Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-21 / 17. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1970. január 21.

.1

TAVALY NAGY MUNKÁBA FOGOTT A JÁSZBERÉNYI MŰSZERÉSZ KTSZ: MINTEGY KÉTMILLIÓ FORINTOS KÖLTSÉGGEL SAJÄT KIVITELEZÉSBEN 510 NÉGYZETMÉTER ALAPTERÜLETŰ ÜZEMCSARNOKOT ÉPÍTETTEK. A RÉGI KIS MŰHELYEKET ÖSSZEVONTÁK, S MOST SZINTE „PALOTÁBAN” ÉREZVÉN MAGUKAT SZÁZNEGYVEN ASSZONY KORSZERŰ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT KÉSZÍTHETI AZ ERŐS- ÉS GYENGEÁRAMÚ RELÉKET A BELOIANNISZ HÍRADÁSTECHNIKAI GYÁRNAK, A KÜLÖNLEGES CSENGŐKET A POSTÁNAK. A KTSZ ELNÖKÉNEK TÁJÉKOZTATÁSA SZER NT MÉG AZ IDÉN ÜJABB, A JELENLEGINÉL IS NAGYOBB ÜZEMCSARNOKOT ÉPÍTENEK ALKATRÉSZGYÁRTÓ ÜZEMÜKNEK.

Biztonságosabb most már a munka tekercselőgép mellett is.

Száznegyven asszony, lány dolgozik a nagy üzemcsarnokban, amelynek csak a világítása mintegy félmillió forintjába került a ktsz-nek.

HÉTRE MA VÁROM...

... a Nemzetinél ugyan nem, mert a régi, dalban is megénekelt randevú zó-hely a múlté, helyette valamelyik aluljáróban találkoznak a pesti fiatalok, ám várhatom a kedvest másutt: étteremben, eszpresszóban, mozi vagy színház bejárata előtt. Várhatom, ha már — ismerem! S ha nem, ha csak szeretném megismerni? Füttyentsek, tolakodjak, vagy éppen fordítva, esténként álljak órákig az ablaka alatt? Messziről követve kísérjem hazáig, hátha egyszer észrevesz?

Hiba lenne azt gondolni, hogy csak a fiatalok küzdenek ilyen vagy hasonló nehézségekkel. A változó, átalakuló társadalmi szokások és érintkezési formák falainak többségét is lebontották. Megmosolyogtató dolog lenne manapság a hölgy földre hulló keszkenőjét lesni, s azt fölemelve kiejteni az első, kapcsolatot teremtő szavakat. Ám a fordítottjának sincs semmi köze a modernséghez: a sziszegesoek, a szemtelen megjegyzésnek, a „bírlak bigém” stílusnak. S nemcsak a másik nemmel, de saját néniével is összekerül 'legenként az ember: az éterem asztalánál, színházban, a-súti kupéban, az üdülő tár- algójában, az uszodában, a könyvtárban.

A munkahelyen, az üzleteken kívül sok időt töltünk idegenek között, vagy olyanők társaságában, akiket éppen csak, látásból ismerünk. Ahány alkalom, annyi lehetőség. Jóra, rosszra. Az orvosi rendelőben szívesen panaszkodik mindenki a bajáról, de idegesítő, ha valaki tudálékoskodik, fölényeskedik. A labdarúgó-mérkőzésen is könnyű az ismeretség, de a harag is. Az étteremben jól eshet az evés közbeni csevegés, de terhes a puszipaj- táskodás, a hátbaveregető stílus. Könyvek válogatásánál segíthet az okos tanács, de taszít a nagyképűség, a „maga miket akar olvasni?” típusú kioktatás.

Az úgynevezett társas-kapcsolatok létrehozásához, ápolásához nem elég a jószándék. Érzék, a másik tisztelete is kell hozzá. Tudjunk különbséget tenni közvetlenség és bizalmaskodás, határozottság és fölényesség, segíteni- akarás és sajnálkozó leereszkedés között. Az alapállás: ne viselkedjünk úgy, hogy feltűnést keltsünk. A hangoskodás, mások letorkolása, az erőszakosság: visszataszító.

Sajnos, legtöbbször éppen ezt, a mérlegelést mulasztjuk el. Vagy ha mégsem, akkor kétféle mérleggel mérünk. Magunknak jóval többet megengedünk, mint másoknak. Aki így él — rosszul él. Nem szerez igaz barátokat, az ismerősök, ha tehetik, az utca túloldalára menekülnek előle, az ebédlő asztalánál

pechnek számít, ha ő a társ. Ügy hitte, közvetlenkedésével, idegesítő jópofáskodásá- val közszeretetre tesz szert, s csalódik, mert magára marad. Elkerülhetjük-e az ilyesfajta csalódásokat?

El, bár ehhez: néhányszor csalódni kell. Mert senki nem születik — vagy csak nagyon ritkán — a társas-kapcsolatok alakításának finom érzékével. A gyermek még a maga természetességével mozog a világban, a felnőttre szokások, hagyományok, írott és íratlan morális szabályok hatnak. Bizonyos szokásokat, hagyományokat otthon, a családban is megismerhet, megjegyezhet az ifjú. Más írott és íratlan szabályok elsajátítása már nem megy így. Előre megfontolt szándékkal tanulni kell azokat újból és újból. Legalábbis: kellene. Mert azt természetesnek tartja mindenki, hogy kerékpározni, táncolni, úszni, olvasni, esztergálni tanulni kell. Viselkedni? Ki hallott ilyet?! Pedig maga a társadalom az az iskola, ahol mindenki tanuló és tanító.

Hogyan? Hol az összefüggés áz éttermek asztalai, s a társadalom egésze között? Mi köze egyiknek a másikhoz? Egymás tisztelete, az emberi méltóság nem létezhet társadalmi méretekben, ha hiányzik a társadalom tagjainak mindennapi, apró cselekedeteiből. S az természetes, hogy mint minden építkezést, ezt az alapoknál kell kezdeni... M. O.

„Van miről számot ad unk“

Beszélgetés Hargiíiai C yörggyel, a Közalkalmazottak Szakszervezete Szolnok megyei Bizottságának titkárával

Az idén ünnepli a Közalkalmazottak Szakszervezete megalakulásának 25. évfordulóját. Szolnok megyében ennek a tömegszervezetnek 42 alapszervezetben mintegy négy és fél ezer tagja van: tanácsoknál bíróságoknál. hivatalokban, Intézményekben dolgozók. Hargittai György a szakszervezet megyei bizottságának titkára, több mint 21 éve dolgozik ebben a beosztásában. Vele beszélgettünk a minap arról, mit tettek tavaly annak érdekében, hogy a közalkalmazottak körében is erősödjék a szakszervezeti tevékenység. Segítették-e tagjaik politikai, szakmai műveltségének növekedését? Hogyan éltek a szakszervezetek alapszabályában megfogalmazott jogaikkal a dolgozók érdekvédelmére?

— Két fő feladatunk volt az utóbbi években. Az egyik segíteni a szakszervezet adta lehetőségekkel, módszerekkel az állami élet demokratizmusának kibontakoztatását; a másik: javítani az államigazgatási dolgozók élet- és munkakörülményeit — mondta beszélgetésünk kezdetén.

— Talán maradjunk az első témánál. Ez volt és még jelenleg is nagyon fontos feladat.

— Igen. a szocialista demokrácia továbbfejlesztésében az államigazgatási dolgozóknak is van mit tenniük. Hiszen ők állnak szoros kapcsolatban a lakossággá1, feladatuk az embereikkel való foglalkozás, rendszeres tájékoztatásuk, bevonásuk a közügyek intézésébe. Ebből adódik szakszervezeti feladatunk is: a hozzánk tartozó államigazgatási dolgozókat segítenünk kell abban, hogy mindezeknek maradéktalanul eleget tudjanak tenni. Ennek pedig legfontosabb követelménye: biztosítani szakmai és politikai képzésüket, hogy e feladataikat, az emberek ügyesbajos dolgait a törvényességnek megfelelően tudják intézni. A megyei tanáccsal közösen, együttesen próbáltuk biztosítani a dolgozók továbbképzését is.

— Hallhatnánk a szakmai oktatásokról?

— A megyei tanács vb vezetőivel együttesen már évek óta rendszeresen megrendezzük a járási, városi, megyei tanácsi vb-vezetők, osztályvezetők szakmai továbbképzését. Jelenleg 9 előadásból álló sorozaton a közgazdasági ismeretek továbbfejlesztése érdekében a tanácsi gazdálkodásról, a területfejlesztésről hallhatnak színvonalas előadásokat, amelyeket honzultációk követnek. A megyei tanács mátraszentimrei üdülőjében ilyenkor télen évről évre a

tanácsi osztályvezetők, csoportvezetők szakirányú képzését oldjuk meg. A községi tanácsok vb vezetőinek továbbképzését a járási tanácsok vb vezetői végzik. Jól segíti a szakmai továbbképzést a már hagyományossá váló pályázati rendszerünk is. Ugyancsak a megyei tanács vb vezetőivel együttesen az idén 11 kategóriában 51 témában hirdettünk pályázatot.

— Például?

— Várunk olyan pályamunkát. amely az állami vállalatok és szövetkezetek jövedelem elvonási rendszerének hatásáról, az anyagi érdekeltség alakulásáról szól. Szerintem érdekes téma lehet feldolgozásra a járási, városi szintű tanácsi koordinációs tevékenység elvi módszereinek és információs rendszerének kidolgozása is. Az idén is jelentőnek a ná- lyadíjatk: 6—4, illetve 2000 forint. Még csak annyit hogy évről évre szintén jelentős jutalmazások mellett , rendezzük meg a gyors- és gépíró versenyeket.

— Tálán rátérhetünk ezek után a szakszervezet érdekvédelmi tevékenységére is. Hisz mint említette, egyik fontos feladatuk volt, például a munkakörülmények javítása.

— Valóban, ez fontos részét képezi munkánknak. Ehhez elsősorban az kellett, hogy szakszervezeti bizottságainkat alkalmassá tegyük a vezetésre, hogy egyenrangú partnerei legyenek a hivatali vezetésnek. Szakszervezetünkben a megyében a tavalyi választások óta hétszáz aktivista tevékenykedik. Az szb-tagok száma majdnem kétszázötven, akik közül harmincán egyetemet, vagy főiskolát végezr lek, mintegy százharmincán érettségivel, illetve szakközépiskolai végzettséggel rendelkeznek. Csaknem 150 azoknak a száma, akik már

hosszabb idő óta választott vezetői alapszervezeleiknck. s mintegy hetvenen rendelkeznek valamilyen párt- vaav szakszervezeti iskolai végzettséggel. Most úgy érezzük, jó kezekben vannak a szakszervezeti vezetőségek megyénkben.

Nos, ezek után ami az érdekvédelmi tevékenységünket illeti, elsőnek említem a béreik alakulását. Annak ellenére, hogy a tanácsoknál 1960 óta nem volt bérrendezés. az új gazdaságirányítási rendszer lehetővé tette, hogy a megyei tanáccsal együttműködve valóban gazdálkodjunk a létszámokkal, a bérekkel. Létszámcsökkentéssel tavaly főként a járási és községi tanácsoknál mintegy 8—9 százalékkal .növeltük a fizetéseket. Nem sikerült ez ilyen százalékban a városi tanácsoknál, főként Szolnokon. Ezenkívül átlagosan jutalomként megkapták a tanácsi dolgozók a 13. havi keresetüket Is.

— Korábban sokan panaszkodtak a községekben, hogy nincs hol étkezniök a tanácsi dolgozóknak.

— Ebben is történt változás. Ahol nincs lehetőség előfizetéses ebéd fogyasztására, ott engedélyt kaplak, hogy a napközi otthonokban ebédeljenek. természetesen, térítés ellenében a tanácsi dolgozók. Emellett 2—400 négyszögölnyi veteménveskerteket is kaptak az állami tartalékföldekből. Igyekezünk megoldani a lakásproblémákat is. Üdülés tekintetében: a SZOT által biztosított beuta’ókon kívül a különböző tanácsoknak is vannak üdülői, ahol pihenhetnek dolgozóik. így a törökszentmiklósiaknak Káptalanfüreden, 'a karcagiaknak Berekfürdőn, a megyei tanácsnak Mátraszent- imrén és Alsóörsön. Sokat változtak a munkakörülmények is az utóbbi években: új tanácsszékház épült például Jászalsószentgyörevön. Besenyszögön, Kőtelken, Jászfényszaruban. rövidesen elkészül a törökszentmiklósi járási tanács új épülete is. Modem irodákban dolgozhatnak már legtöbb helyen a tanácsok dolgozói. Több milliót fordítottak különböző berendezések, irodagépek vásárlására, a régi épületek modernizálására, a fűtés, világítás korszerűsítésére.

V. V.

A fiatalok szemszögéből

Decemberben ünnepi, KISZ bizottságot választó if j úmun-, kás küldöttértekezletről adtunk tudósítást Martfűről. A huszonkilenc Tisza cipőgyári — KISZ-alapszervezet nyolcvan küldötte akkor választott új, friss s fiatalembereket a bizottságba, végrehajtó bizottságba.

És kedden délután ez az új testület, a Tisza Cipőgyár KISZ Bizottsága idei első ülésén találkoztak először a friss erők. Komoly dologban hívta őket tanácskozni a KISZ-VB: politikai intézkedési tervet készítettek az 1970. évi feladatok végzésére.

Az intézkedési tervben először is a kötelességeket vették számba. — A KISZ Szolnok megyei. Bizottságának december 19-i felhívása alapján a martfűi fiatalok

az eddiginél még hatékonyabb munkával készülnek a felszabadulás 25. és V. I. Lenin születésének 100. évfordulójára. — A jubileumi munkaverseny, ifjúsági rendezvénysorozatok egész évben tartanak, s a tervek szerint gazdag kulturális program növeli majd megemlékezéseiket. A martfűi fiatalok különben máris készülnek április 22-re, amikor Lenin-nap lesz a gyárban, s ifjúsági nagygyűlésen a megye ipari üzemeiből ifjú vendégekkel emlékeznek a harcos forradalmár gazdag életútjára, munkásságára.

A politikai intézkedési tervben megfelelő helyet kapott az ifjúság érdekvédelme, a kulturális és sport- programok új formáinak bevezetése.

A bizottság új. fiatal tagjai felszólalásaikban főleg a gyártelepülés téli csendjét, a kulturális élet pangását bírálták. — Javasolták szeszmentes ifjúsági klub — nagyobb tömegeket ig befogadó — helyiség megnvítá- sát a művelődési házban, s arra is megkérték a KISZ-t, járjon el az illetékes helyeken annak érdekében, ho " Martfűn ne tíz, tizenöt . filmeket vetítsen a filmszínr ház.

— Ezen a télen unatkoznak a munkásszállások lakói — mondták többen — unatkoznak, mert olvasáson és a téli sok szuny ^káláson kívül aligha jut valami a fiatalok ízlésének, igénv ének megfelelő szórakozási lehetőség.