Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
E llentétben a közvéleménnyel— az 500-as Fiat is gépkocsinak számít. Ebben az ici-pici kis kaszli- ban is vannak ülések, kerekei is vannak, gurulni is tud, talán még motorja is van. Ezt azonban biztosan nem állíthatom. Ja, és hogy el ne felejtsem, dudája is van, dudálni is tud. Igaz, egy kicsit olyan parázna hangon, de tud. És ez a lényeg, mert ha nem is látni, hogy jön valami, legalább hallani. Persze csak akkor, ha le van húzva az ablak, mert másképp nem hallatszik ki a kocsiból a dudaszó. Sokan fittymálják, hogy kicsi a befogadóképessége. — Ez nem igaz, mert ledarálva például öt ember is elfér benne. Egyszóval a tulajdonosa is és én is gépkocsinak tartjuk, mások véleményére meg nem sokat bagózunk. De rátérnénk a lényegre. Az egész ügy úgy kezdődött, hogy pár hónappal ezelőtt a szomszéd irtó peckesen kezdett járkálni. Mint aki karót nyelt. Kétszer is átesett a lépcsőházban a házmestemé felmosó vödrén. Az fel is jelentette nyomban több helyre is, agresszióval vádolva, Először azt hittem, valami gerinc és nyakmerevedés kapta el. Akartam is mondani neki, hogy éjszakára rakjon a gerincére meleg korpát, a nyakára meg piócákat. De nem állt velem szóba. Végre egy szombati napon rájöttem, mi lökte úgy fel az orrát. Éppen ebédeltem, amikor parázna tülköléssel valami beoldalazott az ablakom alá. Kinéztem, de nem láttam mást, mintegy olyan nagyobb rakás terepszínű kupacot. Kihoztam a szobából a katonai látcsövemet és azzal módszeresen végigpásztáztam a placcot. Pillanatokon belül fel is fedeztem a szomszédot egy kicsi kocsival. Pont azt tanulmányozta, melyik előnyösebb számára a beszállásnál, ha a fejét dugja be először, vagy a lábát azon a bejárati nyíláson. — Pár próba után a fej mellett döntött, még hozzá úgy, hogy a másik oldalon is lehúzta az ablakot. Bebújáskor kidugta a fejét a másik ablakon, míg a lábai is bekerültek. utána óvatosan visszahúzta a fejét és pár nyögés kíséretében bepréselte magát a volán mögé. Még szerencse, hogy olyan egyszálbelű. A sikeres művelet után megtörölte izzadt homlokát, rávert saját vállára és dicsőült arccal megszólalt: — Na ez sikerült! A fiának is hasonló lehetett a véleménye, mert lekiabált az ablakból: Életben maradt Bírósági tárgyalás. Az egyik tanú bemondja személyi adatait: „öt éve özvegy, két gyermek, az egyik 9, a másik 1,5 éves.” A bíró felnéz iratai közül és csodálkozva kérdi: „ön azt mondta, hogy férje öt évvel ezelőtt meghalt?” „Igen, ez így is van” felel a tanú. „Imént pedig azt mondta, hogy másfél éves gyermeke van.” „Ügy van bíró úr! En ugyanis életben maradtam.” Tág fogalom Bíró: — Kérem, ön 25 fontot fogadott el azért, hogy a konzervatívokra szavazzon, s pontosan ugyanilyen összeget azért, hogy a liberálisokra adja szavazatát. Mondja, végül is kikre szavazott? A vádlott felháborodva válaszolt: — Ügy szavaztam, ahogyan egy becsületes ember lelkiismerete diktáljál —- Klassz volt Apa! Nagy voltál! Gondoltam, pont ez a baj. Túl nagy a szomszéd és kicsi a kocsi. Valamelyik el lett méretezve a tervezésnél. Egyik reggel elszöszmötöl- tem az időt. Kiszaladtam a kapun, hogy elérjem a buszt. Alig ugrottam hármat, amikor átzuhantam egy hóbuckán. Míg íeltápászkodlam, azon gondolkodtam, hogy a hólapátolók „dicséretét” az őseikkel kezdjem, vagy maradjak a legközelebbi hozzátartozóknál, — amikor a hó alatt felfedeztem a szomszéd kicsi kocsiját. Változatosság kedvéért a kapu előtt parkolt és nem az ablakom alatt Az esést hamar megbocsátottam, mert mióta megvan a kocsi olyan, jól szórakozok nap, mint nap. El akar menni valahová, bedúrja magát a sublótfiók nagyságú helyre, azután elindul. Ha előre akar menni a kocsi hátrafelé fáról, ha meg hátra kapcsol, a kocsi kiugrik a fő- útra. Ezeket azzal magyarázza, hogy fordítva vannak felszerelve a gumik a kerekekre. Majd a tavasszal átszeÁ KICSI KOCSI | NAGY GAZDÁJA — Ügy hallottam, hogy ön, kisasszony, praktikus gondolkozást! ... relteti őket. Hát ebben lehet valami. Szerintem Inkább az üléseket rakta visszafordítva a mosás után, és így háttal ül az elejének. Két hét óta bánatos vagyok. Eltűnt a kicsi kocsi. Az eltűnés előtt különös műveletre lettem figyelmes. A szomszéd sózta a kocsiját. — Persze akkor is nagyzolt. Nem marhasót használt, hanem párolt asztali sót. Szóltam is mindjárt a nejemnek: — Nézd már, mit csinál ez a szerencsétlen azzal a nyomorult) kocsival; — Na és — húzta fel a szemöldökét a feleségem — te is besóztad disznóöléskor a sonkákat és a szalonnákat. Ez így igaz. Én disznót vágtam, ő kocsit vett. Az alkotmány pedig neki is biztosítja a sózáshoz való jogát. Hát akkor hadd sózza két-- marékkal. Sózta is, amíg a szakajtó ki nem ürült. Utána elhajtott. Gondoltam elvitte a füstre. Nem megmondtam előre, hogy nagy ész van ott? Konzerválja a kocsiját a kis hamis. Azt mondja a házmestertől tanulta. Az sem söpri le a havat soha, csak sózza. Mégis megmarad a járda. Jöhet az olvadás, az eső, a meleg - az 5 kocsijának nem árt semmü Mert az' konzerválva van. Legfeljebb »- augusztusra megavasodik, mint a szalonna. Vasa Miért maradt Gubancsik? As ulti mégis más••• A Nagy Ügyeskedők Vállalkozása — a továbbiakban NÜV — és a Szerény Hasznosak Társasága — a következőkben SZHT — ■ között néhány év óta kíméletlen harc folyik. Tegyük hozzá mindjárt, eddig mindig a NÜV-é volt a babér, ők kerültek ki győztesen a csatákból. S amellett, hogy ez a csatározás egyenlőtlen a Nagyok és a Szerények között, enyhén szólva, sportszerűtlen is. Mert mi történik? A Szerények összeszedik, felkutatják azokat, akik társa-' 6águknál takarítónői vagy segédmunkási tisztségek betöltésére és az átlagbér javítására alkalmasak, betanítják óikét, megszokják egymást. teljes a harmónia a létszám és az átlagbér között, aztán egyszer csak, mint a derült égből a vércse, lecsapnak a Nagyok és mire az igazgató és munkaügy észbekapna, már el is ragadták segédmunkásaikat, takarítónőiket, s hiába a sírás, a rívás, a fogak csi- korgatása és az öklök rázása a derült ég felé, újból és újból segédmunkások és takarítónők felé kell nézni, újból és újból vissza kell állítani a megbomlott egyensúlyt a létszám és az átlagbér között. Később a Nagyok nem elégedtek meg az apró — takarítónő és segédmunkás — zsákmánnyal, olykor szakmunkásokra, művezetőkre, technikusokra is lecsaptak és már kezdett olyan tragikussá válni a helyzet, mint az átigazolások idején a kisebb labdarúgó csapatoknál. Ekkor a Szerények vezetője az asztalra csapott és nagy hangon felkiáltott: Ez tovább így nem megy, most én jövök! És ha ő maradt is, de jött a NÜV vezérigazgatója. Még esek a kávénál és a konyaknál tartottak — diplomácia és taktika is van a világon — amikor előrukkolt jövetele céljával a Nagyok vezére: — Kérlek tisztelettel, itt van nálatok ez a hogy is hívják, Gubancsik nevű üzemvezető mérnök. Nézd, én nem kertelek! Tehetséges, szerény, szorgalmas embernek tartom, ezért úgy gondolom, nagyobb hasznára lenne a világ, az ország, szűkebb hazánk ipari-műszaki fejlődésének és nem utolsó sorban a NÜV-nek, ha ő mint főmérnök vállalkozásunknál fejthetné ki tehetségét. szerénységét, szorgalmát. Azt hiszem megérted és felméred kötelességedet és felelősségedet, ezért áthelyezéssel rendelkezésünkre — illetve a világ, az ország és szűkebb hazánk rendelkezésére bocsátód Gubancsik üzemvezető mérnököt, illetve jövendő főmérnököt. — Természetesen, kérlek — válaszolta a Szerények vezetője szerényen. — Teljes mértékben egyetértek veled és támogatom elképzelésedet. Már csak azért is, mert igaz, hogy Gubancsik tehetséges, szerény és szorgalmas szakember és a íeloroltak mind nyernek azzal, ha ő főmérnök lesz. De nemcsak ezért. Nézd, a Gubancsik két évvel ezelőtt, 40 éves korában azt mondta, hogy 42. születésnapját mint üzemvezető mérnök ünnepli. 45 éves korára főmérnök, 47. évében egy nagy vállalkozás vezér- igazgatója lesz. Én. megértheted, tekintettel szerénységünkre, ezt a jövőt nem tudom neki biztosítani. Ugyanakkor nem is állhatok a fiatal, nagy tehetségek útjába. Ezért már csak a formaságok maradnak hátra. Küldd a kikérő levelet és én Gu- bancsikot azonnal rendelkezésedre, illetve a világ, az ország, szűkebb hazánk ipari műszaki fejlődésének rendelkezésére bocsátom. Ezzel váltak eL És érdekes. az a bizonyos kikérő levél, amely Gubancsikot a méltó helyére emelte volna, máig sem érkezett meg a Szerény Hasznosak Társaságához, Sőtt a32ta. segédmunkásra, művezetőre és technikusra sem tart igényt a Nagy Ügyeskedők Vállalkozása a Szerényektől. Máig sem érem, miért!? Te, úristent Csak nincs azoknak Is valami születés- napi elhatározásuk?! Papp János Nem volt nekem semm! szavam, amikor a nők megkapták a teljes választójogot Válasszanak. Az ellen sincs semmi kifogásom, hogy hogy a nők belekerültek az igazgatói székekbe. Hál’ isten. az én főnököm férfi. Az ellen sincs semmi kifogásom, hogy az egyenjogúsággal a nők éppen olyan jogot kaptak a házi munkához, mint amilyen nekem van, Még akkor sem szóltam, amikor a nők bevezették a minit. Miért is szóltam volna hiszen nekem roppantul tetszik. De kérem, a minap elakadt a szavam. Jászberényből indult a vonat. A fülkében négy rettentő csinos nő. Ahogy helyezkednek valami furcsa izgalom érződött a levegőben, — Igyekezzetek már! — s a harmadik zsebéből egy pakli magyar kártya került elő, s maximális szaktudásról árulkodva keverni kezdte. S a többiek siettek. Makk..., nyolcas... alsó--* piros-", s megint élőiről. A szemem gúvadt Mi a csodát játszanak ezek? Mint s villám hasított belém a felismerés: azt a vérbeli vasutas játékot. (Sem megtanulni, sem pedig a nevét kiderfte- ni eddig nem tudtam.) Vadul csapkodták •» lapokat, nagyokat nevettek, cukkolták egymást, * bőszen kever- get'ék a lapokat. Hát tgen. kedves férfitársak Ez már a vég kezdete, A vonaton „zsueáznak” a nők. Ezt eddig kimondottan férfi „foglalkozásnak” tartottuk. Csak egvnek örülök. s hálát adok az égnek: nem ultiztak. Mert ugyebár az ulti’ Az egy abszolút férfias játék, — d — Szerelmi barométer A lány panaszkodik anyjának: „Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy Egon feleségül vesz. Lehet, hogy egyáltalán nem is szeret.” „Nyugodj meg gyermekem", mondja az anyja. „Egonnak igazán komoly szándékai vannak! Hónapok óta kér kölcsön apádtól pénzt és ennek ellenére gyakori vendég nálunk.” KI mit cserél? — Hja! Akinek falába van!? Ritka pillangó Komplikált úgy Nátha
