Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. november 15. i Tegnap est! helyEdtkép a külpolitikában Két közérdeklődésre számító esemény miatt került az Egyesült Államok pénteken a világsajtó első oldalára. Az egyik a második Hold-repülés, az Apollo—12 indulása. A másik az — ugyancsak második — moratórium-napok, azaz a vietnami háború befejezéséért folyó többnapos tömeg­demonstráció. „Nagy a kontraszt aközött az új Hold-beli kísérlet kö­zött, amelybe most kezdenek az amerikaiak és aközött a ko­mor légkör között, amelybe a vietnami kaland nyilvánvaló, kudarca következtében az egész ország belekerült” — írja ezzel kapcsolatos pénteki vezércikkében a párizsi Les Echos című lap, hozzáfűzve: „Éppen abban a pillanatban, amikor három újabb űrhajós készül leszállni a Holdra, milliók fog­nak újból felvonulni az amerikai nagyvárosok utcáin, s ezek a tüntetések jelképezni fogják a világ lehatalmasabb or­szágának a vereségét. Az ország úrrá tudott lenni az űr­tudományon, de nem tudott győzni a gerillaharc ellen.” A közismerten jobboldali s a nagytőkés érdekeket védő ugyancsak párizsi Figaro New York-i tudósítója pedig azt jelentette pénteken, hogy Averall Harriman juttatta kifeje­zésre a közvélemény uralkodó irányzatát ezen szavaival: „Amit ma a nagy, hallgató többség követel, az a béke Viet­namban!” Érdekes, hogy a nép, a dolgozó lakosság legkü­lönbözőbb rétegei mellett most már gazdag üzletemberek vál­lalati elnökök egy csoportja is csatlakozott a moratórium­Az Apollo—12 személyzete a kilövőhelyen (bálról jobb­ra): Charles Conrad (parancsnok), Richard F. Gordon és Alan L. Beam űrhajósok. (Telefoto — AP—MTI—KS)' napokhoz, s „nemzeti tragédiának” minősítette a vietnami háború folytatását. Washingtonban pedig gyertyafényt tartva, véget nem érő menetben vonultak végig, az arlingtoni katonai temető­ből elindulva, a béke hívei. Minden felvonuló egy táblát visz, rajta a háború egy amerikai halottjának neve. A nevet — negyvenezer nevet visz a négyórás menet! — a Fehér Ház közelébe érve hangosan kiáltják is, a felvonulás végcéljánál, a törvényhozás épületénél pedig a névtáblát jelképes ko­porsóba helyezik. „Mellékhadszintér” bár, de érdekes fejlemény, hogy a Fülöp-szigetek külügyminisztere kijelentette: kivonják az ország 1500 főnyi „polgári akció-csoportját” Dél-Vietnamból. A miniszter ugyan továbbra is biztosította a Fülöp-szigetek támogatásáról az USA-t, vietnami „elkötelezettségét” illetően, ám a szavaknál érdekesebb a tett. Érdekesek a nap közel-keleti hírei is.1 Líbiában lépésről- lépésre halad előre a demokratikus fejlődés. A trónfosztott Idrisz király (a világ egyik leggazdagabb embere) volt palo­tájában, mint közölték, tüdőbeteg kórházat, egy másik hajda­ni királyi rezidencián gyermekkórházat létesítenek. Rende­letet adtak ki valamennyi külföldi tulajdonban lévő bank államosításáról is, London pedig eleget tett a líbiai felszólí­tásnak: készségét nyilvánította tárgyalásokra a líbiai brit támaszpontok felszámolásáról. Grecsko marsai Kubában Grecsko marsall szovjet honvédelmi miniszter foly­tatja hivatalos baráti látoga­tását Kubában. Csütörtökön kíséretével együtt koszorút helyezett el Jósé Marty szabadsá^hős szobránál, — majd látogatást tett Raul Castronál, a kubai forradal­mi fegyveres erők miniszte­rénél