Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-17 / 64. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. március 17. Megjelent a Pártélet márciusi száma Kiállítás a Lenin centenáriumra Nagyszabású kiállítás a Lenin centenáriumra, időszaki bemutatók a díszteremben, szombat-esti reneszánsz-koncertek és más érdekességek szerepelnek a Magyar Nemzeti Múzeum ez évi munkatervében, amelyről hétfőn tájékoztatták az újságírókat. Az intézmény dísztermében rendezik meg a Szovjet-, unió állami forradalmi múzeuma, a magyar munkás- mozgalmi múzeumnak, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság ég a Kossuth Kiadó anyagából a Lenin centenáriumra nyíló kiállítást. A hazai közönség előtt még nem sze repelt nagyértékű dokumentumok mellett bemutatnak Lenin személyéhez kapcsolódó tárgyi emlékeket, s kiállítanak számos, a szocialista forradalom vezérének alakját, munkásságát idéző képzőművészeti alkotást is. A XVI—XVII. századi magyar anyagból komplex bemutatót terveznek. A budapesti művészeti hetekre — Beethoven és kora témaköréből nyitnak kiállítást, kapcsolódva — a nemzetközi Beethoven-ünnepségekhez. A „Magyar középkor kutatás 25 éve” címmel az év utolsó negyedében nyíló kiállításon képet adnak a nagy múltú intézménynek az utolsó negyedszázadban végzett ide vonatkozó munkásságáról. Szép hagyomány, hogy a Nemzeti Múzeum több mint 100 esztendős épületében —- rendszeresen felcsendül a muzsika. A vasárnap délelőtti matinék mellett havonta egy alkalommal, szombat esténként folytatják a reneszánsz hangversenyek sorozatát A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága folyóiratának márciusi száma ünnepi Köntösben jelent meg, borítólapján Hincz Gyula Kossuth-díjas festőművész munkája. A megtett út ma már történelem címmel szerkesztőségi cikk méltatja hazánk negyedszázados történetét. A magyar szabadságért a második világháborúban elsősorban a szovjet nép fiai ontották vérüket, továbbá nem felejtjük el azokat a bolgár, román, jugoszláv és magyar hősöket sem, aKik a szovjet hadsereg oldalán küzdöttek. A kommunisták két és fél évtizeden át készültek a felszabadulásra. A forradalom mindig azzal veszi kezdetét, hogy a régit lerombolja. Lenin tanai alapján előbb munkás— paraszt demokratiKus diktatúra jött létre, majd viszonylag békésen, de egyáltalán nem küzdelem nélkül történt az átmenet a szocialista forradalomba. A megtett út ma már történelem. A fejlett szo>- cialista társadalom építésének szakaszában újabb feladatok megoldása vár reánk — olvashatjuk az ünnepi emlékezést. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja nemzetközi gazdasági együtt- működésnüknek, dr. Bácz Albert pedig népgazdaságunk fejlődésének huszonöt esztendős1 történetét és ennek tanulOrszágszerte befejezték azoknak a gyerekeitnek nyilvántartásba vételét, akik ez év augusztus 31-ig betöltik 6. életévüket, tehát tanköteles korba lépnek. A behatáshoz a szülők személyi igazolványa szüKséges. Ha a behatást nem a szülő intézi, be kell mutatságait elemzi. Garai Gábor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja A kultúra; közvagyon címmel irt esszéjét olvashatjuk. Miközben töb- bé-kevésbé szabad utat nyitottunk a kultúrának álcázott tömegcikkipamak tisztáznunk kellene azt is, hogy nem avult el a jelmondat; ma is csak tiszta forrásból szabad merítenünk. Állítsuk a tömegproblémát mindinkább az igazi értékek