben se hasonlítson a régi urakéhoz. Jól tudta, hogy nem új bálványra van szüksége az orosz népnek. Ő bálványt akart dönteni. hogy az értelmet állítsa annak helyébe. Bálványt dönteni pedig csak a nép soraiban küzdve, velük együtt lehet. Mennyire örökérvényű a lenini életmű e tanulsága! JSzigorú megrovásban részesítem*. Lenin és Boncs-Brujevics a Kreml udvarán 1918-ban Lenin: munkában, jövedelemben a munkásokhoz Lenint kerestem, az embert. Nem a kőbe, márványba vésett istenszobrot, hanem a mi Vlagyimir Iljicsünket, aki a nép szívébe zárva él örökké. Az istenszobrok kőtáblába vésett dogmákat tartanak a kezükben. A forradalmi osztályharcban ennek nem sok hasznát vehetjük. Mi az igazi Lenint. a nagy forradalmárt, a kommunista embertípus megtestesítőjét zártuk a szivünkbe. Róla emlékezünk születésének századik évfordulóján. „...az átlagos $ {ember- {> anyagból..." ’ í Nem tudjuk felépíteni1^ a kommunizmust más-'< ként, mint a kapitaliz- (i mus által teremtett] anyagból, másként, mint'' anyagból. — Ép- pen abban különbözik a \l marxizmus a régi utó-v pista szocializmustól, J hogy az utóbbi az új V társadalmat nem az em-i! beranyagnak azok- v ból az átlagos kép-V viselőiből akarta fel- v építeni, amilyeneket alj véres, szennyes, kupec-ij kedő, rabló kapitalizmus!] termei ki, hanem Külön!1 üvegházakban és meleg-ij ágyakban kitenyésztettj' különlegesen erényes emberekből. Nem mindenki akarja, vagy tudja vé- _ giggondolni, azt, miként!' lehet (és kell) a kommu-j nizmust építeni az átla-^ gos emberanyagból, amelyet évszázadokon és évezredeken át elrontott a rabszolgaság, a hűbériség. a kapitalizmus, a szétforgácsolt kisgazdál- kodás, elrontott az a háború, amelyet — egy he- lyecskéért a piacon, a termék vagy a munka magasabb áráért — mindenki mindenki ellen visel LENIN m % * A népek testvérisége A népek testvérisége, a nemzetek közötti szocialista viszony immár világrendszer-méretben, s új feltételek mellett fejlődik tovább. A szocialista világrendszer önálló államok rendszere. Az új szocialista országokban a szocialista építés többnyire nemzeti államok keretében fejlődik, a nemzetek közötti új viszony összefonódik az államok közötti új kapcsolatok fejlődésével. Az új világrendszer létrejötte és fejlődése az államok között is új, szocialista viszonyt teremt. A kapitalizmusban az erőviszonyok játszanak döntő szerepet az államok közti kapcsolatokban: az erősebbek rákényszerítik akaratukat a gyöngébbekre. Ez közismert igazság, amit az erő pozíciójában lévők az ö nemzetük különleges „elhivatottságáról” szóló különféle nacionalista és soviniszta elméletekkel igyekeznek igazolni. A szocialista államok egymás közti kapcsolataikat az egyenjogúság, a kölcsönös testvéri segítség, az internacionalista összefogás elvei vezérlik. A szocialista államok nem állnak meg az egyenjogúság demokratikus elvénél, hanem azt szocialista tartalommal töltik meg. A szocialista nemzetek és államok egyenjogúságát szocialista tartalmúvá teszi « kölcsönös testvéri segítség és a szoros összefogás az imperializmus elleni harcban és az új társadalom építésében. Ez egyben döntő feltétele annak, hogy valóban érvényesüljön az egyenjogúság elve nemzetek és államok között, függetlenül attól, hogy erősebb vagy gyöngébb, nagy vagy kis nemzetekről és államokról van-e szó. Ismeretes, hogy az egyenjogúság demokratikus elvének a szocialista együttműködés elveivel való kiegészítése forrasztotta szoros egységbe a Szovjetunió nemzeteit a föderatív állam keretei között. Ugyanezen lenini elvek alapján fejlődik az államok közötti szocialista viszony az új világ- rendszerben. A szocialista államok tényleges történelmi elhivatottsága azt a feladatot is tartalmazza, hogy úttörői legyenek a Föld