Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
Vadászaton FOGORVOSNÁL (Képek szöveg nélkül) (A Polish Weekly karikatúrái) Ülök. Nemcsak azért, mert fogászati hónap volt Egyébként is itt lennék. De kivártam, hogy mégis beleessek a divatba. Még javítom is a statisztikát. Ülük, és a szívem valahol a térdem tájékán. No azért eszembe jut az is, hogy igaza volt az apámnak, meg anyukámnak is nrr 'tónéninek is. meg a tó...,j pacsinak is, meg a jó ég tudja, hogy kinek, hogy többet kell törődni azzal a vacak harminc- kettővel. Igaza van a reklámnak: Naponta háromszor mosson fogat! Háromszor? Világos! Háromszor. Egyszer reggel, egyszer este. Ez kettő. A harmadikat: ez ami kérdéses, Mossuk mondjuk éjszaka, 12-kor. Hm! Nem jó. Fel kell kelni. Inkább a fogam, mint az álmom. Legyen akkor ebéd után? Ahá! Ez már jobban néz ki. Mi is ennek a feltétele? Megvan! Az ipar gyártson olyan aranyos kis tarsolyokat, amibe a fogkefét magával hurcolhatná az ember, meg a krémet. Ne olyan legyen, mint a mostani, mivel ez eléggé randa Lehet gyöngyház berakásos, lehet ezüstből, a tehetősebbeknek még nemesebb fémből. Ezt mindenki magánál merné hordani. Persze van jobb megoldás is: Az éttermekben, mivel az otthon étkezők házilag is megoldhatják, — legyen egy nagy doboz, abban (különböző színekben) eldobható fogkefe, meg egy nagy tubus (Amodent — mivel azt szeretem) fogkrém. Namost a kedves vendég megmosná a fogát, a kefét meg elhajítaná. Ugye nem is rossz megoldás. Csak egy kis hibája van. hát hogy merek én ilyesmire gondolni, mikor a legtöbb vendéglátó egységben még törülköző sincs, ha meg van, akikor inkább a halál! ...Kérem a következőt! — csinos is, fekete is, éppen a zsánerom Ahogy így elnézem a nőt, arra gondolok, hogy az én fogamnank már nem lesz kefe. se ilyen, sem pedig olyan. Ügy kihúzzák mint a pinty. . Teljes elhidegülós — De fiacskám, hiszen ez már az ötödik este... Jurij Nyikolszkij i Helytelen igehasználat A barátom húsz nyelvet beszélt, én meg tizenötöt. Egyszer nála üldögéltünk, teát iszogattunk. Néztem a barátom feleséf aki az asztalról szedte le a feleslegessé vált edényeket, — s aki anyanyelvén kívül egyetlen nyelvet sem ismer. — Tudod, micsoda nő volt? Valóságos álom! — kiáltott fel a barátom japánul. — Igazi szőke baba, és a szemei. Az alakja csinos, tartása, járása kellemes — egészítette ki franciául. — Na és mi történt? — kérdeztem hindu nyelven. — Meghívtam egy étterembe — folytatta arabul. — Ittunk, kacarásztunk, táncoltunk, enyelegtünk, — hadarta barátom olaszul. Aztán hazakísértem. — Kedvesem, a kalandjaidról áradozhatnál máskor is! — szólt a felesége. Nekem a torkomon akadt a falat, a poharat feldöntöttem. — Miféle kalandokról beszélsz? — Az olasz nyelvben előforduló helytelen 'ige- használatrói folytattunk eszmecserét... — morogta barátom, s a kedvző pillanatban azt súgta nekem, a zulu nyelv egyik dialektusában: — Csak az anyanyelvén tud és mégis mindent megértett. — Ez az éles felfogóképesség! — kiáltottam fel törökül. — A helytelen igehasználat a férjem gyengéje, — mondta a háziasszony felém fordulva. — Amikor erről beszél, a szeme mindig, titokzatos fénnyel csillog. Fordította: Sigér Imre Árnyék A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 455. csípés úkas Szemjon Komisszarenko: VISSZATÉRÉS Emlékmű avatás — Világéletében szerette a pezsgőt.. a világ Humorából A műhelyünk Igencsak a? elsők között lenne, ha nem lenne ez a Fufajkin... Mindenkit átver. Késik a munkából. Közepes átlagban húsz percet, ~.— Olyan messzi lakom, — magyarázkodik. — Csupán egy trolibusszal tizenhárom megállót megyek, nem is számolva a két feltételes megállót! Aztán még gyalog is...- El tudják képzelni? — Tudja mit, Fufajkin, — javasolta neki egyszer a műhelyfőnök. — Kezdje egy órával később a munkát. Kivételesen megengedem. — Rendben? És egy órával később — magától értetődik ■— fejezi be! Fufajkin egy órával később kezdett járni. Mégis elkésett. Közepes átlagban húsz percet... — Csupán egy trolibusz- szál tizenhárom megállót megyek, nem számolva a két feltételeset! Aztán még gyalog is... — Jöjjön két órával ké- ’ sőbb! — harsogta a műhely- főnök, aztán sokkal csendesebben hozzátette: — két órával később megy haza... Fufajkin hamarosan valóban kevesebbet késett el, aztán még kevesebbet, mikor már három órával később kezdett. — Majdnem, rendben vagyunk, — mondta Fufajkin. _ Most már meg is álihat- nánk, Sztyepán Sztyepamo- vics... — Non, nem, — tiltakozott a műhelyfőnök, — nem állunk meg az elért eredménynél, a teljes rendig folytatjuk a dolgot! S valamiféle játékszenvedéllyel még a módszeri; is közölte Fufajkinnal: — Négy órával később! — öttel! — Hattal! — Héttel! — Már megbocsásson! — lepődött meg a szakszervezeti titkár. — Hisz’ -teljesen a második műszakba passzolta át?! — Ez a nagyszerű! — rikkantotta a műhelyfőnök. — Csak vesződjön vele most a délutáni váltás. Egy idő múlva, egy alkalommal Fufajkin ismét megjelent... — Miféle szellő sodorta ide? — kérdezte izgatottan a műhelyfőnek. — Csak a hegyek nem találkoznak egymással, de ember az emberrel, — csak úgy, egyszerűen — válaszolta Fufajkin. — Szóval, először a délutáni műszak passzolt át az éjszakai váltásnak, az éjszakai meg, Styepán Sztyepanovics, megint csak maguknak... Molnár Sándor fordítása PRECÍZ VÁLASZ A fiatal írót feleségével együtt meghívták egy előkelő estélyre. Az asszonyka közfigyelem tárgya volt, a férfiak egymás kezéből kapkodták — mind táncolni akartak vele. — Elbűvölő asszony, — mondta a házigazda, — a ruhája valóságos költemény. — Nem egy költemény, —- válaszolt a fiatal író, — hanem 16, továbbá 5 rövid novella és 3 kroki. JÖ ELOSZTÁS-— Az öné_ ez a kocsi? —■ Részbein, — Ezt hogy értsem? — Ha a kocsi tiszta és a motor rendben van, a feleségem használja. Ha valahol házibuli van, a lányom megy él vele. Futballmeccsre a fiam viszi el. — És mikor öné az autó? — Ha szervizbe kell vinni. JÓ LESZ VIGYÁZNI! Egy harcias New York-i hölgy, akit rablótámadás ért, védekezésül leharapta támadója kisujjának hegyét. A rendőrség a leharapott ujjvég segítségével azonosíthatta a rabló ujjlenyomatát és le is tartóztatta a vádlott 29 esztendős William Allent. Dile innia
