Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
SZOLNOK MEGYEI NEPLAF 8 1969. december 14. UJU Tenni és számítani Két és fél napig tanácskozott az országgyűlés, s figyelmének, idejének túlnyomó részét a jövő évi állami költség- vetés tanulmányozására, megvitatására fordította. É Tővid összefoglalóban természetesen nem tekinthetjük át sem magát, az országos költség- vetést, sem annak szélesen hullámzó vitáját. Inkább azokra a fő kérdésekre fordítjuk figyelmünket amelyek, ha az anyagiakra, a megélhetésre terelődik á szó, mostanában mindig és mindenütt nyomban fölvetődnek, s amelyekkel a költségvetés megtárgyalása során a felszólaló képviselők behatóan foglalkoztak. Amint a pénzügyminiszter zárószavából ís kiviláglott, alighanem az árak kérdése kívánkozik ezek közül az első helyre. A vita végkicsengése e tekintetben is teljesen világos. Csalt azok az ármozgások, pontosabban áremelkedések elfogadhatók, természetesen a szabad árak körében — hatósági árak a jövő esztendőben nem változnak! —, amelyek összeférnek a gazdaság-politika fő célkitűzéseivel, tehát szült- ségszerűek, a termelés és a fogyasztás ésszerűbb alakulását szolgálják és ennek alárendelve válnak hasznára az iparnak, meg a kereskedelemnek is, a spekulációs jellegű áremelkedéseket pedig nem szabad tudomásul venni. Miután azonban szükség- szerű, — korlátozott mértékben ugyan —, hogy bizonyos termékek ára változzék, s ez megfelelőképpen szabályozza termelésüket és fogyasztásukat, elengedhetetlen, hogy mindig legyen a kereskedelemben a szükséges mennyiségben, választék- és minőségben olcsó, úgynevezett „standard” áru, hogy a kis jövedelmű családok, nem utolsósorban a nyugdíjasok ellátása ne szenvedjen • csorbát. És ezzel el is érkeztünk a másik, az országgyűlésen is sokat emlegetett problémához, a bérezéshez, a jövedelmekhez, ezeknek arányaihoz, elosztásához. Az ezeket meghatározó életszínvonal politika időszerű fő célja, mint a tanácskozásból is kiviláglott kettős; egyrészt a legszűkösebben élő rétegek életviszonyait kell a lehetőségek arányában javítani, ezt szolgálják közvetlenül azok a pillanatnyilag szerény mértékű bér- és nyugdíj emelések, amelyeket a kormány az országgyűlésen bejelentett, de ezt célozzák az ellátást javító erőfeszítések, valamint az egészségügyi és a szociális ellátás javítására tett lényeges lépések. Ám a reform és az egész gazdaságpolitikánk lényegéhez tartozik, hogy nem egyezünk ki a mai színvonallal, hanem minél gyorsabb ütemben előre kívánunk haladni. Ennek érdekében pedig ösztönözni kell mindazokat, akik a nemzeti jövedelmet előteremtik és annál erőteljesebben kell ösztönözni, minél jelentékenyebb szerepük van ebben, illetőleg alkalmanként, vagy folyamatosan minél eredményesebben járultak hozzá gazdasági eredményeink javításához. Furcsa mód ez, meg azoknak is érdekük, akik nagyon-na- gyon a „pálya széléről” nézik a küzdelmet és óvakodnak attól, hogy maguk is „beszálljanak”, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy gyorsabban növekedjék az egész társadalom és kisebb vagy nagyobb mértékben minden dolgozó réteg jóléte. Más szóval: erőteljesebb, hatásosabb jövedelem-differenciálásra van szükség, a végzett munka, annak társadalmi hasznossága alapján. A párt és a kormány vezetőinek országgyűlési felszólalásai nem hagytak kétséget, hogy a gazdaságpolitika ösztönző eszközei a továbbiakban még következetesebben szolgálják majd ezeket a célokat. Ez azonban még határozottabban új stílusú gazdasági, társadalmi munkát követel, mi nem alakul ki egyik napról a másikra. Ahogy Nics János Fejér megyei képviselő élénk tetszéstől kísérve megjegyezte: mi, odalenn, még nehezen tudjuk megszokni az újat, de mások, odafenn, nehezen tudnak leszokni a régiről ! Mégis, amint a gazdasági munka ez évi eredményei oly világosan igazolják, a reform a nehézségeken át is jobban előrelendítette a gazdaságot, mint a régi túlhaladott módszerek. És ha élesebb szemmel figyelünk a hibákra, az éppen annak tulajdonítható, hogy a gazdaságirányítás űj rendie nemcsak szabályozó, hanem ellenőrző, mérlegelő funkciót is ellát, szemben a gazdálkodás régebbi módszerével, amely a hibákat, nehézségeket jobban elrejtette. Dehát jobb tudni, hányadán állunk — és ez a mosfanj országgyűlési számadás igazán nem volt lehangoló —, mert akkor az is világosabban áll előttünk, hogy mit kel] tennünk és mire számíthatunk. B. J. gj miiiiTn ■ iinmii »1» ■ »im n «i«■1 mi«11 n i n in i» mrt Sikertelen géprablás Drámai tűzharc játszódott le szombatra virradó éjjel Dél-Európa felett 9000 méterrel egy repülőgép fedélzetén. A repülőgéprablások történetében először fordult elő, hogy sikerült meghiúsítani fegyveres támadók eltérítési szándékát A tűzharcban mindkét géprabló életét vesztette. Az etiópiai légitársaság Boeing—707 típusú utasszállító gépe pénteken este indult menetrendszerű járaton Madridból Róma és Athén érintésével Addisz Abeba felé. Mintegy félórával a felszállás után Harry Jacoby amerikai üzletember, aki az első osztályon utazott arra lett figyelmes, hogy egy légikisasszony izgatottan ront be az első osztályú fülkébe és egy vele szemben ülő férfihoz siet. Jacoby, mint később Athénben újságíróknak elmondotta, sejtette, hogy a férfi biztonsági ügynök, mert a beszállás előtt figyelmesen végigmérte az utasokat és a gépre hordott poggyászokat. A stewardess idegesen súgott valámit a férfi fülébe, mire az felugrott és nekiesett egy utasnak, aki az első sorban ült és már kihúzta pisztolyát. Rövid dulakodás után a biztonsági ember hátracsavarta a férfi csuklóját, úgy, hogy a pisztolya visszanézett rá és lelőtte vele. A lövések zajára a turistaosztályról berohant egy másik biztonsági ember és pisztolyából ő is vagy hat lövést eresztett a már harc- képtelen merénylőbe. Ezzel jóformán egyidejűleg, mint Ray Calcutt, egy angol mérnök elbeszélte, hasonló küzdelem zajlott le a turistaosztályon is. Az első osztályon eldördült lövések hangjára felugrott a másik géprabló is és előre igyekezett. A harmadik biztonsági ember rögtön rávetette magát, előrántotta pisztolyát és rá- lőtt a géprablóra. A dulakodásba később még valaki beavatkozott és több lövés hallatszott. Végül az utasok közül csodálatosképpen senki sem sebesült meg, a két fegyveres géprabló viszont holtan maradt a fedélzeten. Az etiópiai repülőgép az incidens miatt a római leszállást kihagyva, hajnalban Athénban ért földet. A légitársaság alkalmazottai nem engedték a fedélzetre a görög rendőrséget, így azok a városban hallgatták ki a hét főnyi legénységet, a 15 utast pedig szállodában helyezték el. A holttesteket átkutató legénység vallomásai szerint az agyonlőtt géprablók egyike egy 19 éves jemeni diák, a másik egy 24 éves szenegáli üzletember Volt, akik állítólag Aden felé akarták eltéríteni a gépet. 500—500 dollár készpénzt és egy robbanószerkezetet találtak náluk. Üj székházat avattak tegnap Tiszaföldváron a Lenin Tsz-ben. Az országos hírű közöp gazdaság eddig egy tanyai pontban székelt. A tsz vezetősége megvásárolta a község központjában lévő — úgynevezett Neigebauer-féle malmot, s azt alakíttatta át szövetkezeti székházzá. Az új, háromszintes székház félév alatt készült el. — Átalakítási tervét a szolnoki tsz területi szövetség tervezőcsoportjának vezetője, Pa- t.onay József készítette. A "kivitelezést a tsz saját építőcsoportja végezte Vass József brigádvezetó irányításával. A szakipari szerelőmunkát a helyi vegyesipari ktsz és a tószegi Gépjavító Állomás szerelői bonyolították le. A háromszintes épületben 22 irodahelyiség és egy tanácsterem van. A földszintjén presszó, hatszáz személyes kultúrterem, az utca frontján pedig zöldség-gyü- mölcg és hentesáru bolt. Az többiek a jövő év első negyedében nyünak meg és a helyi ellátást segítik elő. Az űj létesítmény ízléses berendezéseivel, központi fűtéssel. korszerű világítással öt és félmillió forintba került. A tegnapi ünnepélyes átadáson jelen volt Csáki István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára is. Az ünnepséget Tóth György