összes nemzete és államai tényleges egyenjogúságának, amely a népek barátságára épül, s kizárja, hogy az erősebb elnyomja a gyöngébbet. A szocialista államok ilyen vonatkozású úttörő szerepe is rendkívül fontos része az imperializmus megsemmisítéséért, a szocializmus világméretű győzelméért folyó általános küzdelemnek. A testvéri szocialista államok tehát szövetséget alkotnak. egyenjogú szuverén államok szövetségét, amely a szocialista együttműködés elveit érvényesíti. Ebből az is következik, hogy a kölcsönös segítség mértéke eltérő. mert az erősebb, a tapasztaltabb több segítséget nyújthat és nyújt a testvéri országoknak, mint amennyit azoktól viszonzásul elvárhat. Vagyis, egyszerűen szólva: a Szovjetunió segítsége domináló jelentőségű a többi szocialista ország számára. Ez is általános igazság, amit a különböző reakciós erők szintén szeretnének elködösíteni. Azonban az első és élenjáró hatalmas szocialista állam: a szovjetunió történelmi szerepe az új világrend- szer államai közötti szocialista viszony kifejlődésében és megszilárdításában döntő fontosságú volt és marad. Miután az új világrend- szer országainak együttműködése nem egyetlen föderatív állam keretében, hanem külön létező államok rendszerében fejlődik, ez új lehetőségeket is teremt a szocialista országok számára, de egyben bonyolultabbá is teszi a nemzetek közötti új viszony fejlődését. * Részlet Nemes Dezső: A lenini eszmél- ereje című könyvéből. Ladányi Mihály: LENIN Szavaidat 1 gyűrt sapkaként itt forgatom a kezemben, Lenin, oly esetlenül, mint öreg zsellér az esőtől cserzett Kalapot. Mert annyiszor kioktattak nevedben, mikor beszélgetni szerettem volna csak veled. Pedig nem vagy te isten. hogy kövér papok dübörögjék szerteszét igéidet, nem vagy te bonviván, hogy minden operettben énekelj. és nem vagy népszínműnek díszparasztja sémi Tudom,' te voltál, akit nem ismétel meg már a Ügy fáj, hogy éles hangod hanglemezről hallhatom ma már esek! Pedig ha visszajöhetnél egyetlen napra is a mi Jeruzsálemünk templomaiba® Naponta erre gondolok, hiszen nem balzsamozva vágylak látni én sem. . Naponta erre gondolok, hiszen ember vólták, aki bujdosva élt ét sósaké Szavaidat gyűrt sapkákén* szorongatom szívem fölött, Lenin. Azzal köszönök majd a Jövőnek, ha véletlenül felém tekint. Vlagyimir MaJakov**kiJ » Beszélgetés Lenin elvtárssal ESment a napi táskájába teVéri ügyeit, gondjait Csönd less talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin mint fénykép szobám falán. Száját harsány ezó feszíti szét, bajusza mereven fölfelé néz, homloka ráncában az emberiség, hatalmas homlok, hatalmas ész. Alatta sok ezer ember vonul, lobogók erdeje, karok fűszálat , Felállók, arcomon az öröm kigyúl, jelentéssel kell most elébe állarvil Lenin elvtárs, hadd szólok pár kurta szót, nem szolgálatikig, szívből csupán. Lenin elvtárs, tudja, pokoli mód nehéz amit most végzünk egymásután^ Adunk már ruhát a mezítelennek, több már a szén s az érc, — ez ugye szép? De persze emellett, — hadd mondjam el önnek sok még a szenny és a buta beszéd. Míg átrágjuk magunk rajta, kimerülünk. Ön nélkül sokan eltévedtek már, ezen a mi földünkön, itt körülünk s köröskörül igen sok gazember jár. Nincs rá elég szám, s nincs nevezet, hogy hányán vannak a csirkefogók: kulákok, szektások, részegesek, talpnyalók 1 és munkahalogatók. Itt járnak és gőgtől dagad a keblük, töltőtoll s jelvény pompázik a mellen. Persze, hogy megbirkózunk velük, de rémes nehéz a harc ezek ellen. Lenin elvtára füstös üzemeinkben s havas tarlókon ön itt van vélünk. ' Az ön nevével, a szívével szívünkben eszmélünk* lélekzünk, verekszünk, élünk. Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin mint fénykép, szobám falán. Gábor Andor fordítása
