Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. december If> A párizsi „Lido” színház új nevűjének bemutatóján sok világhíresség' is résztvett. A képen Brigitte Bardot (Bé- Bé)í a franciák csillaga ép­pen cigányzene kísérettel da­lol. tTelefoto — AP—MTI—KS) Napi postánkból Fizessenek a holtak is Szeretnénk önöket tájékoztatni, hogy a Szolnok me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat — milyen karácsonyi ajándékkal leple meg Tiszainoka lakosságát. A községben közel nyolc éve huzavona van annak érdekében, hogy nincsen elegendő mennyiségű viz. Ez a probléma 1969. negyedik negyedévében megoldódott és valóban elegendő ivóvíz áll rendelkezésre — egy-két esetet kivéve. Az örömbe azonban üröm is vegyül. Ugyanis a ti- szainokai községi tanács 196S. január 2-ával átadta a vízhálózatot a Szolnok megyei Víz és Csatornamű Vál­lalatnak. A vízhálózat korszerűsítésére 1965-ben a község közel 500 ezer forintot fordított, melyben jelentős meny- nyiségü volt a társadalmi munka értéke is. 1969-ben a község és a nevezett vállalat közös beruházással megépí­tette a mikro-globust, melynek költségeihez a község 226 ezer forinttal járult hozzá- Eddig az előzmények. 1969. szeptember 26-án megkezdte üzemelését — a ..nagy mű”, mindenki örömére és egyben aggályára; va­jon lesz-e elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű ivóvíz. ' 1969. december 7-én minden bejelentés, illetve fel­szólítás nélkül megérkezett az a bizonyos üröm, a pénz­beszedő személyében. Ugyanis a pénzbeszedő nemcsak 1969-re követeli a vízdíjat, hanem már 1968 évre is, an­nak ellenére, hogy a víz- és csatornaművek, de a közsé­gi tanács sem az említetten kívül más beruházást vagy költséget nem fordított a hálózatra, sőt sok esetben még a közkifolyókat sem javították meg. A másik igen érdekes, egyben bosszantó tény az, hogy olyan személyekre is előírták a vízdijat, akik már meghaltak, vagy több éve eltávoztak a községből. E részhez tartozik az is, hogy a pénzbeszedőt a vállalat ellátta megfelelő fizetési letiltási űrlapokkal, mert hogy­ha a vízfogyasztó kifogásolja a kért összeget, akkor az bírósági úton hajtható be. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy mi nem a vizdíj fizetése ellen szólunk, hanem a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szabálytalan eljárása ellen. Azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy még vízóra nincs felszerelve, így átalányt fizet a lakosság. Ember legyen azonban a talpán, aki a részére átadott számlán el tud igazodni. Helyes volna, ha a Szolnok megyei Víz- és Csator­namű Vállalat illetékesei áttanulmányoznák a Szolnok megyei tanács 1968. évi 12. sz. rendeletét, amely módo­sítja az 1967. évi 1. sz. rendeletet. Az új rendelet szerint ugyanis a vizdíj fizetése negyedévenként esedékes, nem pedig kétévenként és akkor is jogtalanul. Gácsi János Kovács István Kollár József tanácstagok írta ; Tahi László — Rajzok s Gácsi Mihály Üzletemberek Csökken a mozi nézők sz ma Elkészült a statisztika az év elmúlt 11 hónapjának mozilátogatóiról. Bors Fe- Kenc, a tVIOKÉP igazgatójá­nak tájékoztatása szerint no­vember 31-ig csaknem 76,5 millió néző váltott jegyet az ország filmszínházaiban. Ez a szám a nézők újabb csök­kenését jelenti: 990 000-rel kevesebben voltak moziban, mint az elmúlt) év hasonló Időszakában, viszont a for­galom esése a tavalyinál jó­val kisebb, mert 1968 hason­ló időszakában 11 milliós csökkenést regisztrált a sta­tisztika. Az idén érdekes fordulat következett be: az adatok szerint a közönség szívesebben lá­togatta a magyar filmeket. Csaknem 6,5 millióval többen Cézték meg a hazai alkotá­sokat, mint tavaly. Ebben az emelkedésben közrejátszik fiz „Egri csillagok” nagy si­kere is, amely több mint 5 millió nézőt vonzott, — de Olyan alkotásoknál is szem­betűnő a változás, amelyek iránt eddig csak szűk kör érdeklődött. Például a Fel­dobott kő című filmhez — amelyet Sára Sándor rende­zett— eddig csaknem 360 000- ren váltottak jegyet Az összlátogatottság visz- szaesésének okait vizsgálja a 'MOKÉP, s a mozik műszaki állapotának javítása mellett a filmforgalmazás mód­szereit is reformálni kí­vánják. A Művelődésügyi Miniszté­rium filmművészeti főosztá­lyának kezdeményezésére anyagilag is érdekeltté tet­ték a mozik dolgozóit A MOKÉP színvonalas al­kotások bemutatásával is biztosítani kívánja a mozi­látogatottság kedvező alaku­lását. Ez év végéig 70 külföldi filmet vásárolnak meg. Köztük olyan művészi alko­tásokat, mint Peter Weiss: Marat halálának és Strind­berg: Haláltáncának film- változatát. 1970-ben mutat­ják be „A háború az hábo­rú” című szovjet, „Dél csil­laga” című amerikai, a „Jöt­tem, láttam, lőttem” című ©lasz filmeket, — valamint Andrzej Wajda: „Légyvadá­szat”, Ingmar Bergmann: „Ri­tus”, Peter Fleischmann: „Vadászjelenetek Alsó-Bajor- országban” című alkotásait. A MAFILM stúdiók filmjei közül a jövő év elején lát­hatják a nézők Sándor Pál: „Szeressétek Odor Emíliát” és Várkonyi Zoltán: „Külö­nös találkozó” című műveit; Nagyon örültem, hogy rö­videsen komoly jövedelemre teszek szert, bár Jafrinek nem árult el a dologról sem­mi közelebbit. Csak annyit mondott, hogy egy bizonyos vállalkozásról van szó, rá­termett emberek csinálják, az illetőnek, aki a tőkét ad­ja, nagy kedve van a dolog­hoz, s megfelelő helyen rö-' videsen összeülünk. Összeülünk! Ez nagyon biz- tatólag hatott rám. Bizonyos ügyben összeülni — ez régi vágyam volt. Ha néhány il­lető bizonyos ügyben meg­felelő helyen összeül, abból komoly pénz szokott szár­mazni. Harmadnap sürgönyt kap­tam Jafrinektől; legyek másnap este 9 órakor a kő­bányai Kékhordóban. Ponto­san megjelentem. Jafrinek bemutatott négy úrnak, az­után összeültünk. — Hát miről is volna szó? — kérdeztem izgatottan. — Nem ez a legfőbb kér­dés — intett le egy fekete- bajúszos. — Az a kérdés, hogy meg lehet-e a dolgot csinálni úgy, ahogy gondol­juk. — Nade, hogyan gondol­juk? — okvetetlenkedtem. — Nem az a lényeg, — mondta Jafrinek — mert az, hogy hogyan gondoljuk, ki­zárólag a lehetősépektől függ. Tudniillik gondolhatjuk így is, gondolhatjuk úgy is, a fő csak az, hogy kellő Szombati szemle a szolnoki piacon A tegnapi hétvégi piac jobb volt, mint az előző heti. Élőcsirkéből magánterme­lők és tsz-ek nagyjából egy­forma mennyiséget hoztak eladásra, 285, illetve 224 ki­logrammot. Az árak között viszont , jelentős különbség volt, a tsz-ek 25 forintért, a magántermelők pedig 33 fo­rintért mérték kilogramm­ját. A pulykafelhozatalon ér­ződik, hogy közeleg a kará­csony, növekszik a kínálat, 170 kilogrammot adtak el tegnap, átlag 28 forintért. Jelentős mennyiségű hízott liba és kacsa is volt, s az átlagárak 30 és 36 forint kö­zött váltakoztak. Tejfelből és tehéntúróból tegnap aránylag kevés volt a felhozatal az eladásra kí­nált tojásmennyiség nem ér­te el a háromezer darabot, s így az ára átlag 2,20 forint volt. Burgonyából több mint 6 ezer kilogramm volt a felho­zatal és a minőségtől függő­en 2.60—4,00 forint között árusították. Sárgarépából, több mint ' 1100 kilogramm volt a piacon és az ára 3—1 forint között váltakozott. Je­lentős mennyiségű petrezse­lyem és vöröshagyma is volt. a hagyma ára ezúttal mér­séklődött, 5-től 7 forintig mérték kilogrammját. Fejes­és kelkáposztából, valamint karfiolból aránylag jó volt a felhozatal. Még mindig je­lentős mennyiségű zöldpap­rika volt és 5—7 forintért mérték kilogrammját. Budapesten szombaton be­fejeződött a magyar—szovjet könnyűipari együttműködési állandó munkacsoport har­madik ülése. A munkacso­port a múlt év júniusában alakult, hogy elősegítsék a két ország könnyűipari mi­nisztériuma és a miniszté­riumok felügyelete alá tar­tozó ágazat közvetlen együtt­működését. A budapesti tár­gyalásokat Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese és E. F. Kond- ratykov miniszterheilyefctes vezette. E. F. Komdratykov az ülésszak befejeztével aa Cikhünk nyomán Javul a martfűi Nyolcszáz nagyrévi, cibak- bázi és tiszaföldvári, Mart­fűre bejáró munkás érdeké­ben emeltünk szót múlt va­sárnapi cikkünkben. December 9-én Kapitány István AKÖV gépkocsiveze­tő, párt-alapszervezeti titkár és Kovács Ferenc brigádve- zető kereste fel „ cikk íróját. Nem időztek sokáig az üzemi újság szerkesztőségében. De­Szabó József főnökségve­zető, Dubcsák István forga­lomirányító, Fehér Géza szb- tiíkár is részt vett a brigád­gyűlésen, s a tagok, a haj­naltól dolgozó gépkocsiveze­tők és jegykezelők közül mindenki aki nem volt szol­gálatban, este 17—20 óra kö­zött. Azért jöttek el, hogy megmondják: — bár néhá- nyuknak van szubjektív em­beri hibája, hiszen idegtépő munka az övék — mégi* rosszul esett a bírálat. Máris intézkedtek Szabó József főnökségveze­tő többször hangsúlyozta, máris van javulás. A zsú­foltság enyhítésére december 10-től egy 60 személyes autó­buszt állítottak be az útvo­nalon. December 15-től uta­zó-forgalomirányító kezd munkához Tiszaáüldváron, Martfűn. MTI munkatársának adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a tárgyalások fő témá­ja a következő ötéves terv­időszakra szóló egvüttműkö- dés előkészítése. A jövő év első felében már aláírhatják a megállapodást. Az együtt­működés kiterjed majd a könnyűipar egészére, lénye­gében valamennyi ágára, magábafoglalja a kész és fél­kész termékek cseréjét, a gyártásszakosítást, a műsza­ki-tudományos tapasztalatok kicserélését, a közös kutatá­sokat is. közlekedés cember 12-re, péntek estért meghívtak a megbíráli ezüstjelvényes S20cialistí brigád gyűlésére. A tanács­kozásra a Tisza Cipőgyái szakszervezeti bizottsága is felkészült, s egy tagja, vala­mint a gyári kommunális osztály vezetője, több gyári munkás — 9 Oláh György, a múltkori küldöttség vezetője is készülődött. Oláh György nevén nevez­te, ki csukta be éppen a na­pokban az orra előtt zajosan egy kocsi ajtaját. Az is ki­derült, hogy éppen a brigád­vezető nevezte szépfiúnak a panaszos levél íróját. Két ta­nú azt bizonyította: .. .susz­ternek becézte jórég egy gép­kocsivezető a gyáriakat... A martfűiek azonban tud­tak olyan AKÖV dolgozókat Is emlegetni, mint Hegedűs Gyula, Varga Zoltán, Bíró Istvánná. Szabó Imre, Temp­lom Mihály, Fricska Gyula, akiknek. munkája megérdem­li a tiszteletet, megbecsülést. Három órahosszás, sok vi­harral teli — de végül is na­gyon békésen záródó tanács­kozás volt ez. Hasznos lesz a jövőre nézve bejáró mun­kásnak. szállító vállalatnak, a Tisza Cipőgyárnak egy­aránt. S. 3. Új növény és állatfajták 22 növény; valamint kát állatfajta minősítéséről ho­zott határozatot az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács. Az üj „besorolást’1 kapott növények közös jel­lemzője, hogy alkalmasak a nagyüzemi termesztésre és a hozamok tekintetében meg­felelnek a követelményeknek. Államilag elismert fajta lett az MK 47-es tavasz» árpa, a Ceorgikon DC 250 hibridku­korica, a kecskeméti vörös és a szentesi sárgahúsú gö­rögdinnye. A külföld eredetű fajták közüt kétféle tavasa zab forgalombahozatalát en­gedélyezték. Megtelt a földvári tanács vb-terme Tárgyalások a magyar és a szovjet könnyűipar mm mm 0 | ff 0 09 | egyuttmukoaeserol időben fogjuk meg a dolgot. — Ügy van — bólintottak a többiek hevesen. — Nade, mikor volna az a kellő idő? — firtattam me­részen. — Az sok mindentől függ, kolléga úr — felelte egy csokornyakkendős. — De fontosabb ennél, hogy ra­gaszkodjunk az elgondolás­hoz, amely szerint a kivite­lezést lebonyolítjuk. Azt hi­szem, uraim — fordult a többiekhez — első megbeszé­lésre ennyi elég is. Szétszéledtünk. de előbb megegyeztünk abban, hogy négy nap múlva összeülünk Óbudán, a Spacek-féle ha­lászkert ben. — Nos — mondta itt a csokornyakkendős, — a leg­főbb pontokat a múltkor már megbeszéltük. Van va­lakinek valami kérdeznivaló- ja? Feltettem a kezem: — Miről is volna szó tu­lajdonképpen? — Arról — felelte Jafri­nek —, hogy most átbeszél­jük személyi vonalon, nin- csenek-e akadályok a felté­teleket illetően. — Márminthogy minő fel­tételekről van szó? — kér­deztem. — Most ez nem lényeges — vetette közbe a bajuszos —, mert. a feltételeket csak akkor tisztázhatjuk, ha már dön‘öttünk a felhasználás jogát illetően. Mi ezt a vál­lalkozást nem a levegőbe csináljuk. Mindenképpen ra­gaszkodunk az eredeti ter­vekhez. Csak az adott körül­ményekhez képest tehetünk kivételt e tekintetben. — Nade, mik azok a kö­rülmények? — kérdeztem. — Azt hiszem, leghelye­sebb, ha ezt legközelebb be­széljük meg. Mához két hétre összeülünk az újpesti Tra- buco-ká véházban. Kezet szorítottunk egy­mással és szétszéledtünk. A Trabuco-kávéházba már nem mentem el. Ellenben nyolc nap múlva találkoztam Jafrinekkel. — Maga könnyelmű ember — mondta fejcsóválva —, végre belekezd egy üzleti vállalkozásba s azt is abba­hagyja. Miért nem jött el tegnap a Trabuco-kávéház­ba? — Ne ugrasson — felel­tem —, minek mentem vol­na? — Minek? Szétosztottuk a hasznot. Mindegyikünk ka­pott nyolcezer forintot. Ma­gából nem lesz üzletember- sohasem.,. — Vigye az ördög —> le­gyintettem bosszúsan —, de legalább most már mondja meg, hogy miféle vállalko­zásról volt szó? — Ejnye, csakugyan! Azt elfeleitettük megbeszélni... Beleült borsózöld autójá- ha és elhajtott. (Folyt, leveli

Next

/
Thumbnails
Contents