Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
\ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. február tS, Muzsikáról röviden A karmester (3) Irta: Gál György Sándor Alig találkoztam még kezdő hang verseny látogatóval, aki ne kérdezte volna meg: tulajdonképpen mi a karmester feladata? Szükség van-e rá egyáltalán? A sok gyakorlott zenész nem tudná eljátszani a nyitányt vagy szimfóniát akkor, ha a karmester lesétálna az emelvényről és hagyná zenészeit, hogy a maguk feje szerint muzsikáljanak? A kérdés annál is inkább helytálló, mert szerte a világon kísérleteztek már olyan zenekari együttessel, amely megjelent a dobogón, sikeres hangversenyt adott — és a karmesternek nem volt híre-hamva sem: otthon maradt, fölöslegesnek bizonyult Ismétlem: éppen ezért a kérdést komolyan kell venni és komolyan kell válaszolni is rá. Mindjárt elöljáróban — a karmester nélküli zenekar munkája mögött a „próba-karmester” fantasztikus erőfeszítése rejlik. A dirigens nélküli or- kesztert egy muzsikus, egy kiváló mester hónapokig évekig tanítja, azért hogy zenészei végül is képesek legyenek a nagy bravúrra és végigjátszanak egy igényes, szimfonikus műsort, anélkül, hogy bárki is vezetné az együttest E sorok írója tapasztalatból mondja el mindezt, mert jelen volt, midőn a Zeneművészeti Főiskola néhai kiváló tanára: Weiner Leó útjára bocsátotta a Magyar Karmester- nélküli Szimfonikus Zenekart így összegezhetjük hát: a karmester igazi munkája vagy talán legdöntőbb munkafázisa nem a nyilvános előadásra — hanem a próbákra esik. Mit csinál ezeken a próbákon a karmester? Mindenekelőtt a karmesterpálca intésével eldönti a mű tempóját mert gondoljuk csak el, a 60 tagú zenekar valamennyi résztvevője másképp érzi, r ha szabadjára hagynák, másképp is játszana a rábízott dallamot: gyorsabban, vagy lassabban, határozottabb, „szögletesebb” ütemezéssel, vagy lá- gyabban, behízelgőbben, gyengédebben. Nos, a karmester mindenekelőtt itt teremt rendet Ez azonban édes-kevés. Ha előveszünk egy partitúrát (ez a zenekari mű kottája voltaképpen) azt látjuk, hogy a zeneitar szólamai, vagy 20 sorban helyezkednek él. E húsiz kottasor közül az egyik valami lényegest közöl: vezető dallamot, uralkodó zenei gondolatot A másik szólam alázatosan alárendeli magát de van olyan hangszerelés is, amelynek játéka csak járulékos, A Magyar Állami Opera- ház labirintusában külön kis világ a jelmezek birodalma A látogatók előtt ritkán nyílik meg a vaskapu- amely ide vezet. Hosszú szekrény-utcák között csigalépcsők futnak a mélybe és az emeletre. Szekrények százai között járva a bennfentes is csak az operák címeit feltüntető táblácskák segítségével igazodik el a jelmezek sorában. Másfél- millió jelmezt- 200 ezer pár cipőt és több ezer fegyvert őriznek itt. Ide kerülnek vissza éjszaka az előadások után a jelmezek és kellékek, s ide rakják le a repertoárról levett darabokban „szerepelt” kosztümöket is, amelyek sokszor évekig várják. hogy Ismét színpadra „lépjenek” — mint például Bizet: Gyein cvhalászok című operájának jelmezei. Ha a darab felú irtásra kerül, természetesen felújítják a ruhákat is. majd azit mondhatnám: a zenei történés hátterét, hangzás-kulisszáját jelzi csak. A muzsikus, aki helyet foglal a zenekarban, nem tudja eldönteni, hogy ez a szereposztás, mondjuk így: ez a rangsor mikor tükrözi valóban a zeneszerző elképzelését. Itt is a karmesternek kell döntenie, letompítva az egyik szólamot. kiemelve a másikat, úgy keZelve, mint Valami fényes, ragyogó színt, amazt mint puhán meghúzódó árnyékot A szólam, majd azt mondtam; a szerepek egyensúlya azonban szinte taktusról taktusra változik. Most a hegedűké volt a vezető hang. de íme, egy kürt vette át az egész zenei hangulat irányítását, s a dallam máris átzökkent egy fuvola szólamába, majd ott fogícs- kázott a hegedűk és csellók között, hogy végül is a mennydörgés erejével hangozzék fel az össz-zenekaron. Mindezt a karmester irányítja, olyan módon, mint ahogy a hadvezér kormányozza csapatait, előírva és meghatározva minden mozdulatukat, hiszen az egyes katona (jelen esetben a zenész), csak a maga Ids szerepét, lépését, tevékenységét látja, az egészet összefogni. képtelen. A karmester nemcsak művésze a zenekari muzsikálásnak, hanem többé-kevésbé tudósa is. Ö tudja, milyen tempó, milyen hangerő, az érzelmek, szenvedélyek milyen skálája illik egy remekműhöz, amely a XVIII. században született — és milyen ahhoz, ami most keletkezett, napjainkban. A karmester dönt tehát — úgy gondolom ez a legtömörebb fogalmazás — a mű előadói stílusáról. És bár a végére hagytuk, mégis a legfontosabb szempont: a dirigens az, aki a halott, nyomtatott papirost élő zenévé váltja át Értelmezi a művet Behatol a zeneszerző legmélyebb, legelrejtetebb gondolataiba, azonosul a zeneköltővel és igyekszik felszínre hozni mindazt, amit a papiros, a hideg betű, a lélektelen kottafej rejteget, a szakkifejezés szerint — interpretál, értelmez, előad. Valójában a nagy karmesterek nemcsak interpretálnak, nemcsak előadnak, hanem a maguk leikéből, gondolataiból, érzéseiből is hozzátesznek valamit a műhöz. Megmutatják Beethoven vagy Bartók, Mozart vagy Debussy művének minden sugarát, fényét, de úgy, hogy ezt a sugarat megtoldják a maguk érzésvilágának hőfokával. Kesztyűs Ferenc rajza A veréb Is madár, méghozzá hasznos Bunda «.Szürke, mint a veréb” — jellemezzük olykor embertársainkat. A hasonlat azonban kezdi idejét múlni, legalább is ami a verebeket illeti. Ezek a madarak ugyan továbbra is szürkék maradnak, viszont létüknek egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az ornitológusok. Már az a tény madárrangot jelent, hogy az fcinternacionális biológiai program” (IBP) keretében nemzetközi tanulmányt írnak róluk. Harmincegy ország ornitológusai gyűjtik a verebek adatait. Bebizonyosodott, hogy az eddig mindenki által károsnak vélt szürke háziverebek is hasznos madarak. Ugyanis 21 félé gyommag- Vát és 15 különböző kártékony rovart fogyasztanak. Az új utakat kereső labdarúgásunkról ' írott cikkekben, a szurkolók szóbeli megnyilatkozásaiban igen gyakran vállalt szerepet a címül adott szó is. Sajnos, az utóbbi években szinte „szakmai szóvá” váltak a következő hangsorok: bunda, bundázás, bundázik. Nem véletlen. hogy a szurkolókat a felsorakoztatott hangsorokkal kapcsolatos nyelvi problémák is érdeklik. Elsősorban arra kíváncsiak, hogy az állatok szőrzetét, prémét, s a prémmel bélelt télikabátot megnevező bunda hangsor hogyan kapta új jelentésválto- zatát, illetőleg nyelvi szere- pét. A bunda, bundázás, íjuh- dázik szavakkal arra utaltak a szurkolók, hogy csapatuk ellenfelétől pénzt kapott, hogy -,tisztes vereséget” szenvedjen. Hogyan kapta a bunda és a bundázás hangsor új nyelvi szerepét, illetőleg je- lenbésárn yalatát ? A bunda szónak elsősorban csoportnyelvi használatában sok jelentésárnyalata fejlődött ki. A régi diáknyelvben például a bunda nevezte meg a szekundát, az elégtelen osztályzatot, s aki b ebund ázott, az rosszul felelt, beszekun- dázcstt, elégtelen osztályzatot kapott. A katonai nyelvben a bakahumor a bundás névvel titulálta az újoncot, a regrutát. Egészséges nyelvi humorral, a dús emberi hajzatot is gyakran bundának nevezzük. A nép nyelvében pl. az Ormányságban a bundáz, megbundáz, kibun- dáz igealakok valójában az elver, megver, kiporol slb. rokon értelmű szavak csoportjába vonhatók. Mai jelentésám yalatát azonban elsősorban a jassz- nyelvben, a tolvajnyelvben, a hamiskártyások argójában szerepet vállaló jelentésváltozatokhoz társíthatjuk. A különféle tolvajnyelvi szótárakban a bundázni szóalak ezt az értelmezést kapja: becsapni, csalni stb. A sipisek, a hamiskártyások js használták á bundáz szóalakot, ugyancsak becsap, csat jelentéstartalommal. A tolvajnyelvben szólásszerű formában is szerepet vállalt a bunda szó. ,’Felvette a bundát” kifejezéssel arra .utaltak, hogy az áldozatot becsapták, beugratták, illetőleg be lehetett csapni stb. Az 1900-as években a lóversenyekkel kapcsolatos szókészletben is szerepet kapott a bunda, a bundáié, bundázás szócsalád. A tétjegyekkel (ticketekkel) csalókat nevezték meg a bun- dázó hangsorral. A Pesti Hírlap hasábjain valóban erre utal ez a mondat: „Két bundázót elfogtak.” (1904, szept. 1.). Ezek azok a jelentésár- nyalatok, amelyek alapján a bunda. a bundáz• bundázás szóalakok mai nyelvű szerepüket megkaphatták. E szavak jelentéstartalmában a főjegyek valóban a csalásra, a félrevezetésre, [ a megtévesztésre, az ámításra, a jogtalan anyagi haszon szerzésére utalnak. Reméljük a megüjhodott labdarúgásunk „elfelejti” a rostára tett szót, s különösen azt. ami e szó mögött maga tarás ban, viselkedésben is meghúzódott. Dr. Bakos József Tímár Máté: KONTRAPARTI Nyugatnak farolt a nap, megnyúltak az árnyak. Szeptember, az első hónapember ingkevesellő hüssel bizonygatja egyre, hogy ő a hatalmas, bár a folyó partján hosszan és lustán elheveredő falu egyáltalán nem ijed meg tőle. A csorda járásról hazafelé cammogó tehenek éppen úgy harangoznak a tőgyükkel mint júniusban. A presszó teraszán söröző fiatalok is nyári lengében hallgatják a harsánykodó táskarádiót. A Hősök terének rózsafái duzzogva illatoznak, mert egy napja oda a nyár. De az őszre még nem szavaz más, csak a főutcán végigdübörgő vontatók aranysárga kukoricarakománya, és én, mert a nevem- napja éppen az ősz első napjára esik. Egyébként ikrek a hétköznapok, összeté- veszthetők. A közös földekről hazakarikázók be- térnek a vendéglőbe, vagy a Csendesbe sörrel öblögetni a munka porát, összekoccannak a biliárdgolyók is, de ezt már a Jobb mint otthonban hallom, mert nem találom a helyemet. Állatgondozók ruhájának átható silószaga száll a mennyezet felé elegyest a cigarettafüsttel, s amikor Haragos úr a leszázalékolt írnok és öntevékeny sportintéző elhúzza rá az orrát: „Megfullad az ember ebben a kolhozillat- szertárban”, italmérő Gulyásban mindjárt feltámad a leváltott elnök önérzete. — Ami azt illeti, elmehetsz a Napkeleti újmagyarjai, vagy a Jankakocsma suszter jel közé Is — mondja nyilvánvaló ingerültséggel és rálnkacsint. — Nem igaz, elvtárs? Ráhagyom, Haragos mentegetőzik, de ekkor már Hunyadi Péter komám, az öles Lenin-ljocsisa is földhözveri »a biliárd dákót: — Menjen oda, ha büdösök vagyunk. Ott már győzött az ipari forradalom. Haragos úr, a kancsi borissza elcammog, vele én is, s hogy búnak ne eredjen, érdeklődöm a vasárnapi forduló várható kilátásai felől. — Meg kell verni Besenszeget — mondja, — mert különben kiesünk. — És mi az akadálya? — Szerelmes a kapus. Ez már túlnő a sportismereteimen. Vállat vonok es nézem a félhomályba hirtelen nappalt varázsló neonostorokat, a cipész-szövetkezet L-alakú, hatalmas épületének kirakatokká változó ablakait, amint a futószalag méltóságosan körbehalad mögöttük, de mennem kell, mert Hara / gos úr már a vendéglő ajtaját nyitja. A Janka söntése előtt idegen ember viszi a prímet. — Ilyen jótorkú nyugatnémeteket még sohasem láttam — mondja a kocsmáros- nak. — Dél óta egyszuszra isznak. Szürkebarát, fesztiválgyöngye, ezerjó. Most meg öt üveg pezsgőért jöttem. Jankánál nincsen biliárd, sem silószag. Itt kártyaasztalok vannak, pácolt bőrszag, a cipészipar kísérője. Az italmérő bólogat. Neje méri a fröccsöm. A zsugások verik a blattot. Haragos úr a sörével nyálaskodik, és az idegen a válaszát várja. — Milyen németek? — kérdezem. — Az átvevők. — Jó huzatjuk lehet. — Az az anyjuk horogkeresztjit! Haragos úr szemében az irigység zöld fénye lobban. De nem szól, hiszen így is megértem. Szeretne közöttük lenni, mert nem ő elébe tolnák a