Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-17 / 64. szám

1970. március 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tervszerűbben fejlődik a magyar népgazdaság Az elmúlt két esztendő gazdasági fejlődését sok szempontból elemezték már: a gazdasági növekedés, az egyensúly, az áralakulás és az ellátás szempontjából. Ám a különböző megközelítési módok valójában egy kérdésben csúcsosodnak ki: fejlődésünk tervszerűségének vizsgálatában. A „tervfegyelem" nehézségei Igaz. hogy a tervszerűség tártalma módosult az új gazdaságirányítási rendszer­ben- Azelőtt elsősorban a vállalatokra lebontott terv- előirányzatok teljesítése volt a tervszerű gazdasági tevé­kenység kritériuma. A „terv- fegyelem” különböző rész- letrnütatók teljesítéséhez kap­csolódott. Mindannyian jól emlékszünk arra, hogy ez a ..tervfegyelem” meglehetősen sok formális elemet is tar­talmazott, hiszen a reális tervezést (a minél könnyeb­ben teljesíthető feladatok kitűzésében való érdekeltség) — a központi és az ágazati tervek gyakori, néha évköz­ben történő — módosítása és egyéb tényezők nehezítet­ték. A gazdasági fejlődés tervszerűsége tehát a gaz­daságirányítás direkt mód­szerei mellett nem volt ki­elégítő. Erre utad — a többi között — az, hogy például a második ötéves tervidőszak­ban „ nemzeti jövedelem nö­vekedési üteme 25 százalék A növekedés üteme meg­haladja a tőkés országokét A nemzeti jövedelem — a gazdasági növekedés fő mu­tatója — 1969-ben 6 száza­lékkal növekedett. E növe­kedési ütem meghaladja a fejlett tőkésországok 1969- ben elért növekedési ütemét és megfelel a szocialista or­szágok által elért fejlődési ütemnek. A nemzeti jövede­lemhez 1969-ben a tervezett­hez mérten az ipar valami­vel kisebb, a mezőgazdaság nagyobb mértékben járult hozzá. Ez egyrészt az igen jó mezőgazdasági termés­eredmények, másrészt azon­ban annak a következménye, hogy az iparban megkezdő­dött a termésszerkezet át­alakítása. Az ilyen szerke­zeti átrendeződés rendszerint kevésbé ösztönöz a termelés mennyiségi növelésére. Ezzel szemben előtérbe kerül a hatékonyság javítása. Az ipar 1968-ban és 1969-ben is 5 százalékkal járult hozzá a Aktív külkereskedelmi mérleg a szocialista országokkal Tanácsrendelet Tiszasas község általános rendezésére Ismeretes hazánk gazdasá­gának „nyílt” jellege, vagy­is az a tény, hogy gazda­sági fejlődésünk nagymér­tékben külkereskedelmi po­zícióink függvénye. A kül­kereskedelmi forgalom egyen­lege az utóbbi években — 1966 kivételével — passzív volt 1968-ban a passzívum jelentősen mérséklődött 1969-ben pedig nagymértékű kiviteli többletünk volt Fontos kiemelni, hogy évek óta először aktív külkeres­volt — szemben a tervezett 36 százalékkal, a mezőgazda- sági termelés a tervezett 22—23 százalékos növekedés helyett mindössze csak 10 százalékkal emelkedett. Nem alakult megfelelően az or­szág tőkés fizetési mérlege, az egy keresőre jutó reálbér stb. A központi elhatározá­sokkal szemben & nemzeti jövedelem nagy — egyre növekvő — részét — kötöt­ték le a készletek. A gazdasági fejlődés terv- szerűségét most a gazdasági élet fő folyamatain „mérjük”; a tervszerűség vizsgálata e mellett a közgazdasági sza­bályozókon múlik elsősorban a vállalatok gazdasági tevé­kenységének iránya. A fej­lődést nem a korábbi „ter­melési” szemlélettel, mint inkább a gazdasági növeke­dés és hatékonyság alaku­lása. valamint a társadalom fizetőképes szükségleteinek kielégítése szempontjából elemezzük. nemzeti jövedelemhez. A megelőző években ez a hoz­zájárulás ugyan nagyobb volt, de a felhasználás olda­láról megítélve kevésbé volt hasznosítható. Az ipar változatlan árakon számítva, 1969-ben a bel­kereskedelemnek 7. a külke­reskedelemnek 11. beruházási célokra 8 százalékkal adott többet, mint 1968-ban. Az ipar tehát összesen mintegy 9 százalékkal alott több árut n végső felhasználás céljára, mint az előző évben. Ez csak úgy volt lehetséges — a 3 százalékos termelésnöve­kedés mellett. — hogy az ipar jobban figyelembe vet­te a fizetőképes keresletet, a piaci igényeket és jóval ke­vesebbet „fordított” készle­tei növelésére, mint 1968- ban (akkor közel 13 mil­liárd forinttal növekedtek a készletek). kedelmi egyenleg alakult ki a nem szocialista országok­kal is. A magyar vállalatok viszonylag jól és rugalma­san kiaknázták a nemzetközi piacokon jelentkező konjunk­túrát. Feltétlenül ki kell emel­ni, hogy a lakosság életszín­vonalára vonatkozó harma­dik ötéves tervelőirányzatok lényegében már négy eszten­dő alatt megvalósultak. Az ötéves terv a fogyasztás 18 százalékos tiövekedésével számolt, ám az eddig meg­valósult növekedés 25 száza­lék. Az egy keresőre jutó reálbér az előirányzott 9—10 százalék helyett előrelátha­tóan 15—16 százalékkal nö­vekszik. E vázlatos leírás is bizo­nyítja, hogy a gazdasági élet fő folyamatai és fő irányai tekintetében erősödött fejlő­désünk tervszerűsége: javult az ország gazdaságának egyensúlyi helyzete és kö­vetkezetesebben megvalósul­nak azok a gazdaságpolitikai célok, amelyeket a népgaz­daság központi irányításának alapját képező népgazdasági tervet tartalmaznak. A terv és a piac egysége A tervszerűség szempont­jából nem érdektelen rávilá­gítani arra, hogy a vállala­tok érzékenyebben reagál­nak az érdekeltségükre köz­vetlenül Írató közgazdasági szabályozókra, mint az ad­minisztratív természetű uta­sításokra. Példa erre a vál­lalati készletpolitikában meg­indult — alapjába véve ked­vező — változás. Ez azt je­lenti, hogy ennek az eszköz­rendszernek a megfelelő mozgatásával rugalmasabbá tehetjük gazdaságunkat és hatásos eszköz van az ál­lam kezében a népgazdasági tervekben foglalt célok meg­valósításúra. „A terv vagy piac” alter­natívája helyett a terv és piac, e kettő szerves egysé­ge a mi körülményeink kö­zött az állami gazaságiré- nyításnak olyan rendszerét alkotja, amely az előttünk álló gazdaságpolitikai célok megvalósítása szempontjából hatékonynak bizonyul. Természetesen az elmon­dottak nem jelentik azt, mintha az elmúlt két esz­tendő minden tekintetben gyökeres változást hozott volna gazdasági életünkben. Egyrészt „gyökeres” válto­zásokra nincs mindenhol szükség, inkább a már ko­rábban is kibontakozott ked­vező tendenciák érvényesü­lését kell meggyorsítani, másrészt egyes — például a hatékonyabb struktúra ki­alakítására vonatkozó — fel­adatok időigényesek. Gazdasági életünknek van­nak olyan területei, amelye­ket egyelőre nem tudtunk kellően a tervszerű fejlődési követelményeknek megfelelő­en irányítani és befolyá­solni. Ne várjunk látványos javulást Közismert a munka terme­lékenységének lassú ütemű növekedése és az ötéves terv- előirányzattól való elmara­dás; hivatkozhatnánk a „túl­fűtött” beruházási tevékeny­ségre és ennek hátrányos következményeire: utalhat­nánk a belföldi ellátásban mutatkozó egyenetlenségek­re vagy az állattenyésztés­ben tapasztalt nehézségekre stb. Ezeket a problémákat nem szabad kisebbítenünk, sőt fel kell tárni, mert csak így juthatunk az orvoslásra alkalmas megoldásokhoz. Is­meretes, hogy 1970-ben to­vább tökéletesítettük a sza­bályozó rendszer egyes ele­meit. Nem várható, hogy ezek a módosítások egycsa- pásra látványos javulást hoz­nak. mindenesetre előrelé­pést jelentenek (például a létszám- és bérszínvonal­emelés anyagi következmé­nyeinek módosítása, a szarvasmarha ártámogatás­nak emelése, a kereskedelmi készletgazdálkodás módosí­tása stb.). Mindezen lépések és intézkedések a népgazda­ság kiegyensúlyozott és az állami tervekkel összhangban álló. célratörő haladást kí­vánják szolgálni. E mellett folyik a népgaz­daság negyedik — 1971—1975 évekre szóló — ötéves terv- koncepciójának és a gazda­sági és társadalmi fejlődés hosszútávú stratégiai ter­vének (tervhipotézisének) a kidolgozása. Varga György A községrendezési tervet helyettesítő 1970/1-es számú tanácsrendelet terveztet tárgyalták meg a tiszasasi községi tanács legutóbbi ülé­sén. A tanácsrendelet alapján a község belterületi határát nem változtatják meg, mivel az a fejlődés igényét 1975-ig kielégíti, de a tervszerű fej­lesztés érdekében különös gondot fordítanak az építési telekkel Való gazdálkodásra. A kialakítandó házhelyekre építési tilalmat rendelnek eL Az új telkek területe 200—• 350 négyszögölig terjedhet, amelyeket sorszámozás után a háztulajdonnal és beépítés­ié alkalmas házhellyel nem rendelkezők számára áruba bocsátanak. Bővitik a meglevő intéz­ményeket: a szövőüzem mel­lé 100 négyzetméter alapte­rületű helyiséget építenek. A Rákóczi Tsz sziki majorjá­ban 75 férőhelyes kocaszál­lást, 12 vagonos magtárt és daráló-keverő üzemet létesí­tenek és ugyancsak a sziki majorba telepítik a tsz gép­parkját és hídmérlegét is. Tervezik óvoda, politehcnikai műhely, tűzoltó-szertár létre­hozását, boltok és vágóhíd építését. A szenny- és csapadékvíz elvezetéséhez szükséges árok­rendszer tervei elkészültek, szörnyű embertelenségei kö­zött még a legvéresebb har­cok során is akadtak olyan emberek — Szolnok megyé­ben nem is kevesen —, akik a saját életük veszélyezteté­sével mentették meg szen­vedő embertársaik életét. A huszonöt éves felszaba­dulási jubileumra készülő adatgyűjtés során most me­gint egy emberséges ese­mény történetéről szóló tu­dósítás került elő Túrkevén. Az eset megérdemli, hogy kiemeljük a feledésbe menés homályából. Visszavonulás 1944. október 19-én és az ezt követő napokban történt, amikor a német páncélosok ellentámadása ideiglenesen visszavonulásra kényszerítet­te a felszabadító szovjet csa­patokat A túrkevei tégla­gyár melletti kövesút volt a visszavonuló szovjet és az előretörő német csapatok egyik forgalmas útvonala. Közvetlen az út mellett fek­vő tanyában lakott Király Zsigmond kisparaszt a csa­ládjával. Előttük zajlott le a fel- és visszavonuló har­coló csapatok mozgása. Előtte való este századnyi szovjet katona Vonult vissza­felé Szolnok és Szenttamás irányából. Másnap még töb­ben