Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

J. Kolljarszkij: AGILIS EMBER A vasárnapot a házimun­kának akartam szentelni. Kilenckor már felkeltem, bekapcsoltam a villanyvasa­lót, vizet eresztettem a kád­ba. gázra raktam a teafőzőt, mikor hirtelen eszembe ju­tott. hogy megígértem egy cimborámnak, hogy elugrok hozzá és megmagyarázok ne­ki egy feladatot. Gyorsan elő­rántottam a kabátomat, s máris az utcán voltam. Tíz perc múlva a ko­mámnál voltam. Elővettük a tankönyvet, kezdtem neki masp'arázni a megoldás me­netét. Ekkor azonban eszem­be ötlött, hogy a szüleim­nek megígértem, hogy meg­javítom a rádiójukat. Fel­kaptam a kabátom, felugrot­tam a székről, s menet köz­ben odavetettem: „Majd ké­sőbb megcsináljuk!’’ — és máris az utcán voltam. Harminc perc múlva már a szüleimnél voltam. A ké­szüléket az asztalra állítot­tam. leszereltem a fedőle­mezt. kihúztam néhány lám­pát. szétszedtem a kondenzá­tort, mikor eszembe vágó­dott. hogy megígértem: el- megvek a testvéremhez, s megnézem az új öltönyét. Footam a kabátot, a rádiót elthaevtam. de a küszöbről m “<? visszarikkantottam, hogv nélkülem ne nyúlianak semmihez, maid a legköze­lebbi metró állomáshoz ira­modtam. Nem-ven perc múlva mára bratvómnál ültem. Tetszett a nadráeia. a zakó azonban vállbán szorított, hónaljban pedig kimondottan vágott. Ollót ragadtam és a hátán, a varrás mellett felbontot­tam a kabátot, de nem hagy­tam lej a hónalját sem, mi­kor felrémlett bennem, hogy megígértem a nagymamám­nak, hogy beugrók hozzá és megjavítom a porszívóját. Eldobtam az öltönyt, kiáltot­tam egy nagyot, hogy a bratyóm semmihez ne nyúl­jon. maid eliramodtam a nagyanyámhoz. Egy és egynegyedóra múl­va már nagyanyámnál fúj­tattam. Már várt. Alkatré­szeire szedtem a porszívót. s?éts7Preltem a villamos ve­zetéket, mikor hirtelen eszembe jutott, hogy elfelej­tettem otthon a gázról le­venni a teafőzőt, elzárni a fürdőszobában a vizet és ki- ,' ^-solni a villanyvasalót Molnár Sándor fordítása A hajótörött földbirtokos Korai csábítás — Elviszem a kocsimmal. Szálljon be. i — Azl hiszem, hogy egy másik díványt kell majd vá­sárolnunk, A El ... ■ ...................... ........................ ■ ■ T ■ — B onyolult akkordok... Miért? Egy római vendéglőbe be­lép egy férfi, határozott léptekkel odamegy az egyik asztalnál ülő fiatalemberhez és minden bevezetés nélkül így szól hozzá; „Mond csak. tetszenek ne­ked az olyan nők. akik napi negyven cigarettát szívnak?” „Nem.” „És akik Isznak?”­„Nem.” „És akik még rántottét sem tudnak sütni?” „Nem.” „És az ostoba nők?'* „Azok sem.” „Kedves barátom, akkor miért udvarolsz a felesé­gemnek?” * Nyaklánc Egy fogadásra egy nagyon csinos nő érkezik, többsoros és nagyon tiszta fényű gyöngysorral a nyakán. Egyik barátnője a féltékenységtől kínozva ránéz: — ö, drágám! Micsoda szép nyaklánc! Igazgyöngyök? Azt mondják, hogy foggal lehet őket a legjobban fel­ismerni. Megengedi, hogy' az egyiket megropogtassam? — Szívesen tenném — fe* leli a nyakláncos hölgy, —- de tudja, az a baj, hogy az igazgyöngyöket nem lehet hamis fogakkal felismerni. Harcias anyósok New Yorkban megalakult az anyósok szövetsége. A szervezet fő feladata, hogy „a legerélyesebben küzdjön az anyósviccek terjesztése el­len”. A szövetség elhatározta, hogy ha a sajtó különösen gúnyos anyóstörténeteket vagy vicceket közöl, akkor pert indít a felelősök ellen. * Becsülete# gengszter kerestetik L. Fermary, az ismert gengsztervezér elhatározta, hogy saját költségén menhe- lyet építtet a kiöregedett gengsztereknek, akik ma már nem tudnak „hivatásuk­nak” élni. Első kísérletét nem koronázta siker: az épít­kezési vállalkozó megszökött a pénzzel, amit Fermary ki­utalt számára, Fermary mégsem mondott le tervéről, — reménykedik, hogy végül majd csak talál egy becsületes gengsztert...4 Vidám történetek Az automaták korszakában Az elektromos művekhez beállít egy nő és a vezetőt keresi: — Hát kérem, ez így nincs rendjén. Önök csúfot űznek az ügyfelekből. Tegnap tele* fonáltam önnek, küldjön ki valakit, aki megjavítja az ajtón a csengőt, de mostanáig senki sem jött ki. — Már bocsásson meg asz- szonyom, de én tegnap azon­nal kiküldtem egyik dolgo­zónkat. Többször Is csenge­tett, de senki nem nyitott aj* tót. ☆ Csengetnek. A lakás tulaj­donosa kinyitja az ajtót. Egy fiatal férfi áll ott. — A házkezelőségtől küld­tek. Ebben a lakásban van csőrepedés a fürdőszobában? — Nem. — Hát nem Kowalskiék la­kása? — Már nem. Két hónapja elköltöztek. — Furcsa népség! Nagy lármát csapnak, kihívják a vízvezetékszerelőt, aztán meg elköltöznek a lakásból! ☆ — Hallom, nem vállaltad annak a képnek a megfesté­sét, amit megrendeltek ná­lad. Mire fel ez a nagy büsz­keség? — Képzeld, a vevő azt kí­vánta, fessem meg Ádámot és Évát a paradicsomban! —„ Hiszen ez nagyszerű téma! — Nagyszerűnek nagyszerű, de amikor megkérdeztem, a bűnbeesés előtt vagy után fessem meg őket, azt felelte: közben! ür A gyönyörű szobalány meg­kérdezi a szálloda egyik ven­dégétől: — Kívánja uram, hogy reggel felkeltsük? — Igen. Csókkal! — Nagyszerű. Átadom a megbízást a portásnak! ☆ — Bocsásson meg. ön Mr, Smith? — Nem, de miről van szó? — Ügy látom, hogy ön Mr. Smith kabátját veszi fel és ez a Mr. Smith én vagyok. — Mi a véleményed Irén­ről? — És neked? — Ugyanaz. V Egy motorkerékpáros elgá­zolt egy kakast, — Szeretném ezt valahogy jóvá tenni — mondja a ka­kas tulajdonosának. — Jól van, akkor holnap reggel négykor jöjjön el hoz­zám kukorékolni. * — Hallottad? Gawrilné el akarja cserélni a lakását — Miért? — Csak nem szidhatja tíz éven keresztül ugyanazokat a szomszédokat! ☆ — Találja ki kérem, hány éves vagyok. — Valóban nem tudom, de semmi esetre sem néz ki annyinak. •ft­Egy olasz, akinek három lánya van, jóképű fiatalem­bernek mutogatja a lányai fényképét: — Gazdag éppen nem va­gyok, de mindegyik lányom megkapja tőlem a hozomá­nyát. Ez Itt Maria, 25 éves, ő 250 ezer lírát kap. — Ez Beatrix, aki 35 éves, ó 350 ezer lírát kap hozományba. És ez itt Júlia, az ő hozomá­nya 400 ezer líra, — Mondja kérem, nincs még egy lánya, úgy ötven év körül? ☆ Egy asszony elmeséli ba­rátnőjének, hogy negyedszer is férjhezmegy. — Megint? — csodálkozik a másik — Te is úgy vagy, mint a fák: minden évben új gyűrű. Sok a goi Két szomszédos község lab« darúgó csapata barátságo« mérkőzést vívott egymással. Az egyik csapat falujának kocsmárosa, a „Kék kecske” tulajdonosa, hogy állandó vendégeit nagy teljesítmé­nyekre serkentse, minden be­lőtt gólért egy kis hordó sört ígért. Amikor az ellenfél csa­pata „Arany csillag” nevű törzskocsmájának tulajdono­sa erről értesült, 6 is meg­ígérte csapatának, hogy min­den belőtt gólért egy kis hordó sört ad. Még nem volt vége az első félidőnek, ami­kor a két kocsmáros zokog­va és kezét tördelve rohant a pályára, követelte, azonnal szüntessék be a játékot... Ezzel összefüggésben talán érdeklődésre tarthat számot, hogy a játék • pillanatban 28:27-re állt. Találó megállapítás Luns holland külügymi­niszter így fogalmazta meg, hogy ml is voltaképpen a fej­lődő országoknak folyósított nyugati segítség: „Ez az az eset, amikor a gazdag orszá­gokban élő szegények adót fi­zetnek a szegény országok­ban élő gazdagok Javára". Játék

Next

/
Thumbnails
Contents