számlát. Onnan, abból a nagy susztersapkából fedezik, ahonnan a labdarúgócsapat költségvetését is, ami dicsérendő lenne, ha több piával járna. A többi söntéstámásztó sem szól. Mit is mondhatna? Népjóléti intézmény ez a cipész-szövetkezet. A fél falu elvándorolt volna, ha nem lenne, így meg másik két falu emberfeleslegét is ideszívja. Minden ötödik tagnak kocsija van, mert a havi három az három, az asszonyéval öt, futja. S hogy a külföldieket a közösből dőzsöl- tetik? Azért sem esik le a sarkcsillag. Valutát hoz. megéri. Ebbe a megfoghatatlan fogalomba a kocsmafiloznfusok minden kétkedése belefér. Én pedig nem számítok Kicsoda egy tanyai tanító? Kocsmáros Józsi disputái, a felesége ki szolgál, de azért a fülét-száját hozzánk csábítja a kíváncsisága. — Es a lányok? — kérdezi. — Munkaidejük van, Palágyi szaktárs pedig üzemvezető. A nájlonharisnyák, kölnik is jól jönnek némelyiknek. Csak Joós Etus nem fogadta el. Ügy szíven üt, majdnem feljajdulok. Etus férje kollégám a tanyai iskolában. Utoljára tanítunk ott az idén. Jó cimborám Laci. de azt nem tudja, hogy szerelmes vagyok a feleségébe. Igaz, hogy Etus se tudja... És most mit csinál Etus? — nyögöm ki végül. — Főzi a kávét, Hans meg a főex partőr a Brigitte Bardot-boz haaonlítgatja az alakját. Nem rossz, mi? A pohár szélébe harapok... — Nem jön át a Kőrösbe? — kérdezem Haragos úrtól. — Ha meghív? — Hívom, nem? Elindulunk... A cipőüzem előtt megállók. A hivatali irodák magas ablakai úgy vigyorognak szemközt, mintha az uborkafára kapaszkodott ördögök hálóznának mögöttük. — Nem lesünk be? — kérdezem. — Lessünk! A potyaital reményében négy kockakövet hoz Haiagos úr — éppen építik az utat —, egymásra rakja, rááll, kicsit nézelődik, aztán leszól: — Éppen pukkan az üveg! Lekushad, mert a feje fölött nyílik az ablak, s ami fent történik mostmár hallható lesz lent is. — Csukd be az ablakot, Palágyi — mondja Kelemen a főmeós. — A redőnyt is le kéne engedni, mert kihallatszik minden. Pala ráordít: — Ésha kihallatszik? Az export nép- gazdasági érdek, nem? — Ja, ja, export! — mondja egy német. — Nem jön? — kérdezi Haragos úr. — Nem! —■ Hát akkor jóéjszakát! — Etusch, du Lieb! — Mondja meg neki Palágyi szaktárs, hogy hagyjon! — Ne játszd meg magad, kicsim! Német káromkodás... — Nem lesz terv, ha nem veszi át ezt az ötszáz párat! Mit vagy annyira oda? Ezt Palágyi mondja, pedig Palágyi nagy úr. Üzemvezető. Stabil, mint a Sión hegye. Fellépek a kőre, belesek... Az iroda csupa szőnyeg, fotel, s kerékasztal tele üveggel. Palágyi a poharát emeli: — Prosit, kamerád! A részeg német Etus után nyúl: — Du bist Brigitte Bardot! Többet nem látok. Azt sem tudom, mint szállók le, ragadom meg, vágom be az ablakon az egyik követ, s eredek futásnak a Hősök tere felé. A Kőrös vendéglő redőnyét éppen lehúzzák. Tizenegy óra van. Alszik a falu. Kutyák ugatnak. Megkésett vontató hozza a kukoricát. A hold vigyorog. Talán nem is vigyorog, hunyorog inkább, mintha vigasztalna: Messzi még jövő szeptember, amikor bezárják az iskolákat, pajtás! Etus azonban már másnap nem ncetg be a munkahelyére. Most ismét gazdagodik a jelmeztár, hiszen az Erkel Színházban új opera premierjére készülnek, s amikor Porgy és Bess pihenni fog- ide hozzák jelmezüket. Múzeumi ritkaságokat is őriznek itt. Operakulturánk régen elhalt kiválóságainak állít emléket az egy-egy nagysikerű szerepükben viselt jelmezkollekció. Az egyik szekrényben reneszánsz stílusú hermelines kék bársony férfiköntös húzódik meg, bélésében még olvasható a bejegyzés: Pauli úr, Pauli Richard a kiváló tenorista viselte a Bánk Bán-ban Ottó merániai hercegként az 1884-es előadáson. amikor először hangzott el Erkel Ferenc vezényletével az Operaház színpadán a zenemű Megtalálhatjuk itt Székely Mihály Sa- rastro, Pataky Kálmán Don Ottavio. Székelyhídi Ferenc Hunyadi László jelmezéi. . Jelmezek birodalma