jöttek — így beszéli el Madarász Lajosné Király Ilona az eseményeket. — Rengeteg sok teherautó, lo­vaskocsi, egész szállító osz­lop, tele mindenféle hadi­szerrel, élelemmel vonult visszafelé a tanya mellett egymásbafutó földutakon. — Egyszeresek velük szemben megjelentek a város felől előretörő „Tigris” páncélo­sok. Előlük kitérni u sáros földutakon semerre sem volt lehetőség. A szállító oszlop legénysége — minthogy sem­miféle tankelhárító fegyver­rel nem rendelkezett — a kocsikat elhagyva szétfutott és a még be nem takarított kukoricatáblákba, csutkakú­pokba rejtőzött el. Befalazva A németeknek, ügy lát­szik, nem volt idejük a zsákmányolt felszereléseket elszállítani. így az elhagyott kocsikat, teherautókat ben­az Attila, a Bethlen Gábor, a Szőlőhegyi és a Petőfi utcák­ban építik meg a szükséges gerincvonalat, amely a tisza­sas—csépai főcsatornába tor­kollik bele. Erdősítést végez a Rákóczi Tsz a keleni réten, valamint a Tisza és a gát közötti, ösz- szesen 80 kát. holdon: a ta­nács a község belterületén: A Rákóczi úton, a Vorosilov és a Szőlőhegyi úton még ez évben 200 gömbakácot ültet­nek el és sor kerül további fásításra és parkosításra is. Március 18_án ül össze a MÉSZÖV választmányának kétnapos küldöttgyűlése. Az első napon a küldött- gyűlés munkabizottságait választják meg, majd a szövetség új alapszabályá­nak megvitatására kerül sor. Ezt követően a választ­mány beszámolóját Varga Illés elnök terjeszti elő. Ugyanezen a napon kerül sor a felügyelő bizottság jelentésére is. Ezt követően választmányi üléseket tar­zinnel leöntve kezdték sor­jában felgyújtani. A gyúj­togatást a szállító oszlop vé­gén, a tanyától legtávolabb eső kocsiknál kezdték el. Ekkor Madarászné édesapja Király Zsigmond arra lett figyelmes, hogy egy közeli teherautóban valaki jajgat. Rögtön odament és a kocsi ülésén egy véres pokrócba csavart sebesültet talált. Fia segítségével kiemelték a sebesültet és óvatosan be­vitték a tanyába. A súlyos sebesült, mint később kide­rült. kb. 50 éves magasran­gú szovjet tiszt volt átlőtt tüdővel. Bent a tanyában az istálló szénatartójában rej­tették el a németek elől. Majd még egy sebesültet sikerült nekik hasonló mó­don kimenteni egy másik kocsiból anélkül, hogy a kocsikat gyújtogató németek észrevették volna. Ezt a jászol alatt rejtették el, téglával befalazták és hátul kibontották az istálló vá­lyogfalát, hogy a sebesült levegőhöz jusson. A harmadik sebesültért már nem tudtak visszamen­ni, mert akkorra már az odaérkező németek felgyúj­tották az egész kocsisort. így a szerencsétlen odaégett a kocsival együtt. Másnap ta­lálták meg elszenesedett tes­tét n kiégett kocsi ülésén. Alig hogy elrejtették a megmentett sebesülteket, jöttek a németek be a ta­nyába. Közölték velük: tu­domásukra jutott, hogy oro­szokat rejtegetnek. Ha csakugyan találnak itt orosz. katonát. az egész családot likvidálják és felgyújtják a tanyát Az öreg Király még első világháborús katona korából értett valamit né­metül. így megértette a fe­nyegetést, de konokul taga­dott. A lakást felforgatták n németek, szóld úriak min­dent. de nem találtak senkit. Az istállóba csak benéztek, de sietve távoztak, mert a szoviet csanntov már köze­ledtek a városhoz. Magasrangú tiszt A németek eltávozása után a Király család nőtagjai ápolás alá vették , sebesül­teket. Bekötözték tiszta le- Dedővászonnal és gondozták mindaddig, amíg a szovjet csapatok visszatérése után elszállították őket kórházba* Országos partizán­találkozó Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából vasárnap Baján baráti talál­kozóra gyűltek össze a má­sodik világháborúban a ju­goszláv felszabadító hadse­regben és a jugoszláv parti­zán egységekben harcoló ma­gyar veteránok. Az országos partizántalálkozón — ame­lyen több mint kétszázan vettek részt — dr. Horváth István, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság titkára mondott beszédet, majd Uszta Gyula altábornagy, a Magyar Parti­zán Szövetség főtitkára mél­tatta a magyar partizánok hősi helytállását a fasizmus ellen vívott küzdelemben. tanak. Ezzel az első nap hivatalos programja Végét­ér.. , ]■ Csütörtökön kerül sor a beszámoló megvitatására és a felszólalások megválaszo­lására, Valamint határozat- hozatalra. A kétnapos ta­nácskozás befejező aktusa lesz a megyei szövetség ve­zető testületéinek tisztség­viselőinek megválasztása, valamint a különböző bi­zottságok létrehozása. Teherautó jött értük né­hány tiszt kíséretében.; a? egyik lóháton jött. Hamaro­san kiderült, hogy a sebe­sültek egyike magasrangú törzstiszt volt, akit az érte- jött szovjet tisztek nagy tisztelettel vettek körül. Há­lás köszönetét mondottak a Király családnak, hogy meg­mentették a sebesültek életét, az egyik tiszt pedig, aki ló­háton érkezett, a felnyergelt lovát nyergestől odaajándé­kozta a családfőnek. Ezen­kívül adtak egy orosznyelvű írást is. Ilyen formán mondotta el Madarászné Király Ilona, mint szemtanú az esemény lefolyását. Négy évvel később, 1948. november elején magasrangú szovjet tiszt jelent meg ál­lítólag a szolnoki Magyar— Szovjet Baráti Társaságnál és Túrkevére is kijöttek Szolnokról érdeklődni affe- lől, hogy Király Zsigmond életben van-e. Nem jutalomért Király Ilona szerint akkor tájban valóban felkeresték édesapját odakint a tanyán, de nem tudja kik. Hintóval érkeztek és tolmács útján közölték, hogy szeretnek, ha édesapja elmenne velük Szolnokra, mert az egyik felgyógyult szovjet tiszt ün­nepélyesen akarja megjutal­mazni és megköszönni neki amit értük tett. Sajnos édesapjuk nem ment velük és nem akart elfogadni sem-' mi jutalmat. Nem jutalo­mért tette — mondotta — amit tett, csuDán embersze- retetből. sajnálatból. Mert hogv attól féltette n szeren­csétlen sebesülteket, hoffv a borzalmas tűzhalál pusztítja el őket. Néhány év múlva, Király Zsigmond ig meghalt. Hogy ki volt az a magasrangú szovjet tiszt, meg a másik, akiket megmentett a pusz­tulástól, és hogy élnek-e még, ma már nehéz lenne kinyomozni. Tűrkeve népe, de különösen a Király csa­lád még életben lévő tagjai, ezek az emberséges embe­rek, nagy örömmel látnák őket viszont a közelgő fel- szabadulási éviforduló ünne­pén. Györffy Lajos Az Alföldi Szilikátipari Vállalat felvételre keres szolnoki munkahelyre: belsőellenőrt, normást, közgazdászt, anyagkönyvelőt, I törökszentmiklósi munkahelyre: raktárost, adminisztrátort sir >= Jelentkezni lehet: Szolnok Arany -János u. 2. sz. alatt a személyzeti osztályon. Emberséges emberek A második világháború Szövetkezetek küldöttgyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents