Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

1970. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Székely Mihály városában Jász-pódium — Színházi élet — Zenei napok Kíváncsi voltam, Székely Mihály városa, Jászberény, hogyan fogadta a Jász-Pó­dium előadásait? Vajon fúj- dogáltak-e olyan szelek, mint annak idején Szolno­kon, az Árkád Pódium in­dulásakor. Emlékszünk, nem fogadta valami nagy biza­lom hat—hét évvel ez­előtt a műsorokat; sokan úgy gondolták, hogy szűk- körűék, sznob közönségnek szólnak; a pódium nem le­het eszköze a törnegkulturá- lód ásnak. Ezeket az aggályokat ré­gen elmosta már Szolnokon is az idő, az Árikád Pódium bizonyított: az ország leg­jobb előadóművészei fémjel­zik nevét. A Jász-Pódium » szolnoki Árkád -kópiája”. De még milyen jól sikerült másolat! S a város egyértelműen, szeretettel, megbecsüléssel fogadta. Eddig három est volt a Jászberényi Pannónia bár­ban: Sándor György, Zsol- nay Hédi és a Bajtala-trió műsora. Mindig telt ház tap­solt, igen nagy az érdeklő­dés a további előadások iránt i& Fellép a Játsz-Pó­diumon Keres Emil, Mensá- ros László, Berek Kati, Koncz Gábor és más jeles előadóművész. A Lenin-emlékműsort is — „ö volt az ember” címmel — a Jász-Pódium rended­dé ezúttal nem a Pannónia bárban lesz az előadás, ha­nem valószínűleg a Lehel klub színháztermében. Színházi élet Az ősszel öt előadásból álló bérletsorozatot hirdetett meg a városban a Déryné Színház. Csaknem három­száz bérlet kéLt el, a közön­ség elégedett volt Déryné kés® utódaival. Ezekben a napokban szer­vezik a tavasa bérletsoro­zatot. A Déryné Színház eb­ben a fél-szezonban ismét öt előadást tart a városiban, de várják a Kecskeméti Ka­tona József Színház vendég­játékát is. Székely Mihály emléke Májusban Székely Mihály Zenei Napokat rendez a vá­ros, nagy fia emlékére. A program sókat ígérő: országos énekkari találkozó, kamagyi konferencia, repre­zentatív Székely Mihály-esit — Abody Béla szerkesztésé­ben — világjáró mű vészeli fellépésével stb. A résztvevők a Székely Mihály Zenei Napok emlék­plakettjét kapják. Olvastam Kisfaludy Sróbl Zsigmond levelét, örömmel eleget tesz a város kérésének — elké­szíti az emlékplakettet. A városi tanács szép ter­ve, hogy a világhírű szülött­jének nevét viselő iskola portáján- Székely Mihály emlékmúzeumot építtet. (Ne gondoljunk Pantheon-szerű épületre, egy szerény kis ki- állítóterem lesz, amennyit a lehetőségek engednek.) Szé­kely Mihály özvegye eddig is nagy segítséget adott a szülővárosnak a művész em­léke ápolásához, úgy hiszik a jászberényiek, hogy az emlékmúzeum tablóinak, tárlóinak összeállításakor is «ámíthatnak támogatására. — ti — Imádok férjhez menni Maugham—Nádas—Szenes zenés vígjátéka a Szigligeti Színházban Egy fiatal angol hölgy ér­tesül. hogy férje hősi halált halt az első világháborúban. Illendően meggyászolja, majd feleségül megy férje barátjához. Boldogan élnek néhány évig, de egyszer vá­ratlanul felbukkan a régi férj. Így kezdődik Maug­ham—Nádas—Szenes darab­ja. A szituáció nem egyér­telműen vígjátéki, lehetne belőle dráma is — ha nem Maugham lenne a szerzője. Így azonban p továbbiakban a vígjáték szabályai sze­rint zajlik a cselekmény. Victoria — így hívják a hölgyet — egyéni módon vágja szét a gordiusi cso­mót. Mindkét férjétől elválik, s hcezámegy régi imádójá­hoz. a háború alatt csinos vagyont szerzett nagystílű spekulánshoz. Maugham a történetet a polgári vígjáték klasszikus szabályai szerint bonyolítja. Nagyjából ugyanígy meg­írhatta volna Bemard Shaw vagy néhány évtizeddel ko­rábban Oscar Wilde is. Leg­feljebb, ha Shaw írja meg, több szúró megjegyzés hang­zik el benne a korabeli an­gol közállapotokról, ha pe­dig Wilde írja, az álszent er­kölcsökről. Maugham a középutat választotta. Ezt is. azt is kifigurázza, csak éppen, kritikai megjegyzései kedélyesebbek, szúrásai nem fájnak, legfeljebb csiklan­doznak. Az eredetileg prózai víg­játéknak készült és „Victo­ria” címmel játszott darab zenés vígjátékként 1964 óta szerepel sikerrel a magyar színházak műsorán. A si­ker nem véletlen. A szelle­mes, fordulatos darab és Nádas Gábor melódiagazdag, kellemes zenéje, együtt tör­vényszerűen meghozza a kö­zönség elismerését. A péntek esti szolnoki pre­mierről elöljáróban, röviden annyit mondhatunk: tisztes siker. Kellemes, jó előadás, amely azonban nem aknázta ki teljesen a darabban levő valamennyi lehetőséget. A viV'átékot jól exponáló első felvonást egv kissé fáradt második követi, s csak a har­madikban szikrázik fel iga­zán a szerző humora és a színészek komédiázó kedve. A vígjáték három parádés alakításra ad lehetőséget. Krasznói Klári Victoria sze­repében most is a tőle meg­szokott jó alakítást nyújtot­ta. Kirobbanó temperamen­tuma mindig meghatározza a darab ritmusát A kislá­nyo® hízelgéstől a durcás sértődöttségen át a dühkitö­résig az érzelmek sole húr­ján játszott. A két férj, William Car- dew és Frederik Lawndes '— Bili és Fred — szerepé­ben Szombathy Gyula és Huszár László sok jó ötlet­tel játszották a terhessé vált házasságból az önfel­áldozás leple alatt mene­külni igyekvő férfiakat. Kü­lönösen a harmadik felvo­násban remekeltek. Érde­mükből nem sokat Von le, hogy nem tudták elhitetni, hogy őrnagyok, a vitézségi érdemérem tulajdonosai, egy- egy jelenetben inkább han- cúrozó kamaszoknak tűntek. Ezt azonban jól csinálták, méltán kaptak sok tapsot. A közönség érthető vára­kozással tekintette a hosszú évek után ismét Szolnokon játszó Vargha D. József első fellépését. Mr. Baton, a „sze­rencsés” harmadik férj, a háborúban meggazdagodott spekuláns szerepében jól alakította a feltörekvő sznob újgazdagot. A szerep adta korlátozott lehetőségek mi­att azonban korántsem tud­ta bemutatni teljes művészi eszköztárát Újabb szerepei­ben még bizonyára sok örö­met szerez azoknak. akik örömmel üdvözlik újra szín­házunk régi kedvelt tagját Mrs. Shuttleworth és Mont­morency kisasszony szere­pében Sebestyén Éva és Sza­bó Ibi egy-egy jól megfor­mált karakter színpadra ál­lításával megérdemelt sikert aratott. Bor József a darab ren­dezője a korábban említett néhány, egyenetlen és las­súbb ritmusú jelenet kivé­telével jól oldotta meg a feladatát. A hangulatot teremtő dísz­leteket Fehér Miklós J ászai- díjas. a jelmezeket János- kuti Márta tervezte. A zenekart Nádor László vezényelte. Bistey András Mindenki örül, ha nem is ugyanaz az öröm forrása. Vic­toria az új, gazdag férjnek örül, Fred és Bili pedig, hogy „leléphetnek” az immár terhessé vált házasságból. (A képen Krasznói Klári, Huszár László és Szombathy Gyula.) nini gondolatok nyomában régen elkoptatott lemez hamis hangjairól A le LENIN: Egy ismert szólás azt mondja, hogy ha a geometria sarktételei az emberek érdekeibe ütköznének, minden bizony­nyal megcáfolnák őket. Nem csoda, hogy Marx tanításainak —, mely közvetlenül a modern társadalom élenjáró osztályá­nak felvilágosítását és megszervezését szolgálja; megmutatja ennek az osztálynak a feladatait; és bebizonyítja, hogy a mai rendet a gazdasági fejlődés következtében elkerülhetetlenül fel fogja váltani egy új rend — kemény harcot kellett vívnia minden lépéséért pályáján. ft Egy nyugati újságíró írta az alábbiakat: Ha semmit sem tudnék a Szovjetunióról, és nem ismerném Leninnek egyet­len sorát sem, csupán a tanítá­sának vitatása céljából Nyuga­ton megírt oldalak tengerét lát­tam volna, akkor is, kizárólag ennek alapján is kijelenteném, hogy Lenin nagy ember! Jelen­téktelen, vagy középszerű em­ber ugyanis nem tudta volna arra kényszeríteni a világot, hogy évtizedeken keresztül úgy írjanak és beszéljenek róla, mintha még élne. S ha eszméi nem lennének olyan hatéko­nyak és támadhatatlanok, sen­ki sem fordított volna annyi időt és energiát arra; hogy cá­folni pób&lja. Nálunk Nyuga­ton ugyanis igazán meg tudják becsülni az időt és pénzt! Nagyon figyelemre méltó ez a kissé különös logikára valló, de mégiscsak őszinte vallomás. Milyen szánalmasnak tűnik mellette a renegáttá lett egy­kori jugoszláv forradalmár és teoretikus, Milovan Gyilasz, aki a közelgő Lenin centenárium alkalmával a Le Figaro Litte- raire című lapban tette közzé elmélkedését „Lenin nagysága és a leninizmus hanyatlása” címmel. Ilyeneket ír: „A leni­nizmus mítosza, mint a marxiz­mus új, legmagasabb fázisáé, Lenin halála után nőtt ki a nemzetközi kommunizmusnak abból a szükségérzetéböl, hogy egységes és végleges dogmával rendelkezzék... Lenin nem akart új tant felállítani és nem is volt rá képes. Gondolkodás- módjában semmi nem volt a filozófuséból, módszerei nem voltak tudományosak.” Elég egy pillantást vetni a világ térképére, hogy kitűnjön az a hatalmas változás, amely a leninizmus eszményétől vezet­tetve bekövetkezett az elmúlt fél évszázadban. Merészség kell ahhoz, hogy ennek az eszmének még a létezését is tagadja va­laki. A nyugati világban filozófu­sok, közgazdászok, történészek, politikusok és újságírók ezrei, tízezrei, hatalmas tudományos intézetek és speciális központok foglalkoznak a marxizmus— leninizmus cáfolatával. A né­hány tucatnyi Marx, Engels, Lenin kötettel szemben hatal­mas, könyvtárnyi vitairat áll, amit nemhogy elolvasni, de át­tekinteni is alig lehet annak, aki e kérdés tanulmányozásá­val foglalkozik. Egy bizonyos. Kevesen vállalkoznak arra, hogy olyan direkt és ezért egy­általán semmi hitelt nem érő módon próbálják a leninizmust „kivégezni”, mint Gyilasz. Kiindulópontjuk álta­lában az a valóság, amely a Nyugat szellemi világát ma jel­lemzi: az űr, a teljes képtelen­ség arra, hogy az Imperializ­mus korába lépett tőkés társa­dalom számára valamilyen ideológiát, eszmék—nézetek rendszerét, filozófiát összetá­koljanak. Rendre kudarcot val­lanak azok a kísérletek, amely- lyel az idealizmus különböző divatos szellemi termékeiből, a pragmatizmusból, az egziszten­cializmusból valami egységes tant hozzanak létre. Sikertelen fáradozásaik láttán, a csalódás­tól vezettetve kezdték el han­goztatni a dezideológizálás jel­szavát. Mondván: ha nekik nem sikerül valamilyen Ideoló­giát összetákolni, akkor jobb, ha semmilyen ideológia nincs a világon. A marxizmus „megcáfolásá­ra”, „megdöntésére” leginkább azzal az állítással rukkolnak ki, hogy az már elöregedett. (Köz- bevetőleg: ha ez így volna, mi­ért a nagy csatározás a mar­xizmus—leninizmus ellen? Egy amúgy is elöregedett ideológiá­nak a „megsemmisítésére” mi­nek ennyi energiát áldozni?) Lenin „Hogyan látja Marxot a nemzetközi liberalizmus” — című 1908-ban írt cikkében szól arról, hogy már abban az idő­ben a burzsoá sajtó így regélt: „A tudós világ egyetért abban a tekintetben, hogy a marxiz­mus politikai-gazdasági elmé­letei közül egyetlen egy sem bizonyult helytállónak”, Lenin maró gúnnyal beszélt azokról a „tudósokról”, akik a marxiz­mus elöregedéséről irkáltak. Több mint hatvan éves tehát a burzsoázia teoretikusainak ez a lemeze. Ennek megfelelően el is kopott már. A már akkor elöregedett­nek titulált marxizmus tudo­mányos alapján állva Lenin mélyrehatóan elemezte a Kom­munista Kiáltvány megjelenése óta végbement történelmi ese­mények menetét és megálla­pította, hogy az imperializmus, amely a századfordulóval je­lentkezett, a kapitalizmus leg­felsőbb foka, végső szakasza, amelyet elkerülhetetlenül a szocializmus győzelme fog kö­vetni. Napjaink valósága a bi­zonyítéka Lenin előrelátásának, a marxizmus tudományos, elemző módszere helyességé­nek. Szemünk előtt megy vég­be a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenet tör­ténelmi folyamata. S figyeljünk fel a lenini dia­lektikára: az imperializmust — mutatott rá Lenin — egyidejű­leg jellemzi a rothadás és a fejlődés. Ez a jellemzés telje­sen ráillik a mai nyugati vi­lágra. A leghatalmasabb kapita­lista országban, az Egyesült Államokban elért