Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

A Wartburg lázadása CSALFA HOLD Történt több, mint három évvel ezelőtt egy akácillatos tavassá alkonyaikor, hogy a Csemetke házaspár kikönyö­költ lakásuk ablakába és az utcát szemlélte. Este, amikor együtt volt a család, vagyis hazatértek a gyerekek, már­mint az ifjabb Jenő, a so­főr. és az ifjabb Matild, az óvónő. Csemetke közölte atyai elhatározását: — Holnap- előjegyzek egy Wartburgot, mivel édesanyá­toknak ez egyetlen vágya. Amíg a szükséges pénzt ösz- ßzerakjuk, szerényen. kell élnünk, azaz nem vásárolha­tunk francia trevira pólót, nem járhatunk drága mo­ziba és nem vacsorázhatunk babfőzeléket. A család egyhangúan lel­kesedett és lelkesedésük sem­mit sem csökkent a követ­kező három évben. így már a második év közepén, kibé­relték a szemben levő ház­ban megüresedett garázst, azt teljes egészben kicsem- pézték, apránként vásárol­tak az ülésekre teveszőr ta­karókat és nádfonatot és autórádiót, auttóverklillátort, autóhőmérőt és a hirdetések ajánlotta mindenféle tisztító­szert Az Idén májusban végre megkapták az értesítést hogy átvehetik a Wartburgot. If­jabb Jenő készségesen vál­lalkozott a kocsi hazahozásá­ra, mivel szüleinek csupán jogosítványuk volt de gya­korlatuk nem. Csemetke azonban nem bfzía fiára az új kocsit, hanem megkérte egy ismerősét, aki harminc­öt éve volt a taxinál/ A balesetmentes közleke­désért többszörösen kitünter tett sofőr a kocsival zökke­nő nélkül fölment a kissé meredek Spirál utcába és karcolás nélkül beállította a ragyogó garázsba. Másnap szombat volt. Cse- metkéék kitolták a garázs­ból a kocsit és az utcán ala­posan l“mos*ák. megszidoloz- ták, kiporszívózták és elhe­lyezték üléseire a teveszőrö­ket valamint két szakember segítségével beleszerelték a meglevő autómindenféléket Csemetkéék estére ször­nyen fáradtak, és rettene­tesen boldogok voltak. Va­csora után Matildka meg­kérdezte, hova kocsikáznak holnap. Ifjabb Jenő azt Ja­vasolta, menjenek a Bala­tonhoz. — Még mit nem! — pat­tant föl idősb Jenő — ott történnek a balesetek. A fiatalok ezután sorra említették a kiránduló he­lyeket, de a megfontolt szü­lők mind elvetették. így másnap a család, amikor délutánra kiderült az ég. vil­lamoson kirándult, a Mar­gitszigetre. ahol két üveg sört ittak a Wartburg egész­ségére. Hétfő reggel ifjabb Jenő Javasolta, hogy elfuvarozza a családot munkahelyeikre és este sorra értük megy. — És egész nap, hol fog állni a kocsi? Talán majd az utcán? — háborodott rá az anyja. A Csemetke-család tehát továbbra is a reggeli csúcs- forgalomban zsúfolódva bumlizott munkahelyükre. Harmadnap Csemetke meglepte a családot négy színházjeggyel mondván, hogy most már nem kell spórolni. Ifjabb Matildka tapsikolt őrömében. hogy milyen előkelőén fognak vég­re színházba menni, nem kell majd várni az éjszaká­ban a ritka autóbuszra. — Ügy illik, hogy színház után az ember beüljön vala­hova egy pohár italra — mondta Csemetkéné —, megtehetjük, már nem kell spórolnunk. Italosán pedig nem engedek a volán mellé ülni senkit Teltek-múltak a hetek és hiába kívánta a Csemetke család egy emberként üzem­be helyezni a Wartburgot, mindig közbe Jött Valami. Hol az eső veszélyeztette a kocsit hol a tűző napsütés, hal az éjszaka sötétje, hol meg a hajnali pára. Közben azonban törődtek féltett kin­csükkel, fizették érte rend­szeresen a biztosítást, vész­jelző szirénát szereltettek rá lopás ellen és minden szom­bat délután alaposan meg­pucolták. A múlt héten, egy ilyen szombat délutáni nagymosás közepette történt, hogy a kétfelöl serénykedő család kezei közül egyszercsak ki­gurult a Wartburg és a fi­zika törvénye szerint egyre fokozódó sebességgel távozva meg sem állt, amíg a Spi­rál utca alján egy álló te­herautó erre nem kényszerí­tette. Az összetört kocsit elvitte az autómentő, a Csemetke családot az embermentő. Cse­metkéék nél az orvosi vizs­gálat teljes biztonsággal meg­állapította az idegösszerop­panást. az összeroppant ko­csi mellett azonban értetle­nül álltak a szakértők. A fékek Jól fogtak, sót a ke­rekek is alá voltak pöcköl­ve. a motor nem működött. Végül pszichológushoz for­dultak. aki úgy vélekedett, hogy a Wartburg esetében elfojtott ösztönélet elleni az emocionális lázadás aktivi­zálódásáról van szó. Sólyom László Nekem egyre gyanúsabb ez a „jó öreg” Hold1. Annak alapján is, amennyi eddig kiderült róla. Igaza van a közmondásnak: Lakva is­merjük meg egymást. Mert ugye azalatt a pár százezer esztendő alatt, amíg szerelmetes májusi, júniusi stb., stb. éjszakákon felmé­láztunk arra a józan hold­világ képére, éppen szelíd bölcsessége miatt tiszteltük. Szinte hallottuk nyájas ta­nácsét: „Nana, ne olyan he­vesen! Jegyezzétek meg, hogy aki a szenvedélye után- megy, elveszti a fejét’” Szó­val, azt hittük, hogy őke- gyelme hideg, mint a szo­bor. S ugye, csak rá keilett tennie az embernek a lábát, már is lelepleződött a vén farizeus. Armstrongék éppen egy bemutatkozó holdren­gést élvezhettek. Szép kis első ' találkozás! így kellett fogadni az embert, akinek amúgy is voltak azokban az órákban némi zabszemprob­lémái? Rengett a vén tá­nyérképű, tehát tüzes a bel­seje... Annyi hév gyűlt fel benne a földi szerelmesek sóhajától? Aztán meg, hogy nemcsak kihűlt, de poros kőfészek is a Hold — hittük róla, mióta színe és távoli viselkedése alapján a tudomány Is ilyen­nek könyvelte el. S ahogy félfüllel halljuk, az össze- kapirgált talajmintákról úgy saccolja az egyik asztronau­ta, hogy azoknak valamikor közük volt a vízhez. Tehát ismét egy hanyattesés: hátha nem is olyan száraz a mi agg útitársunk még ma sem — mondjuk minden zegzu- gában — mint gondoltuk... Vagy a sok megszemélyesítés ment az agyára, amit annyi­féleképpen dallott, verselt az ember? Hogy tudniillik — „Fürdik a holdvilág az éj tengerében...” — s már attól is nedves lett? Mi fog még kitelni a vén tojásképűtől?!: Ha így ren- geciez, mint Aldrinék észlel­ték, egyszer még az is kite­lik tőle, hogy méregbe gurul és szétrobban. Pont az hiá­nyozna nekünk! Mintha ml nem tudnánk ezt magunk is megcsinálni hidrogénbombá­val — idehaza. Jói nézünk majd ki, mikor a Hold fél- megyényi repeszda rabjai hul­lanak majd ránk, miközben gyanútlanul szerelmeskedünk mondjuk a bokrok alján! Jobb is, hogy most mind » holdbéli talajmintákat, mirfd az esetleges hold! bak­tériumokat karanténba zár­ták. Ha vannak netán oda- fönt mikroorganizmusok, s észrevétlenül belopóztak az űrhajósok ruha- s egyéb ráncaiba, most úgy keli ne­kik! Hadd tudják meg ott a karanténban, milyenek is » földi viszonyok, kifizetődőre az emberrel kikezdeni Is­ten ments, hogy...! De most jut eszembe: hiszen van már nekünk „onnan” szerzett nyavalyánk. A holdkór! Mennyi holdkóros ember közlekedik már a háztetőkön évezredek óta! Csák nem?! ■Csak nem járt már valami­kor a történelem előtt em­ber a Holdon?! Tóth István REPREZENTÁCIÓ — Sajnos a konyak elfogyott igazgató kartárs, de esetleg bejöhetek kombinéban... Gyakori adáshiba Dudor a kugligolyón öreg haverom. Lóg Osz- ' kár úgy ült megszokott presszónkban, mint egy ra­kás szerencsétlenség. Pedig anyagbeszerzőből főmeóssá avandzsált, amióta nem lát­tam. Ezért kellő tisztelettel ereszkedtem le hozzá. Bá- vatagon bámult felém. Ma­gába öntötte kihűlt feke­téjét és az én konyaltomat, felugrott és lemondó legyin­téssel harsogta: „Nincs más hátra, csak a Duna!” Majdnem futva tettük meg az utat. Beugrottunk a belső terembe. Itt végül el­panaszolta, hogy a Déli-Esti Hírharang „írjunk együtt” rovatában megjelent a hőn szeretett cége, a Kugligolyé Gömbölyítő Ktsz. Hogy nem egészen gömbölyű a kugli- golyó. hanem itt-ott dudori. És emiatt Kákáneso Mónika panaszt tett, hogy férje el­vesztette a vasárnapi ebé­det. Ugyanis a kugligolyó nem oda ment, ahova a fér­je küldte. És most mindenki lenézi a Kugligolyó Göm­bölyítő Ktsz-t. És itt jön a baki. Félbe­szakítottam Őszit egy „miért nem írod meg?” költőt kér­déssel, Rám bámult, hősi pózba vágta r „gát és elvi* harzott. A másnapi Hajnali Harsonában megjelent Őszi válasza. A bárom becsület- sértést és öt sajtóvétséget le­számítva egész Jó cikk volt. Még aznap megjelent az Esti-Déli Hírnök „No de Ilyet” hasábjain a válasz. Ez­zel megindult a lavina. Is­mételten nyilatkozott Ká­káneso Mónika, írt a lapok­nak Kis Péter a Kis utcá­ból, Nagy Pista a Nagy ut­cából. A kugligo’yó-gömbö- lyítés közügy lett nálunk. Az érdekeltek kerek és csi­szolt mondatokban a saját igazukat bizonyítgatták for­más levelekben, amelyeket a nyomdászok három mű­szakban szedtek ki, hogy a nagy vita sajtóigényét kielé­gíthessék. Sőt a rádióban még esti mesét is mond-' tak a gverekeknek „Hogy gurítsunk?” címmel. Sok a tekekedvelő, de nincs kugligolyónk. Ami van, az is dudori. És Lóg Oszkárnak azt a balga taná­csot adtam, hogy írja meg. És ő írt. Pedig jobb lett volna, ha raeós létére irt. Mármint dud^m^t. Ba.rba.rft* Miklós Ilyen ez a krónika... BIZTONSÁG John MacDonald skót gaz­dálkodót a hatóságok felszólí­tották, hogy gondoskodjék a birtokát átszelő út közleke­dési biztonságáról. MacDo­nald érdekes módon oldotta meg a problémát: teheneit, amelyek éjszaka jobban sze­retnek az út száraz aszfaltján heverni, mint a nedves fü- vöm. eiől-hátul és két oldalt tányér-nagyságú körökben íoszforeszkáló festékkel má­solta be. CSAK PRECÍZEN! A World Soccer című an­gol lap főszerkesztője, nyil­ván azért, hogy lapjának te­kintélyét és népszerűségét növelje, örökösen arra ösz­tönözte a munkatársakat, hogy mindent a lehető leg­precízebben írjanak meg. Egy szép nap nemrégiben azután azt olvashatta egy sporttudó­sításban: ,JL 83. perc 12. másodper­cében Ken Wagstafí 22 yard és 3 hüvelykről bombázott, de a labda 1 egész egynyol* cad inch-csel elkerülte a kaput’. A tréfáskedvű munkatárs másnap 123 mérföld 23 yard és 8 hüvelyk óránkénti se­bességgel elrepült — a szer­kesztőségből... KOLDUS MILLIOMOS Pascalé Maneino hetven­éves nápolyi koldusról kide­rült, hogy — milliomos. — Méghozzá többszörös. A mi­nap tűz ütött ki abban a kis kunyhóban, amelyben az öreg Pascalé lakott kerek fél évszázada. A kiszivárgó füst a Járókelőket, azok meg a tűzoltókat figyelmeztették — a koldus aludt, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy benn égjen. Bódultam nézett a sisakos férfiakra, akik kivitték a szabadba, aztán gyorsam el­oltották a tüzet A lángok fészkének kere­sése közben elhúzták az egyik sarkot edkerítő ládá­kat. Ott volt a pénz. Kü­lönböző nemzetiségű érmék­ben — Nápolyban mindig sok a turista — és bankje­gyekben, Akadt olyan érc-. Vagy papírpénz, amely már elértéktelenedett de volt olyan is, amelynek névértéke ma a sokszorosát éri. A rendőrség felajánlotta Pascalénak, hogy a tekinté­lyes összeget bankba helyezi el. Az öreg helyeslőén bó­lintott és néhány órával ké­sőbb köszönettel átvette a bankbetétjéről szóló nyug­tát. Most összkomfortos .la­kást keres Nápoly szívében... FIGYELMEZTETÉS Az Egyesült Államokban, ahol legtöbb az autóbaleset, minden elképzelhető eszköz­zel igyekeznek óvatosságra inteni az autóvezetőket. És ezek között akadnak rendkívül mulatságosak is. Például az Arizona állam­beli Tucson egyik főutcáján egy jó magasan elhelyezett táblán ez olvasható: Hí, MAGA MOST NEM AZ OTT ESTET NÉZI) AKADALY Mexico Cityben a napok­ban az utolsó pillanatban el kellett halasztani egy hang­versenyt, amelyre pedig min. dm jegy elkelt. Az ok nem mindennapi: a zenekar va­lamennyi hangszerét közvet­lenül az előadás előtt ellop­ták. MEGGYŐZÉS John Dadson eamdeni lel­kipásztor vasárnapi szentbe­szédében. megható példákkal Igyekezett lebeszélni hívőit a lopásról. Egy kivételével va­lamennyit meggyőzte. Az az egy ugyanis ellopta a szentatya templom előtt veszteglő gépkocsiját. I ÉJJELI LÁTOGATÓK Egy angliai egyetemi leány­otthonba éjszaka rendőrök törtek be. benyitottak a szo­bákba. zseblámpájukkal be­világítottak. Bejelentés érke­zett ugyanis telefonon, hogy u épület tetején egy férfi mászik. Az illetőt nem sike­rült elcsípniük a kivonult rendőröknek, ellenben hu- KOítkilcnc fiatalembert talál­tak » szobákban...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents