Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

1970- január IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP t* MATRIARCHA ötvennégy évig élt tanyán. A betűvetésre áss uradalmi magtáros tanította. Szült ti­zennégy gyereket Felnevelt és kiházasított tizenegyet. Átélt két világháborút. Köz­ben aratott, kapált, kaszált, kacsát tömött, kenyeret sü­tött, bibliát olvasott. Kór­házat- mozit életében nem látott A gyerekeit sem já­ratta iskolába. Szükség volt a kezük munkájára odahaza. Hetvenhét éves korában el­temette a férjét, tavaly pe­dig a 70 éves, legidősebb fiát Ä szolnoki özv. Völter Józsefné — Kiati mama — az idén lesz 90 éves. Szüle­tésük sorrendjében, szinte név szerint 96 leszármazott­ját tartja számon. Van olyan unokája is. akinek ismeri az adatait, de még nem látta. Olyan dédunokája, akit na­ponta az ölében dajkál. Csaknem egy évszázad re­pült el a feje felett, meg­romlott a hallása, meggyen­gültek a szemei és gyakran pihennek az ölbeejtett meg­fáradt- bütykös, eres kezek. A magasra vetett ágy fölöt­ti polcon a megállás nélkül ketyegő vekker' is kényel­mesebbé vált. Két órát is késik egy nap. Vagy csak jóindulatúan idős gazdáját akarja becsapni a kegyetle­nül rohanó idő késleltetésé­vel? Csakhogy Kati mama rájött erre. S azóta „fütyül” arra, hány órát mutatnak a lusta mutatók. A tyúkokkal fekszik, s jóval előttük kel. Begyújtja a kiskályhát. Vizet melegít a mosdáshoz. Eleséget szór az állatoknak. Délelőttön­ként átsétál a szomszédban lakó lányaihoz. Három lá­nya lakik vele egy utcában. Nagyon összetartó család. Az ebédet csak három­szorira fogyasztja el. Hiába, nem kíván már annyit a szervezet. Pedig a körzeti orvos írt fel neki étvágycsi­náló tablettákat, meg reu­ma elleni szert is. Délután pápaszemmel az orrán, salá­tává olvasott bibliáját la­pozgatja, vagy átjön a szom­szédiban lakó özvegy ember. S együtt hallgatnak nagyo­kat, Be-beszaladnak a déd­unokák is. Kristálycukor kockacukor, alma, az ebéd­ről megmaradt egy-egy fi­nomabb falat várja őket mindig. Párszor elment a lányáékhoz tv-t nézni. De nem tetszett neki az a sok „zagyvaság”. Mindig kérdez­getnie kellett ez mit mon­dott, az mit csinál. Ezért inkább nem is megy; mi­nek zavarja a gyerekeket. Nyáron még kigyomlálta a szomszédok kertjét is. fü­vet hordott a malacoknak, gyújtóst aprított a tűzhely­be. Szeretett a boltba járni. Napjában tízszer is elszaladt hol ezért, hol azért. Csak ez a tél, ez nagyon hosszú és unalmas. Bezárja az embert a szobába, s tétlenségre kényszeríti. — Pedig én még most is nagyon nyughatatlan asz-. szony vagyok, nem bírom az egyhelyben üldögélé&t — panaszolja Kati mama. A lányomék minden munkát kivesznek a kezemből, hogy én csak pihenjék. Egy kicsit meggyengültem, de azért nem vagyok én egy mihaszna. Nem is győzök hálát adni a teremtőnek, hogy ilyen jó hozzám és talpon lehetek. Nem vagyok beteges. Mert hiába olyan jók a gyerekeim, betegen csak a terhűkre lennék — hirtelen elpityere- dik — hiszen mit tudok, én már a jóságukért adni. Sem­mim sincs. Ők meg mindig eljönnek. Katalin napkor is huszonhármán voltunk. Vera lánya, akihez 13 év­vel ezelőtt költözött be a tanyáról, már 67 éves, nyug­díjas tsz-tag. Ő vállalta a testvérek közül, hogy gond­jáé viseli édesanyjuknak. Tőle hallottam ezt az esetet: — Katalin napkor édes­anya sok ajándékot, bort, csokoládét kapott. De sem­mihez sem nyúlt, ami do­bozban volt. vagy becsoma­golták. Egyenként mindet elküldte az unokáinak. — Ugyan fiam — vág közbe Kati mama — az ember amig tud, ad a gye­rekeinek. H. M. , Rendelet az ipari takarmányokról A Magyar Közlöny keddi számában megjelent a me­zőgazdasági es élelmezésügyi minisztert- rendeleté a fe­hérjetakarmányok, takar­mánykoncentrátumok, ab­rakkeverékeik és azok kiegé­szítő anyaga’nak előállításá­ról, forgalombahozataláról és áráról. A rendelet egye­bek között kimondja, hogy ezeket az ipari takarmányo­kat csak a szab vány előírá­soknak megfelelően lehet előállítani, a készítmények gyártására csak egészséges és takarmányozásra alkal­mas a'apanyagot szabad fel­használni. Ámit szabad Jupiternek Igazán megnyerő, hogy hitvesem mi- . lyen tárgyilagos nőtársaival szemben. Séta közben ő maga hívja fel egyik-másikra a figyelmet, ha az valamiképp kiemelkedik az átlagból. — Nézd, nézd, — riaszt — ezt a gyö­nyörű bronz hajat, az édes fitoska orrát! S micsoda termet, valóságos műremek, nemde? Stoppol a szemem — úgy van, ahogy az asszony állítja, de azért az eszem is stop­pol, mit lehet tudni, jólesik-e neki, ha én is ■ dicsérem, ezért csak ímmel-ámmal helyes­lek. — Hát igen, megjárja! De a dereka mintha hosszabb lenne a kelleténél! Nem győzöm bámulni, szinte szikrát hány a szeme a haragtól. — Ugyan, menj már — ami szép, az szép, mit kell kákán is csomót keresni! És hallod, a járása, akár a gazelláé. Nem elképesztő? Valósággal költői hévvel dicsen a konkurrenciát. En Ózon­ban nem tartok vele. — Libeg, csámpásan libeg, na persze, két számmal kúebb cipőt visel, ezért veri össze cintányérként a bokáját. Feleségem dühöng: — Vak vagy, fád alaki De vigyázz, ezt nézd meg, ezt, ebben csak nem találsz hi­bát? Valóban nem, de azért lebiggyesztem ajkam, és sunyin lesem, csakugyan ennyire odavan-e érte. Csakugyan? — hát én még ilyet nem láttam — ontja a dicshimnuszt. — Hallod, ezeket az arányokat — mint egy kis cukorbaba! És tudja, tudja, mit kell viselni! A test és a ruha megtestesült harmóniája! Így van, de azért elhárítva mondóm: — Butának látszik, nézd azokat az üres szemeket. Akár a mákgubók. — Buta! Mert nem vesz észre, mi? — Mi­lyen szép. magas homloka van! Esküszöm, szívesen cserélnek vele! Llát ez már sok — ekkora szerénysé­get. Irigység, féltékenység meg se fordul a fejében, és hogy ne higyje, mindig csak ellenkezem vele, a következő saroknál én szólok neki. Van miért, és így nem csoda, ka lelkesedem! — Ili, Ili! Ezt nézd meg, ezt a fekete gyönyörűséget. Hallod, micsoda délceg szépség, az előbbiek rossz utánzatok ehhez képest. Csak úgy perzsel a tekintete — és nézd, mosolyog, de hogyan? Ili — hát ha nem lennél a feleségem... Goromba sziszegés a válasz! — Mit? Hogy tetszik mondani? Ha nem lennék a felesége? Na, most megismertem a perverz ízlését Ez a gúnárnyakú Usztes- Zsák tetszik néki a rosszul borotvált Sza- kállával! ,f — Na, de kérlek, én... én... Hallgass! Elhallgass! De jól van fiám, jól van, ez jár a tisztességes asszonynak! A feleségével sétál, s akkor az ilyen lépesét szájú pancamárik vigyorában gyönyörkö­dik... Nagy S. Józs >f Megfelelt! az Interpressgrafik A műsorszerkesztés kérdéseiről Lnéerp rés sgraf i k címmel az első szocialista nemzet­közi grafikai folyóiratot je­lentette meg a közelmúltban a Nemzetközi Üjságírószer- vezet. A 100 oldalas, legkor­szerűbb technikával készült, reprezentatív kiadványt saj­tótájékoztatón , mutatták be szerdán a MÍJOSZ székhá­zában. A folyóirat főszerkesztője Jaroslav Kopriva, helyette­sei az ugyancsak csehszlo­vák René Murat, valamint Szántó Tibor, a Helikon ki­adó művészeti vezetője, akik többek Között elmondták, hogy a NUSZ a grafikai szakismeretek magas szín­vonalú emelése érdekében határozta el az Interpress­grafik kiadását. A folyóirat mindazok számára nélkü­lözhetetlen. akik a tömeg­kommunikáció területén el­sősorban nyomdai úton elő­állított művészi termékeket terveztetnek, terveznek. il­letőleg részt vesznek a ter­vek technikai megvalósítá­sában. Tartalma és megjelenési formája a legszínvonalasabb szakmai folyóiratokkal ösz- szehasonlítva is állja a versenyt. Olyan témákkal foglalkozik, mint például a napi- heti-, képeslapok és folyóiratok művészi forma- tervezése, a fotóművészet sze­repe a sajtóban és az al­kalmazott’ grafika terén, a könyvművészet nemzetközi eredményei, a csomagolás művészeti és technikai kér­dései, a világ legjobb ka­rikaturistáinak és műveik­nek bemutatása, a filmgyár­tás és a televízió grafikai il­lusztrációinak tervezése. Az első szám 15 000 pél­dányban Prágában látott napvilágot, a második - — legújabb — száma pedig Budapesten készült a Kos­suth Nyomda közreműködé­sével. A folyóirat minden továb­bi száma Budapesten készül, negyedévenként angol nyel­ven jelenik meg. Minden számához mellékelik a szö­veg teljes magyar nyelvű fordítását. Korlátozott pél­dányszámban jelenik meg, ezért csak előfizetők számá­ra biztosítható. Előfizetési díjq félévre 160. egy évre 320 forint. Előfizethető a Posta Központi Hírlapíródé­nál és bármely postahiva­talnál. A „Sagvári Endre” me­gyei művelődési központ egyre intenzívebb mód­szertani munkáját több kiadvány is jellemezte az utóbbi időben. A legújabb módszertani kérdéseket tár­gyaló füzetet Dénes Pál állította össze az „Ünne­pelj velünk!” című fel­szabadulási művészeit program segítése érdeké­ben. A kiadvány első része röviden, pontokba sűrítve összegzi az „Ünnepelj ve­lünk!” program eddigi ta­pasztalatait. felhívja a fi­gyelmet a szervezésben leg­gyakrabban előforduló ne­hézségekre és gyakorlat! tanácsokkal segíti a nép­művelőket, ezeknek a megoldásában. A bevezető után hat különféle típusú mflsórt, illetve műsórvázlatot ol­vashatunk. Az első kettő vázlat, amely tetszés sze­rint I tölthető ki, sőt ala­kítható is a hallgatóság összetételének megfelelően, A harmadik műsor % „Negyed százada történt* a felszabadulás napjait idézi fel, A törökszentmiklósi já­rásnak a felszabadulási rá­diós vetélkedőre készült 10 perces műsora a kö­vetkező összeállítás. Ez 16-án hangzik el a szol­noki rádióban. Kérdés, hogy helyes volt-e már előre nyilvánosságra hozni. A „Szolnoki Ludas” a megyék közötti vetélkedő­re készült, de nem hang­zott el a rádióban. A hu­moros. önirónikus „mini Ludas” azonban még va­lószínűleg jó darabig ak­tuális lesz a szolnoki mű­sorokban, bár kérdéses, hogy a rádiónak készült tréfák pódiumon megáll- ják-e a helyüket. Az utolsó, legterjedel­mesebb összeállítás egy „gro-teat” játék. A kiadvány különböző felkészülést igénylő össze­állításokat közöl. . A „Néz­zünk bizakodva a jövőbe” című műsort csak jól föl­készült csoport tudja elő­adni, a „Szolnoki Ludas” vagy a csupán vazlato&an közölt műsorok alkalmi együtteseknek sem jelen­tenek megoldhatatlan fel­adatot. Ő lommérgezés — ruhagyárban Munkaegészségügyi szakemberek megvizsgálták a Május 1. Ruhagyár szabászá i üzeménei!: 36 dolgozóját, s közülük kilencnél ólomf el szívódási találtak. Az or­szágos munkaegészségügyi intézettel közösen elvégzett helyszíni vizsgálat megállapította, hogy a szabászatban, az anyagok jelzésére 56 százalékos ólomfehér-tartalmú vizes festéket használnak, s nem vettek figyelembe a kötelező előírásokat. Emiatt a dolgozók keze, ruhája és kisebb mértékben a munkaasztala is festékkel szennye­ződött. Sokan ugyannennél munkaasztalnál tízóraiztak; a mérgező anyagok a megszáradt festék porlódása útján valószínűleg a légutakon keresztül szívódtak fel. A vizsgálatot követően az észlelt hibákat megszün­tettél!. Külön étkezőasztalokat állítottak be, a mun­kaasztalokat naponta többször lemossák, megfelelő tisz­tálkodó szereket és védőz-uhát szereztek be, s tervbe vették ólommentes jelzőfesték alkalmazását. i«fiiitijii«ti(aiiiiiiíliiiiitRiiiiiiiiiiiit!i)ii;!ií!i:;itiii!ii[|!ia!if)iii!i!ii]iitiitiiiiii{iíiRiiii:ii]iniHiitaiiii!i!iii!tiii!iiiiitiiiiiiii[tiut!iiiiiilli!iiii!ii<iiii!i<>i>tii:MiiiiiiiiiiiMuiHiiiiiiiuitiBtitiisiiiui(1kiii(iiitiitiiiiiiiii«iiiiiitiiiiiiiauiiiiiiatiiiiaiiaiiiitiMiiiin«tiitfn[ii!iiii.i ”i!iai:(,:i(:RuiiiaiiR!ii!iR!ia!.'a>iaiii;iaiiRMtnaiiRiiRuaiii!iat« E gy szoba belső. Egy modern lakás, a szé­les, kétszemélyes Izé­vé rőn fehér, gyűrt ágynemű, az ágyneműben egy még alvó asszony, s a párnákból, pap­lanból felbukkanó ébredező férfi. Ébredés, de nem a modern ébredének zavartsá- ga, hanem az ablakon besütő nap derűje, kiegyensúlyozott­ság, egészség. A férfi észreveszi, hogy a felesége ott alszik mellette. Csodálkozik. Az asszony nyolcra jár munkába, mire ő felébred hétköznap már nincs mellette. Az órára néz, nem érti. Fél kilenc. — Szívem, te elkésel.., A nő meg sem mozdul. Al­mában is várta ezt a figyel­meztetést. — Ma nem megyek be. A férfi kissé meglepődik. — Miért nem? Csúsztatok. Elmegyünk együtt, felvesszük a pénzt és vásárolunk. A férfi ül az ágyon és ma­gé elé néz. — Velem akarsz jönnni a pénztárba? — Igen. Baj? — Szívem, az olyan ízléste­len. fía egy házaspár együtt jelenik meg a pénz'árban ... az... az ízléstelen. Mindenki arra gondol, hogy nincs egy vasunk sem ... röhögnek, hogy ott áll a férfi mögött az ellenőr... Nem, szívem, ezt ml nem engedhetjük meg magunknak. Az emberi együttélésnek vannak bizo­nyos szabályai. A nő még mindig háttal a férfinak, de már maga elé mosolyogva — Mennyi»pénzt veszel fel? — Mondtam már tegnap: kétezerötszáz forintot. Igazán nevetséges lenne, ha ezért a piti összegért ketten men­nénk. — Jő, akkor írj egy megha­talmazást és felveszem én. — Mi ütött beléd? Gya­nakszol? Nem hiszed, hogy kétezerötszázat kapok? — Most ilyen kedvem van. Szeszély. — Ez felháborító. Mit kép- . zelsz rólam? Vacak három­ezer forintért érdemes ekko­ra cirkuszt csinálni? — Háromezer? — Lehet, hogy felmegy há- - romezerre. Nem tudom pon­tosan. — Majd megtudjuk — mondja rá a nő. Most először megmozdul, megfordul és mosolyog. Vég­képp kimászott az álom ten­geréből, sőt úgy bukkan fel belőle, mint egy sellő, diadal­masan. ellenállhatatlanul. Később majdnem összevesz­nek. A férfi csűri-csavarja, de nem tudja lerázni magá­ról az asszonyt. A reggeli, amely lehetne ünnepi is. hi­szen csak ünepnapokon szok­tak együtt reggelizni, ezút­tal komor. — Nem is tudtam, hogy te ilyen gyanakvó vagy. — Nem vagyok gyanakvó. Akarok egy kellemes délelőt­töt. Veled akarok csatangol­ni és költekezni. Ezt a pénzt váratlanul kaptuk, terven fe­lül. Ezt most nem kell be­osztani ... — Gyönyörű ... Nem sze­retem a váratlan dolgokat. Nem szeretem, ha egyszer csak olyan oldaláról ismerem meg a feleségem, amilyenről eddig még nem ismertem. Csurka István : L E B U ^Á$ — Éspedig? ■— Féltékeny vagy. Mert ez az, csak más a megjelenési formája. Majd még megérem, hogy belenyúkálsz a zse­bembe. — Undok vagy. A férfi semmiképpen sem tudja lerázni magáról az asz- szonyt. A ház előtt tizenegy felé még komorabb a férfi, amint megkerüli a Moszkvicsot, ke­zében a slusszkulccsal, s az asszony pedig ott áll a jár­dán. s várja, hogy a férfi be­lülről kinyissa a jobboldali ajtót, s ő beülhessen mellé. A kocsi mosatlan, az asszony megjegyzi, hogy a kocsi pisz­kos. — Az — hagyja rá a férfi. — Talán .nem? , — De, persze, de még mi­lyen piszkos. Beülnek. — Szívem, nem tudsz fel­oldódni? — Nem. — Mondd meg előre... könnyíts a telkeden, valid be... — és a pillantása, a mosolya tele van szelíd gúny­nyal. — Nincs mit bevallanom. — Akkor mért vagy ilyen morcos? — Megalázó helyzetben mindig morcos vagyok. — Na jó — mondja az asszony. Most már ő is elko- morodik egy kicsit. A páternoszter fülkéjében is ketten vannak. Ez már a férfi utolsó lehetősége. — Várj meg a folyosón — mondja. — A folyosón? — A pénztárhelyiség kicsi. — Kette* be se férünk? — Esetleg kiküldenek. — Miért? — Zavarod a munkát. De értsd meg, ez olyan blama. Ezt én nem engedhetem meg magamnak. — És hogy én a folyosón ücsörögj ak? — Tönkre akarsz tenni? .— Semmi nem jut már eszedbe? Jól kitervelted, hogy mit csinálsz a plusz-pénzzel? — Nincs plusz-pénz. •— Akkor meg? A pénztárba a nő nyit be először. A pénztár nem olyan kicsi, amilyennek a férfi lefestette, és főleg nem olyan zsúfolt. Nem is vár kifizetésre senki, a nagy pillanat egyetlen ta­núja — a házaspáron és a pénztároson kívül — egy nagy, kopott főnix-pálma. A pénztáros száraz, vékony em­ber, az asszonyt, a harmadi­kat észre sem veszi, a kifize­tés úgy történik, mint egyéb­kor, szabályszerűen, csak a férfi ideges. A nő leül a\pál- ma mellé a fotelba. A pénztáros számolja a százasokat. Húszig nincs is semmi baj. A férfi a husza­dik után kezd köhögni. És köhög folyamatosan húsztól negyvenhatig. Az asszony szája széles mo­solyra húzódik, a köhögés lé­legzetvételnyi szüneteiben meg-meghall egy-egy számot, a harmincnyolcat például egészen tisztán, s ezen kívül is: tud mindent. A pénztáros egy pillanatra felpillant a fuldokló férfira, aki. gondo-*: san ügyelve a takarásra, hát­rafordul egy pillanatra a fele-’ sége fele, egy szánalomkérő pillantással, hogy látod mi lett velem, én nem tudom, tán meg is fúlladok. Az asz- szonyon azonban nyoma sincs a szánalomnak. Sőt, fel­áll, odalép barátságosan, hát- baverdesi a fuldoklót és a százasokat a pultról egy moz­dulattal beledobja a táskájá­ba. A táska szája bekattan, el­nyeli a négyezerhatszáz fo­rintot. — Ennyire 'én sem számí­tottam — szólal meg a kocsi­ban. — ... Azt hittem legfel­jebb egy ezrest akarsz elsin- kófálni... de kettőt? A férfi nem szól, vezet. — Hajts be itt — mondja az asszony. — Miért? — Vásárolunk. — Mit? — Veszünk egy ruhaanya­got — Kinek? ■— Neked. — Nekem? Ez a legnagyobb csapás. A férfi belekapaszkodik a vo­lánba, legszívesebben fának* vezetné az autót. — De miért épp nekem? — próbá'kozik ké s'gbeesetten. — Mert így igazságos — mondja a nő. Aztán még hozzáteszi: — Ez a büntetésed. Belenyúl a táskába és ki­vesz kétszá? forintot. — Tessék. Egy kis zseb­pénz. — Kösz. Tedd a fülem mellé...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents