Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-11 / 59. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. március 11. Wesselényi Miklós: X. Fordul a történelem... Április 4-én a Vörös Had­sereg teljesen felszabadította Magyarország területét, ez­zel s helyzet teljesen meg­változott A kormány ugyan még ideiglenes volt és a no­vemberi választásokig az is maradt, de nem működhe­tett tovább Debrecenben. Április végén Budapestre költözött. Az ellentétek, amelyek a debreceni kor­szakban is itt-ott megmu­tatkoztak, most, hogy az egész országra kiterjedő te­vékenységről volt szó. még- inkább jelentkeztek. Ennek egyaránt bel- és külpolitikai okai voltak. Amikor azonban a kor­mány a fővárosba költözött és teljes egészében felmerült a demokráciáért folytatandó harc szükségessége, már nem volt többé vita a párton be­lül. A Magyar Kommunista Párt május 20—21-én össze­ült első országos értekezlete programot dolgozott ki az ország gazdasági rekonstruk­ciójára és útmutatást adott a főbb politikai irányelvek tekintetében. Mindkettőre nagy szükség volt. Hiszen az országban még éppen csak megkezdődött a romok eltakarítása. Április-májusban Budapes­ten megindult a rendszeres közszolgáltatás. A Kelenföl­di Erőmű helyreállítása és a bánhidai távvezeték újjá­építése például olyan gyors ütemben haladt, hogy 1945. májusára az Elektromos Művek a háború előttihez hasonló mennyiségű áramot tudott szolgáltatni a lakos­ságnak. Május 1-én nem­csak a nagy munkásfelvo­nulás mutatta a bizakodást, hanem az is, hogy ezen a napon jelent meg a Nagy-, körúton Budapest egyik jel­legzetes színfoltja, a hatos villamos. Az angolszászok a hidegháborút választották Politikai szempontból a helyzet kevésbé volt örven­detes. Ennek elsősorban az volt az oka. hogy az angol­szász hatalmak és főleg az Egyesült Államok a Német­ország elleni háború befeje­zése után, — sőt bizonyos értelemben már az előtt, amikor a fasizmus feletti győzelem már biztosnak lát­szott. — a hidegháború út­jára lépett. Roosevelt halá­lával az Egyesült Államok politikájában lassú, de ál­landó változás következett be. Washington mindinkább bátorítani kezdte a jobbol­dali és szovjetellenes erőket. Ez pedig nem maradhatott következményeik nélkül. Az angolszász hatalmak és a velük együttműködő jobb­oldali magyar emigráció élénk figyelemmel kísérte az itthoni helyzetet és egyre fokozottabb mértékben tá­mogatta a' hazai jobboldali elemeket. A felszabadulás után a két munkáspárt mel­lett, a magyar közélet leg­jelentősebb politikai pártja a kisgazdapárt lett. A kis­gazdapárt összetétele azon­ban nagyon heterogén volt. Valóban haladó gondolkodá­sú polgári politikusok mel­lett soraikat a különböző árnyalatú jobboldali elemek töltötték fel. A nyugati ha­talmak természetesen figye­lemmel kísérték ezt a fej­lődést. és nem egészen jog­talanul. A kisgazdapárt jobboldali, szárnyában látták politikájuk letéteményesét. A Kisgazdapárt vezetősége és főleg annak a Kis Újság köré tömörült legmozgéko­nyabb és politikailag leg­aktívabb csoportja gyorsan reagált a nyugati szövetsé­ges hatalmak kezdeménye­zéseire. Kisgazdapárti ellenpólus így Budapesten a kisgaz­dapárt azoknak az erőknek a gyűjtőtábora lett, amelyek a fővárosban túlsúlyba jutó munkáspártok ellenpólusát képviselte. Más polgári pár­tok, mint a Polgári Demok­rata Párt. vagy a Radikális Párt összefogtak ugyan bi­zonyos csoportokat, de sem­miesetre sem tömegeket. E/_ a politikai szituáció azért volt érdekes és azért veze­tett a helyzet lassú, de ál­landó kiéleződéséhez, mert hiszen az ideiglenes nem­zeti kormány nem maradha­tott örökké ideiglenes és az ország felszabadulása után legfőbb ideje volt annak, hogy választások útján az országban végre állandó kor­mány legyen. Különben is a kormányzat megerősítését általános demokratikus vá­lasztások útján, nemzetközi szerződések írták elő. A Potsdami Egyezmény (1945: július), Magyarország diplo­máciai elismerését az ország mielőbbi demokratikus be­rendezésétől tette függővé: a békeszerződés megkötését és az ország felvételét az ENSZ-be, stb, A szeptember 16-i VIII. törvénycikk november 4-ére tűzte ki a választások jdő­Hogy mik vannak?! Kakukk Marci természetű barátom) a népszámlálás ada­tait nézegette. — Te, mennyi a város la­kossága? Megmondta. — Ebből férfi, nő? Több a nő? Don Jüanunk szomorúan meresztette rám nagy, nő­csalogató kék szemét. — Én úgy érzem pajtás, hogy kettővel okvetlenül többen vannak... ☆ Sok ember olthatatlan von­zódást érez a meteorológus szakma iránt; egész életük­ben a széljárást figyelik. Vállalati burleszk, avagy lánc-lánc eszterlánc játék több tételben. Vezér: Ez a munka kérem rossz. Alvezér; Ez a munka ké­rem rossz. Főosztályvezető: Ez a mun­ka kérem rossz. Osztályvezető: Ez a mun­ka kérem rossz. Osztályvezető helyettes: Ez a munka kérem rossz. Műhelyfőnök: Ez a mun­ka leérem rossz. Művezető a melóshoz: Ez a munka kérem rossz. Melós: Tudtam én azt ké­rem már akkor, amikor meg­csináltatták velem. * Groteszk. Két, hasban erős, fogyókúrás pennahu­szár beszélget: — Te hol ebédelsz? — En sehol! És te? — En is sehol. — Jó, akkor ebédeljünk együtt. m, ti — pontját és meghatározta, hogy azon mely pártok in­dulhatnak. Törvény szerint a választásokon indulhatott a Magyar Kommunista Párt, a Magyar Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazdapárt, a Polgári Demokrata Párt és a Polgári Radikális Párt. A polgári pártok közül a kis­gazdapártról már szóltunk, a Demokrata Párt a régi Rassay-féle polgári liberális vonalat képviselte, míg a Radikális Párt folytatása volt annak a nagymultú pártnak, amely az 1918-as polgári forradalom előkészí- tésébein oly nagy szerepet játszott, a Galilei Kör, a Huszadik Század és a Világ révén. Számottevő tömegek azonban csak a két munkás­párt és a kisgazdapárt mö­gött álltak. Bizonyos jobb­oldali körök elsősorban ka­tolikus oldalról szerették volna feltámasztani a régi Wolff-féle Néppártot is, mely a háború utolsó szaka­szában ugyan németellenes volt, de azt megelőzően messzemenően kiszolgálta a Horthy-rendszart. Az Orszá­gos Nemzeti Bizottságok en­gedélyezték is indulásukat a választáson, de a koalíció balszárnya végülis megaka­dályozta a rosszemlékű ál- demokrata párt indulását. Az első demokratikus választás Nyugodtan mondhatjuk, hogy a november 4-i sza­vazás az első demokratikus választás volt Magyarorszá­gon. Míg 1935-ben a lakos­ságnak mindössze 27,9 szá­zaléka volt választásra jo­gosult. 