és megbeszélést folyta­tott vele. Ezt követően Grecsko mar­sall Raul Castro társaságában látogatást tett két kubai ka­tonaiskolában és tanulmá­nyozta, hogyan folyik a ku­bai forradalmi fegyveres erők tisztjeinek kiképzése. A két miniszter látogatást tett egy repülő-alakulatnál is. A szovjet honvédelmi mi­niszter érdeklődéssel szemlél­te, milyen gyorsan és kifo­gástalanul emelkedtek a le­vegőbe a parancs elhangzása után két kubai vadászgép piló­tái. Grecsko marsall megte­kintette h repülőalakulat mú­zeumát is, amelynek egyik érdekessége egy B—26 min­tájú régi amerikai gyártmá­nyú vadászgép. Ezt a gépet még az Egyesült Államok szállította Batista diktátor­nak. Politikai sztrájk Japánban Japán történetének legna­gyobb politikai sztrájkja zaj­lott le csütörtökön a sziget- országban — és pénteken folytatódtak a tüntetések — Szato miniszterelnök hétfőn kezdődő Egyesült Államok­beli látogatása ellen. A rendőrség 325 diákot, — köztük 29 lányt tartóztatott le az ország különböző váro­saiban, amikor országszerte — hivatalos adatok szerint 838 000 ember lépett sztrájk­ba, Számos városban leállt a közlekedés, a kikötőkben be­szüntették a munkát a dokk­munkások, számos helyen be­zártak a hivatalok, sokhe­lyütt megszűnt a tanítás az iskolákban. A _ letartóztatásokra akkor került sor, :— amikor egyes diákcsoportok valóságos ge­rilla-akciókat hajtottak végre a fővárosban és más váro­sokban, benzinbombákat do­báltak és megbénították a közlekedést. Okinawa szige­tén, az amerikai támaszpont előtt összecsapásra került sor a tüntető tömeg és a rendőr­ség között. A SZOLIDARITÁS EREJE MÉG emlékezetes an­nak a haragnak és meg­döbbenésnek a hulláma, amelyet Nixon közelmúlt­ban elhangzott. cinikus, gyűlölködő kijelentése vi­lágszerte kiváltott: az amerikai kormány nem hagyja magát befolyásolni a vietnami kérdés békés rendezését követelő tünte­tésektől és tömegmozgal­maktól. Válaszul ma, no­vember 15-én minden ed­diginél nagyobb nemzetkö­zi méretű választ kap a Fehér Ház: a stockholmi Vietnam-konferencia felhí­vására valamennyi konti­nensen megrendezik a vi­lág szolidaritás napját Vi­etnamért A szolidaritás naoján ha­talmas erővel feleződik ki a földkerekség békeszerető népeinek az a követelése, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg haladékta­lanul és feltétel nélkül azt a bűnös háborút, amelyet a nemzetközi kapcsolatok és a jog minden normájá­nak sárbatiprásával évek óta folvtat a vietnami nép e'len. Távoznék Vietnam­ból csatlóséival egv'itt, mert jelenléte a vietna­mi nép alapvető nemzeti jogainak, függetlenségének, területi szuverén.itásának szüntelen megsértését je­lenti, s ha annyi bűn el­követése után egyáltalán lehetséges jóvátétel, akkor annak első lépése az ag­resszió azonnali megszün­tetése kell, hogy legyen. Ezt követelik a mai na­pon felvonuló tömegek, Amerikában éppen úgy, mint a világ más országai­ban. S ezt a követelést ta­lán éppen az Egyesült Ál­lamokban, azon a demonst­ráción fejezik ki a legdrá­maibb erővel, amelyben negyvenezer békeharcos negyvenezer olyan ameri­kai katonának a nevével vonul fel. aki Vietnamban vesztette életét. Az agrész- szió megszüntetését köve­teljük mi, a Magyar Nép- köztársaság állampolgárai is, s e követelés jegyében rendezzük meg a szolida­ritás napját Budapesten