Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296. szám
1963, december 21, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Nincs mit tennünk? SZÁZ ÉVE SZÜLETETT NYISZTOR QYÖRQY S zámtalan újságcikk foglalkozott már azzal, mit jelent a különböző települések fejlődése szempontjából a lakosság társadalmi munkája. Amikor tavaly szeptemberben a megyei pártbizottság a társadalmi munka fogalmának értelmezéséről, a tapasztalatokról és a további feladatokról tárgyalt — sok egyéb fontos megállapítás mellett — azt is kimondta: „a társadalmi aktivitás megnyilvánulásának egyik legnagyobb területe, a községiejleszlés- ben végzett munka”. Ugyanis míg 1965-ben mintegy 88 ezren, addig 1967-ben több mint 126 ezren dolgoztak megyénkben a községfejlesztési tervek valóravál tásán. Nőtt a végzett munkák értéke is: ugyanezen években 18 millióról 26 millióra Ha kon- centrá’tan használtuk volna fel például három év társadalmi munkájának értékét, abból 600 kilométer villanyvagy ugyanennyi vízhálózatot 820 ezer négyzetméter betonjárdát, esetleg 106 iskolai tantermet vagy 21 művelődési házat, netán 410 két- szoba konyhás lakást építhettünk volna. Nos. míg 1967-ig emelkedett a társadalmi munkák értéke, nem mondható ez már az 1968-as esztendőre, de különösen nem az 1969-es év első felére. Erre az időre ugyanis megyénkben meglehetősen visszaesett a községfej'esztésben végzett társadalmi munkák értéke; 1968- ban 22 millió forint értéket teljesített 105 ezer Szolnok megyei lakos, s az idén az év első hat hónapjának eredménye 7,5 millió forint 51 ezer embertől. A csökkenés a résztvevők számában épp úgy, mint a munka értékében egyaránt észrevehető.. Néhány konkrét járási, városi példa is erre: Jászberényben tavaly az egy lakosra jutó érték meghaladta a 27 forintbt, az idén ez a szám nem éri el még az . öt forintot sem. Szolnokon sem jobb a he’yzet: 34 forint volt az 1968-as év záró eredménye, 1969 első félévében 4.46 forint. Török- szentmiklóson 48 forintról 10 forintra, ugyanott a járásban 52,90 forintról 13,80 forintra. a jászberényi járásban 74 forintról 11 forintra és sorolhatnánk tovább. I gaz, az évek első felében általában gyengébbek az eredmények, a társadalmi munkákat is inkább az évek második felében szervezik, de ha ilyen időszakokat vizsgálunk, akkor is gyengének számít mindaz, amit 1969 első felében produká1 tunk. Amikor a közelmúltban dr. Papp Lajos miniszterhelyettes, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője Szolnokon előadást tartott, elmondta, hogy tavaly a társadalmi összefogással végzett munkák országos átlagértéke 65 forint volt egy lakosra vetítve. Szolnok megye átlaga: 50 forint 48 fillér volt Még kirívóbb a helyzet ha a szomszédos Bács megve eredményét nézzük: 93 millió forint értéket dolgoztak, — a megye lakóinak száma 560 ezer. (Csak összehasonlító adatként: Szolnok megyének 441 ezer lakosa van, a végzett társadalmi munka értéke 22 millió 252 ezer forint volt.) S míg az országos átlag a községfejlesztési hozzájárulásnál 210 forint, a mi megyénkben ez 183 forint. Ezé’-, után érdemes megvizsgálni mi az oka a nagy lemaradásnak? B szri uns különböző szintű tanácsok vezetőivel, íme a vélemények? 1968. január 1-től a tanácsoknál megszűntek az Önálló községfejleszbési csoportok, helyettük tervcsoportok alakultak, amelyek már nemcsak a köfa ügyeket intézik. Hozzájuk tartoznak a tanácsi beruházások, sőt a koordinációs feladatok végzése is. Tehát amíg korábban — megyei irányítással ■— évente mintegy 70—80 milliós fejlesztés felhasználásáról határoztak, most ennek az összegnek tízszerese felett kell önállóan dönteni- ök. Tehát a nagy beruházások mellett a községfejlesztési társadalmi munkák végzése háttérbe szorult. A másik ok, hogy nagyon bonyolult a végzett munkák nyilvántartási rendszere. Tö- rökszentmiklóson például a Hunyadi úti általános iskolában társadalmi munkában végezték el a szülők a tantermek festését, mázolását, a parketta, ajtó. ablakzár javítását. Nem jelertettók ezt be a városi tanács illetékeseinek. mert — mint mondták — nem éri meg. Több az adminisztráció, és nekik nincs kedvük órákat kartonok kitöltésével tölteniők. Azzal a véleménnyel is találkoztunk. hogy sokkal egyszerűbb volt a felszabadulás után, meg az azt követő esztendőkben önkéntes, díjmentes munkára toborozni az embereket. Akkor semmink sem volt, könnyű volt munkaterületet találni, Ám azóta minden községben van már villany, lassan a iárda építésnek is a végére élűnk, vízmű, kultúrház is lesz a falvakban. Nehéz újabb olyan feladatokra mozgósítani az embereket, amelynek ők maguk közvetlenül nem látják a hasznát. Volt. aki arra hivatkozott: a társadalmi és tömegszervezetek sem semtenek a munkák szervezésénél ügy. ahogy kellene. Ígérnek és amikor a konkrét munkára kerül a sor. a tanácstag egyedül futkoshat, szervezhet. kérhet, kilincselhet. Mit Ißhetne tenni, hogy megyénk ne kullogjon az utolsók között, amikor a társadalmi munkák végzésének országos számadására kerül sor? Valóban olyan kilátástalan most már a heizet, s valóban nincs már szükség önkéntes segítőkre? Igazán mindenünk van már? Azt hiszem e kérdésekre nem válaszolhatunk igennel. Sok játszótér kellene még a gyerekeknek, park az időseknek, fiataloknak, óvoda a kicsinyeknek. S hány iskolának nincs még politechnikai műhelye — mindezek építésénél bizony sokat segíthetne a lakosság. Aztán utat is kellene építeni, orvosi rendelőket, sporttelepeket. Mindmind egv újabb területe lehet a társadalmi munkáknak. És sainos. még az ivó- vízellátás teljes megoldásáig is sok év van hátra. Ezek csak példák a sokféle lehetőségből. Természetesen a tanácstagok egvedül nem képesek a társadalmi munka szervezésére. A társadalmi és tömegeonn-r?evpí|'i(a]rr( n rY** O Sfufc rületén segíteniük kell. Konkrét feladatokat keli mm mod ad^a [wdwia äd/imlä lajtait éó tbormgjpi Te. NE_VÁRJON AZ UTOLSÓ PILLANATIG szabni — és rendszeresen számonkérni annak teljesítését. Azt is mondhatjuk, legyen kevesebb a terveket megbeszélő értekezletek száma, s több a konkrét munka. Az sem volna rossz megoldás. ha például a tanácsok az intézményekkel, vállalatokkal szocialista szerződést kömének egy-egy feladat elvégzésére: Török- szentmiklóson erre jó példát találtunk most: a gépgyártó ktsz készíti a piactéri elárusító asztalokat, a sportpálya építéséhez szükséges korlátok elkészítésére pedig a gépgyár dolgozói vállai koztak. Ugyanott a BOV egyik szocialista brigádja díjtalanul elvégezte az egyik óvoda bővítésénél a villanyszerelési munkákat. I de tartozik, hogv egyszerűsíteni kell a társadalmi munkás nyilvántartási rendszerét, s ezt megtenni a megyei tanács illetékes osztályának feladata. Megbecsülni a társadalmi munkásokat: példát mutatni a tanácstagoknak a munkák végzésében is; új verseny ér ‘ ékelési rendszert kidolgozni az új helyzetnek megfelelően. Íme van még tennivaló. Ismét csak a párt- bizottsági ülés határozaára hivatkozom, amikor ezeket írom: ,,A társadalmi munka továbbf^j'esztése. az edd gi tapasztalatok helyes megítélését, az új f"la ’átok elismerését, módszereink javítását és hatékonyabbá tételét jelenti”. Varga Viktória Nyisztor György, a magyar munkásmozgalom feledhetetlen alakja, száz évvel ezelőtt, 1869, december 22-ón, nyomorúságban született. Apja és anyja olyan ember volt, „akinek nincs szabad ideje, nincs éjjele, nincs nappala”, mert kora hajnaltól éjfélig szolgálnia kell és „annyi kíméletben sem részesül, mint az uradalom ökrei”. A nagybirtok páriáit az esetek nagy részében családra és nemre való tekintet nélkül hálatták egyetlen helyiségben s „előfordult, hogy tizennégyen laktak olyan lyukban, amelyben két köbméterrel kevesebb volt a levegő, mint a fegyházak magánzárkáiban ...” A mezőgazdaságban foglalkoztatott sommások, részesek és napszámosok élete a gyötrelmes bizonytalanság volt az éhhalál peremén. Többségük, mint családfő, gyakran csupán 4—5 mázsa búzát keresett egy évben. Munkára kényszerült tehát a család minden egyes tagja, asszony és gyermek — a szó szoros értelmében napi egy tányér levesért. Ebből a mélységből emelkedett ki Nyisztor György fokról-fokra. Volt gulyásbojtár, béres, eredel munkás, szeszgyári napszámos, végigkínlódta a mezőgazdasági idénymunka minden válfaját s végre a kubikosokhoz sodródott. Közöttük ismerkedett meg a marxizmussal s attól kezdve soha nem lankadó eréllyel lázongott és lázadt keserű sorsa ellen. De mert minden egyes egyéni tiltakozását kegyetlenül megtorolták, rá kellett jönnie, hogy társak nélkül sohasem érvényesítheti a maga igazát. Harciassága agitátorrá nevelte, olyan férfiúvá, aki sorstársait a kizsákmányolok elleni harcra szervezi. Mindössze 21 éves volt, amikor már arató sztrákj sikeres vezetője. .Tanul és tanít, Szatmárnémetiben társaival megalakítja az SZDP helyi szervezetét, vezetőségi taggá választja a földmunkások szakszervezete, később titkára lesz. Kitűnő szónok, a cikkek egész sorát írja a szocialista lapokban. Következetes marxista és osztályhű harcos, egész életében megtartja kapcsolatát a nincstelen paraszti tömegekkel és bér a hatóságok üldözik — megtörni nem tudják. Egyenesvonalú pályája az első világháború idején sem törik meg, noha a hadigépezet százezrével nyeli el a paraszti származású katonákat. Mindvégig a baloldali szocialistákkal tart. Része van az 1918-as őszirózsás forradalom előkészítésében és 1919. március 21-e után belép a kommunista pártba, illetőleg csatlakozik a leninistákhoz. Ekkor a paraszti tömegek bizalmából földmívelésügyi népbiztos lett belőle. Az alkotásokban oly gazdag 133 nap alatt bámulatos munkabírással dolgozott az addig elnyomott parasztság fölemelkedéséért s azok közé tartozott, akik rájöttek, hogy a parasztság ezeréves perében az első helyes ítélet csakis a földosztás lehet. Felismerésének realizálására azonban már nem volt ideje, mert a külső és belső ellenforradalom megakadályozta terveinek végrehajtását. A népbiztos perben életfogytiglani fegy házra ítélték, de 1921-ben fogolycsere révén a Szovjetunióba került. 1945-ben tért haza és itthon pártmunkát végzett halála napjáig, 1956. január 7-ig. A jelenkorra élete nagy tanulságait hagyta örökül. Mindenekelőtt a marxizmus— leninizmus igazságát. Ezen belül azt a történelmi parancsot, hogy a parasztnak a munkással együtt kell építenie az új világot, a szocializmust. Nyisztor György életútja befejezett egész, mert nemcsak a Szovjetunióban érte meg a kizsákmányo- lók végső bukását, hanem szülőhazájába)!, Magyarországos is. Földes Mihály Fagyszolgálat AKÖV dolgozókkal beszélgettem a minap. Van ezernyi gondjuk, bajuk. Igaz is, nyakukon a tél, a hó, a tengernyi víz, sár — nemcsak Szolnok sáros város, ilyen az egész megye! És az utas türelmetlen — és nem szeret várakozni — igaza ig van. Csakhogy a járatok késnek, hiszen csúsznak, másznak a rossz utakon. Akkumulátorért már jórégen szóltak, a vidéki munkásjáratok vezetői. Mégis, november végén, a zimankóban kapták csak meg. És ugyancsak a vidékiek — mert ők mondták, helyi gépkocsivezetőt nem találtain éppen — panaszkodtak! Jogos a panaszuk, még rendeletszámot is tudtak idézni! Általában négy-öt óra a fagyszolgálat a vidéki falvaikban, ha hajnalban pontosan akarnak kezdeni. Mégis, mégis: két órai fagyszolgálatot fizetnek csak nekik! Nincs sok kedvük „fagyszolgálni”, csak az utasokért, a sok bejáró munkásért érzett aggodalmuk miatt húzzák csörgőre éjjelente többször az órát Igazuk van — csakhogy: ilyen fagyszolgálat közben könnyein befagy a lelkesedés is. És lelkesedésből manapság...? — sóskúti — Támad a tél Ismét viharos erejű szél zúdult az országutakra, a hóvihar számos utat eltorlaszolt. A hóeltakarító gépek teljes erővel dolgoznak. Ez a hómaró a balatoni országúton működik. — (MTI fotó — Kovács Sándor felvétele) Áruház építés a tagok anyagi támogatásával Több mint egymillió forint cólrfsrjegyet jegyeztek Jászapátiban Jászapátiban már hagyományai vannak a szövetkezeti tagok összefogásának. Az ÁFÉSZ igazgatóság kezdeményezésére a tagcik célrészjegyeit jegyeznek — kölcsönt adnak — boltépítésre. 'Az utóbbi években így épült fel két külterületi vegyes élelmiszerbolt és a gázcsere- telep. A tagok nemcsak pénzt kölcsönöznek, társadalmi munkával is segítik az építkezéseket. Sajátjuknak érzik a szövetkezetét, tudják, hogy pénzüket jó helyre teszik, 6 maguknak építenek. Egyhangú állá«fog"alás Ez év tavaszán az ÁFÉSZ igazgatósága ÁBC áruház építését kezdeményezte, A küldöttgyűlés egyhangúan támogatta az igazgatóságot: az anyagi fedezet kiegészítésére ismét a tagság segítségét kérjék, jegyezzen célrészjegyet A főtéren lévő csemege boltot 1961-ben alakították át önkiszolgálóvá. Az alig 50 négyzetméteres eladóterű boltot a H ezer lakosú község rég é,kinőtte”, A havi Volt, aki ISO BartUs Pál. az igazgatóság helyettes vezetője mondja: „Kilencvenhárom tagunk jegyzett célrészjegyet. Általában ezer — tízezer forintot adtak . személyenként. Kilencen nagyobb összeget jegyeztek, akadt olyan tagunk is, aki 150 ezer forintot kölcsönzött”. A szövetkezet vezetői titforgalma 250 ezerről 700 ezer forintra emelkedett A többi kilenc kisebb bolt sem tudja ellensúlyozni a központi csemegebolt szűk kapacitását. Tehát szükségessé vált egy új. korszerű ÁBC áruház felépítése. Az ÁFÉSZ vezetői ehhez kérték a szövetJke- fceti tagok anyagi támogatását. Nem hiába. Alig két hónap alatt több mint egymillió forint gyűlt össze erre a célra létesített egyszámlára. exret adóit kosán kezelik a kölcsönző személyek nevét (Akár az OTP), Egy-két vezető tudja csak, hogy ki mennyi pénzt adott. A tagokkal megállapodást kötöttek, hogy egy- három évre adják-e a felajánlott összeget. Az igazgatóság garantálja a pontos visszafizetést, s 7 százalékos kamatot fizet érte. A terv ellíés»ölt Az új áruház terve elkészült. sőt 1970 január első napjaiban a kivitelezéshez is hozzáfog a Jászsági Egyesült Építőipari KTSZ, Az új létesítmény a főtéren lesz. Az emeleten irodák épülnek és kultúrterem. A földszinten az ABC áruház. Eladótere 220 négyzetméter. Két műszakban 14—16 eladó szolgálja ki a vevőket. Különböző élelmiszereket, háztartási cikkeket árusítanak benne. A szövetkezet vezetői a jelenlegi csemege bolthoz viszonyítva 20—25 százalékos forgalom emelkedéssel számolnak. Az építés költsége 3,2—3,3 millió forint lesz Ehhez kellett a tagság megértő támogatása. A több mint egymilliós kölcsönhöz bankhitelt kért a szövetkezet. Salát fejlesztési alapja évi 700—800 ezer forint. Ebből fizeti vissza a tagok és a bank által nyújtott kölcsönt. — m= t -r
