Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-09 / 285. szám
1969. december 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Francia mérnök konstruálta a képen látható kétszemélyes akkumulátoros „riksát”. A háromkerekű jármű nem országúti közlekedésre készült, mégcsak nem is a városi forgalom számára, hanem afféle „sétakocsinak” üdülő-, fürdő- és gyógyhelyek részére. A felépítményt habosított műanyag alkotja, így súlya rendkívül csekély. A járművet mozgató elektromotort négy darab 13 voltos akkumulátor táplálja: óránként legfeljebb 40 kilométeres sebességet érhet el a kis kocsi. A kézi szabályozókar „mindenes” szerepet tölt be: a kormányzás, a fékezés (a motorfordulat irányának megváltoztatása) és a sebesség szabályozása egyaránt vele végezhető. iigfegs §fr iüf: Három generáció Először 1963-ban kerültem nemcsak kapcsolatba, hanem emberi közelségbe is a generáció legfiatalabb tagjával, mint szakszervezeti társadalmi munkás. Akkor még 6 a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára volt. Ma ugyanott a szolnoki üzem szakszervezeti bizottságának titkára. A KISZ neveltjeként került a szakszervezeti mozgalom funkcionáriusai közé. Legalább is sokan így tudták. Pedig indulásának tradicionális családi mozgatóerői is voltak, mert három — még élő — generáció legfiatalabb tagja. Olyan evökerek fűzik a munkásmozgalomhoz, amelyek még az 1919-es évekre nyúlnak vissza A munkásmozgalomhoz mai napig is hű, három generáció életút járói beszlégettünk együtt legutóbb. A tata A család csak íffv becézi. Ma már 82 év terhével a vállán csak a ház körül tesz- vesz az egykori vörös-katona, Mohácsi István. A kortársak még mindig csak Metz István néven ismerik. A hajdani festőiparí munkás a forradalom bukását követő időszakot csak úgy tudta átvészelni, hogy munkaadója „igazolta”. No nem a kommunistákkal szemben érzett szimpátiából, hanem, mert a mesternek szüksége volt az ügyeskezű, szorgalmas munkásra. Az ő munkájából is húzta a hasznot, és Metz István még mindig értékes munkás maradt. Amikor Szolnokot a román csapatok elfoglalták, úgy gondolta, hogy minden elveszett, s a munkáshatalomról szőtt elképzeléseinek valóraválásá- ra még sokáig kell várnia. A szakszervezeti mozgalomnak hű harcosa maradt az üldöztetés ellenére is. A járműjavítóban mint csoportvezető, az 1930-as évek nehéz napjaiban is bízott, szervezett, mert töretlenül hitt abban, hogy egyszer csak eljön az a rendszer, amely őt, a volt vöröskatonát nem mellőzi, hanem megbecsüli. El is jött. Még őt is életben találta. Talán erre gondolt a zárkózott öregember akkor is. amikor az idén márciusban a szolnoki veteránokkal együtt őt is meghívták oda, ahol őket ünnepelték. A három generáció együtt örült a „Tata” ki tüntetésének, a megérdemelt, utólagos elismerésnek. Nekik egyébként mai napig is közös az örömük, közös a gondjuk. A papa nehezen tudná elképzelni már a szakszervezeti munka nélküL Nagy idők viharzottak ed az ő feje felett is. A második világháború utáni indulás nehéz éveiben csak a MÁV és a mozgalom alkotta munkájának fő értelmét és célját. Amíg kevés volt a helyreállított mozdony, a mozdonyok vízellátását biztosította. Rövidesein neki is jutott mozdony, s évekig mozdonyvezetősködött. Három gyerek felnevelésének gondja nyomta a vállát. A generáció legfiatalabb- ját már 6 vezette be az ifjúsági mozgalom szervezési, gyakorlati rutinkérdéseibe. Közben házat is kellett építeni, mert a vasúti dolgozók lakáslehetőségei akkor korántsem voltak olyanok, mint nia Ha rövid ideig ott is hagyta a mozgalmi munkát, a szíve csak visszahúzta. Az első hívószóra újra ott volt. ahová a szakszervezeti munka megkívánta. Még arra is tudott időt szakítani, hogy közben az érettségi bizonyítványt is megszerezze. Ismét volt örömteli büszkeség akkor a Mohácsi családban. Es a legfiatalabb A három generáció legfiatalabb ja, Mohácsi Béla, már az apák tapasztalatait kaphatta örökül. Náluk nem a vagyon, hanem ez volt az örökség. Szép érték. A járműjavítóban volt KISZ-tit- kár, de a hadseregnél is ifjúsági vezetőként dolgozott Diákkorának legmegrázóbb élménye az 1956-os ellenforradalom volt. Volt kiért aggódnia. Csak akkor nyugodott meg Budapestről hazaj >- vet, amikor me""vőződött, hogy a Tatának és a Papának nem esett bántódása. Az ellenforradalmi forgószél végét jelentő szolnoki rádiór adás után az apa és fia kéz a kézben mentek meignyugtatni a Tatát arról, hogy mostmár minden rendben lesz. Nem is csalódtak. Amikor a Papával közölte, hogy a szakszervezeti mozgalomban kíván do'gozni, mint vezető, nagv családi vita keletkezett. A kellő gyakorlati tapasztalat hiánya miatt az apai aggodalom nem volt indokolatlan. Dehát ha már családi örökség a munkásmozgalom hű szolgálata, akkor legyen úgy, ahogy a „kölyök” választott. És megindultak a konzultatív viták is. Mit és hogyan kellene jobban csinálni, mi az a módszer. ami a mozgalom kibontakozásához, a kitűzött .nagy célok eléréséhez légj óbban illik A három generáció legfia- talabbja munkájáért még nem kapott elődeiéhez hasonló magas kitüntetést, de ahhoz hasonlítható munkatársainak elismerése, személyéhez való ragaszkodása, ami a vezetésé gválasztó taggyűlés egyhangú szavazatában is benne volt Vajon a negyedik generáció is a kitaposott családi ösvényre fog lépni? Hát ezt még bajos volna most megjósolni. mert a kicsi Béla még a gyerekcipőt tapossa. De bajosan hiszem, hogy a tradíció szele őt is meg nem csapja maid annak ideién. F. I. A gáztörvény után... Veszélyt jelző szag A gáz hasznos fűtőanyag, de nem veszélytelen. Gyullad, robban, s — főként a városi gáz — mérgező is. Érthető, hogy elterjedésével egyre jobban előtérbe kerül a biztonság, a balesetek megelőzése. A gáztörvény, amelyet nemrég fogadott el az Országgyűlés, kellő teret szentelt a biztonságtechnikai problémáknak is: „... A gázvezetékbe, a közterületeken levő elosztó- vezetékekbe csak olyan szagosított földgázt szabad juttatni, amely az általánosan használt fogyasztóberendezésekben biztonságosan és gazdaságosan használható fel...” A szagosító anyag jelzi az embernek, hogy környezetében megjelent az egyébként színtelen, szagtalan földgáz, és azonnal cselekednie kell. Sz'gorú ren szabályok A földgáz szagosítását a Kőolajvezeték Vállalat végzi, amely nemcsak megépíti a távvezetéket, hanem gondoskodik a gáz távvezetéki szállításáról, a propánbután palackok töltéséről és értékesítéséről is. Igen szigorú szabályok írják elő, hogyan kell elvégezni a sza- gosítási műveletet. Vecsésen, ahonnan ellátják a budapesti fogyasztókat, alkalmunk volt meggyőződni erről. Láttuk a magas műszaki színvonalon elkészített adagolót, amely óramű pontossággal működik, s — a vezetékrendszerbe, a gázmennyiségnek megfelelően — csepegteti az etilmerkaptán nevű szagosító anyagot. Ezer köbméter gázba 16—18 gramm etilmerkaptán kerül, ezt rögzítik a naplóba is. A következő állomáson, ahol ismét adagolnak szagosító anyagot, ugyancsak pontosan naplózzák a folyamatot, sőt vissza is igazolják. A nagyfogyasztóknál pedig vizsgálják a szag intenzitását. Ha valahol nem érzik a vésztjelző illatot, azonnal intézkednek. Előfordulhat, hogy a kellemetlen szagot nem érzi az ember, a gáz mégis jelen van környezetében. Ez különösen szabadban történhet meg — főként vezetéktörésnél. — A nagy- molekulasúlyú etilmerkap- tánt ugyanis a föld kiszűri, a kismolekulasúlyú földgázt pedig átengedi. A sza- gosítónak ilyen, s hasonló negatív tulajdonságai tették szükségessé a kutatást, más anyag alkalmazását. A szakemberek szerint az, hogy a szagosító anyag kifejti-e a várt hatást, több tényezőtől függ. így például még attól is, hogy milyen a levegő nedvességtartalma, vagy a kellemetlen körülmények közé került ember szaglóérzéke. Az ezer köbméter gázba tett 16—18 gramm szagosító anyag azonban olyan erős szaghatást eredményez, amely — különösen zárt helyiségben — még a kevésbé jó szaglású embereket is figyelmezteti: cselekedni kell, ki kell nyitni az ablakot, le kel zárni a csapot, azonnal hozzá kell kezdeni a hiba kijavításához. Magyar szabadalom Nem rongálja a berendezéseket Az etilmerkaptán nemcsak a biztonságosság oldaláról nézve nem a legtökéletesebb szagosító anyag: meglehetősen gazdaságtalan is. Köny- nyen reakcióba lép a szolgáltató rendszer szerkezeti anyagaival, tehát korrode- álja, rongálja a vezetékeket, a sokszor nagyon drága műszereket. Csökkenti valutánkat is, hiszen nyugati országból hozzuk be. Az új szagosító anyag a tetrahidrotiofén (THT), amellyel ki akarják szorítani a merkaptánt. Sokkal több jó tulajdonsággal rendelkezik, mint elődje. Kevésbé oxidálja a fémes elemeket. Nem egyesül gyorsan a föld egyes alkotó elemeivel, tehát nem vész el köny- nyen, nem rongálja a berendezéseket. Kis mennyiségben is jól érezhető, és egyáltalán nem mérgező. Kedvező a fagyás és a forráspontja is. S végül, de nem utolsó sorban, az sem elhanyagolható tény, hogy a THT itthon is előállítható. A THT használata kétségtelenül jobban véd az alattomos veszélytől, mint a merkaptán. Ám teljes biztonságról így sem lehet szó. A THT-t nem mi fedeztük fel, egyes nyugati országokban már használják. Nálunk, a felhasználó a siófoki Kőolajvezeték Vállalat megrendelésére, a veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet vizsgálta a THT-t, összehasonlítva azt a merkaptánnal. Az anyag hazai, nagyüzemi előállításával a Péti Nitrogénművek foglalkozik — magyar szabadalom alapján. A kísérletek még nem fejeződtek be teljesen, de máris nagy az érdeklődés a THT iránt: csehszlovák és szovjet szakemberek kifejezték, szeretnék a nálunk vásárolt tetrahidrotiofénnel szagosíta- ni a gázt. Szegedi Nándor Megkezdődött a II. marketing-konferencia A marketingnek az új magyar gazdaságirányítási rendszerben elfoglalt helyéről tartott előadással dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter hétfőn délelőtt a Technika Házában megnyitotta a MTESZ Központi Ipargazdasági Bizottságának II. marketing-konferenciáját. Utalt arra, hogy az új mechanizmus elveinek megfelelően a döntési jogkörök jelentős része a kormány és a minisztériumok hatásköréből a vállalatok és a tanácsok hatáskörébe került át. A központi szervek csak a legdöntőbb kérdéseket, a legfőbb arányokat, a fejlesztés irányait határozzák meg, s a központilag meghatározott feltételek és a szabályozott piaci hatások figyelembe vételével a vállalatok önállóan döntenek tevékény- ségükről. Ehhez folyamatosan ismerniük kell többek között a belső és a külső piacok helyzetét, az áralakulást, a konkrét árakat, a kereskedelempolitikai irányelveket, a hatósági intézkedéseket, termékeik szereplését a hazai és a külföldi piacokon stb, A Papa sem régen kapta meg a „Szakszervezeti munkáért” kitüntetés aranyfokozatát. Ezt is együtt ünnepelte meg a három generáció, hiszen ezt is a szakszervezeti mozgalom régi, hűséges harcosának és vezetőiének adományozták. Nem kis elismerés ez, és a nagy családban sorban már a második. A Papa most is területi bizottságon dolgozik, és az életét Otthon és mindenütt S okan vannak, akik becsületüket, a személyüket övező tiszteletet nem különleges tettekkel érdemelték ki, hanem mindennapi munkájukkal, s magatartásuk egyértelműségével. Nincs két vagy több arcuk. Ügy beszélnek, ahogyan élnek, úgy élnek, ahogyan hitük, meggyőződésük diktálja. Nincs „hivatalos” meg „magán” álláspontjuk, véleményük, s odahaza, vagy barátok előtt sem viselkednek, beszélnek másként, mint a. munkahelyen, a nagyobb nyilvánosság előtt. Egyetlen igazi arcukat mutatják mindenkinek. Sok az ilyen egyszerű közkatonája a társadalomnak, akik egész életükkel vallanak hitükről, meggyőződésükről, elkötelezettségükről, arról, hogy: kommunisták! Az eszme hű katonájának lenni önként vállalt kötelezettség. S mert az. önszántunkból magunkra vett több, nem ismerhet megkülönböztetést. Olyasféle — elvtelen — rangsort: munkahelyen, gyűléseken eleget teszek a párttagsággal járó kötelezettségeknek, ám mint magánember, mint a család, a baráti kör egyik tagja már nem. Jogos, mert természetes a kérdés: kommunista-e az, aki hitét, meggyőződését éppen legszűkebb környezetében, legközelebbi hozzátartozói előtt nem képviseli? Hiszen valamilyen módon minden család politizál! Akár a televízióban láttákat, az újságban olvasottakat, vagy a munkahelyen történteket, vitatják, akár a másoktól hallottakat adják tovább, így vagy úgy állást foglalnak. S éppen annak állásfoglalása maradna el, akinek ez maga vállalta kötelessége? Egyik-másik helyen nagyon ritkán beszélgetnek arról a pártszervezetben, hogy a kommunistának odahaza, a családon belül is vannak pártfeladatai, politikai teendői. Hiszen miként teremthetne más úton erkölcsi alapot ahhoz, hogy munkahelyén vitatkozzon, neveljen, mint az „első lépcsővel”, a családon belüli politikai tevékenységgel? S igaz a kérdés fordítottja is. Vajon hisz- nek-e meggyőződése, világnézete szilárdságában, őszinteségében hozzátartozói, ha azt látják, tapasztalják, hogy mint munkaköpenyt teszi le magáról, s nélkülük érkezik haza? Sajnos, akad példa arra, hogy a párt tagjai szőkébb környezetükben az eszme rossz katonáinak bizonyulnak. Nem is az olyan kirívó esetekre gondolunk, amikor maga a párttag támaszt ellenérzést másokban viselkedésével, hanem a legtöbbször homályban maradó esetekre, eseményekre. A gyerek naiv nyugatimádatára, s annak megnyilatkozásaira. A feleség túlzó általánosítására, mert történetesen sok ve- sződéssel járt egy-egy hivatalos ügy elintézése. A nagymama vagy a nagypapa válasz nélkül hagyott „bezzeg a mi időnkben” kezdetű, s a múltat nagyon is megszépítő véleményére, Mindarra, ami a családon belül napról napra szóba kerül, beszédtéma, s ami igényelné az okos, tapintatos közbeavatkozást, a türelmes vitát, a szilárd ellenkezést, az érvek felsorakoztatását. Arra biztatnánk, hogy a pártszervezetek régi, s rosszemlékű módszereket elevenítsenek fel? Ne tiszteljék a magánéletet? A két véglet, a magánéletbe való megengedhetetlen beavatkozás, valamint a teljes figyelmen kívül hagyás között azért van még néhány, elérhető, betartható állomás. Vajon igazságtalanságként hatna, ha szá- monkérnék a párttagtól, mégpedig a taggyűlés nyilvánossága előtt, hogy miként kerülhetett fia a galeribe, s randalírozhatott hónapokon át? Vajon a magánéletbe való alaptalan beavatkozás lenne-e az, ha megkérdeznék, miért éppen egy párttag felesége az egyik legszorgalmasabb templombajáró? S egyáltalán: miért lenne bármiféle rossz meliékíze annak, ha az azonos elvet vallók közössége nem hunyna szemet tagjai „kapun kívüli”, otthoni ténykedése felett sem? Eszmei szilárdság s következetesség mellett persze nagy tapintat, pedagógiai érzék is kell ahhoz, hogy egy-egy közösség e feladatának is megfeleljen. Sokat tehetnek a legkisebb kommunista közösségek, a pártcsoportok ennek érdekében. Könnyebben esik itt az őszinte szó, hiszen egymást jól ismerő emberek vannak együtt, s ha nem takarnak, hallgatnak el semmit a többiek előtt, a tanács, a segítség, az útbaigazító szó is hamar megszülethet. Helyes és szükséges cselekedet, ha időről időre a pártszervezet vezetősége napirendre tűzi a kérdést, s taggyűlésen is beszélnek róla. Ha kell konkrét esetek alapján, ha elegendő az is, akkor csupán elvi, eszmei síkon, a kommunisták írott és íratlan feladataként. Apró, de hasznos lehetőségek sora kínálkozik segítőként. A brigádok családtagokkal együtt tartott összejövetelei éppúgy, mint az üzem i pszichológusának e témába | vágó előadása. Mindehhez | azonban elsősorban az k^Jl, t hogy egyáltalán ráterelőd- | jék a figyelem a párt po- | litikai munka e területére, í hogy a közvetlen kömye- t zetük, a családok se ma- 1 radjanak ki a kommunisták g mindennapi tevékenységé- | nek hatósugarából. |
