Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-16 / 88. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1970. április 16.

Tegnap és ma

25 év

Szomszédunk: Hajdé-Bikar

Nem elriasztani akartak az olvasót. Rövid e fejezet, s arra való csak. hogy tájékozódási pontokul szolgáljon az idegennek.

Terület szerint Hajdú- Bihar az ország negyedik legnagyobb megyéje. 6211 négyzetkilométernyi területén egy megyei jogú város (Debrecen) három járási jogú város (Hajdúszoboszló. Hajdú- böszörmény és Hajdúnánás), valamint 80 község található. E területen (ez még nem a legutóbbi népszámlálás adata) 510 ezer ember él.

Hogyan él?

A lakosság majd 43 százaléka városlakó. Ez így önmagában előkelő negyedik helyet jelentette tizenkilenc megyénk rangsorában. Hozzátehetjük, hogy 1968-as rangsor szerint itt e megyében a legmagasabb az ezer lakosra eső házasságkötések fzáma. Szabolcs - S za tmár és Borsod megye mögött, itt születik a legtöbb gyerek. És mi van az adatok másik oldalán? Az egy lakosra jutó összes beruházásban már a tizenhetedikek, az iparban foglalkoztatottak száma szerint az utolsó - előttiek vagyunk. Mit jelent mindez? Kevés az óvoAz ipar utáni sóvárgás, az ipartelepítés szükségessége igaz. Ugyanakkor tény, hogy megyénk a jövőben is megtartja majd a mezőgazdasági jellegét Növénytermesztésben az országos feladatoknak megfelelően, dolgunk a hazai kenyérgabona-ellátás segítése és a takarmánybázis bővítése. A szántóterület felén termeltek búzát és kukoricát. A termésátlagok már az idén 3 mázsával meghaladták a tervezett átlagot. Búzából holdanként 15,2 mázsa, kukoricából 21,9 mázsa termett tavaly. Jó eredményeket értünk el a cukorrépa és a burgonya termelésében is. Mindezt, az agrotechnika fejlődésén túl, a termelőszöda. kevés a gyár, kevés az iskola, és Szolnok megyével jórészt közös sors ez is — sok az elvándorló. Falvaink többségének a lakossága vivetkezeti tagság megnövekedett munkakedvének, szorgalmának köszönhetjük. A termelőszövetkezetek fejlődését kedvezően segítették a gazdasági reform adta lehetőségek.

Országos gond volt az állattenyésztés, A reform adta leífótőségek, hogy menetközben született néhány igen jó és hasznos intézkedés. — Ennek köszönhetően megnőtt a beruházási kedv. Tavaly 34 szakosított sertés és szarvasmarhatelep építésére kértek engedélyt. További 26 építése el is kezdődött.

Üjra megkérdezhetjük: a holnap? Egyetlen hírrel válaszolnék: a megyében évenharosan fogyott az elmúlt 10 évben. Utóbb ez a gyors „elnéptelenedés” lelassult, a szerencsésebb községekben meg is szűnt.

ként 1200 fiatal tanul mező- gazdasági szakközépiskolában, illetve szakmunkásképzőben.

Ha igaz is, hogy a hír sejtetni tudja a holnapot, szólni kell itt az újságíró adósságáról: illett volna bemutatni legalább a legjobb, országosan is rangos szövetkezeteinket, Nádudvart, Földest, Püspökladányt. S ha valahol, 'akkor itt kellett volna szólni a Debreceni Agrártudományi Főiskoláról, az iskola és a termelőszövetkezetek egyre mélyülő kapcsolatáról. Ám az idő sürget, a hely kevés, hiszen bemutatni kívánván a megyét még nem is jártunk a megye székhelyén, Debrecenben.

Debrecenről már sokan. írtak. Jót is és rosszat is. A város története egy ország történelme is, a város hangulata „lelke” irodalom és művészettörténeti emlék. Csokonai, Petőfi, Ady, Krúdy Tóth Árpád, Móricz... Ha valaki szereti az emléktáblákat, kedvére válogathat. A várt» egyik .arca mindenképpen ez. Az Alföld legnagyobb városaként. elismert diákvárosként kulturális központ. Egyetemei, főiskolái. felsőfokú technikumai évről évre százakat és százakat bocsátanak el tudománnyal vórtezetten. Tudósai között találni világhírűeket, színházának operatársulata van, az itt szerkesztett Alföld című folyóirat a vidéken élő írók-művészek egyik fóruma. Általában akik Debrecenről írnak, erről írnak, erről írtak. Mondták a mara- dandóság városának, s mondták tiszántúli metropolisnak. A kisdiáknak, ha idegen e tájon Debrecenben a történelemről, a trónfosztásról, az ideiglenes nemzetgyűlésről és talán Nyilas Misiről, meg az öreg kollégiumról mesél.

Folytathatnám e sort, s szívem szerint, szívből írhatnék jót és rosszat is e városról. Ám engedjék meg, hogy én most a másik Debrecenről szóljak. A másikról, amelyet a Magyar Gördülőcsapágy Művek debreceni gyára, a most épülő, s nemsoká már működő házgyár, az ország legnagyobb, most készülő konzervgyára példáz. Talán nem túlzás: ha Debrecenből ellopnák a nagytemplomot, a csonkatornyot, a Déry Múzeumot és az egyetemet, akkor a született debreceni is zavarba jönne, ha húsz év után tér vissza oda, ahol született.

Debrecen, az élmúlt alig két évtized alatt kétszeresére nőtt. Ma másfélezer embernek ad otthont és megélhetést. A századfordulóra, újra

A mezőgazdaságról

A HOLNAP

A városfejlesztés irányelvei már 1965-ben megszülettek. Akkor úgy látszott, hogy az ezredforduión körülbelül kétszáz-kétszáztízezer lakosa lesz Debrecennek. Aztán a számítások alapján mindig hozzá kellett adni valameny- nvit ehhez a számhoz- A tervezők mondják: talán köny- nyebb lenne egy másik száz- ötvenezer lakosú várost építeni, mint minden újat hozzáigazítani a régebbihez. — Közművekhez, utakhoz, kialakult városrészekhez. Debrecen, mint a hasonló nagyságrendű városok általában, egy központú volt. A tervek szerint a történelmi városközpont körül három alközpont épül majd. A régi belvárosban általában négyszintes épületek lesznek. Az alközpontokban 1000—1200 lakás kap helyet hektáronként Kétezerben is megmarad' a mai kertváros, csak éppen mintegy kétszeresére nő.

A terv számol a tanyákon élőkkel. Az nem várható, hogy a tanyák felszámolódjanak, s ezért új tanyaközpontok születtek Debrecen körül. (No lám: a terv,mintha a megyéről elmondottakra felelne:) E tanyaközpontok természetesen közműve- sítve lesznek.

Korunk nagy izgalma a

lakás. Számontartjuk és örülünk annak, hogy a III. ötéves terv időszakában hétezer lakás épült a megyében, ebből 1100 1969-ben. S még nagyobb öröm, hogy a megyében mintegy kétezer lákás épül 1970-ben. De tessék csak kiszámolni, hogy hány lakás kell 150 000 embernek! A demográfiai felmérések pontosan kimutatták, hogy mekkora családokkal kell számolni kétezerben. Ennek megfelelően a 30 év alatt épülő lakások 36 százaléka lehet kétszobás, mintegy egynegyede háromszobás, 20 százaléka pedig négyszobás. A lakások 17 százaléka lehet majd egyszobás. (Nem árt tudni ehhez, hogy ma a lakások 61 százaléka egyszobás, többségében szoba- konyhás.)

Egy várost persze be is kell rendezni. Például közintézményekkel. A holnap Debrecenében négy, szinte külön kis várost terveznek. A mai belvárost és az alközpontokat. (Ha valaki ma jár Debrecenben, akkor már megtalálja ezeknek az alközpontoknak a csíráit, hiszen felépült az Üj Élet park (libalegelő és földreguggoló nyomortanyák voltak a helyén), a Dobozi lakótelep (temető volt ott valaha, akkor még a yároson kívül) és az állomás

mellett épülő lakótelep. Az egyes alközpontokat mind úgy tervezik, hogy azokban minden megtalálható legyen és az iskolás, vagy éppen óvodás gyereknek ne kelljen forgalmas utakon átmenniük.

Aki a ma városait, a ma városainak lakáshelyzetét ismeri, annak úgy tűnhető, hogy mindez ábránd. Ám ha húsiz évvel ezelőtt meséltük volna valakinek, hogy milyen lesz 1970-ben egy új lakótelep, talán az is mosolygott volna rajtunk. S ma már terv az, ami harminc év múlva lesz.

kétszeresére nő majd e város. Harminc év, s harminc év múlva háromszázezren élnek itt. A tegnap nyomon követő a történelemből, ama mindennapos izgalmunk, hírtfogyasztó életünk része. Én szeretném az olvasót ezúttal abba a harminc év utáni Debrecenbe invitálni. Milyen lesz az a város?

Kérdezhetnék! Játék ez? S válaszolnám: Több a játéknál. Néhány hónapja, hogy a városi tanácsülés ülésén elfogadták a város távlati fejlesztésének. hosszú évek munkájával elkészített tervét. S miért tagadnánk: bármennyire is szeretjük ezt a várost, azt már jobban fogjuk szeretni ennél.

A Kossuth Lajos Tudományegyetem új tanulmányi épülete

Azonosságok

Elmaradt az összeállítás elejéről a kötelező köszöntés. ám minden adósság arra való, hogy törleszteni kezdjük.

Di\ Ambrus Istvánt, a Hajdü-Bihgr megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökét arra szerettem volna kérni, hogy írjon köszöntőt e sorok elé. Válaszul kaptam: kérdezzek inkább. Az ünnep előtti napok forgatagában voltunk, s őt is százféle hívták.

— A legfontosabb, amit Hajdú-Bihar megyei tanácsának elnöke elmondana a szomszéd megye olvasóinak?

— A legfontosabb azt hiszem az öröm. Jó dolog ez a közeledés, a testvér megye lapjának vállalkozása.

— Mit ért pontosan ez alatt?

— Azt, hogy a két megye határának érintkezése azt a fajta közelséget teremtette meg már korábban is, amit legpontosabban talán egymás figyelésének, de ebből valóan egymás kölcsönös támogatásának nevezhetnénk. Ebben természetesen szerepet játszott a feladatok azonossága is.

— Melyek voltak e feladatok?

— Köztudomású tény: valamennyi alföldi megyénk a hátrányos helyzetből induló megyék közé tartozott. Mit jelent ez? Egy félgyarmati sorban élő ország éléskamrája' voltunk. A Bécsbe hajtott hortobágyi magyar marha, a békési gabona, a cukorrépa, a tengeri mind-mind csak arra volt elég, hogy termékeket megtermő tájakon, a terméket megtermelő ember valahogy elvegetáljon. A hátrányos helyzet, amiből elindultunk azt jelenti, hogy a tájak voltak az ország éléskamrái, de ugyanakkor itt volt a legrosszabb a kommunális ellátás, legalacsonyabb az iskolázott koponyák száma, legtöbb az írás- tudatlan. Innen valamit mindig el lehetett vinni, és nem mindig kellett adni ezért.

— Mindez a múlt. A jelen?

— Negyedszázada teremtődtek meg annak a feltételei. ' hogy megváltozzanak az igényeink, változzon a szemléletünk, hogy utolérni akarhassuk a világ, s ezen- belül az ország szerencsésebb tájait.

— Szabad-e ezzel kapcsolatban az igények forradalmáról írni ?

— Feltétlenül. Szolnok megyében, s nálunk Hajdú-Bihar ban is ugyanaz történt. Ennek igazolására talán elég a most legfontosabb gondjainkat felsorolnunk: a köz- igazgatás átszervezése, s ami ezzel szorosan összefügg, a tanácsi munka demokratizmusának erősítése. A másik: a kommunális ellátás kérdése. Valamennyi alföldi megyénk nagyon sok eljáró munkást adott és ad az országnak. Ad, hiszen a megyéink ipara lényegében most születik, még akkor is, ha már két évtized óta gyökeret vert az ipar. Jászberény a Hűtőgépgyár, Téglás a Hajdúsági Iparművek, Szolnok a vegyiművek, Debrecen a Magyar Gördülőcsapágy Művek. Van mire büszkének lenni itt is, ott is. No. de amibe belekezdtem: az eljáró munkások akarva, akaratlan megismerkedtek a városi életformával. Ugyanakkor a televíziók számának emelkedése is ezt segítette. A magyar falu nem akar már régi módon élni. Megszületettt a szocialista nagyüzem és ez is az új igények kiapadhatatlan forrását jelenti. Ha néhány évvel ezelőtt beszélgetünk, akkor a szolnokiakkal közös gondunkként említettem volna a termelőszövetkezeteink megerősítését. Ma, e megerősödés után, vagy inkább a megerősödés közben , elsődleges gondunkká lehetett az, hogy valóban érdemes legyen a fiatalnak is falun maradni. Ez mit jelent? Vízvezetéket, csatornát. ifjúsági klubokat szakmunkás iskolákat...

— Es természetesen ipart?

— Ez már a harmadik. A magyar vidék iparéhsége közismert. Legalább egy évszázados mulasztás áll mögöttünk. de az utóbbi negyedszázad nagyszerű eredményei is. Elmaradott agrár jellegű országból fejlett agrár-ipari országgá lettünk. E folyamat folytatása, ma beérő gyümölcse a magyar vidékre települő ipar. A két szomszéd megye gondjainak sorában azonos fontosságú ez is.

— E három kérdésről érdemes hát írnunk?

— E három kérdésről mindenképpen érdemes írni. No, persze emellett még rengeteg adósság marad. írni a városról, a kultúráról, a terveinkről... Én csak egy dolgot kérek: e sietős beszélgetésben is szeretném köszönteni a szomszéd megyénk lakóit. Valaha, volt idő. hogy figyeltük egymást, mert versenyeztünk, aztán e versenyből megszületett a mai kapcsolat. Tanácsaink állandó bizottságai rendszeresen találkoznak, kicserélik tapasztalataikat. Es hát igen, az is igaz, hogy ha Pestre indulunk. akkor a megye határán túl már kétszeres figyelemmel nézzük mindazt, ami új. Elárulom: örülni is mindennek, ami új. hiszen a tegnap és a ma igazán hasonló sors és hasonló holnap is. Ezért örülök, hogy most megkérdeztek engem is.

Lokálpalriotf zmus és korszerűség

Sokáig hittük, hogy ellentmond egymásnak e két fogalom. Most tanuljuk, hogy gazdálkodni tanuljunk meg velük.

A felszabadulási évfordulók kapcsán, egymást követő napoWon 53 községben jártam. Még a rí portsorozat címe is ez volt: Körösöktől a Tiszáig. Sajátos találkozási alkalom volt ez az alföldi faluk változó arcával.

Szolnok megyének nem mondok újat: a múlt. a Petróleum lámpás, esős időkben csak a kerítésekbe kapaszkodva járható faluja — emlék. Sok-e egy negyedszázadhoz, vagy kevés? Villany és legalább az utcák egyik oldalán ma .már járda Is van mindenütt. Ám ebben az ötvenhárom községben majd mindenütt elmondták: a villany és a járda már a múlt. A falu másképpen akar élni.

Milyen ez a más?

Megyénkben negyedszázada a kommunális ellátás területén volt a legnagyobb a lemaradás. Falvanként egykét kút, vagy éppen annyi sem. Szennyvízcsatorna Debrecenen kívül nem volt sehol. Ma 32 községben. van vízműves ívóvízellátás. 1970. végéig további nyolc község kap vízmüvet. A negyedik ötéves terv végéig 27—30 község kap vízvezetéket, s ez azt jelenti, hogy megyénk 84 településén mindenütt egészséges ivóvíz és vízvezeték lesz.

Három városunkban és három nagyközségben már megépült 1970-ben 7 községünkben megkezdődik a szennyvízcsatorna építése. Mindez a korszerű, többszintes építkezés alapvető feltétele.

Egy jellemző adat: évenként több mint ezer komplett fürdőszobaberendezés fogy el a megyében. Aligha lehetne vitatkozni az igényekkel: a korszerű falu is a föld alatt születik, mint egykor a város. S hogy e fejlődés töretlen legyen, ahhoz kell a lo- kálpátriótizmus, olykor 9 lakosság áldozatkés zséöe -fit