és az ország sok városában, falujában. Félreérthetetle­nül fejezzük ki: a viet­nami néppel vagyunk, min­den támogatást megadunk hősi harcához és elítéljük, megbélyegezzük az ameri­kai agressziót. Vajon merészeli-e Ni­xon a világszolidaritási nap megmozdulásaira is .kije­lenteni, hogy azok „nem befolyásolják” az ameri­kai kormány politikáját? Vajon meri-e tartósan vál­lalni az amerikai elnök azt a súlyos felelősséget, hogy Johnson vietnami háborúja immár teljes egé­szében Nixon háborújává vált? Ma már teljesen világos, hogy azok a manőverek, amelyeket Nixon csapatki­vonásnak szeretne feltün­tetni, a legkisebb mérték­ben sem visznek közelebb a békés megoldáshoz. A Fehér Ház jól tudja, hogy az amerikai csapatok je­lenléte nélkül a nép már régen elsöpörte volna a korrupt, reakciós saigoni rendszert. Azt is tudja, hogy a saigoni bábhadse­reg még ideig-óráig sem tudná megvédeni a Thieu- rezsim és az amerikai mo­nopoltöke dél-vietnami ér­dekeit, ezért a legkevés­bé sem gondol tényleges csapatkivonásokra, a Viet­namból való távozás és a béke rendezése útjainak megnyitására. Helyette bé­keszólamokat hangoztat. A frázisok azonban épp úgy hatástalanok maradnak, mint azok a bárdolatlan szidalmak, amelyekkel egyes amerikai vezetők a békemozgalmak híveit igyekeznek lejáratni. AZ AMERIKAI kor­mánynak számolnia kell azzal, hogy a vietnami kér­désben egyre inkább el­szigetelődik nemcsak Ame­rikában, hanem a nemzet­közi politikában is. A vi­lágszolidaritási napon em­bermilliók hallatják hang­jukat és mondanak •• han­gos nem-et az amerikai,ag­resszióra. és igen-t a viet­nami nép hősi hafcára, győzelmére, a békés rende­Űrhajósok értekezlete Moszkvában Miután elterjedt a híre hogy a kormányzó kongresszus párt vezető testületé kizárta a pártból Indira Gandhit — Indía-szerte rokonszenvtüntclcsek kezdődtek a négy éve miniszterelnök politikusasszony támogatására. Washingtonban, az arlingtoni temetőből elindult a vietnami háború ellen tiltakozók >alál elleni menete”. A felvonulók a táblákon a háború amerikai halottainak nc- viszik. (Telefoto — AP—MTI—KS) Már hagyománnyá vált, hogy a szövet űrhajósok egy- egy sikeres kozmikus kísér­let után ellátogatnak Moszk­vába a Novosztyi sajtóügy­nökség Puskin utcai székha­zába. A Szojuz űrhajóraj kí­sérlete után is folytatódott ez a tradíció, ezúttal azonban kibővített formában: a szer­kesztőségi kerekasztal mellett az újságírókon kívül helyet foglaltak az összes szovjet űrhajósok — Volinov kivé­telével. aki Prágából telefo­non válaszolt a neki feltett kérdésre. A páratlanul reprezentatív űrhaj ós kerekasztal-konfe- rencia első kérdését Satalov- hoz, a Szojuz-űrkötelék pa­rancsnokához intézték azzal kapcsolatban, hogy lehet-e számítani a jövőben az űr­hajóraj létszámának növelé­sére. Satalov a kérdésre igen­nel válaszolt. Figyelembe véve az eddigi tapasztalato­kat, ideértve a földi irányító- j ós megfigyelő-állomásokét is — húzta alá Satalov — arra a következtetésre lehet jutni, hogy a kötelékben résztvevő űrhajók számát növelni lehet. Jeliszejev lélektani kérdést kapott. Első és második űr­repülése keltette benyomá­sait kellett egybevetnie. Az első repülés folyamán sok időt vesznek igénybe az emó­ciók: az ember benyomások hatása alatt áll, élményt gyűjt, közérzetét figyeli. A második repülésnél ez az emócionális tényező nagy­mértékben veszít jelentőségé­ből, a munka termelékenyeb­bé válik és elsőrendű fon­tosságú lesz. A második út során < ívben könnyebb az alkalmazkodás a súlytalan­ság állapotához, maid a le­ereszkedés után a földi vi­szonyokhoz. Gorbatko is lélektani kér­dést boncolgatott. Rámuta­tott: azon az űrhajón, ame­lyen ő is utazott, a kezdeti apróbb nézetkülönbségek után valóban kialakult az egyetértés, § a kozmoszban eltöltött órák számával egye­nes arányban nőtt. A következő interjú-alany: Tyeraskova. Fog-e még re­pülni? Készülnek-e nők koz­mikus útra? Mi van Tyeres- kova dublőzével? — zápo* roztak a kérdések. Valentyi- na Tyeresikova elmondja, hogy jelenleg nem folyik nő közvetlen előkészítése űrkí­sérlet végrehajtására. Ami dublőzét illeti, jelenleg arra készül fel, hogy gondos anya váljék belőle, miután meg­szüli gyermekét. Egyébként a dublőz az űrhajósképző köz­pontban dolgozik, s tagja a női kozmonauta brigádnak. Sanyin egv kérdésre vála­szolva megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a három Szo­juz űrkísérlete folyamán fo­kozott figyelmet szenteltek a kézi vezérlésre, a manővere­zések során nagy egyéni kez­deményezésre nyílt alkalom. Kubászov arra hívta fel a figyelmet, hogy a kozmosz­ban végrehajtandó technoló­giai folyamatok két osztály­ra tagolódnak. A feladatok első osztályának nevezte az „építkezést” a kozmoszban, vaavis az űrhajók összesze­relését. A feladatok második kate­góriájába tartoznak az űr­állomásokkal kapcsolatos ja­vító munkálatok, amelyek — a kozmonauta nézetei szerint — kézi művelettel valósul­nak meg. Jegorov, az űrhajó élettani funkcióit biztosító berendezé­séről szólva kifejtette, hogy ezen a téren elvi jelentőségű változás nem történt. A be­rendezés továbbra is úgy működik, hogy oxigén vegyi forrásául szolgál, miközben elnyeli a széndioxidot. Tyitovhoz, aki tagja az Aviacija I Koszmonavtyika című folyóirat szerkesztő bi­zottságának, az újságírók „kollegális” kérdést intéztek: vajon nem érkezett-e el az ideje annak, hogy a sajtó képviselője helyet foglaljon az űrhajón — mindössze golyóstollal felszerelve, Tyi- tov kiemelte, hogy annak az időszaknak a küszöbén ál­lunk, amikor az űrhajó fe­délzetéről az újság- és tele­vízió-riportokat igazi szak­embernek, újságírónak kell írnia, közvetítenie. A következő kérdések az. Egyesült Államokból vissza- I tért Beregovojhoz és Feok- tyisztovhoz szóltak. Berego- voj amerikai élményeiről be­számolva hangsúlyozta, hogy az ottani űrhajósokkal, akik útján elkísérték, nagyon ha­mar megtalálta a közös nyel­vet. Feoktyisztov elmondotta, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kozmikus kuta­tási programja közös voná­sokat mutat. Mind az Egye­sült Államokban, mind a Szovjetunióban jelentős fi­gyelmet fordítanak az em­berrel végzett űrkísérletekre is. Ugyanakkor a szovjet kozmonauta rámutatott arra, hogy szovjet részről a hang­súlyt az emberrel végzett orbitális repülésekre helye­zik, mivel úgy vélik, hogy ez nyújtja a legkedvezőbb távlatokat az orbitális űrál­lomások kialakítása felé. Befejezésül Volinov Prágá­ból telefonon számolt be ar­ról. hogv milyen lelkesedést keltett Csehszlovákiában az Interkozmosz— 1-nek. a „ba­rátság szpnlnyikjának” fel­bocsátása. ul

Next

/
Thumbnails
Contents