szolgálatába, — írja Kossuth-díjas költőnk. Két Szolnok megyei vonatkozású cikket is közöl a márciusi szám. Az egyik interjú Ragó Antallal, a kunszentmártoni járás 6. választókerületének képviselőjével. Ragó Antal 1912-től vesz részt a földmunkásmozgalomban, 1915-től a szociáldemokrata pártnak tagja, 19-es vöröskatona, 1925-ben lépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Debrecenben 1945-ben Szolnok város küldötte. Az idős képviselő ma is fáradhatatlanul dolgozik, legutóbb a parlament terv- és költség- vetési bizottságának ülésén az árképzésről folyó vitában szólalt fel. Borzák Lajos a jászalsó- szentgyörgyi pártszervezet 1945. január 9-i alakuló üléséről írt dokumentumokat is közreadó cikket. A szerző a Szolnok megyei pártarchi- vumban folytatott kutatásai során feltárt anyagot ismertet. ni a gyermek születési anyakönyvi kivonatát. Az új elsőosztályosok felvételéről, — akárcsak a korábbi években — a kötelezően előírt iskoláskor előtti orvosi vizsgálat eredménye alapján döntenek. ■ • Oiven éves a mongol néphadsereg Ma ünnepli fennállásának fél évszázados évfordulóját a mongol néphadsereg. A mongol nép legendás hősének, Szuhe Bátornak vezetése alatt alakult a hadsereg, a világ második népi hadserege volt, amely ténylegesen a nép fiaiból, az internacionalizmus jegyében született Ez a népi fegyveres alakulat űzte el az egykori feudális urakat, s velük együtt a cári fehérgárdista csapatokat Mongóliából, és nyitotta meg az utat az új szocialista állam megalakulása felé. Szuhe Bator hős katonái értékes segítséget nyújtottak a fiatal szovjet hatalomnak is az ellenforradalmi csoportok szétverésében, az első szovjet állam védelmezésében. A mongol néphadsereg fél évszázados fennállása alatt modem hadsereggé vált, amely korszerű fegyverekkel, haditechnikai eszközökkel rendelkezik, tisztjei és katonái pedig ideológiailag edzett és a haditechnikában jártas harcosok. A mongol néphadsereg személyi állományának és fegyverzetének fejlődése a szocialista Mongólia által megtett haladás, a középkori állapotokból a szocialista társadalomba emelkedés eredménye. Születésének 50 éves évfordulóján üdvözöljük a szocialista országok hadseregével fegyverbarátságban lévő mongol néphadsereget és sikereket kívánunk a szocialista rend és a béke védelméhez. (K. S.) A világ legdrágább autóútja 536 kilométer hosszúságú új „autobahm” köti össze Tokiót a Kyoto—Osaka—Kobe vársháromszöggel. Japánnak ez a terület a szíve: itt él a lakosság fele és itt gyártják az ipari termékek 70 százalékát. Egykor hónapokig tartott az utazás a régi császári fővárosból, Kyotóból a mai Tokióba. Az autó korszakában később szerencsés esetben már 16 óra alatt meg lehetett tenni az utat a zsúfolt, szűk, rengeteg községen át vezető országúton. Ma ez az út 7 óráig tart, nem is túlságosan gyorsan vezetve a kocsit. A Tóméi nevű autóút a legdrágább autóút a világon: egy méter megépítése egy millió jenbe (11000 nyugatnémet márka) került. Számos hidat kellett folyók és mocsarak fölé építeni, hegyeket alagutakkal keresz- tülfúmi. Megépítése öt évig tartott, de japán közgazdászok számítása szerint megépítésével az ipar 130 milliárd jent (1,45 milliárd márkát) takarít meg már az első évben, több mint egyhar- madát annak a 343 milliárd jennek, amelybe az egész építés került. De már az első vasárnapokon olyan forgalmi dugók keletkeztek Fuji és Tokió között, hogy az autó utasai várakozás közben kiültek a szabadba és ott eszegettek. Ezért sokak véleménye szerint az áldás átokká lesz, ha nem építenek a lehető legrövidebb időn belül gyors- forgalmi utakat, amelyek az egész országot behálózzák. Már most felmerül a kérdés, hogy a közlekedés lavinaszerű fokozódásával az új autóút valóban megfelel-e a követelményeknek. Karórától a kvarcóráig Kevesen tudják, hogy a Szovjetunió óraipara áz utóbbi két évtized során olyannyira előretört, hogy szorosan felzárkózott a két vezető óra-hatalom, Svájc és Japán mellé. 1967-ben mintegy 18 millió órát állított elő a szovjet ipar, melynek minőségileg is a világ legki- válóbbjai közé tartoznak. Megbízhatóságukra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Anglia és az NSZK is komoly mennyiséget igényel a szovjet órákból, s rajtuk kívül még kb. hatvan más ország kirakataiban is találkozhatunk velük. A választék rendkívül sokrétű a zsebóráktól, a karóráktól a csillagászati célokat szolgáló kvarcórákig. Óriás aranyrögök A Szovjetunióban a különféle lelőhelyeken talált színaranyrögök gazdag gyűjteményét őrzik. Tavaly Moszkvában az ország gyémántalapjának kiállításán 120 egyedi aranyrögöt mutattak be, összesen több mint 300 kilogramm súlyban. Látható volt a világ legnagyobb aranyröge — a 36 kilogrammos „Nagy Háromszög”, amelyre az Uraiban bukkantak 1842-ben, továbbá a 14 kilogrammos „Lófej” és a körülbelül egy kilogrammos „Arany Teve”. Ezeket 1947- ben találták meg Kolimán. A Szovjetunió gyémántalapját 1922-ben hozták létre. A szovjet kormány létrejöttének első napjaiban a kormány máris utasítást adott az uralkodóház értékeinek számbavételére, felkutatására és rendszerezésére. A mikrobák védik a termést A kultúrnövények kártevők elleni védelme a szovjet mezőgazdaság egyik legfontosabb problémája. Az utóbbi Időben a Szovjetunió és más országok tudósainak figyelme a harc mikrobiológiai formája felé irányul. Ez a módszer sikeresen felveheti a versenyt a legnagyobb vegyi fegyverrel is. A mikrobiológiai preparátumok vitathatatlan előnye abban van, hogy egyáltalán nem károsak a kultúrnö- vényzetre és ami a legfontosabb, az emberre és a melegvérű állatokra. Például az ukrán agronómusok sikeres kísérleteket folytattak a boverin baktérium-preparátummal a kolorádó bogár ellen. A boverint kis adag méreggel keverték. A méreg nem öli meg a rovarokat, csak elkábítja őket és csökkenti ellenállóképességüket A boverin pedig a rovarok csökkent aktivitását is likvidálja. Az ilyen kombináció lehetővé teszi a kártevők teljes megsemmisítését. A leningrádi entomológu- sok néhány mikrobiológiai preparátum hatékonyságának egyesítését határozták eL Boverint, rovarbaktériumot és turicidet összekevertek és a káposztalepke hernyója ellen vetették be, A preparátumok közösen sokkal hatékonyabbak. Ahol nem hatott a boverin, ott megölte a hernyót a rovarbaktérium. Vulkanikus tó, mint laboratórium A Szovjet Tudományos Akadémia Vulkanológiai Intézetéből tudósok indultak útnak a KuriU-szigetekre, hogy az ottani vulkanikus eredetű tavakon tanulmányozzák a vízalatti vulkaniz- mus problémáit. Kutatásaik színhelyéül a Golovnyi-tűz- hányó kráterében levő tavat választották. ötezer éves szobor A Balti-tenger mocsaras vidékén végzett ásatások során fekete égerfából készült, bálványt ábrázoló kétméteres szoborra bukkantak az archeológusok. A vastag iszapréteg teljes egészében sértetlenül megőrizte a ritka leletet. A további ásatások kapcsán kiderült, hogy a bálvány mintegy ötezer éve, egy ma már nem létező tó partján állt. A lelet körüli földben nagyhalak maradványaira bukkantak, amelyeket valószínűleg áldozatként hoztak a halászok az istenségnek. A leletet átadták a litvániai Vilniusz történelminéprajzi múzeumának. Magtisztítás — hangsebesség feletti gyorsasággal A rizs, napraforgó mag, köles, zab stb. tisztítását mindezideig nagy sebességgel áramló légsugárral végezték. Az egyenes irányba áramló légsugárban tisztult a mag. A szovjet Élelmiszeri Gépgyártó Kutatóintézetben most új berendezés prototípusát készítették el. Ebben a levegő körkörösen áramlik ezért teljesítménye háromszorosa — vagyis 3 t/óra — a jelenleg alkalmazott berendezésekének. Április elseje Évről évre, nemzedékről nemzedékre öröklődik az április elsejei tréfálkozás vidám hagyománya. Ez a szokás megmaradt, habár régen kitörlődtek a nép emlékezetéből az azt szülő babonák. A régi rómaiaknál az „ostobák ünepének” nevezett tréfálkozás napja február 17- én volt. v az indiaiaknál hasonló nap március 31-ére, a régi szlovákoknál és germánoknál április 1-ére esett. Az orosz régészek ezt a dátumot az ősök mezőgazdasági gondjaival hozzák összefüggésbe. Április 1-re az élelemkészletek már rendszerint elfogytak és üres káposztalevest kellett főzniük, ilymódon csapva be saját gyomrukat. NEGYVENOTOSOK Az öreg földosztó látogatása Hajlott hátú, kis öregember kereste Kada János főtisztet a megyei rendőr főkapitányságon. — Megismersz-e még Jani? Együtt legénykedtetek a fiammal. Apáddal meg együtt osztottuk a földet negyvenötben. Ment tovább. Zsemlye Ferenc nyugdíjashoz, az egykori városi polgármesterhez is becsengetett. — Megismersz-e még Ferenc? — Jani. Kusnyár Jani. De régen nem láttalak. — Bizony, 25 esztendeje less az idén. Ment Barta Istvánhoz, a másik nyugdíjas harcostársához. Sorba járta az egykori földmunkás társakat, a rokonságot, ismerősöket, földosztó társait Kada János elkalauzolta a szerkesztőségbe. — írják meg ezt a történetet az elvtársak. Kusnyár János, szolnoki földosztónak a Dunántúlon jutott föld. Kusnyár János kommunista volt fiatal korától, a Tanácsköztársaság vörös katonája, kommunista módon viselkedett akkor is, mikor a szolnoki földmunkások nagygyűlése 1945. március 20-án rá, s még tizenhárom társára bízta a szolnoki határ igazságos felosztását. És Kusnyár Jánosnak Szolnokon nem jutott föld. — Ki volt nekem jelölve az Abonyi út mentén jó föld. Kimértük. Az 'árta a földosstó bizottságban; mi a tag k majd csak utoljára. Annyi volt a jelentkező Szolnokon, a föld meg kevés, tgy is minden második embernek jutott csak szinte. Nyolcszárharminc- öten kérték földmunkások. nincstelenek, csak négyszáznyolcvanhétnek tudtunk adni. Mind jogosult volt. A nagycsaládosakon kezdtük. Akiknek már nyolc—tíz gyereke volt, annak nyilván adtunk. Sok volt ilyen. Kérdezték, az én földemmel mi lesz? Velem ne törődjetek, majd „ végén. Ragó Tóni, a földosztó bizottsáa megyei elnöke mondta U az őre Kada, Jánosnak: szép a szerénység, de amit Kus- nyárral csináltok, meg Vincze Dezsővel, az már érthetetlen. Négyezei'hatszáz hold földet mértek szét. Az Abonyi úton kezdtéK, a Ré- kasi úton folytatták. Ott volt egy ezredes. Talán olyan nyolcvan holdnyi birtoka lehetett. A földosztási törvény szerint még az úri nagybirtokból is vissza kellett hagyni legalább 100 holdat. Tudták ezt a szolnoki földosztók. Vincze Dezső elnök. Csényi Antal, Hajdú János. Báli István, Vankó János. a többiek. Tudták a földigénylők is. De éreztek is. Érezték, hogy nem igazság. Nyújtóm, Vicze Dezső, a hosz- szú termetű hajlott zsákoló munkás, nyolc gyermek apja szintén tudta kivel kell tartani. Ragó Antal, a megyei földosztó bizottság kommunista vezetője hívatta ölcet. — Elvtársak, ne csináljatok bajt a oártnak, A koalíció tüzel, hogy a kommunisták nem tartják a törvényhez magukat. Miért osztották ki az ezredes tanyáját? Kusnyár János felelt: — Tónikám Te is tudod, miért. Nekem is nyolc gyerek van, magamnak nemi mértem. Azoknak adtuk, akik kétszázával ácsorogtak a bikaakoli piacon munkára várva Az ügy felkerült az Országos Föld- biztokrendező Tanácshoz. Veres Péter az elnök várta Vincze Dezsőt. Kada Jánost. Kusnyár Jánost. Gyepsori ember volt Veres Péter is, kisgyepi lakos. a három szolnoki földosztó. Nem köztük volt vita. az akkori törvényt szegték meg. Ö átküldte őket Dónáth Ferenc államtitkárhoz. Dónáth már az ajtóban várt rájuk. — No, maguk azok a szolnokiak? Vincze Dezső kifakadt nagyon. — Miért molesztálnak bennünket’ Nem csináltunk mi semmi rosszat. Erre Dónáth is megenyhült, kérte beszéljék el a szolnoki földosztást. Elmondták... ...A városházán alakult meg a bizottság. Tisza József, a kommunista párt megyei titkára szólt hozzájuk. — Elvtársaim, sietni kell. a föld nem maradhat vetetten. Addig kimérni, míg az urak észheztérnek, míg visz- sza nem jönnek. Három napig se tartott a szolnoki földosztás. Tódult a nép. vitték a karókat. — Na, ezt az úristen se húzza ki mégegyszer innen. — János, mi lesz, ha kimennek az oroszok, aztán visszajönnek az urak? — Ott a karó a föld, végén, jó az még másra is. Kiosztották a Holt-Tisza-parti villasort is. Dr. Tóth Tamás polgármester összeharácsolt villáját, a Meti tanácsnokét, a Sárossy temetkezési vállalkozóét. a volt rendőrnyomozók, háborús bűnösök vagyonát. Osztottak igavonó jószágot. A Kossuth térre vagy négyszáz tehenet, ökröt tereltek össze a környékbeli uradalmakból, osztották az új gazdáknak. — Magának hány tehén jutott Kusnyár bácsi? — Egy se. Kodénak se, Vinczének se. Ügy, hogy még földet is a szanda- szőllősi földigénylő bizottságtól kaptam volna, de aztán mi elmentünk Szolnokról. A Dunántúlról kitelepítették a háborús bűnös svábokat. Szolnokról sok földmunkás elment oda, akiknek itt nem jutott föld. Kusnyár János is a Fejér megyei Szár községbe települt. Negyedszázada. Negyedszázada nem látta Szolnokot. Zsemlye Ferenc rögtön a megyei pártarchívumba küldte. — Eredi Jani. már régóta kerestünk, hová lettél. Mondd el a munkásságodat. Agócs Mátyás, a népfront városi titkára feldolgozta a szolnoki földosztás krónikáját. Mondom neki, itt volt Kusnyár János bácsi. — Hű. hát él az öreg? De sok iraton találkoztam a nevével. Szeretnénk meghívni a negyvenötösök városi találkozójára. Nem. tudom, eljön-e mégegyszer? Nagy töredelem volt a 72 éves öregembertől. hogy a messzi Du"a”táltól felkerekedett, bejárni Szolnokot. A földosztás évfordulójára, földosztó munkájának színhelyére. Nem ismert rá a városra. Rá is csak a legidősebbek emeltek kalapot. Akik még emlékeztek a földmunkásmozga- lom nagyon szerény szolnoki öregjére. Borzák Lajos Nyilvántartásba vették a tanköteleseket