Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
1970. március 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nyughatatlanok „BÉKE" Í Böhm Lipót festőművész ajándéka a Dcunjosieh Múzeum gyűjteménye számára Nincs visszataszítóbb, mint a mindent megkérdőjelező, nagyhangon handabandazo ember. ' ___ Nem róluk írok— * ^:.. A nyughatatlan ember? Mi erről az én véleményem? Nehéz kérdés. Általában ugye arra mondják, hogy nyughatatlan, aki természeténél fogva nem tud megnyugodni a környezete szokásaiban, vezetői. hatóságai döntéseiben. Ennek az értelmezésnek bizony kissé rosszalló íze van. Csak egy árnyalat: nyughatatlan = összeférhetetlen. Ez az embertípus anarchiára hajlamos, nehezen vezethető, antiszociális alkat. De ha konstruktívan — nem találok rá jobb kifejezést; az „alkotó módon” sem fedi egészében a fogalmat — nyughatatlan valaki, mert nem nyugszik bele a különböző közéleti torzulásokba, szót emel a be- gyepesedés, a számító, polgári életforma társadalmilag káros megnyilvánulásai, a „falak” ellen, ha az új technológiák bevezetéséért * >,nyughatatlankodik”... és mondhatnám tovább... társadalmilag sokkal értékesebb, mint aki az égegyvilágon mindent készpénznek vesz, elfogad. Csakhát... csak- hát... A dolog nem ennyire B'zétválasztottan jelentkezik. Akinek érdekeit sérti egy- egy ilyen „pozitívan” nyughatatlan ember — márpedig a társadalmi fejlődést lassító, az elkényelmesedett vagy a megfelelő szaktudás nélküli egyénekét sérti; ha egyébbel nem is, azzal igen, hogy felkavarja a jó langyos vizet — nem azt mondják a nyughatatlankodóra. hogy ez a Kiss, ez a Nagy milyen jól szolgálja a szocializmus ügyét, hanem azt sütik rá, hogy egészségtelenül türelmetlen, összeférhetetlen, költözködő, — szóval, hogy rossz-természetű. — nyughatatlan. Világos ez azt hiszem; senki sem vallja be magáról, hogy elkénj’elme- sedett, szakmailag devalválódott, mert nem tanult stb... hanem hebehurgyának, karrieristának, miegyébnek titulálja azt. aki közvetlenül vagy esetleg csak közvetve az érdekei ellen cselekszik. No, ezek után kell-e még válaszolnom a kérdésére, hogy miért vallom én is magam nyughatatlan embernek?,..’! «“■ >„.. Hallgattam Fock elvtárs országgyűlési beszédét. Ezt tudjuk, ezt nem, ez így alakult, emez emígy. ezt várhatjuk, ezt nem... Ebből megérti az ember, hogyan is változik az életformánk. De sajnos van nálunk itt, a vállalaton belül — de a városban. a megyében, sokfelé járok; mondhatom az országban — egy-egy... olyan... niellébeszélő réteg. Akik papibbak a pápánál, és halandzsa nyelvbe burkolóznak. frázisokat puffogtat- nak. Figyelje meg a nyelvezetüket; lerendeznek valamit — tehát nem elintéznek —, behatárolok a kérdést — tehát nem megismerték az adott feladatot, csak behatárolták. úgy körülbelül —, ráépülnek valamire és még folytathatnám. Egyetlen mondvacsinált fogalmuknak sincs semmiféle információs értékük. Halandzsa mögé burkolják emberi butaságukat. szakmai hozzá nem értésüket Jópáran korrigálgátjuk őket itt az üzemen bent, — az égjük a múltkora remembe is vágta; lázi- tok .. ” Nyugodt, megfontolt hangon beszél, mintha csak az argóról mondana bölcsészdoktori értekezését. Pedig „csak” a mérnöki pontosság teszi. „... A butaság és a számító alakoskodás elleni lázi- tást — hogy az ő szavaikkal éljek, én úgy mondom, harcot vállalom. A felelősség- érzetem követeli ezt...” Pedig bizony ez sokszor nagyon népszerűtlen feladat. ■& Operettszerűnek hangzik, de így igaz: ördöglovasnak titulálják, mert lóháton nyar- galászik a földek között. Kiválóan képzett agrárménök, KISZ-tag. Az öreg parasztembereknek nem tud előre köszönni, ezt restellt