tudományos és technikai fejlődés nemcsak, hogy nem szünteti meg, hanem ellenkezőleg, súlyosbítja a tár­sadalmi ellentéteket. Gondol­junk csak a napi sajtó híreire. Az osztályellentétektől terhes USA velejéig beteg társada­lom, amelyre az erkölcsök hi­hetetlen devalválódása, a legsö­tétebb erők tobzódása a belpo­litikai életben, a bűnözés, az erőszak terjedése jellemző. Az a leninizmus lenne el- , avult, amely ilyen zseniálisan elemezte, s mintegy előre is lát­ta a világtörténelem eddigi legnagyobb társadalmi átalaku­lásának menetét? Mintán semmiképpen sem sikerült a marxizmust el­avulttá nyilvánítani, azt állít­ják, hogy a leninizmus — amely korunk marxizmusa — kizárólagosan orosz jelenség. Számítanak az emberek szűklá­tókörű nacionalizmusára — a legkülönfélébb érveket előrán- cigálva arra, hogy ami „jó” volt Oroszországban, miért „nem jö” itt, vagy ott, valahol a világ más országában. Nem lebecsülendő oldaltámadás ez a marxizmus—leninizmus ellen, S ha valahol felülnek neki, ko-, moly károkat okozhat. Sajnála­tos példa erre Kína, ahol a tu­dományos szocializmus általá­nos érvényű tanításait Mao mindenható tanaival cserélték fel ilyen címen — az ismert szomorú következményekkel. Még közelibb példa csehszlo­vák testvéreink esete, ahol bi­zonyos tanácsadók a szocializ­mus „speciálisan orosz” for­máját a „nyugati ember lelki­alkatának” jobban megfelelő „emberarcú szocializmussal” akarták felcserélni. Tervük nem jelentett mást mint » marxizmus—leninizmus reví­zióját, a gyakorlatban pedig a szocializmus hadállásainak fo­kozatos feladását. Minden bizonnyal ma is -* Gyilaszhoz hasonlóan — sokan törik a fejüket azon, hogy a leninizmust „kiiktassák” az emberiség szellemi kincsestárá­ból. Ám csinálják. De jó, ha tudják, hogy erőlködésük med­dő energiafecsérlés. Nem árt ha — amennyiben valamelyes fe­lelősséget is éreznek az embe­riség sorsáért — oda figyelnek a nagy számvetésre, amelyhez az alkalmat Lenin születésének centenáriuma szolgáltatja. A kor fő problémáira — ugyanis — ezt félévszázadnyi történe­lem bizonyítja — ma is a lenini gondolatok adnak világos és következetes választ. igaz, ahogyan a kom­munista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozásán a Lenin centenárium megünneplésére kiadott felhívás tartalmazza: „A leninizmus hatására a mun­kásosztály, a nép, a szocializ­mus ügye iránt fenntartás nél­kül minden áldozatra kész kommunisták nemzedékei nőt­tek fel. Lenin élete és tevé­kenysége,. kiváló tulajdonságai, amelyek mint forradalmárt, elvtársat, embert jellemezték, világszerte örökké lelkesitö példaként állnak a forradalmi harcosok milliói előtt. A leni­nizmus zászlaja alatt a forra­dalmi mozgalom az országok többségében magasabb szintre emelkedett, kommunista pártok jöttek létre és erősödtek meg, a nemzetközi kommunista moz­galom korunk világot átfogó, legbefolyásosabb politikai ere­jévé vált. A világszocializmus, a munkás és a nemzeti felsza­badító mozgalom tapasztalatai igazolták a marxista—leninista tanítás nemzetközi jelentősé­gét." VARGA JÓZSEF Csak fiataloknak Beat-együttesek versenye A szolnoki Múzeum Étte­remben rendezték meg a megye legjobb műkedvelő beat-zenek arainak verse­nyét, amelyen kilenc együt­tes vett részt A zsűri a bemutatott húsz perces műsorok zenei, mű­vészi értékelése mellett fi­gyelembe vette a színpadi viselkedést is. A legjobb teljesítményt a szolnoki Pop együttes nyúj­totta, nekik ítélték a ven­déglátóipari vállalat ezer forintos díját '— ők kapták a legtöbb közönségszavaza­tot is. A második helyezést a tö­rökszentmiklósi Centrál együttes érté el. a harma­dik a szolnoki „Kavicsok” együttes lett. A „Vörös Sün’’ folk-beat együttes (Szolnok) tűnt még ki eredeti hangvételű műso­rával. A fiatal szolnoki muzsi­kusokat — a Pop-együttes tagjait — a hírek szerint bemutatja majd a népszerű Ifjúsági Magazin is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents