Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970 február 15. Magyarba Ferenc: Mit mond el egy mai vulkán 1800 év előtti kollegájáról Ipari kémkedésbe fektetett milliárdok Részlegek Jacques Bergier francia publicista tanulmányából A Fülöp-szigeti Taal vulkán kitörésének adatai megcáfolják a Pompeiben keletkezett ezredéves legendákat Nemrég járta be a világot a hír, hogy a Fülöpszigeti Taal vulkán kitört Az első jelentések szerint a környék legnagyobb része elmenekült — sérülés nélkül —■, de a földeket egy-két méter vas­tagságú lávafolyam fedte be. A lávafolyam kihűlése és Plinius, mint szemtanú ró­mai író hagyta ránk ennek a vulkán kitörésének hiteles leírását Az első, mondhatni világszenzációt jelentő ripor­tot. Plinius leírása során ter­jedt el, hogy a római katona, aki őrködött a pusztuláskor, — még a láva esőben sem menekült eL Ott maradt a kapunál. Évszázadokkal ké­sőbb a feltárásnál a lávatö­megben talpon állva, dárdá­val a kezében meg is talál­ták. Gipsszel öntötték ki a tetemét körülölelő lávaüreget és úgy nézett ki, hogy az idők végezetéig örök példa­képül szolgál a római jellem, a római katona és főként az örök őr számára. A római ideálok, amelye­Az olaszok általában izgá­ga emberek, akkor is, ha egyetemi tanárok. Nem ritka közöttük a két-háromezer éves család és nem ritka az ugyanannyi idős gyűlölet a családok között. Vittorio Casabló római egyetemi tanár is valami miatt gyűlölte a Plinius csa­ládot és több értekezésben kifejtette, hogy a Vezúv ki­töréséről adott leírása nem tapasztalati tényeken alap­szik, vagyis, hogy nem volt ott, hanem egyszerűen csak mások szája nyomán mesélte el az esetet Vittoriot — használjuk nyugodtan a fce- kersztnevét, hisz odalenn ez a szokás — senki nem vehette komolyan,- mert hiszen Pli­Vittorio professzornak most a Fülöp-szigeti vulkán kitö­rés és óriási lávafolyam ka­póra jött Végig kutatta: bi­zonyítékot keresett 18 évszá­zad előtti hazugságok megcá­folására. Merész és remény­telen dolog. A szerencse azonban úgy látszik szeret az igazság pártján állni. A Taal vulkán kitörése nyomán a két méteres láva­tengerben talált Vittorio egy embert oszlophoz kötözve, így szenesedett meg. Talált több hullát is, de mindig megállapította, hogy a halál előtt olyan sérülés érte, hogy nem tudott tovább menni. Helyben állva nem lehet be­várni a lávafolyam felemel­kedését. Csak az, akit az oszlophoz kötöttek, az vár­ta be. A boncolás megállapította, hogy az oszlophoz kötött em­ber, már nem élt Kisült, hogy egyik szektának ez a halotti szertartása, hogy osz­lophoz kötve elégetik. Szám­talan tanút is kihallgatott Vittorio professzor a láva „lefolyásáról”, azokat, akik tényleg beletapodtak a tüzes folyóba. Megállapítása az összes aprólékos adatok alapján lé­nyegében a következő: Nem igaz az, hogy élő ember ott maradhatott Pompei kapujá­ban, mint őr, addig, amíg a láva betemette. Híz fizikailag lehetetlen. Igen ám, de a mesével szemben el kell részletesen mondani az igazságot. Mi történt akkor Pompeiben? megszilárdulása után azon­ban holttesteket is találtak benne. Némelyiket egészen elfödte a láva és a tetem va­lósággal hamuvá vált, de ere­deti formáját megtartotta, mert a vulkánikus anyag gyorsabban hűlt ki, mint a szerves, még ha az élettani értelemben „holt” is. Az üre­geket ki lehetett gipsszel ön­teni. Éppen úgy mint a II. században a Vezúv kitörése által elpusztított Herculaneum és Pompei későbbi feltárása­kor,, két a múlt század liberaliz­musáig oly szeretettel ápol­tak iskolapadban és közélet­ben. megkoptak és elközön- ségesedtek. Lassankint min­den római „jellemről” kide­rült, hogy szemérmetlen disznó, semmivel sem különb és legalább olyan ocsmány, mint a mostani sokévi átlag. Intim részleteket tudtunk meg a nagy emberekről, nem­csak a császárokról, hanem Catóról, Senecáról stb. Lassanként ott tartunk, hogy Livius történelmét már senki sem veszi komolyan. De senki soha nem kételkedett a pompei katona, az őr törté­netében. A lávában való helytállásban a római kato­na eme példája megdönthe­tetlen tény maradt. Örök példakép. nius leírását a későbbi feltá­rások, köztük az őrt álló ka­tona teteme — a corpus — bizonyította a legjobban. Ügy nézett ki, hogy ez örök igaz­ság marad. Megcáfolni nem lehet Pedig Vittorio adatok­kal bizonyította: lehetetlen a lávaesőben, a kapuban álldo­gálva egyszerűen hősi halált halni, várni míg a láva a szá­junkig ér. Vittorio kimutat­ta, hogy ez a leírás tipikusan tengerparti ember elképzelé­se, aki lávafolyamot soha nem látott és úgy képzeli, hogy az olyan, mint az ár, a dagály. Lehet dacolni vele és állni „a vártán”, mígnem a szájunkig emelkedik a víz. De Vittoriot nem vette senki komolyan. t Hiszen a katonát dárdával őrt álló pózban a kapuk elől kiásták. Ezt nem lehet azaaL cáfolni, hogy lehetet­len. Be kell bizonyítani, hogy akkor tulajdonképpen mi tör­tént a Vezúv kitörésékor? Halott volt a Pompei katona Vittorio ezzel sem maradt adós. Tudvalevő, hogy a római­aknál szigorú szabályok til­tották a holtak temetetlen hagyását. Egy családnál, — inondjuk Tulliuséknál, a nagypapa éppen a Vezúv ki­törésekor halt meg. Tullius, két gyermeke és felesége el­indult hát menekülni: vál­lára vette a nagypapa tete­mét és kézen fogta kisfiát. Tulliusné néhány holmit ra­kott a lepedőbe és kézen fogta a kislányt. De bizony a teher nehéz volt. Mindenki elhagyta őket és dicsérte Tulliusékat, hogy milyen istenfélők... De sen­ki nem segített nekik. Ugyancsak mindenki di­csérte a kapunál őrt álló ka­tonát — Neked itt kell marad­nod Publius, hiszen te vagy az őr! Az őr nem mozdulhat el posztjáról! Remélem tu­dod? — Nem ám, de nekem már lejárt a szolgálatom. — A szolgálat nem idő kérdése. Minden szolgálat a váltásig tart — mondották neki. — Sajnálunk, de várd a váltást — És ne feledd a kötelessé­ged. — Nekünk az a kötelessé­günk, hogy menjünk, neked hogy maradj. — Ave Publius, az istenek megsegítenek, nem fogod érezni a szikrák perz^glését. mert a kötelességedet telje­síted. — Gondolj erre, ha nagyon süt Amikor Tulliusék elmen­tek a kapu előtt, nem látták a váltásra leselkedő őrt. Erre Tullius a halott apát leállí­totta a kapu elé. Azután us- gyi, keresztül a mezőn, nem a többiek után — elmenekül­tek. A kis Tullius egyszer- kétszer megkérdezte: — Hol a nagyi? de miután az öreg Tullius adott neki két egyforma pofont, befogta a száját és tudomásul vette, hogy a nagyapát az istenek „magukhoz vették”. Publius mikor visszajött a hátsó udvarból, meglátta az öreget ahogyan holtan tá­masztotta a falat. A tuniká­ja már csupa pöttyösre égett a lávaszemektől. Az őr átadja a szolgálatot — egy halottnak _____ P ublius nem lepődött meg. Vigyázzba vágta magát a halott előtt és így szólt: — Hála neked, Jupiter, hogy gondoltál rám és el­küldted a váltást Átadom a szolgálatot, kedves TuVius senior és mivel te nem tudsz beszélni, helyetted is elmon­dom a szöveget: _ Átveszem a szolgálatot A zzal kezébe nyomta a dárdát. Mellé a kerek paj­zsot. A lándzsát egy kis ken- derkóc zsineggel oda kellett kötni, a halott csuklójához, szilárdan a földbe ütni, mint­ha arra támaszkodnék. Aztán elindult, persze ő is más irányba. Körülbelül Tul­liusék nyomát követte a ten­gerpart felé. A földekről még visszanézett és búcsút in­tett: _Ave Jánus és Ave Jupi­ter._Aki bízik istenében, so­ha nem csalatkozik. Nem hiába tökéletes a mi vallá­sunk. És ezt akarják felcse­rélni holmi kisázsiai mágiá­val. Nincs olyan vallás és isten, aki olyan tökéletesen meg tudott volna engem men­teni, mint a mi sokistenű emberségünk. f t Vittorio professzor nem készített változatot arra az esetre, hogy Publius az őr ta­lálkozott-e Pompeiből mene­kültekkel és mit mondott nekik. Sem arról, hogy ta­lálkozott-e később Tulliusél/ kai. Bár ez nem is olyan ér­dekes. Ök ha találkoztak, nyilván nem vethettek egy­más szemére semmit. Lehet, hogy ők találták ki az őrtállóról szóló legendát? világszervezetnek, amelynek 25 évvel ezelőtt 50 tagja volt, ma 126 tagja van. s a New York-i Sast River partján elterülő üvegpalotában, amelyet 2000 tisztviselőre terveztek- ma 4000 ember szorult össze. Mivel az íróasztalokat már nem lehet jobban összezsú­folni, a szervezet helyisége­ket bérel, az ezek bérleti \díja évi másfél mill’6 dol­lár. Ezért évek óta folynak tervek további helyiségek építésére, de vaev a pénz, vagy a telek hiányzott. Mos*t véere úgv látszik, mégis sikerül énitkezm. U Thant főtitkár amerikai kormány és New York vá­rosa megegyezett egv 8 eme­letes és 3 emeletnyi alag­sorral rendelkező épület megépítéséiben, ugyancsak az Ijesztő arányok Az ipari kémkedés, — há­la az elektronika fejlődésé­nek — ijesztő arányokat ölt. A londoni Times még 1965. január 19-én figyelmeztetően írta, hogy az amerikai sze­nátusnak egy bizottsága vizs­gálja az ipari kémkedés és a gazdaság fölött gyakorolt felügyelet kérdését és ennek keretében meghallgatta egy elektronikus mérnök eskü alatt tett tanúvallomását. A tanú nemrégiben hagyta el a Bell-vállalatok A mérnök kijelentette, hogy a közelmúltban tökéle­tesítettek egy berendezést, amelynek segítségével abla­kon át, néhány száz méter­nyi távolságra, láthatatlan laser-sugár bocsátható ki. Az ilyen sugár, az üvegről visz- szatükröződve, ugyanilyen távolságra közvetíti azokat a szinte észrevehetetlen rezgé­seket, amelyeket a hang az üvegen okoz, vetítve egyben a helyiség belsejében lévő fény-sugarakat. Televíziós képernyőn jele­nik meg ennek következté­ben mindannak részletes ké­pe, ami az adott helyiségben akár nappal, akár éjszaka történik, anélkül, hogy az ottlévők akár sejthetnék, — hogy valaki kihallgatja, tit­kon meglesi őket Ugyanez a lap — egyike a legkomolyabbaknak a vi­lágon — közölte azt is, hogy az amerikai titkos-szolgála­tok olyan készülékkel ren­delkeznek, melynek segítsé­gével bármely házi telefon- központ, külső telefon, vagy akár világítótest villanyveze­téke is átalakítható lehall­gató készülékké, úgy, hogy bárhol a világon rádión hall­hatók a magánbeszélgetések! A lap ugyanezen számá­ban egy mások cikk arról tá­jékoztat hogy a Cl A, az Egyesült Államok kormányá­nak hírszerző ügynöksége — egy berendezés birtokában van* amely tíz méternél jó­val nagyobb távolságról ész­leli az ablaküvegek rezgését, s így lehallgatja a hangszi­getelt helyiségben folytatott beszélgetéseket is — hiába távolítják el az adott helyi­ségből az összes villany- — vagy elektronikus berende­zést Adókészülék a zakó bélésében Amit eddig elmondtunk, nem tudományos fantaszti­kum. Számos állam nagykövete talált dolgozószobájában rá­dióadókat amelyek ki tudja hová közvetítettek minden ott elhangzó szót Nem valami Flemming- féle regényt mondok itt el. Csak a hivatalos jelentése­ket foglalom össze. Egy fogadáson egy „Mar­tini” koktéllel teli pohárban East River partján, a »asy székháztól délre. A