Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-05 / 282. szám

X9S9. december 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Minisstertanáen ülése (Folytatás az 1. oldalról} szamproblémákkal küzd. A jelentés szerint » vasutasok többsége szór* galmasan és fegyelmezet­ten dolgozik, s vállalja a nehezebb körülményeket. A kormány a jelentést el­fogadta. és határozatokat ho­zott a vasúti dolgozók mun­kakörülményeinek. szociális helyzetének javítására, a bel­ső béraránytalanságok meg­szüntetésére, az oktatás és továbbképzés fejlesztésére, az irányító és ellenőrző munka javítására. A közlekedés- és postaügyi miniszter a vasút műszaki helyzetéről tett jelenést a kormánynak. A beszámoló megállapítja: Magyaroszágoo a vasúti közlekedés nagyobb arányú korszerűsítése az 1960-as évek elején indult meg. A rekonstrukció és a műszaki fejlesztés jelentős eredményei ellenére a követ­kező öt-tíz évben még min­dig számolni kelj nehézsé­gekkel. A vasút moderoizá- lása hosszabb időt igényel, s ezért a régi és az új tech­nikát vegyesen kell alkal­mazni. A gépesítés és az automatizálás a szakképzett­ség fokozását és a fegyelem erősítését kívánja a vasút dolgozóitól; ugyanakkor to­vább kell javítani munkafel­tételeiket és szociális ellátá­sukat A Minisztertanács a jelentést elfogadta. A Minisztertanács tanács- szervek osztályának vezetője beszámolt azoknak a javasla­toknak felülvizsgálatáról, amelyeket a megyei szintű tau, nácsok végrehajtó bizottságai tettek az államigazgatási el­járás egyszerűsítésére. A kor­mány ugyanis ez év február­jában határozatot hozott az ügyintézés egyszerűsítésére, decentralizálására és a taná­csok ezzel kapcsolatban az államigazgatás valmennyi ágazatára vonatkozó elképze­léseket dolgoztak ki. A jelentés megállapítja, hogy mintegy 350, a minisz­tériumok által is elfogadott javaslatnak csaknem a féLe már megvalósult. A községi tanácsok intézik már a gyámhatósági, a közületi elhelyezési, az építések engedélyezési, a szociális segélyezési ügyek egy részét. A nagyközségek létrehozásá­val mintegy 110 fajta ható­sági ügyet döntenek el hely­ben, s ezzel a nagyközségek hatásköre erősen megközelíti a városi tanácsokét. A minisztériumok és az or­szágos hatáskörű szervek szintén számos oljran intézke­dést hoztak, amelyeknek kö­vetkeztében nőtt a tanácsok önállósága, mindezek ered­ményeképpen egyszerűsödött, csökkent az adminisztráció és javult az ügyintézés, szín­vonala. A kormány a jelen­tést elfogadta* A nehézipari miniszter je­lentést tett a Zobák-aknában bekövetkezett bányaszeren­csétlenségről és az eddig megtett intézkedésekről. A kormány a jelentést tudomá­sul vette, majd egyéb ügye­ket tárgyalt Megint fel­készültünk ... Néhány évvel ezelőtt még őssznemzeti álmél- kodás fogadta volna ezt a mostani korán és ve­hemensen beköszöntött telet Az utóbbi időben azonban már lassan megváltozik a sajtó hangja is, hozzászokunk, hogy télen hideg, nyá­ron meleg van. Csupán a KPM Közúti Igazgatósá­gán nem változnak, Ök ugyanúgy mint eddig, szeptember végén, vagy október elején nyilatkoz­nak, hogy semmi vész nem lesz az utakon, mert kellőképpen felkészültek, a tél fogadására. Bosszankodtam is ked­den este a televízió ha­vas riportján, mert az egyik dunántúli megye _ nem emlékszem pon­tosan, hogy fő- vagy mellékútvonala mellett még a hófogo rőzsefolto- kat sem rakták széjjel. Nem volt idejük — mondta a riporter. Va­jon mikor akarták elhe­lyezni a hófogókat? A karácsony előtti szabad szombaton? ☆ Só- Igen, sóból van elég. A lapátokkal és a söprűkkel azonban baj van. Nincs belőlük ele­gendő. A szolnoki járdák latyakjában tappogó em­ber legalább is nem tud másra gondolni Leesett » hó, a háztulajdonosok és a házmesterek vasta­gon szórták rá a sót, amitől az szépen vizes péppé változott. A sós latyak ráadásul a cipők felsőrészét is megtámad­ja, tehát nemcsak a gép­kocsik, hanem a gyalo­gosok „karosszériáját” is rongálja. S nincs lapát, vagy söprű, amellyel a járdákat megtisztítanák tőle. Vagy lapát lenne, csak nincs, aki forgassa? Jó lenne, ha nem kelle­ne a második havazásnál tovább bizonytalanság­ban élnünk.- W — Fogadatlan prókátor Blgon&olkodva ballagtam Szolno­kon a főutcán. Fí- aveímetlenül lép­tem le a járdáról és haladtam volna át az árkádok alatt, ahová egy ifid ember tricik­lit tolva fordult be. A szél havat kavart, így « Tempós fejét le- tzegve tolta há­romkerekű jár­müvét Én a bá- mész sétáló ez álé léptem. És bár nagy bravúrral el­kerültem at öss­szeütliözést, érez­tem, hogy én vol­tam a hibás, így hát néhány bo­csánatkérő szót rebegtem. Kém igg az egyik, éltes hőigy, aki szemtanúja volt ez esetnek. Azonnal a legma­gasabb hangon kezdett kiabálni az ifjú emberre. — Nem tud vi­gyázni, maga sze­rencsétlent Elütik az embert, mert mennek mint ez állataik... A gyerekképű ifjonc sem hagyta magát. — Az ilyen tna~ gafajtát el sert» lehet ütni. mert olyanok, mini.« •tK etb. ín szégyenkez­ne eltűntem a helyszínről, ők azonban tán még most U veszeked­nek. ha meg nem haltak. Mit „helyesbített" a főmérnök? Javuló munkásvédelem az Építési és Szerelőipari Vállalatnál —• Az idén, még eddig nincs szégy ennivalónk a bi3- tanságtechnikai helyzet ala­kulásért — jegyezte meg az erről folytatott be­szélgetés summázataként Bí­ró Mihály, aki jövőre jubi­lál: huszadik éve foglalko­zik társadalmi megbízatás­ként és hivatalból is a mun­kavédelemmel. Az utóbbi év­tized javarészét az Építési és Szerelőipari Vállalatnál töl­tötte, s innen várja a nyug­díjazást, amely ugyancsak jövőre esedékes, miként az említett jubileum is. A karakteréhez illő sze­rénységre vall az idézett megjegyzés, amely a „jó eredményeket értünk el” fo­galmazásban sem hangzanék kérkedően. Statisztikailag ugyanis a műit évhez képest éppen a felére csökkent a vállalatnál dolgozók balese­teinek száma, és — növek­vő létszám mellett — csak­nem harmadára a gyógyulási idő. S ha ehhez az építőipar­ban kritikusnak számító jú­nius és július hónapok idei hat balesetmentes dekádj át is tekintetbe vesszük: Bíró elvtárs hosszú biztonságtech­nikusi pályafutásának — s együtt-] az Építési és Szere­lőipari Vállalat nyolcs^ázöt- ven fős kollektívájának — ez az esztendeje — úgymond meghozta gyümölcsét. Meghozta annyiban, amennyiben nem fordult elő sem tömeges, sem súlyos (például csonkulásos) baleset az ott dolgozók Igencsak szétszórt, sokfelé „aprózott" munkahelyein. Meghozta annyiban ts, hogy a mind több esetben alkalmazott új technológiák nagyobb ve­szélyforrásainak elhárítására tett erőfeszítések — műszaki intézkedések, oktatás, vizs­gáztatás és más módszerű tudatosítás révén — eredmé­nyesnek bizonyultak. Az a tény, hogy egy-egy bonyolultabb, fokozott biz­tonságtechnikai követelmé­nyekkel járó építési mód al­kalmazását a helyszínen kí­séri figyelemmel szinte az egész műszaki „vezérkar”, hogy egy-egy jelentős új munkafázis előtt újabb ok­tatást tartanak — ha kell, havonta hármat is azonos munkahelyen — a vele kap­csolatos tudnivalókról, ez olyan erőfeszítésekre vall, amelyek nem hiábavalóak. A kétségkívül csökkenő számban előforduló balesetek okainak kivizsgálását, a fe­lelősség megállapítását — mint Dikó Miklós főmérnök elmondta — személyre, be­osztásra való tekintet nélkül végzik. S a felelősségből adódó következményeket is kinek-kinek a7 okok arányá­ban viselnie kell. E téren nem ismerünk pardont, nem vagyunk elnézőek — fűzte hozzá. — Nem „bosszulja-e meg magát’’ ez a szigor a munka­erő megtartásánál? — kér­deztem. — Elvétve talán ige«, de csak egy-egy vándormadár esetében — hangzott » vá­lasz, amelyből a későbbiek­ben kitűnt, hogy észszerű megfontolással a szigort is a megelőzés, az okulás esz­közeként alkalmazzák. Alap- elvük, hogy « krónikus lét­számgondokat csak súlyos­bítja az a munkaidőveszte­ség, ameddig egy-egy dolgo­zót a táppénzes állomány címén nélkülözni kell. Ezért is élnek a lehetőséggel, s a műszakiak rendszeres meg­beszélésein feltárják egy-egy baleset okait, de azt is: hol milyen mulasztást állapított meg baleseti veszélyforrás­ként a biztonságtechnikai szemlebizottság. Ma már nemcsak állami „vonalon” törődnek ennyi gonddal a testi épség meg­óvásával. Munkaterv szerint a vállalat pártvezetősége is értékeli a baleseti helyzet alakulását és megszabja egy további időszak feladatait is. Legutóbb ■— alig két hónap­ja — adott szamot ezen a fórumon a főmérnök az el­ért eredményekről. Ez alka­lommal — mintegy a válla­latnál meghonosodott szem­léletből következően — mél­tán „helyesbítette” az írásos jelentésben szereplő munka- védelem kifejezést munkás­védelemre. Magyar István Közlemény a testvéri országok vezetőinek találkozójáról (Folytatás az 1. oldalról) lista Köztársaság államtaná­csának elnöke, Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB végre­hajtó bizottságának és állan­dó elnökségének tagja, a Ro­mán Szocialista Köztársaság minisztertanácsának elnöke, Gheorghe Pana, az RKP KB végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja, a KB titkára, Comeliu Manes- cu, az RKP KB tagja, a Ro­mán Szocialista Köztársaság külügyminisztere; Leonyid Brezsnyev az SZKP KB főtitkára, Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke, Nyiko- laj Podgornij, az SZKP PB tagja, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke, Mihail Szuszlov, az SZKP PB tagja, a KB tit­kára, Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára, Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára, Andrej Gromiko, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere; Gustáv Husák a CSKP KB első titkára, Oldrich Cer- nik, a CSKP KB elnökségé- neg tagja Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kormá­nyának elnöke, Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára. A találkozó résztvevői eszmecserét tartottak a bé­ke és a nemzetközi bizton­ság megerősítésével össze­függő problémák széles kö­réről. Ennek során különös figyelmet szenteltek az európai biztonság biztosítá­sa kérdéseinek. Megelégedésüket fejezték ki, hogy az államok össz­európai tanácskozásának elő­készítésére és megtartására a szocialista országok ál­tal közösen kidolgozott ja­vaslatok széles körű nem­zetközi támogatásra talál­nak. A szocialista országok to­vábbra is kitartóan töreked­nek arra, hogy Európa föld­jén a jószomszédság váltsa fel a feszültséget, hogy a békés együttélés a különböző tár­sadalmi rendszerű európai államok kölcsönös kapcso­latainak egyetemes normá­jává váljék, hogy a népek törekvése a biztonságra és a haladásra tettekben, a vi­lág e térsége lényeges prob­lémáinak megoldásában konkretizálódjék. A találkozón részt vett szocialista országok síkra- szállnak az összes államok közötti kapcsolatok bővíté­séért és fejlesztéséért. Megerősítették álláspont­jukat, amely szerint a béke és biztonság érdekei meg­követelik, hogy valamennyi állam létesítsen egyenjogú kapcsolatot a Német Demok­ratikus Köztársasággal a nemzetközi jog alapján, is­merje el véglegesnek és megváltozhatatlannak a fennálló határokat, köztük az Odera—Neisse határt. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott esz­mecsere során megállapítot­ták: 3 Német Szövetségi Köztársaságban lezajlott vá­lasztások eredménye és az új kormány megalakulása ki­fejezi az NSZK közvélemé­nye egy részében végbement változásokat, továbbá annak a tendenciának elterjedését, a közvélemény e részében, amely az államok közötti együttműködés és kölcsönös megértés realisztikus poli­tikájára irányul. Pozitív moz­zanatként nyugtázták azt, hogy az NSZK aláírta a nuk­leáris fegyver elterjedését megakadályozó szerződést. A találkozó résztvevői egyúttal kifejezték egyöntetű vélemé­nyüket arról, hogy nem sza­bad figyelmen kívül hagyni az NSZK-ban szüntelenül megnyilvánuló veszélyes je­lenségeket és az újnáci erők. aktivizálódását. E jelensé­gekkel szemben meg kell őrizni a józan éberséget Ha az új nyugatnémet kormány megszívleli a történelem ta­nulságait megszabadul a múlt tehertételétől, s az idők szellemének megfelelően cse­lekedve, realisztikus módon közelíti meg azokat a prob­lémákat, amelyek az európai államok közötti kapcsolatok­ban támadt feszültség követ­keztében jöttek létre — ezt a szocialista országok csak­úgy, mint valamennyi béke- szerető nép, csak üdvözöl­nék. A Bolgár Népköztársaság, a a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Román Szocia­lista Köztársaság, a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, ame­lyek nagy jelentőséget tulaj­donítanak annak, hogy a nukleáris fegyver elterjedé­sét megakadályozó szerződés teljes mértékben szolgálja a béke megszilárdításánál: ügyét, síkraszállnak azért, hogv az á'lamok lehető leg­nagyobb számban csatlakoz­zanak e szerződéshez, mie­lőbb ratifikálják, s életbe léptessék azt. A találkozón egyöntetűen megnyilatkozott az a meg­győződés, hogy a tartós és szilárd béke biztosítása vé­gett a fegyverkezési hajsza megszüntetésének, az áltat á- nos és teljes leszerelésnek, így a nukleáris leszerelés«ek útján kell haladni. A szocia­lista országok, amelyek több ízben terjesztettek elő Ilyen jellegű konkrét javaslatokat, felhívnak minden államot; nyilvánítsa ki a gyakorlat­ban is jóakaratát és készsé­gét a tényleges leszerelés megkezdésére. A találkozón részt vett or ­szágok újból megerősítették azt az óhajukat. lio'-r a jö­vőben is konzultáljanak egy­mással a nemzetközi élet legfontosabb problémáiról, a n én ele békéjéért és biztonsá­gáért, így az európai bizton­ságért vívott harcban foly­tatandó közös akciók egyez­tetett végrehajása érdekében. A moszkvai találkozó, amely megerősítette résztve­vői nézeteinek egységét, a barátság, az egyetértés és az elvtársi együttműködés lég­körében ment végbe. Véget kell vetni az agressziónak Vietnamban A szocialista országok párt• és állami vezetői találkozója részvevőinek nyilatkozata A Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Lengyel Népköztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt­ós állami vezetői moszkvai találkozójának részvevői át­tekintették a Vietnamban kialakult helyzet problémá­ját Folytatódik az amerikai imperializmus agresszív há­borúja a vietnami nép el­len. Világszerte, így az Egyesült Államokban is, széles körök millióinak felhá­borodott tiltakozása ellenére az intervenciós csapatok pusztító háborút folytatnak ártatlan vietnami polgárok ellen. Mindössze néhány nappal ezelőtt járta be a vi­lágot annak híre, hogy ame­rikai katonai alakulatok bar­bár módon megöltek több száz fegyvertelen embert My Lai dél-vietnami faluban. A Vietnamban folyó háború nemcsak Délkelet-Ázsia bé­kéjét veszélyezteti, hanem az egész nemzetközi helyzetet is súlyosbítja. És ha a vietna­mi kérdés rendezésére híva­tott párizsi tárgyalásokon mindmáig nem értek el ha­ladást, ha a háború nem szűnt meg, ezért a felelős­ség az Egyesült Államokat terheli. A párizsi tárgyalásokon az amerikai képviselők mind­máig visszautasítják a dél­vietnami ideiglenes koalíciós kormány megalakítása kér­désének megvitatását, jólle­het e kérdés megoldása nél­kül nem lehet haladást elér­ni a vietnami rendezés út­ján. Semmiféle kétség nem fér­het ahhoz: bárminő terveket eszeljenek is ki az agresszo- rok annak reményében, hogy a vietnami háború folytatá­sával sikert érhetnek el —• ezek a tervek eleve kudarc­ra vannak kárhoztatva. A szocialista országoknak a találkozón részt vett párt- és állami vezetői elítélik az Egyesült Államok Imperialis­ta köreinek agresszív poli­tikáját, azt ahogyan az ame­rikai szoldateszka kímélet­lenül leszámol a békés dél­vietnami lakossággal A ta­lálkozó részvevői kijelentik, hogy a testvéri országok —* a proletárnemzetköziség el­Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Foek Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke, Komó­csin Zoltán, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi veiből, a népek békéje, füg­getlensége és szabadsága ügye iránti ragaszkodásból kiindulva — mindaddig, amíg nem ér véget a Viet­nam elleni agresszív háború, továbbra is sokoldalú támo­gatást nyújtanak a vietnami népnek igazságos harcához. A világ mindazon kormá nyalnak, politikai és társa­dalmi szervezetének, ame­lyeknek szívügyük a béke megőrzése, kötelességük tö­möríteni a harci frontot a vietnami nép független és szabad fejlődésére irányuló nemzeti törekvéseinek és el­idegeníthetetlen javának vé­delmében, még jobban fo­kozni a harcoló Vietnam tá­mogatását és a vele vállalt szolidaritást. A vietnami nép igaz ügyért harcol és győzni fog! Bizottság titkára. Erdélyi Ká­roly, «2 MSZMP Köznon'j Bizottságának tagja külügy­miniszterhelyettes, akik részt vettek a szocialista országok párt- és állami vezetőinek moszkvai találkozóján, csü­törtök este haza indultak a Kscwjet fővárosból. Hazafndultak Moszkvából a magyar vezetők i \

Next

/
Thumbnails
Contents