is. Fürge eszű, de mackó mozgású. Akik ismerik, úgy mondják, ha nagyon mérges, szinte suttogva beszél. A járás „renitense”, — ezt egy pártvezetőtől hallottam, aki hozzátette: bár nagyon sok ilyen emberünk lenne. A különböző felvásárló szervek., kon- zervrryárak, ügybuzgó bürokraták réme. Soltszor „suttog”. .. Apám cukrász volt híres mester. Minden jobb lakodalomba tőle rendelték a tortát. Szokás volt a falunkban, hogy áz inas már a lakodalom előtt való nap elvitte az örömszülők házához a megrendelt tortákat. Kiírták rá, hogy ki küldte, büszkélkedtek vele. Egyszer 36 szép tortát rendeltek apámtól. Megcsinálta, elvitték, berakták a sátor melletti alsókonyhába. De valahogy elfelejtették becsukni az ablakot. A környék macskái rászabadultak é jszaka az édességre. sőt valahogy még egy slampos kutya is bemászott Tönkrement az egész. Apám, pedig már kifizették az árut, sírt mérgében... No, egyik évben a paradicsomunkból megy tönkre jónéhány vagon. a másikban a kelkáposztából, aztán a paprika, majd a barack... ott ment főnkre sok-sok szép árunk a földön, mert á felvásárló vállalatoknak hol ilyen, hol meg amolyan kapacitásuk nem volt Az emberek meg kérdezik ám tőlem; ez meg mi, mérnök úr?! Ilyenkor marakszom össze a cégekkel. De most már nem hazardírozok. Kiharcoltam a közgyűléstől az új teherautót Nem megy nekem még egyszer tönkre a drága termény. Ha nem jönnek időre az áruért, megpakoltatom a kocsikat: irány a város. Ahogy veszik, úgy adjuk, de nem megy tönkre, embereknek jut Magyarázkodnak itt nekem mindig a cégek, hogy ilyen nagy meg olyan nagy a probléma. Biztos, hogy akad. de a fő kérdés mégis csak az, hogy ne pusztoljon el, amink van. Azzal, nem jutunk előre, hogy tárogatjuk a kezünket, hogy mit csináljunk objektív helyzet ...” A végét már suttogva mondta. * Harminchét éves, a lányának, ahogy ő mondja, stiká- ban mír udvarolnak, a fia is gimnazista. Párttag, vagyona nincs, régi szolgálati lakásban élnek, a ház már majdhogy összedől, mert a hivatalok nem tudják eldönteni, hogy kié, nem renoválják. Az ellenforradalommal szemben fegyvert fogott, — két évvel később „meggyőTdék?', hogy menjen más munkakörbe, mert a ve- zetcihöz való magatartása miatt lehetetlenné vált. Addig kitúró volt a minősítése; ez új munkahelyén párttitkári megbízást kapott. Újabb három év telt el, — az intézmény életét behálózó klikkel szembeni harcban. Vizsgálat vizsgálatot követett, a száz fejű sárkányok végül is őt marták meg. Kiderült. hogy „viszonya van”, mennie kellett. >>• * • Ügy összetart manapság a bűn embereket mint rossz házasságot egy jól sikerült gyerek...” Az intézmény igazgatóját egy év múlva fegyelmileg leváltották. de senki egyetlen egy szóval sem mondta neki, hogy elvtárs, igazad volt, elvtárs, gyere vissza. Az új munkahelyén már eleve gyanakodva fogadták, de szakértelmét elismerték. Hamarosan újra felelős beosztásba került, ebben dolgozik. Harminchét éves, erősen őszül. Most már könnyebb? Óvatosabb? • • Nem könnyebb, mert még mindig nagyon sok az ügyeskedő, a társadalmi érdekek ellen manipuláló ember. Hogy óvatosabb vagyok-e? A jó taktika, a ta- pasztaltság ragyogóan he- lyettesiti az óvatoskodástSzülei agrárproletárok voltak, csaknem gyermek fejjel lépett be a pártba, örökmozgó ember. .. Voltak már, akik azt is mondták: mindig ott vagyok. ahol nem kellenék. Én azt hiszem, ilyenkor voltam a legjobb helyen. Mindenfajta probléma adódik még az egyszerű kétkezi emberekkel is. Egy kis ilyen, meg olyan fusi, „átemelés” a háztájiba, — ami egy üzemben még bőven akad. Amit tudtam, elsimítottam jó szóval, de nem engedhetem meg, hogy széthordják az üzemet. A szemembe mondták, hogy elődömnél nem volt ilyen „diktatúra”. Tudom én, kérem, hogy nem sok az a p>énz, amit az emberek keresnek, dehát mi lenne, ha mindenhonnan elvinnének egy kicsit Sokat veszekedtek velem, azt is mondták, izgága vagyok...” Egy szaki így fogalmazta meg véleményét a művezetőiéről: — Rosszvérű ember az. Kinek fáj az a fél marék nitszög? Velem ezért csapott pa táliát! * Egykori évfolyamtársammal találkoztam vagy jó két évvel ezelőtt. Azt mondta, ha bármi történik is, otthagyja az iskolát, ahol tanít, a lakást, mindent, mert az igazgatója egy buta akar- nok, nem hagyja öt dolgozni, — nem győzi már a harcot, inkább elmegy. Nincs egy hete, hogy újra összefutottunk. „No, elmentél új helyre?” Megmosolygott: .. Minek öregem, minek? Ne pattogjon az ember, éljen ahogy tud. ahogy hagyják. Nem szólok bele semmibe, azóta nincs semmi bajom...” Tehát „kü'.önbékét” kötött, és nehány év múlva *a- lán majd ó mondja valakiről, hogy milyen nyugfu ... t- lan. — De lehet, hogy ó nem is volt sosem igazi nyughatatlan. Tiszai Lajos Nemrégiben beszámoltunk lapunk hasábjain Bőhm Lápot festőművész rangos kiállításáról, amelyet a Képcsarnok Vállalat Aba-Novák termében az év első hónapjában rendezett meg. Bemutatott munkái harmóniát, nyugodt, derűs békességet sugároznak, tükrözve a művész vágyakozását a tiszta, nyugalmas alkotó élet iránt. — Bőhm Lipót lírával, a „szépség” felmutatásával demonstrál a béke mellett. Fantáziája átkölti a valóság elemeit, egységes képpé komponálja a legkülönbözőbb helyeken látott, figyelmében megragadt dolgokat. így kerül egymás mellé sokszor egy római múzeumban megcsodált antik szobor, egy nagyon is mai lány profilja, égőszínű, isÜjabban napilapjaink hasábjain gyakran olvashatunk egy új, fiatal sportágról is. A közleményekből azt is megtudhattuk, hogy szerte a világon sokan hódolnak a sportnak. Nálunk is „rohamosan terjed a kulturisz- tika. a kulturizmus”. Az is jellemző, hogy két névvel is megnevezik. Mind a két elnevezés idegen, magyar megfelelőjük még nincs. Mi most elsősorban azért írunk erről a sportról s nevéről, hogy segítsük elő e két név kiküszöbölését és egy jó magyar megnevezés megszületését. Ennek a sportágnak a hívei. művelői azt hirdetik, hogy a testnevelés legkorszerűbb formájáról, módjáról van szó, s az a célja, hogv az emberi izomzatot arányosan fejlessze az erőfej’esztő gyakorlatokkal. Átnéztük azokat a közleményeket, amelyekben ezt az új sportágat bemutatják, s a megfelelő gyakorlatokat, versenyeket leírják. A szóban forgó közleményekben a következő megnevezések állítottak meg bennünket; kulturizál, kul- turisztikai verseny, a kultu- risztika hatása, a kulturizmus terjedése stb. Vajon mi adott alapot armeretlen virágok egy, már ki tudja hol látott kanoséban. S az ílymódon költött lírai pirosban, kékben fogant csendéletek, egy idegen táj hívogató melegsége, egy-egy nőalak mozdulatainak zenéje, vagy akár egy szál virág láttán rádöbbenünk a békés hétköznapok szépségeire, — vonzó derűjére. A kamarakiállítás egyik legszebb, Bőhm Lipót művészi erényeit leginkább sűrítő munkája „Béke” című képe volt, A 80x110 centiméteres méretű, olaj tempera technikával festett kép időtlen nyugalmával. kompozíciójának harmonikus formáival, magas esztétikai kvalitásaival méltó a béke eszméjéhez. Lilástüzű, barna egységes háttér előtt középtéren kékra. hogy ezt az új sportágat a címben idézett hangsorokkal nevezzék meg? Az alábbiakban megpróbálunk, választ adni erre a nehéz kérdésre. A latin cultura (megművelés, kiművelés, ápolás, tenyésztés stb.) minden európai nyelvben igen széles körű nyelvi szerepet vállal Napjainkban mi is igen gyakran élünk származékaival. s elsősorban a következő jelentésváltozatai- val: műveltség, művelődés, termesztés, tenyésztés, művelés. ápolás, tenyészet, nemesítés stb.. stb. A leggyakrabban a következő alakváltozatok jelentkeznek; kultúra, kulturális, kulturált, kultúrálatlan, kultúros. A kulturizmus, a kulturizál- ni, a kulturisztika tonnákkal eddig nem találkoztunk. Nem jelentkeznek ezek a kifejezések az igen nagy számú összetételekben sem; zenekultúra. vízkultúra, kultúr- ház, kultúrműsor, kultúrharc, kultúrnövény, kultúrtalaj, kultúrattasé stb., stb. A sport, a testnevelés nemzetközi szakszókincsében is találkozunk olyan megnevezésekkel, amelyekben nyelvi szerepet vállal a kultúra szó A lengyelben a sport, a testedzés szavak megfelelője; arany hárfa. Jobb oldalán kis, támla nélküli székecskén zenélő nő ül, lila aranyszegélyes. pártos ruhában, amely karjait, vállait fedetlenül hágj'ja. Barna feltomyozott kontyában görög hetéráknál ismert formában befűzött aranyszalag. Profiljának egj’e- nes íve, felfelé ívelő szemöldöke, keskeny kihúzott szeme, büszketartású felsőtestének a frontális törvényeihez igazodó kompozíciója antik hatásokat mutatnak. A hárfa bal oldalán sötét- világos kék kockás, elől piros-arany színű, görög diszí- tőmintás szegélyes ruhában fiatal lány áll. Mai divat szerint válláig hulló sima szőke haját homlokán lilás-arany pánt szorítja. Kezében fehérszélű, arány alapon fekete betűs kotta, Berzsenyi—Kodály: Magj'arokhoz művével, melyen „Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat...” szöveg és kottarész olvasható. A kompozíció mozgalmas dekoratívitását hangsúlyozza a kottát tartó lány ruhájának kockajátéka, a fedetlen kezek, arcok, vállak, nyakak finoman modellált rózsaszínes-fehérsége, az arcok rajzos vonalai, a hárfa húrjainak sugárívei. Megragadó, szinte zenei hatású, ritmusú a négy egymáshoz közel komponált kéz játéka, az ujjak mozgása. Ennél a műnél is követhető a művész valóság-át- költő fantáziája. Éppen maga említette kiállításán — hogy az itt antik hatásokat viselő, végtelen nyugalmat, — időtlen költőiességet árasztó két nőalak egyikét egy kórusban látta énekelni, másikhoz viszont rajzoló évfolyamtársa szolgáltatta az élményt. Így átfogalmazva, az első impresszió talán már fel sem ismerhető. „Béke” alkotását Bőhm Lipót festőművész felajánlotta a Damjanich János Múzeum képzőművészeti gj'űjteménye számára. Nemes gesztusáért nemcsak a múzeum, de az egész szolnoki tárlatlátogató közönség részéről köszönet illeti. — egri — kultúra fizyczna, az orosz nyelvben a testnevelést, a testedzést a következő nyelvi képletekkel nevezik meg: fizkultúra, fizicseszkaja kultúra. A kulturizmus, a kultu- risztika elnevezések eredetéi azokban a jelzős szerkezetekben kell tehát keresnünk amelyekben a kultúra szó a sport, a testnevelés a testedzés jelentéstartalmakat hordozó szavakkal áll szerkezeti viszonyban, s az úgynevezett tapadásos jelentésváltozással, illetőleg jelentésiapadással a kultúra szóra ráértjük a testedzés, a testnevelés szavak jelentését is. Nagyon jó lenne, ha magyar szóval nevezhetnénk’ meg ezt az új sportágat, mer' a kultúra hangsor amúgy i* túl van terhelve ielentés’r- nilag. A kulturisztika, a kul turizmus épnen ezért sokfél képzetet kelthet az emberben, cs^k éppen a testnevelés legkorszerűbb módián»k képzetét, fogalmát nem idézi fel számunkra. Nagyon kérjük olvasóinkat segítsenek egy kifejező ió magvar megnevezés megkeresésében. ■pv-nennatknzölncr -minden iri" vaslatot szívesen várunk, és előre is köszönettel nyugtázzuk. tir. Bakos József Kulturisztika? Kulturizmus? Hogyan magyarul? (Egy új sportág nevéről)
