Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-15 / 12. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLÁP 1970. Január 1&. fis évszázad legérdekesebb túri-botránya A századforduló első évében történt az évszázad legérdekesebb turf-botránya: a Ferenciek terén levő átjáróházban. az akkori Ferénc bazárban. Az udvarban levő ház második emeletén egy jónevű bukméker iroda működött. ahol a bécsi lóversenyek egy-egy futamára is elfogadtak fogadásokat. A pénzösszegeket addig lehetett elhelyezni, míg az iroda bécsi megbízottja telefonon jelentette a futam eredményét. Ezt használta ki egy szervezett társaság, amely hónapok alatt jóformán „koldusbotra” juttatta a neves bukmékert. A társaság egyik tagja a mostani Kárpátia étterem telefonfülkéjében helyezkedett el a megbeszélt időpontban. Társa Bécsből in- terurbán jelentkezett ide 10 —15 perccel hamarabb, mint a fogadóiroda megbízottja. Leadta a nyerő paripa nevét. Ekkor egy harmadik megbízott besétált ■ az udvarba és felkiáltott az emeletre: „Grün úr, felesége rosszul van. menjen haza.” A felkiáltott név a győztes lovat jelezte. Az irodában tartózkodó 60—80 fogadó között volt a társaság 5 —6 tagjá, akik egy tetemes összeggel lefogadták a már győztes lovacskát Néhány hét múlva., megszüntették a felkiabsüást, s hogy a bukmékeres ne fogjon gyanút, egy Kintornást fogadtak A felkiabálás helyett a verklis betolta hangszerét az udvarba és egy bizonyos opera áriát játszott. Egy-egy ária a már hyert telivérre utalt Megtörténtek a fogadások, a bukmékeres sok tízezer koronával lett szegényebb. A társaság nem '„bukott” le, de a tulajdonos mégis megtudta a dolgot Egyik tag véletlenül elfecsegte, hogyan, milyen csalafintasággal söpörnek be tetemes összegeket. Hány éves az „elvtárs" kifejezés? Napok alatt egy évet öregedett egyik leggyakrabban használt szavunk, az „elvtárs” kifejezés. Születésnapját ugyan t) a nyelvészek egészen a legutóbbi időkig 1.843-ra tették, „keresztapaként” pedig Vahot Imrét, az ismert újságírót, írót, Kossuth Pesti Hírlapjának egykori rovatvezetője tartották számon. Az újabb kutatások során azonban egy esztendővel korábbról datált szövegrészre bukkantak, amelyben már előfordult az „elvtárs” kitétel. A Magyar Tudós Társaság 1842. évi 11. nyilvános közgyűlésén Széchenyi István mondott megnyitót — bevezető szavait azonban a Pesti Hírlap névtelep cikkírója meglehetősen éles észrevételekkel kommentálta. A sajtóriposzt nem sokat váratott magára: Kállay Ferenc, a Világ hasábjain visszautasította a szerinte támadó hangú tudósítást: #,az érdemeket méltánylani tudó... egész más szempontokból szólott volna a tudós társaság üléséről, g a második elnök megnyitó beszédéről, ha már csakugyan kellett valamit szólani azelőtt, míg nyomtatásban olvashatjuk az itt előre kíméletlenül megbírált, beszédet, mely bírálatban éppen a nyomósság hiányzik, mire pedig főleg számolt a névtelen, hogy maga, s elvtársai bosszúját némileg && által ej palás' olhassa.” Széchenyi is reflektált a „critica ostorának csapdosá- sára” és válaszában ő is használta az elvtárs szót. Az újabban fellelt és a már eddig is számon tartott idézetek esvébként azt a véleményt támasztják alá, hogy az „elvtárs” aposztrofálás kizárólag azokat Illette a múlt század 40-es éveiben, akik reformkori, ellenzéki haladó' politikusként elvi azonosságot Vallották és tartottak) Progresszív és visszahúzó erők az arab világban A nyugati politikai megfigyeuu* íul jósolták, hogy az arab államfők Rabatba tervezett csúcskonferenciája az oázis-háború következtében elmarad. Dél- Jemen és Szaúd-Arábia viszálya valóban kísértetiesen emlékeztetett Szaúd-Arábia és Jemen 1968 végén kirobbant konfliktusára. Akkor pedig éppen ez a fegyveres összecsapás akadályozta még az arab államfők tervezett tanácskozását Aftban a vonatkozásban is egyenlőség- jelet lehet tenni a két esemény közé, hogy az Arab- félszigeten hatalma kierjesztésére törekvő Fej szál király 1968 .