Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

1969. december 11, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szobrok* szobrászok, műtermek Csak a fizetése után él...? A címben idézett ’kcrdü- nwwidatot gyakran halljak és olvassuk. Az idézett nyelvi képletben nemcsak a közlés tartalmával nem értünk egyet, hanem a nyelvi for­májával sem; Az után névutó használatát kell itt rostóra tennünk. A közlés helyesen ez: „Csak fizetéséből, kerese­téből él.’* Valóban gyakran találko­zunk azzal a helytelen gya­korlattal, hogy a névutók p ragok helyére tolakodnak. Ezért hibáztathatjuk a kö­vetkező mondatot is: „Házát szülei után örökölte.” Itt is <r- nagos forma a helyes, a ki­fejezőbb: Házát a szüleitől örökölte. Felszólalásokban, hivata­los jelentéseikben elég sok­szor jelentkezik ez a mondat is: „Jó körülmények mellett dolgozunk.” A közlés tartal­ma valóban igaz, s nem is a benne foglalt állítást tesszült rostára, hanem ismét csak a nyelvi formát. ' A közlés helyesen így hangzik: Jó kö­rülmények között dolgozunk. Elég gyakran tapasztaljuk, hogy egyeseik nyelvhaszná­latában a névutók nem a megfelelő viszonyokra utal­nák. Amikor ezt a mondatot olvassuk: Az igazgató felsőbb rendelet után (?!) intézkedett, nagyon jói tudjuk, hogy ' a közlési szándék nem idővi­szonyra utal, ezért hibás itt áz után névutó használata. Ha azonban az idő-viszonyt akarjuk kifejezni, akkor már helyénvaló ennek a névutó­nak szerepeltetése: A munka után szórakozunk. A hivatalos jelentésekből ki kell gyomlálnunk ezeket a helytelen kifej ezéseket is.; Korszerű gépek felett (?!) rendelkezünk. Helyesen: Korszerű gépekkel rendelke­zünk, vagy 'még egyértelműb­ben: Korszerű gépeink van­nak. A földeken át, a földe­ken keresztül vihet az utunk, de semmiképpen sem helyes a közlés nyelvi formája, ha a keresztül névutó ilyen mon­datban jelentkezik: A tele­vízión keresztül (?!) értesül­tünk a nagy eseményről. A mondanivalót ködösíti el az, aki ilyen nyelvi formákban fejezi ki mondanivalóját: A jó mozgalmi munkán keresz­tül (?!) érhetünk el jobb eredményeket. A felsorakoz­tatott példákban is a név- utók helyett ragokkal kellett volna élni. Valóban világo­sabb és egyértelműbb a köz­lés, ha ezt mondjuk: A te­levízióból értesültünk az ese­ményről. Jó mozgalmi mun­kával érhetünk el jobb ered­ményeket. Legújabban terjed ez a hibás nyelvi forma is: Nincs kedve a nehéz munka iránt (?!) A névutó helyett itt is a megfelelő ragot kell használnunk. A miatt és a végett név­utó felcserélése is hiba. A helyes közlés: Betegség miatt hiányzunk, s tanácskérés vé­gett megyünk az orvoshoz. Bár a névutók jelentése és nyelvi szerepe a haitározó- ragokéhpz hasonlít, nem lehet a szerepüket felcserélni, saki ezt teszi, nemcsak hibás nyelvi formákat alkot, ha­nem vét a2 értelmes, a vilá­gos, s az egyértelmű közlés ellen is. Ezért ezrt a cikket nem az olvasók felé (?!), ha­nem az olvasóknak szántuk okulásul, tanulságul. Dr. Bakos , József, a nyelvtudományok kandidátusa Egészségügyi konferencia A Tisza Cipőgyár szakszer­vezeti bizottsága évenként egyszer üzemegészségügyi konferenciára hívja Martfű­re a Szolnok megyei "főorvo­sokat, s a környező falvak vezető orvosait. Ilyen egészségügyi konfe­renciára került sor pénteken Martfűn. A tanácskozáson dr. Zen- tay Márton tartott tájékoz­tató előadást a Tisza Cipő­gyár dolgozóinak egészség- ügyi helyzetéről, különös te­kintettel a rehabilitáltak, a csökkent munkaképességűek, valamint a fiatalkorúak és a dolgozó nők helyzetére. A beszámoló tartalmazta az 1970. évi elképzeléseket is, így például azt, hogy a gyári, nő- és bőrgyógyászati, vala­mint gyermekgyógyászati szakrendelés mellé létesíteni kellene üzemi fogászatot —- s ezzel együtt bővíteni az üzemorvosi rendelőt. Az egésznapos tanácskozás résztvevői gyakorlati taná­csokat, s a helyszínen ta­pasztaltak alapján véleményt mondtak a Tisza Cipőgyár egészségügyi helyzetének ja­vításához. Buda régi szobrai közül a Hunyadiak XV. századi bronz alakjait 1526-ban Szu- lejmán szultán vitette Kons- tantinápolyba. Ott állt a há­rom Hunyadi szobra „né­mán is csuda dolgokat be­szélve” — mint a Mohács- námé c. török hősköltemény írja —, mígnem egy jani­csárlázadás során szétverték őket. Óbuda egyetlen góti­kus kőszobra, amelyről csak írások szólnak, Árpád vezér eltemetésének helye, Fehér- egyháza közelében állt, Szent Annát ábrázolta. Ma már Fehéregyházának s e szobor­nak hamva sincs, — csak híre! Ám megritkultak a török világ után emelt szob­raink is. Váradi Antal a ba­rokk Budának még 13 Szent János szobrát emlegeti. Az Ördögároknak e hajdani kő­szentjei közül az utolsónak roncsai ma a Pasaréti út 116. sz. kertjében hevernek. Fő­városunk múlt századi szob­rainak is különösek a histó­riái. Ferenczy István Mátyás lovas-szobrának modelljét a művész maga zúzta szét. Az 1850—70-es években annyira nem voltak műtermek, hogy Engel József Széchenyi Ist­ván szobrát (amelyet most javítgatnak a Roosevelt té­ren) a régi Nemzeti Lovar­dában mintázta meg. Huszár Adolf Eötvös-szobrának pe­dig Lipthay Béla báró en­gedte át egyik palotája föld­szintjét. 1866 pünkösdjén egyébiránt az Eötvöst ábrá­zoló agyag kolosszus meg­roggyant s kishíján agyon­nyomta alkotómesterét. Vé­gül Eötvöst 1880-ra öntötték bronzba. A műterem igé­nyekben Csontváry festőnk az élenjáró: „életnagysága” tájképei számára egyedül a Keleti Pályaudvar üvegcsar­nokát vélte elegendő méretű­nek, Kevés város kérkedhe- tiíc azzal, hogy van olyan • szobra, amelyet **- kettésza­kítottak. Jókai bronzalakja 1921 .óta üldögél a pesti, ne­vét viselő téren. Ám az a két olvasó leányka-alak (egyik Zsuzsika, Stróbl Alajos lá­nya), amelyet Stróbl a Jókai szoborhoz komponált csak 1929-re került öntésre, s mint önálló művet, a Város­ligetbe vitték. Utóbb dara­bokra szeldelték a Tisza szo­bor mellékcsoportjait is s ezek vidéki városokba, pl. Esztergomba kerültek. De akadt más szétfűrészelés is! Szent Kristóf kőszobrát (Bauer Mihály alkotása 1833- bólj, amely egy Kristóf téri régi ház homlokzatát ékítet­te, kettévágták, mielőtt a Városháza kertjében felállí­tották volna. Ez volt a leg­nagyobb műtét — írja Lyka Károly — amelyet Budapes­ten valaha is végrehajtottak. Nem folyt vér s nem kellett hozzá sebész* Nagy ütemben folynak Kiskörén a Tisza H. vízlépcső építésének vasbetonmunkát. A létesítmény három egysége közül a leendő vízierőmü építése a legelőrehaladottabb: már a turbinák vasbeton ágyait építik. — (MTI fotó — Kunkovácr László felvétele) ELET A HALÁL KAPUJÁBAN Filip Gyenyiszovics Kiva nyugalmazott gárdakapitány Ha nem ismerném a tör­ténet szereplőit, vagy poha- razgatás közben mesélte vol­na valaki, azt hinném, látta a „Ha a világon mindenki ilyen volna” című világsike­rű filmet, § beleérzi monda­nivalóját a Tisza-parti füze­sek közé... Az első pillanatra tényleg meseszerű... Elismerem, s ezért meseszerűen indítom o történetet. A tények, merem remélni, idejében észrevéte­lük, hogy igaz riportot írok. / ■£ ...élt messzi földön, ahol kilós szőlőfürtöket; piritgat a Nap, egy fiatal orvos, aki­nek leghőbb vágya volt, hogy megszabadítsa az embereket egy nagyon súlyos betegség­től. Rengeteget tanult, tudós akart lenni, de egyszer csak jött a parancs, el kell men­nie katonának... ...élt valahol messzi föl­dön, egy hatalmas folyó mel­lett, egy másik katona, akinek már nagy aranycsillagok vol­tak a vállán. Ö is elment a háborúba... ...élt valahol, nem is olyan messzi, egy fiatal asszonyka, aki nagyon sokat sírt, mert elvitték az urát a háborúba... ...éltek, éldegéltek, nagyon messzire egymástól, azt se tudták a másikról, hogy a világon van... * Kik a történet szereplői? Az egyik Filip Gyenyiszovics Kiva gárdakapitány az első szovjet parancsnok, 'aki a fasisztákat üldözve hazunk földjére lépett. Battonyától, nehéz harcok árán, északnak törtek és egy esős, késő őszi éjszakán már a Tisza-parti erdőket köze­lítették... — Látja ott azt az öreg fűzfát? Ott kúsztam. Mellet­tem esett el az őrmesterem, a felcser. Lapultunk a fák között. Tőlünk, nem messzi a falu, Tiszafüred. Parancsra vártunk, hogy merre men­jünk. Jó . késő volt már, ami­kor elindultunk.' A feladat: végezzek felderítést Tisza- örvény községben. Vak sötét volt, mögöttünk és északabb­ra támadtak a németek. Előt­tünk csend volt, csak a ku­tyák vonítottak. Olyan volt a falu, mint egy nagy ha­lottasház. Egy teremtett élő embert nem láttunk. Kitele­pítették a község lakóit. Óva­tosan, mondtam akkor már talán századszor, mert min­den frontzajnál, sejtelmesebb, borzasztóbb volt ez a csend. A hadnagyom egyszer csak megállt, intett. Hallja, kapi­tány elvtárs? Ekkor már én ts hallottam. A templom fe­löl.,. Odamentünk, lövésre kész géppisztolyokkal. Az ajtó lárva _ nyitva volt. Csonka gy ertyák lángját ciháiig a huzat a szentképek előtt. Az orgonánál egy szakállas em­ber ült. Teli volt a templom Gajoz Csantladze osztályvezető főorvos Bach csodálatos muzsikájá­val. Bementem, tódultak utánam az embereim. A sza­kállas tovább játszott. Rög­tön észrevett, de lehajtotta a fejét. Nem mert többet ránk nézni. Félt, de gyönyörűen orgonáit. Álltunk, megkövül­tünk, a hideg szaladgált a hátunkon, — aztán forróság öntött el... Csák azt éreztem, hogy fáj a kezem. Fehér volt, annyira szorítottam a gép­pisztolyomat. A katonák nyeL destek. Remegett kezükben a puska csöve. — Ki volt ez a szakállas orgonista, Filip Gyenyiszo­vics? — Nem tudom, nem be­széltem vele. Végigjátszotta a misét, ráborult az orgonára, ránk se nézett. Nem. szól­tunk hozzá. Akkor már ben­nünk is felbolydult minden. A család, az otthon... Med­dig voltunk még ott? Ilyen­kor nem érzi az ember az időt. Valameddig, aztán in­dultunk vissza, Tiszafüred felé. Éjfél lehetett, a kutyák még jobban érezték a halált, A tankok a folyó partján csö­römpöltek. A Hortobágy egy vörös folt a torkolat-tüzektöl. Bementünk a faluba. Lapítva, óvatosan. Ott, az egyik ház előtt, elébünk állt egy asz- szony. Egyetlen szavát sem értettem, de láttam valami haj van...! Könyörgött. Nem értettük... Látta, hogy nem megy velünk semmire, be­szaladt a házba. Már indul­tunk tovább, amikor utánunk rohant. Egy kis dunna, egy pólya volt a kezében. Muto­gatta, Bementem a házba, mindent megértettem. A fia­talasszony, akihez hívott, na­gyon rosszul volt. De hon­nan vegyünk orvost? A mieink még messzi vannak, — legalábbis én így gondol­tam. Északnak támadtak 0 náciké Szakadt a jegeseső, elsimí­totta a halottak arcát... Egy kis élet helyet köve­telt magának... Az a fiatal asszonyka, aki­ről Filip Gyenyiszovics be­szélt. Lovas Gáborné tisza­füredi tanítónő volt. — Szegény anyám szalad­gált fűhöz-fához, hogy segít­senek- Orvost, orvost! Na­gyon beteg voltam. A saját életemről már lemondtam, vagy arra már nem is tud­tam gondolni, de a kicsi... Minden történhet, csak á gyerek maradjon meg... Ami­korra hazajön a háborúból az apja... így gondoltam. Akkor még nem, tudtam, hogy él­éséit... « Nem régen Budapesten vendégeskedett egy grúz or­vosprofesszor. Megnyerte a tbiliszi televízió ,Ki tud töb­bet Magyarországról’’ verse­nyét, s eljött hozzánk, ö az egykori tüzes tekintetű fiatal orvos akit a mese említ, Ga­Lovas Gábor gépészmérnök joz Csantladzenak hívják. Levélrészlet visszaemlékezé­seiből: — Sosem felejtem el azt az éjszakát, abban a Debrecen környéki faluban, A Horto­bágy felől jöttünk, vaksötét volt. Nem derült ki pontosan hogyan történt, eltévedtünk. A szükségkórháztól nem messzire a németek lármáz­tak, káromkodtak. A mieink sehol. Behúzódtunk a kertek alá, elővettük a térképet, „Tiszafüred". A parancsnok bekapcsoltatta a rádiót. Fél óra se telt, a németek lőni kezdtek bennünket. „Csak vétel, csak vétel”! — hallot­tam a parancsot. Nemsokára segélykérés: . „Maruszja II, itt Maruszja II. Orvost kér...” Üjra a térképet néztük. A Maruszja II. a szomszédos működési körzet volt. Tőlünk alig egy pár kilométerre... Filip Gyenyiszovics is íg; emlékszik erre az éjszakára: — Nekünk már mennünk kellett volna. A rádiós egy­ség kereste az orvost. Az em­bereim csak álltak. Pedig megszokták a halált. De az' a kis élet... Járőröket küld­tem, hajnalban visszajött az egyik katona. Lesz orvos, újságolta. A járőr megtalálta az egészségügyieket. A sebe­sültszállító kocsik már ott voltak az utca végén. Sajnos Gajoz Csantladzeval nem ta­lálkoztam... A szomszéd házban ren­dezték be a frontkórházat. Egy öreg ukrán katona ve­zette oda Lovasné édesany­ját és az a vajúdó fiatal- asszonyhoz Gajoz Csantlad­ze t... Csantladze doktor huszon­öt évig nem tudta, hogy ki az a fiatalasszonyka, akin ak­kor, segített. Lovasné bukkant rá népszerű hetilapunkban az orvos fényképére, azóta leve­leznek, — Az az ember örök emlék számomra. Mindennap ott volt nálam, gyógyszereket hozott, ápolt. Gajoz, Gajoz mondogatta. Hogy öt úgy hív­ják. Annyit jelent, mint Gá­bor, úgy gondolom. Az apja is Gábor volt az én nagy fiamnak, aki megmentette az is... V A történetnek nincs epi’o- gusa, nem fejeződött be. Filip Gyenyiszovics Kivét ismerjük, nemrégen járt ná­lunk. Nyugalmazott gárda­kapitány... Gajoz Csantladze, az egy­kori katonaorvos. Tbilisziben él, a Fiziológiai Intézet osz­tályvezető főorvosa... özvegy Lovas Gábor né Ti­szafüreden tanítja a gyer­mekeket énekelni. Az okta­tásügy kiváló dolgozója... Lovas Gábor most múlt 25 éves, ifjú férj, gépészmérnök egy hajdúsági vegyiüzem­ben... Tiszai Lajos vL£_wyelvműveles)

Next

/
Thumbnails
Contents