két épü­letet csupán a 42. utca vá­lasztja el egymástól. Az elő­zetes számítások szerint az 1973-ra elkészülő épület kb. 80 millió dollárba kerül; az ENSZ nem egészen a felét köteles fedezni érmék az összegnek. Az ENSZ-nek van még egy építési terve, de ennek megvalósítására csak a 80- as években kerülhet sor. A jelenlegi székházzal szemben lebontanak majd egy sor lakóházat: itt épülne négy. egyenként 40 emeletes épü­let, üvegezett belső udvar­ral és üvegkupolával, amely három épületből jönne lét­re. míg a különálló negye­dik irodahelyiségeken kívül egy 70o ágyas szállodát is magában foglalna. A költsé­gek: 300 millió dollár. találtak rádió-adót: a cse­resznyébe szúrt fém fogpisz­káló volt antenna (nem én találtam ki, az amerikai Szenátus jelentéseiben je­gyezték fel). Egy amerikai divatbemu­tatón az egyik vendég hölgy melltartójába rejtett két tv- kamerát találtak. Azt mond­ják, a melltartó rtormális méretű volt és ezek a pará­nyi kamerák a miniatürizá­lás remekei. Ma nagy mennyiségben árulnak tv-adókat, amelye­ket az ember becsomagova a hóna alá csaphat. Cigaret­tatárcákba rejtett magneto­fonok is kaphatók. Kapható továbbá olyan magnetofon, amely automa­tikusan bekapcsolódik, mi­helyt hangokat hall és ki­kapcsolódik, amint nem be­szélnek. Van rádióval felsze­relt öngyújtó; női táska, me­lyet tulajdonosa az asztalon, padlón, vagy bármely bútor­darabon „felejthet” és mire visszatér, retikülje mindent rögzített, ami a szobában el­hangzott. Kapható olyan re- tikül is, amely rádión köz­vetíti a beszélgetéseket; 200 dollárért kapható nagyobb távolságokra közvetítő rádió­adóval felszerelt festmény. Mindössze két márkáért és a postaköltségért megkapha­tok annak az ülésnek gyors­írásos jegyzetei, amelyet az amerikai szenátusi vizsgáló bizottság tartott 1965. feb­ruár 18-án az elektronikus kémkedés kérdéséről. — A jegyzetekben megtalálható minden részlet. A többi kö­zött arról a szabóról is, aki nagy amerikai társaságok vezetői részére készített öl­tönyöket és a bélésekbe nyomtatott áramkörös extra­lapos rádióadókat varrt be: ezek az adók mindent közve­títettek, amit az igazgató ta­nácsok értekezletein megbe­széltek, s természetesen azt is, ami sokkal intimebb al­kalmakkor hangzott el. Ugyanez a forrás tartal­mazza azoknak a berendezé­seknek leírását is, amelyek az Egyesült Államok bár­mely automata telefonjában elhelyezhetők. E berendezés összekötése a telefonnal még csak költséget sem okoz, — mert a jelentéktelen meny- nyiségű áram, amelyet a ké­szülék fogyaszt, meg sem mozdítja a számlálóberende­zést. Számos amerikai gyá­rost szólítottak fel, hogy es­kü alatt tanúskodjon az em­lített bizottság előtt. Kide­rült, hogy a bárhelyiséget, ahová egy-egy italra betér­tek. telerakták lehallgató ké­szülékekkel, majd minden elhangzott szót közvetítettek. Az elektronikus kém-ké- szülpkeket gyártó „Mosler” társaság alelnöke, — Ralph Word tanúsította, hogy ter­mékeinek eladását már nem korlátozza kizárólag az ame­rikai titkosszolgálat ügynö­keire, mint tíz évvel ezelőtt, hanem nagy mennyiségben árulja az ipar részére dolgo­zó detoktíveknek is. Egyébként az, hogy ilyen felszerelést kizárólag az FBI ügynökeinek adnak el, nem biztosít a visszaélés ellen. 1965 folyamán az Egye­sült Államokban 39 millió telefonbeszélgetést hallgat­tak le és rögzítettek magne­tofonszalagra. A lehallgatást az FBI, az adóhatóságok, ipari kémek, magándetektí­vek. zsarolók és — pwszerű kíváncsiskodók végezték. Nincs többé magánélet és ez rendkívül aggasztó. Egyáltalán nem tudni, hány rejtett tv-kamera figyeli az amerikaiakat. — Működnek minden önkiszolgáló boltban — védekezésül a tolvajok ellen. Ezek a kamerák telje­sen legálisak. De működnek ipari társaságoknál is, hogy az ő titkaikat loniák meg — arm már törvényellenes. Árusítiák őket és a gyerekek szórakoznak velük, ami min­den bizonnyal igen üdítően hat a családi életre! Velószinőlpg a felnőttek szórakoztató .sara. — árulnak olyan lehallgató készüléke­ket is. amelyek automatiku­san megsemmisülnek, ha ide­gen, nem pedig tulajdonosuk kísérli meg levenni róluk a szalagot Kaphatók mikro-lehallga- tók, amelyeknek még elemre sincs szükségük, mert az energiát a levegő rádióhul­lámaiból merítik. Aa ameri­kai szenátusi vizsgáló bizott­ság megmutatta az újság­íróknak azokat a cserepes virágokat, amelyekbe adó­vevőket, és tv-kamerákat rejtettek él. A legkisebb és a képeket rádió segítségével, de akár dróton is közvetítő tv-kame­ra, akkora, mint egy elemes zsebiám ja. Ügy látszik azon­ban, hogy ennél még kisebb titkos modellek is készültek már. A Egyesült Államokban az árak három dollártól a telefonvezetékhez titokban hozzákapcsolható készülékért egészen 384 dollárig mozog­nak. Ennyibe kerül az ipari kém teljes felszerelését tar­talmazó bőrönd. E felszere­léshez tartozik mindenek­előtt a parabolikus mikro­fon, melynek segítségével szabad téren 200 méter tá­volságról vehetők hangok. Mindent szabadon árusí­tanak és még az Egyesült Államokba utazó külföldi ipari kémeknek sem kell hazulról felszerelést maguk­kal vinniük — ami nagyon megkönnyíti munkájukat Nyilvánvaló, hogy a hely­zet azonos Franciaországban* Nagy-Br" iában, Nyugat- Németor.....gban, Svájcban is... Az elektronikus magán­kémkedés egyre, bonyolultabb bát teszi az ipari titkok és — általában a titkok — vé­delmét Lehallgatás az áldozat gyomrából New Yorkban, az 55. utcá­ban illegális lehallgató állo­mást találtak, amely 60 000* találomra kiválasztott tele­fonállomást hallgatott le* hogy érdekes tőzsdei hírek­hez, vagy titkokhoz jusson* — amelyeket csárdás cél­jára lehetne felhasználni. — Ugyanez a csoport ipari kém­kedéssel is foglalkozott, kü­lönösen a gyógyszer szakmá­ban. Nagy-Britanniában 12 000 telefonállomást hallgatnak le illegálisan és gyakran tün­tetnek el leveleket. Nagy-Britanniából érkeztek adatok egy új találmányról is. Az ételbe mikro-adó ke­verhető, amely néhány órán át közvetíti a beszédet —■ az áldozat gyomrából. A hírt még nem erősítették meg. A Daily Mail azonban már 1965. november 29-én meg­írta, hogy egyik munkatár­sának 185 fontért sikerült gyufadoboznál kisebb mikro- adót vennie. A kereskedő addigra már 300 ilyen adót értékesített és akkoriban készült — valószínűleg ké­mek számára — egy heti 20 fontért működő lokációs rendszer. Ugyanaz az eladó töltőtoll, tintatartó, melltű, pűderdoboz és különböző más, a vevő kívánsága sze­rinti tárgyak formájában ké­szítette' mikró-adóit. Aszpirin nagyságú adókészülék Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban legalább 40 olyan társaság működik, melyeknek legfőbb üzlete az elektroni­kus kémkedési berendezések árusítása. Egy nagy detroiti gyárban kilenc rejtett tv-kamerát ta­láltak a raízterem ventillá­toraiban. Minden lefényké­pezett tervet nyomban el­adtak a konkurrenciának. Egy autógyár, valamelyik látogató manzsett“gnmbiá- han fedezett fel magneto­font. Ha jók a kapcsolatai — & címet általában nem szok­ták közölni — aszpirin tab= letta nagyságú és azonos küllemű mikro-adót szere®» hét be, A római katona — őrök példakép Egy olasz tndós kételkedik Pliniusban Mit mond a Fülöp-szigeti vulkán - Pliniusról Az ENSZ építkezési tervei

Next

/
Thumbnails
Contents