és 1969 végén is egy- egy progresszív arab szomszédállam ellen kezdeményezett fegyveres harcot. Fej szál első kísérlete, ha úgy tetszik, elérte célját: a rabati konferencia akkor elmaradt A szaúd-arábiai manőver ezúttal viszörJt kudarcba fulladt. Mégha a találkozó a várt és réméit eredményeket nem is érte el, létrejött A tanácskozás aláaknázá- sára irányuló szaúd-arábiai kezdeményezés az arab világon belüli társadalmi-politikai ellentétekben gyökeredzik. Fejszál jelenlegi kísérletének kudarca pedig a gazdasági, társadalmi és vallási téren egymástól erőteljesen különböző arab országok erőviszonyának az utóbbi időben különösen szembetűnő megváltozásával függ össze. Ma már szinte közhelynek hat az. hogy az 1967-es izraeli agresszió nagypolitikai célja a haladó arab rezsiméit megdöntése volt. S már ritkábban hangzik el. de az is tudott, hogy az arab világ jobbszárnya az Egyiptomot és Szíriát ért katonai vereséget megpróbálta a maga .céljaira, mindenekelőtt befolyása kiterjesztésére felhasználni. Ezzel a titkos elképzeléssel mentek el az izraeli agresz- sziót követő khartoumi csúcstalálkozóra az arab olaimonarchák. Rövidesen nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a progresszív arab országok minden vonatkozásban képesek talpra állni. Mint Nasz- szer elnök megfogalmazta, nem a háborút, csupán egy csatát veszítettek eL A katonai erő helyreállításával párhuzamosan volt erejük a politikai és gazdasági rend megszilárdítására is. A Khartoumban létrejött látszólagos egység ennek következtében egyre bizonytalanabbá, egyre ködösebbé egyre megfoghatatlanabbá vált. Azok a politikai törésvonalak pedig, amelyek tészben társadalmi, részben gazdasági, s egyben vallási és földrajzi fogantatásúak is, mind erőteljesebben mutatkoztak meg — gátolva az egységes arabközi politika kialakítását. Lényegében ezzel függ össze, hogy az úi politikai platform kialakítására hivatott csúcstalálkozót Szaúd-Arábia huzamosabb időn át elszabotálta. S ez magyarázza azokat a jobboldali puccskísérleteket, elvetélt összeesküvéseket is, amelyek az izraeli agresszió óta szinte valamennyi ■ haladó arab országban lejátszódtak. Hogy az arab világ jobb- szárnyának manőverei Libanontól Szíriáig sorozatosan kudarcot vallottak, annak oka abban kereshető, hogy a progresszív erők befolyása fokozatosan növekedett, politikai súlya pedig — a szudáni és líbiai rendszer- változásokat követően — megsokszorozódott. Ezzel a politikailag megszilárdult és ■számbelileg is megnövekedett progresszív szárnnyal szemben a Szaúd-Arábia körül tömörülő arab országoknak lényegében csupán egytelen aduja maradt: az anyagi támogatás. A jelenlegi heyzetben előtérbe került a Khartom- ban elfogadott álláspont felülvizsgálata. Egyrészt azért, mivel a politikai kompromisszumokra is kész arab országok számára Izrael makacssága miatt egyre reménytelenebbnek tűnik a politikai rendezés. Másrészt ezzel egyidejűleg az elfoglalt területek, fegyveres úton történő visszaszerzése nagyobb nyomatékkai szerepel. De a fegyveres harchoz szükséges anyagi eszközöket csak az arab szolidaritás biztosíthatja, azaz e program csupán ai arab világ egészének egyetértése mellett váltható valóra. Nem kétséges, hogy a szaúd-arábiai uralkodó szívesen áldozna többet is, ha ezt Egyiptom szerepének politikai súlyának rovására tehetné. De az arabközi erőviszonyok alakulása ezt ma már nagy mértékben lehetetlenné teszi. Fejszál ezért először megpróbálta megtorpedózni a csúcstalákozót. de mivel ez nem sikerült,. ezért zárkózott el — s ez ténylegesen fékezi a közös erőfeszítéseket — az anyagi támogatás növelésétől, f Rabatban tehát nem sikerült egységes álláspontra jutni. Ezt jelzi az is, hogy közös közlemény elfogadása nélkül zárult a tanácskozás, így nem alakulhatott ki valamifajta új összarab politikai platform sem. Ennek a látszólagos eredménytelenségnek mégis megvan a maga eredménye. Rabat kétségtelenül a politikai vízválasztó szerepét töltötte be a közel-keleti válság jelenlegi szakaszában. Rendkívül egyértelműen kiderült, melyek azok az erők, s mindenekelőtt a progresszív arab országokról van szó, amelyek készek az agresszor elleni közös harcra, az elfoglalt arab területek visszahó- dítására és melyek azok, amelyek ezt valamilyen ok miatt gátolják, ellenzik. Ebben a vonatkozásban különleges jelentőségű volt az a kisesűcs, amelyben Egyiptom, Líbia és Szudán vezetői kiszélesítették az Izraellel szembeni nyugati frontót, s kidolgozták a sokoldalú együttműködés reális feltételeit. A progresszív arab országoknak ez a határozott tömörülése Rabat helyett s talán Rabat ellenében is még világosabban megmutatkozhat azon a ta- nnácákozáson, amelyen — január második felére tervezik — az agresszió által közvetlenül érintett országok mellett azpk vesznek részt — így Líbia, Szudán és Irak is —, amelyek nem belső politikai manőverekre szedetnék felhasználni a közel-keleti válságot, hanem eltökélt szándékuk az izraeli agresszor által elhódított arab területek visszaszerzése. Önody György Helyesen készültem Én mar gyermekkoromtól■fogva tudtam, hogy mi leszek. Emlékszem, megkérdeztek bennünket már a böl- csiben, hogy mik akarunk lenni. Ott ki azt felelte, hogy tengerész, ki azt, hogy lakatos, ki azt, hogy tudós. — Én pedig — azt feleltem, hogy ideiglenes ügyvivő. —■ Mi? Ezért minden játéktól megfosztották. Majd jóval később jött oda hozzám két kisfiú, és ők is kijelentették: — Mi szintén ideiglenes ügyvivők szeretnénk lenni... így kerültünk át az óvodába. Itt szintén kérdezgették: — Mik akartok lenni? Ki orvos, ki ötvös, ki más. — Én pedig, — feleltem, — ideiglenes ügyvivő leszek. — Ki leszel? — Diplomáciai szolgalatba lének, és ideiglenes ügyvivő leszek, — Mars a sarok- bek haszontalanja* — mondta az óvó- néni. — Gondolkozz el egy kicsit a viselkedéseden. De ■- hiszen mit gondolkodjam rajta, ha én már zsenge gyermekkorom óta tudom, hogy mi akarok lenni. Ott állok a sarokban. Még hárman hozzám hasonlóan kijelentik, hogy ők szintén ideiglenes ügyvivők akarnak lenni. — Állandó lakója voltam a saroknak egész óvodás korom alatt. így köszöntött rám az iskolás kor is. — No, ki mi akar lenni, gyerekek, — kérdezte az iskolában a tanítóbácsi. Ki berepülőpilóta, ki agronómus... — Én pedig — feleltem újból — diplomáciai szolgálatba lépek, és ideiglenes ügyvivő leszek. — Jó, mondta a, tanítóbácsi. — Add az ellenőrződet. Holnap a szüléiddel együtt jelenj meg az iskolában. De engem ezzel nem félemJít-sz meg. Én gyermekkorom óta pontosan tudóm, hogy tó akarok lenni. Nem fogod a vágyaimat elfojtani. Összegyűjtöttem a barátaimat: a bölcsődéből a kettőt, az óvodából a hármat, az osztályból szintén néhányat, akik ezt a pályát választották, és megalakítottuk „Az ifjú ideiglenes ügyvivők" baráti körét. Én voltam az alapító. Később más iskolákban is megszerveződtek a baráti körök- Az idő közben eltelt. Az ellentét, a disputa körülöttünk egyre hangosabb lett. Már érettségi előtt voltunk. Az egyik vitadélután témája ..Az ideiglenes ügyvivők és a fizikusokAz újságok ilyen fejezetcímmel jelentek meg. „Az ideiglenes ügyvivők és a fizikusok Egy szó mint száz: Ez lett a legdivatosabb szakma. Az irodalmi művek legnagyobb heroíz- mussal ábrázolt hőse: a fiatal ideiglenes ügyvivő. Kamaszlányok vágyálma: a csinos diplomata. ff” ju szál. pofaszakállal. Ró’uk ír, nak az újságokban, minket mutat be a televízió, minket reklámoz a rádió. S az eredmény? Mire befejeztük az iskolát, évfolyamtársaim valamennyien elhatározták, hogy diplomaták lesznek. A tülekedés óriási. Mindenki diplomata akar lenni. Más szakmára senki sem jelentkezik. De engem ez sem. térített el eredeti célomtól. Én zsenge gyermekkórom óta tudom, hogy mi akarok lenni. ősidők óta erre a hivatásra készülök. Amikor egyetemre való jelentkezésemkor megértem, hogy mindenegyes diplomata helyre 100 jelentkező jutott, én is beadtam a jelentkezési lavömat. Az orvoskarra. Száz meghirdetett helvr- én — egyedül. És felvettek. Ráadásul oda, ahova eredetileg '•kar*am. Ahova zsenge roiennekko- rom óta készültem És csak azért vált lehetővé, mert beA* és L. Sargorodszkie Fordította: Sigéí »mra a yj 'Jíí A tejtermékek piaci perspektívái az EGK-ban A hivatalos értékelések szerint a Közös Piac országainak vajtermelése 1970-ben 1375 ezer tonna lesz, az 1969. évi 1355 ezer tonnával szemben. Az említett országokban a jövő évi vajfogyasztás előreláthatóan eléri a 1335 ezer tonnát (1969-ben 1205 ezer tonna volt a fogyasztás), amennyiben elfogadják az Európai Közösségek Bizottságának azon javaslatát, hogy csökkentsék a szóbanforgó termék árát. Figyelembe véve a vajexport feltételezett növekedését (1970-ben a kivitel előreláthatólag 125 ezer tonna lesz, az ezévi 93 ezer tonnával szemben), minden valószínűség szerint a vajtermelés és fogyasztás különbsége 85 ezer tonna lesz. Ezáltal lehetővé válik, hogy a Közös Piac országai vajtartalékaikat 197(j végére 271 ezer tonnára csökkentsék. A „Hatok” országainak tejtermelése 1970-ben valós'inű- sek szerint 1180 ezer lesz, az 1969. évi 74 millió tonnával szemben. Az értékelések szerint 1970-ben' a fenti országok megközelítőleg annyi tejport fognak előállítani, mint tavaly, azaz 1260 ezer tonnát. A tejporfogyasztás a becslések szerint 1180 ezer t lesz, a2 1969. évi 1020 ezer tonnával szemben. Az ezport az idei 120 ezer tonnáról 180 ezer tonnára növekszik. A hiány tehát, ~ amelyet a tartalékokból fedeznek — 100 ezer tonna. Ezáltal a Közös Piac országainak tejportartalékai 1970 végére 238 ezer tonnára csökkennek, a jelenlegi 338 ezer tonnáról. Szüretelő kombájn A szőlőt ősidők óta mindenütt kézi erővel szüretelik. Márpedig a szőlőszüret nagyon munkaigényes és hosz- szantartó termelési folyamat. Nemrégiben a Szovjetunió Anapa kerületében (Észak- Kaukázus) lévő „Vitjazevo” állami gazdaságban egy univerzális szüretelő kombájntípust próbáltak ki, amelyet az Össz-szövetségi Mezőgazda- sági Tudományos Munka- szervezési és Munkabérezési Kutatóintézet szakemberei konstruáltak. T—54 V traktorra kaszálógép-típusú vágószerkezetet szereltek, továbbá daráló-prést a szőlőfürtök összezúzására és kisajtolására, valamint egy öblös tartályt a must számára. A magas művelésű ültetvényeken a sorközökben csüngő fürtöket a kombájn vágószerkezete levágja és á termést helyben feldolgozza, megdarálja és kisajtolja a mustot. > A borszőlőfajták szüretelésénél a kombájnt csupán egy ember kezeli, ha viszont csemege-fajták szedésére használják, úgy három személy szükséges hozzá. Az új gépkomplexum munkateljesítménye — óránként két hektár; Üjabb sertéshegy az EGK-ban? Az NSZK-ban a nyári hónapokban nőtt a kocafedeztetések száma és a vemhes kocák állománya júniustól szeptemberig 5 százalékkal gyarapodott. Ennek alapján 1969 szeptembere és 1970 augusztusa között 1.5—3 százalékkal több sertésvágássai számolnak, mint az azt megelőző 12 hónapban. A Közös Piac területén ugyanebben a-z időszakban a termelés 3 mil- 'lió db-bal, vagyis 5 százalékkal nő. A vágósertésár csökkenése nem kerülhető el a következő évbeli. A vemhes kocák száma az NSZK-ban júliustól szeptemberig általában 7—8 százalékkal csökkenni szokott. Ez évben a visszaesés csak 2,5 százalék volt. Az eltérés megfelel az említett 5 százalékos konjunkturális fejlődésnek. Júniusban még csak 4,5 százalékkal több vemhes kocát számláltak össze, mint 1983- ban, szeptemberben számuk már 8,8 százalékkal haladta meg az előző évit. A gyarapodást elsősorban a fiatal kocák jelentették, ezekből 56 700 dh-bal, vagyis 23.9 százalékkal többet számoltak össze, mint 12 hónappal korábban. Az idősebb kocák állománya 40 300 db-bal, vagyis 4,6 százalékkal nőtt. Az összes kocák állománya 1968 ősze óta először haladta meg, ha kismértékben (0,8 százalékkal) is, az előző évit. A Hohenheim! Mezőgazdasági Piackutató Intézet az új adatok alapján úgy becsüli, hogy a sertéstartás novemberig lényegében nem haladja meg az előző évi méretet, sőt esetleg el is maróid attól. Télen ezzel szemben jelentős növekedés következik be 1968—69-hez képest, ami időszakonként elérheti az 5 százalékot is. Elképzelhető, hogy tavasszal átmenetileg a különbség nem lesz olyan nagy. 1970 nyarán újra növekedés Várható és elképzelhető, hogy az állomány 4—5 százalékkal, esetleg 7 százalékkal is meghaladja az előző évi szintet. Meg kell jegyezni, hogy az állatösszeírá- si ‘adatok az utóbbi években egyre megbízhatatlanabbak, így előfordulhat az is, hogy az NSZK-ban 1969—70-ben 5 százalékkal több sertés les2 vágásra érett, mint 1968—69- ben. Az EGK és az Egyesült Államok versenye Az amerikai földművelésügyi minisztérium november elején közzétett jelentése szerint a Közös Piac országainak mezőgazdasági politikája komoly csapást mért egyes amerikai árucikkek exportjára. A jelentésben hangsúlyozzák: ha az EGK-orszá- gok a jövőben ehhez hasonló politikát folytatnak, az az Egyesült Államok exportjának általános összeomlására vezethet. A jelentésben az EGK mezőgazdasági politikáját olyan rendszerként jellemzik, amely megengedi a minimális behozatali árakat, s kompenzációs illeték beszedését irányozza elő abból a célból, hogy megvédje a hat/ ország gazdálkodóit a külső piac versenyétől. Az BGK exportőreinek kifizetett támogatás eladhatatlanná teszi az Egyesült Államok és más hagyományos mezőgazdasági exportőrök áruit, különösen a2 árpa, a szalonna és jónéhány tejtermék piacán. Az amerikai takarmánygabona exportja, az EGK-országokba Jórészt attól függ, hogy annak termése a Közös Piac országaiban ugyanolyan bőséges lesz-e, mint 1967-ben és 1968-ban volt. amikor az Egyesült Államoknak erősen psökkentenie kellett a takarmánygabona termelését és kivitelét. Ami a növényi olaj és az olajpogácsa exportját illeti, arra számítanak. hogy az EGK-országok adót vetnek ki e cikkek behozatalára, ami súlyosan érintené az Egyesült Államok exportjának növelésére irányuló terveket ___i , f