állami díjas, a tsz párttitkára nyitotta meg. köszöntötte a meghívott vendégeket, — majd &ódi Imre állami díjas, a tsz elnöke tartott rövid ünnepi beszédet. A vendégek ezután megtekintették a szép, korszerűen felszerelt épületet. Sebhelyesek... Májusban kezdődött... Fiatal emberek jönnek a parkban. A szerenádok hónapja — indulnak talán éji zenét adni, várja őket valahol egy fruska. így lenne szép emberi... A fiatalemberek — nyolcán, vagy kilencen vannak — odamennek egy pádhoz, amelyen két idősebb férfi beszélget, őket is kicsalta a szabadba a május. A legvállasabb fiatalember felteszi a lábát a padra:' — Adjanak cigarettát és gyufát! — Bocsánat, fiatalember egyikünk sem dohányzik. — AZ anyátoknak... De azért lehetne nálatok, hogy amikor rá akarok gyújtani, tudjatok adai! — Ne haragudjon, nem ismerjü... Nem folytathatta. Az ökölcsapás belefojtotta a szót. A többiek a másik férfit ütötték le. Mindig csak egyet ütöttem Olvasom a nyomozati jegyzőkönyvet. Felnézek. Kegyetlen, gyűlölködő szempár tüzel rám. Ha tehetné ütne, ahogy csinálta. A karcagi banda egyik nehéz fiújával beszélgetek. Július 11-én leütöttek egy munkából hazafelé motorozó embert, bandában persze, majd fellocsolták. „Háromig számolunk, ha ezalatt el tud menni, nem bántjuk. Ha nem, meglátja mekkora ruhát kap!” Az áldozat nem bírt elmenni. Fejbevágták egy husánggal, majd bedobták az út melletti vizesárokba. — Ki volt Hitler? — kérdezem. — Konok, rossz ember, Németországban. — Miért volt konok, rossz ember? — Mert gázkamrába vitette afc embereket. Megkínozta őket. Maga is megkínozta. w Én nem, én mindig csak egyet ütöttem. Az elég volt Ki ez az emberfarkas? Még nincs húsz éves, kubikos, vagy alkalmi munkás, ő maga sem tudja micsoda. De a többi se... Egy pár hónapig Pesten dolgoztak, itt, ott, majd Karcagon — de inkább csak csavarogtak. Apró gyerekkorában kezdte ő is. Megkeresem az édesanyját: — Én nem tudok semmit se. Mit hülyéskedett? Dől róla a pálinkaszag. Nem kínlódott egy sem Bekísérik a banda másik „tekintélyét”. — Maga hátulról ütötte le az embereket! Ezt mondják » vallomások. — Nem igaz az, csak gáncsoltam hátulról, amikor megfordult, akkor ütöttem. — Amikor hallotta a jajszót, látta a rémületet, a kiserkenő vért... akkor... mire gondolt? — Engem mindig meg akartak verni, de nem tudtak. A gyengét azt mindig elverik. — Nem válaszolt a kérdésemre. — Nem kínlódott egy se, én tudom, hova kell ütni, hogy ne fájjon, csak kiterüljön. Olvastam judo könyveket. Vörös, lilás és elfeketedett apró sebhelyek vannak a bal alsó karján. — Az mi?! — Balhé... Semmi, csak balhé. Hogy elmerem-e rajta nyomni a cigarettát. Csak... Az áldozatok még nvirdig félnek Körültekintő nyomozás után tizenegy bandatagot tartóztatott le Karcagon a rendőrség. Nehéz dolguk volt, a maffia legnagyobb titoktartással, óvatossággal „dolgozott”. Ha az áldozatok még is felismerték őket, megfenyegették, ha köpni mernek még nagyobb ruha lesz. Féltek, hallgattak. Sokan hallgatnak még ma is. Jócskán van még felderítetlen bűneset a listájukon, de a sértettek nem jelentkeznek, nem tesznek vallomást! Szégyellik talán, hogy megverték őket, vagy változatlanul félnek? Sokat gondolkoztam, hogy milyen „ideológiai” talajból táplálkozott a karcagi banda? Csak hasonlóságokat fedeztem fel, de nem azonosak a nagyvárosi huligánókkal, sem a hippikkel — a vezérnek ugyan vállig érő haja volt, sok „lakóval”, de mégsem... És nem is egyszerűen csak primitív erőszak amit csinálnak, nem kizárólag régi, buta falusi virtus. A banda öntörvényei meghatározták cselekedeteiket. A legfiatalabbakat, csak kipróbálás után fogadták be. Előbb vasdarabokat, ólommagokat kellett az emberek arcába parittyázni, fel kellett szedniük a járda és az úttest kövezetét, a befelé nyíló utcai kapukat teli kellett rakni kövekkel, úgy, hogy amikor nyílik az ajtó, bezúduljon a kőtorlasz. Jó- néhány sérülést okoztak ők is. Az egyik 14 éves gyerektől megkérdezte a nyomozótiszt: Ha édesanyád ment volna arra és ő törte volna el a kezét...? A válasz: Hát ne merjen arra anyám! Többségük már magatehetetlen létük első pillanatában találkozott az alkohollal. Vizenyős szemek, értelmi visszamaradottság. Egyszerűen — néhány kivételével képtelenek megérteni, hogy emberellenes, amit csináltak. Egytől-egyig gyenge tanulók voltak az iskolában, de néhányan azért elvégezték a nyolc osztályt. A putri erkölcs Beszélgettem volt osztály- főnökükkel, nevelőjükkel. — Tizenhét éve tanítok a déli külvárosi iskolában. Most ön ugye azt fogja kérdezni, hogy miért a selejt... Mert tudom, ők azok. A visszahúzó, primitív környezetben, a családi kötelékek teljes szétziláltságában látom az okot. Mindent elkövetünk amit tudunk, de amit az iskola ad, többségüktől rögtön elveszi a putri erkölcse, sajátos világa. A tizenkét— tizenhárom éves fiúk már intenzív nemi életet élnek, versenyt isznak az apjukkal — tisztelet ahol nem így van. A lányok...? Az előzővel mindent megmondtam. Nem rendhagyó eset, a hatodik- hetedik osztályból elmennek szülni. Lekáromkodják, ocs- mányul megszégyenítik a nevelőt. Megfenyegetik. Sajnos az ilyen esetekben á család hanem ellensége. Mindent nem az iskola hátországa, elkövetünk, de gondolja végig— A banda tagjainak csak egy része cigány, vagy félcigány... De úgy hiszem, ez lényegtelen. — Különben egy érdekes véleményt hallottam a karcagi pedagógusoktól: a legtöbb bajuk éppen a félcigány gyerekekkel van. Dollárért vett példakép Bejön a galeri harmadik tagja. Nincs' még 18 éves, de nehézsúlyú bokszolónak látszik. Megbánást mutat, talán őszinte, de lehet, hogy csak meg van Ijedve. — Ki a kedvenc futballistája? — kérdezem. — Farkas. — Amikor akarattal megingják Farkast a pályán, mire gondol? — Hogy az nem szép. Fejberugdosta a földön fetrengö, leütött embereket. — Mi az ott a bal karján? — Hát... beégetés. — Nem is egy. Kettő — Kettő, de állíthatom, hogyha kimegyek innen, nem lesz több. összenézünk a nyomozótiszttel. Rákérdez: — B.-nek hány van? — Tizenvalahány — szólja el magát. — G.-nek? Észbekap: — Azt nem tudom... De a rendőrtisztek már tudják. Ahány „balhé” any- nyi „győzelmi jel". Minden erőszakos cselekmény után jogában állt a banda tagjának, hogy elynomjon egy cigarettát a karján. Minden emberi fájdalom egy győzelmi jel, trófea, büszkeség... De mintha valahol már láttam volna á beégetés motívumát? ! Egy amerikai filmen, amelyet egy ideig játszottak a mozik — elsődleges a kasz- szasiker? — majd egy idő után betiltották. Itt a hatása... T. L. Miniszteri rendeletek a szövetkezeti kormányhatározat végrehajtására A belkereskedelmi miniszter a szövetkezetek tevékenységével kapcsolatos két űj rendeletet adott ki. Néhány hónappal ezelőtt kormányhatározat szüntette meg a SZÖVOSZ, az OKIS7 és a megyei szövetkezeti szövetségek hatósági jogkörét, s azóta ezek a szervek érdekképviseleti feladatokat látnak el. A határozatnak Megfeleljen gondoskodni kellett a felügyeleti szervezeti jogok átadásáról. Az egyik miniszteri rendelet az átfogó szabályozásig rendezi a személyzeti és az oktatási munkával kapcsolatos teendőket az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezeteknél, szövetkezeti társulásoknál és SZÖ- VOSZ vállalatoknál. Az ezzel összefüggő felügyeleti tevékenység a különböző követelményeknek megfelelően az illetékes megyei, illetve járási tanácsok hatáskörébe tartozik. Az említett kormányhatározat értelmében állami rendelkezéseket a belkereskedelmi miniszter csak rendelet formájában adhat ki a felügyelete alá tartozó szövetkezeteknek is. Átmenetileg azonban az állami kereskedelmi és vendéglátó vállalatokra egész sor miniszteri utasítás kötelező érvényű. Ezért a miniszter másik rendeleté a szövetkezeti kereskedelmi és vendéglátóipart tevékenység folyamatossága érdekében kiterieszti a miniszteri utasítások hatá'yát a fogyasztási, a kisipari szövetkezetek kere'kedelmí és vendéglátóipart tevékenységére is. A rendelet melléklete 40 ilyen ideiglenesen kötelező utasítást sorol fel. Termelőszövetkezeti székház avatás Tiszaíöldváron