1945-ben 72,8 száza­lék. 1935-ben a jogosultak 79,8 százaléka élt választó­jogával, 1945-ben 89,9 szá­zalék. A választási küzdelem heves volt, élesen kirajzo­lódtak a hal- és a jobboldal körvonalai. A választások után kor­mányalakítási vitában a kis­gazda párt haladó szellemű elemei kerekedtek felül és a párt a koalíció fenntar­tása mellett döntött. így Tildy Zoltán elnökletével megalakult az új kolíciós kormány és a felszabadult ország véglegesen elindult az újjáépítés és a demokratikus fejlődés útján. ÍVéfirc) Szöllősi Sámuel kalandos feltámadása A most következő napok­ban bocsátja útjára a Gon­dolat Könyvkiadó Vértes László posztumusz kötetét, a Kavics ösvényt. Álljon itt a nemrég elhunyt, hírneves ős­régész izgalmasan érdekes „tudományos kalandregényé­nek” néhány jellegzetes fe­jezet-címe: Hámozzuk meg a ,,fehér zajt”, — Diadalme­net hasoncsúszva, — A hosz- szú cső démona, — Sárkány az ösvényen, — Sámuel színre lép. Vértes László rendhagyó tudományos pályafutásáról így emlékezik meg özvegye: „Érdekes életpálya volt Vértes Lászlóé. Az első vi­lágháború első évében szü­letett s a háborúban elvesz­tette apját. Így csak közép­iskolát végezhetett, egyetem­re már nem tellett: támo­gatnia kellett a kisebb test­véreket. Sportszereteto vitte őt tudományos pályára. Szenvedélyes barlangászó volt. majd barlangkutató lett, s végül a barlangok ősi lakóira, az ősemberekre spe­cializálta magát.” Most megjelent művének hőse. Vértesszőllősi Sámuel kereken félmillió éves, s ezt a tekintélyes időt a vértes­szőllősi kőbánya mésztufa rétegében töltötte, békében nyugodva egészen 1965 nya­ráig, amikor feltámadott és tudományos világszenzáció­vá változott. Ekkor, egy augusztusi vasárnapon mun­katársai lóhalálában a lelő­helyhez szólították Vértest. — Odatérdeltem a csont mellé és néztem, majd a földre feküdtem. Munkatár­saim engem , néztek;. Azt hi­szem szugeráltak... — Aztán visszaálltam négykéz- lábra — írja Vértes. Végre egyik munkatársam. Futó szólalt meg: — Az az? — kérdezte. — Ez az. Ez ember — válaszoltam. Felkiáltásom után hozzám fordult Futó: — A neve Sámuel! Emlék­szik tanár úr. azt mondtam: ha találok embert. Sá­muelnek nevezem el. Néhány hét múlva derült ki, — micsoda véletlen! — hogy a fellelés napja, augusztus 2' éppen Sámuel napja a napiár szerint. Még egy érdekesség: az itteni „nyomozás” pont fordított sorrendben történt, mint a krimikben. Először találták meg az ősembert, s ez veze­tett a lábnyomának felfe­dezésére később. A megkö­vesedett iszapban fennma­radt 500 OOO éves lábnyom ma az összehasonlításképpen melléhelyezett mai lábnyom — Lakatos’ Gabriella lába- nyoma társaságában látható a vértesszőllősi régészeti mi- ni-múzeuimbain. At i TiKÉPERNY&JE ICI ELŐTT Képernyőn a kézilabda Nem lehet eléggé hangoz­tatni, hogy a televízió milyen népszerűsítő erő. Bizonyára most is százezrek barátkoz­tak meg egy eddig kevésbé ismert és népszérű sportág­gal. a kézilabdával. A világ- bajnokság eseményeiben há­rom alkalommal részeltetett a televízió, s a vasárnapi döntő — helyszíni közvetí­tésben — valódi sportcseme­gét jelentett a néző számá­ra. Igaz, magyar sikerek nem születtek; a babér másoknak jutott. De erről a tévé nem tehet. Talán majd az olim­pián! A bajnokság fináléja azonban minden várakozást felülmúlt. Vitray Tamás jog­gal állapította meg a Tele­sport adásában, hogy a pá­lyán nem mindennapi drá­ma folyik. S a közvetítésnek sikerült is visszaadni nem­csak a játék szépségét, ha­nem a Pályán dúló.harc ma­gas szenvedélyét is. Még az sem vehette kedvünk, s az sem zavarhatta meg élveze­tünket, hogy némileg fölös­legesen, el is túlozva Szőnyi János egy másik dráma kör­vonalait — a technikáét — alakítgatta. Pedig ennyi technikai szépséghiba még megbocsátható; a kellő ripor­teri érzék hiánya azonban már kevéssé. Szőnyi János nem először dramatizálja túl a technikai nehézségek kö­vetkeztében előállott helyze­tet. Mindez persze csak a körítésre tartozik; a lényeg: a kézilabda meghódította a képernyőt, és mi is behó­doltunk a valóban érdekes és izgalmas sportág szépsé­geinek. Még arra is képessé váltunk, hogy a hosszabbítás perceit felvételről a késő es­ti órákban nézzük meg. (Hát­ha még azt is egyenes adás­ban láthattuk volna! Eny- nyit megtehetett volna még a televízió!) Repülj, lélek Csak felsőfokon lehet szól­ni a Röpülj páva újabb si­kereiről, eredményeiről. Még a legmerészebbek se remél­ték, hogy a népdalgyűjtés­nek ilyen forradalma támad a vetélkedés nyomában. Há­rom nap alatt 289 dal gyűlt egybe, s valamennyi a ran­gos kiadvány, a Népzenetár kötetébe kívánkozik. Szinte hihetetlen, hogy a kommu­nikáció mai lehetőségei ide­jén ilyen felfedezetlen kin­csek élnek ilyen tömegben. Akik a középdöntőben az él-1 re kerültek, az első adásban — a nagy számú kapott da­lok támogatásával lehet, hogy meg is őrzik elsőségüket. — Hisz Faragó Laura, akit cso­dálattal hallgattunk a kecs­keméti középdöntőn, 60 dalt kapott egymaga. E népdal­gyűjtő buzgalom láttán való­ban az lehet az érzésünk; itt jelentős ügyről van szó, amelyről beszélnek már » parlamentben is, de amelyről hovatovább — egyszerűbb kö­rökben is több szó esik, mint a slágerek fesztiváljáról. És itt már a színvonalra sem lehet panaszunk. Nemcsak a Faragó Laurákat és a Budai Ilonákat hallgatjuk nagy gyönyörűséggel, de azokat is, akik a derékhadat alkotják. A salgótarjáni középdöntőben, főként a kórusok remekel­tek ízes-tiszta szép éneklé­sük magával ragadó volt. — Nemtudni, hogy a versenyzők érdekében ezúttal milyen számban kerülnek ismét elő újabb és újabb népdalok, és hogy majd ez a szám felül­múlja-e az előző tekintélyes mennyiséget — egy már azonban biztos: Vas Lajo- séknak sikerült új fejezetet nyitni a veszendő népi érté­kek gyűjtésében, esetlej meg­mentésében is. Nők küldték nőknek hóvirág helyett; egy kis nőnapi elmélkedést az ün­nepnap estéjén. A tévé tehát szakított az eddigi szokások­kal — érzelmes alaphangú irodalmi összeállítás nők nap­jára — és egy humoros-sza­tirikus egyveleggel próbálko­zott. S ami külön is érdekes, ehhez a produkcióhoz férfi­embernek vajmj kevés köze volt — talán éppen a női egyenjogúság jegyében, min­den női kézből való. A szer­kesztés éppúgy, mint a ren­dezés; hasonlóképpen a ze­ne vagy a szöveg és az egyéb írások, jelenetek. Né­Magyarország külkereskedelmi forgalma 1969-ben CSEHS210VAKIA 232 tENBYELORSZfe 1372) 8519.3 SZOVJETÜNK? Ausztrália. úJ-zeund' AMERIKA rí íj r a’q ii AFRIKA ALBJÍMAJU60SZLAVIA ÜULGARIA fy.v.v.'v.'V Behozatal dlllllllíllfliífl Kivitai dHI 1909-ben B legdinamikusab­ban fejlődő népgazdasági ágazat a tervezett 8 száza­lékos növekedéssel szemben 12 százalékos növekedést el­érő külkereskedelem volt. Magyarország szempontjából különösen fontos ez az ága­zat, hiszen a nemzeti jöve­delem több mint 40°/o-a a külkereskedelmen keresztül realizálódik. Az 1968-ban el­ért 42 milliárd devizaforint­hoz képest 47 milliárd de­vizaforintot forgalmazott, és mind a szocialista, mind a kapitalista országok felé gyorsabban növekedett aki­vitelünk, mint az onnan származó behozatal. (A szo­cialista országokba irányuló kivitelünk. 11,3 százalékkal, az onnan származó behozata­lunk 5,6 százalékkal; a tőkés országokba irányuló kivite­lünk 35 százalékkal, az on­nan szármáz* behozatalunk pedig 12 százalékkal növe­kedett. Ennek eredménye­ként az 1969-es forgalom 65 millió dollár aktívummal zárult. A gyors fejlődés annak köszönhető, hogv a gazdasági reform már érezteti hatását; egyre több termelő vállalat épít ki közvetlen piaci kap­csolatot — 1967-ben csupán nyolc. 1969-ben pedig már negyvenhét termelő vállalat folytatott önálló külkereske­delmi tevékenységet. 1970- ban az exportképesség to­vábbi javulása várható, ami a szocialista országok felé irányuló forgalom 8 száza­lékos tervezett növekedésé* biztosba, míg a dollár el­számolású forgalomban ki­vitelünk 5—6 százalékos, be­hozatalunk 10—11 százalékos növekedése várható. mi kárörömmel most mond­hatnánk: meg is látszott raj­ta. De erről nincs szó! Akik részt vettek ebben a sikerte­len köszöntő műsorban, más­kor már alaposan bizonyítot­tak; valamennyien tehetséges művelői a műfajnak. Ezúttal azonban nem sikerült. Talán mégis jobb lett volna, ha ün­neplésüket a férfiakra bízzák a képernyőn is? Akkor talán nem kerültek volna az ünne­pi csokorba olyan jelenetek, amelyek már rég „elhervad- tanak”, sem kiszáradt köz­helyek, amelyekből szintén hiányzott az élet. Ugyanis csak a közbeiktatott ripor­tokból áradt valami frisses­ség Psota Irént is elsősorban riporternői közreműködéséért illeti dicséret, s nem a régi daláért. A kitűnő színésznő, Berek Kati is csak „vergő­dött” szerepében, amely igazi alakításra nem is adhatott lehetőséget. Zsurzs Éva irá­nyította a női együttest, jó ritmusban. De a pergő ritmus sem tudta feledtetni a mű­sor gyengéit — legalábbis ve­lünk, férfiakkal. A kocka „eíYetteletl“ Oj szerkezetű és új fajtá­jú játék indult útjára pén­tek este: hosszabb kihagyás után a zenei ismeretterjesz­tés klasszikus hármasa is­mét megjelent a képernyőn. A Ne nevess korán-játék alapján a vetélkedés új mó­dozatát építették ki, s ha az elején még nem is ment minden simán, ez az újabb elképzelés még beválhat. — Igaz, ahhoz kockavetésben a játékvezető hármasnak is meg kell emberelnie magát, mert mint láthattuk, Kollár tanár úrnak a játék során egyetlen árva hatost sem si­került dobnia. A csapata bi­zony így el sem indult a ki­jelölt pályán, csücsült béké­ben, várva a szerencsés pilla­natot. Még csak elindult a másik két csapat is =— mind­három egyetemistákból áll —, korai volna tanulságokat levonni. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents