Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-15 / 265. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. november 15. i Tegnap est! helyEdtkép a külpolitikában Két közérdeklődésre számító esemény miatt került az Egyesült Államok pénteken a világsajtó első oldalára. Az egyik a második Hold-repülés, az Apollo—12 indulása. A másik az — ugyancsak második — moratórium-napok, azaz a vietnami háború befejezéséért folyó többnapos tömegdemonstráció. „Nagy a kontraszt aközött az új Hold-beli kísérlet között, amelybe most kezdenek az amerikaiak és aközött a komor légkör között, amelybe a vietnami kaland nyilvánvaló, kudarca következtében az egész ország belekerült” — írja ezzel kapcsolatos pénteki vezércikkében a párizsi Les Echos című lap, hozzáfűzve: „Éppen abban a pillanatban, amikor három újabb űrhajós készül leszállni a Holdra, milliók fognak újból felvonulni az amerikai nagyvárosok utcáin, s ezek a tüntetések jelképezni fogják a világ lehatalmasabb országának a vereségét. Az ország úrrá tudott lenni az űrtudományon, de nem tudott győzni a gerillaharc ellen.” A közismerten jobboldali s a nagytőkés érdekeket védő ugyancsak párizsi Figaro New York-i tudósítója pedig azt jelentette pénteken, hogy Averall Harriman juttatta kifejezésre a közvélemény uralkodó irányzatát ezen szavaival: „Amit ma a nagy, hallgató többség követel, az a béke Vietnamban!” Érdekes, hogy a nép, a dolgozó lakosság legkülönbözőbb rétegei mellett most már gazdag üzletemberek vállalati elnökök egy csoportja is csatlakozott a moratóriumAz Apollo—12 személyzete a kilövőhelyen (bálról jobbra): Charles Conrad (parancsnok), Richard F. Gordon és Alan L. Beam űrhajósok. (Telefoto — AP—MTI—KS)' napokhoz, s „nemzeti tragédiának” minősítette a vietnami háború folytatását. Washingtonban pedig gyertyafényt tartva, véget nem érő menetben vonultak végig, az arlingtoni katonai temetőből elindulva, a béke hívei. Minden felvonuló egy táblát visz, rajta a háború egy amerikai halottjának neve. A nevet — negyvenezer nevet visz a négyórás menet! — a Fehér Ház közelébe érve hangosan kiáltják is, a felvonulás végcéljánál, a törvényhozás épületénél pedig a névtáblát jelképes koporsóba helyezik. „Mellékhadszintér” bár, de érdekes fejlemény, hogy a Fülöp-szigetek külügyminisztere kijelentette: kivonják az ország 1500 főnyi „polgári akció-csoportját” Dél-Vietnamból. A miniszter ugyan továbbra is biztosította a Fülöp-szigetek támogatásáról az USA-t, vietnami „elkötelezettségét” illetően, ám a szavaknál érdekesebb a tett. Érdekesek a nap közel-keleti hírei is.1 Líbiában lépésről- lépésre halad előre a demokratikus fejlődés. A trónfosztott Idrisz király (a világ egyik leggazdagabb embere) volt palotájában, mint közölték, tüdőbeteg kórházat, egy másik hajdani királyi rezidencián gyermekkórházat létesítenek. Rendeletet adtak ki valamennyi külföldi tulajdonban lévő bank államosításáról is, London pedig eleget tett a líbiai felszólításnak: készségét nyilvánította tárgyalásokra a líbiai brit támaszpontok felszámolásáról. Grecsko marsai Kubában Grecsko marsall szovjet honvédelmi miniszter folytatja hivatalos baráti látogatását Kubában. Csütörtökön kíséretével együtt koszorút helyezett el Jósé Marty szabadsá^hős szobránál, — majd látogatást tett Raul Castronál, a kubai forradalmi fegyveres erők miniszterénél és megbeszélést folytatott vele. Ezt követően Grecsko marsall Raul Castro társaságában látogatást tett két kubai katonaiskolában és tanulmányozta, hogyan folyik a kubai forradalmi fegyveres erők tisztjeinek kiképzése. A két miniszter látogatást tett egy repülő-alakulatnál is. A szovjet honvédelmi miniszter érdeklődéssel szemlélte, milyen gyorsan és kifogástalanul emelkedtek a levegőbe a parancs elhangzása után két kubai vadászgép pilótái. Grecsko marsall megtekintette h repülőalakulat múzeumát is, amelynek egyik érdekessége egy B—26 mintájú régi amerikai gyártmányú vadászgép. Ezt a gépet még az Egyesült Államok szállította Batista diktátornak. Politikai sztrájk Japánban Japán történetének legnagyobb politikai sztrájkja zajlott le csütörtökön a sziget- országban — és pénteken folytatódtak a tüntetések — Szato miniszterelnök hétfőn kezdődő Egyesült Államokbeli látogatása ellen. A rendőrség 325 diákot, — köztük 29 lányt tartóztatott le az ország különböző városaiban, amikor országszerte — hivatalos adatok szerint 838 000 ember lépett sztrájkba, Számos városban leállt a közlekedés, a kikötőkben beszüntették a munkát a dokkmunkások, számos helyen bezártak a hivatalok, sokhelyütt megszűnt a tanítás az iskolákban. A _ letartóztatásokra akkor került sor, :— amikor egyes diákcsoportok valóságos gerilla-akciókat hajtottak végre a fővárosban és más városokban, benzinbombákat dobáltak és megbénították a közlekedést. Okinawa szigetén, az amerikai támaszpont előtt összecsapásra került sor a tüntető tömeg és a rendőrség között. A SZOLIDARITÁS EREJE MÉG emlékezetes annak a haragnak és megdöbbenésnek a hulláma, amelyet Nixon közelmúltban elhangzott. cinikus, gyűlölködő kijelentése világszerte kiváltott: az amerikai kormány nem hagyja magát befolyásolni a vietnami kérdés békés rendezését követelő tüntetésektől és tömegmozgalmaktól. Válaszul ma, november 15-én minden eddiginél nagyobb nemzetközi méretű választ kap a Fehér Ház: a stockholmi Vietnam-konferencia felhívására valamennyi kontinensen megrendezik a világ szolidaritás napját Vietnamért A szolidaritás naoján hatalmas erővel feleződik ki a földkerekség békeszerető népeinek az a követelése, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg haladéktalanul és feltétel nélkül azt a bűnös háborút, amelyet a nemzetközi kapcsolatok és a jog minden normájának sárbatiprásával évek óta folvtat a vietnami nép e'len. Távoznék Vietnamból csatlóséival egv'itt, mert jelenléte a vietnami nép alapvető nemzeti jogainak, függetlenségének, területi szuverén.itásának szüntelen megsértését jelenti, s ha annyi bűn elkövetése után egyáltalán lehetséges jóvátétel, akkor annak első lépése az agresszió azonnali megszüntetése kell, hogy legyen. Ezt követelik a mai napon felvonuló tömegek, Amerikában éppen úgy, mint a világ más országaiban. S ezt a követelést talán éppen az Egyesült Államokban, azon a demonstráción fejezik ki a legdrámaibb erővel, amelyben negyvenezer békeharcos negyvenezer olyan amerikai katonának a nevével vonul fel. aki Vietnamban vesztette életét. Az agrész- szió megszüntetését követeljük mi, a Magyar Nép- köztársaság állampolgárai is, s e követelés jegyében rendezzük meg a szolidaritás napját Budapesten és az ország sok városában, falujában. Félreérthetetlenül fejezzük ki: a vietnami néppel vagyunk, minden támogatást megadunk hősi harcához és elítéljük, megbélyegezzük az amerikai agressziót. Vajon merészeli-e Nixon a világszolidaritási nap megmozdulásaira is .kijelenteni, hogy azok „nem befolyásolják” az amerikai kormány politikáját? Vajon meri-e tartósan vállalni az amerikai elnök azt a súlyos felelősséget, hogy Johnson vietnami háborúja immár teljes egészében Nixon háborújává vált? Ma már teljesen világos, hogy azok a manőverek, amelyeket Nixon csapatkivonásnak szeretne feltüntetni, a legkisebb mértékben sem visznek közelebb a békés megoldáshoz. A Fehér Ház jól tudja, hogy az amerikai csapatok jelenléte nélkül a nép már régen elsöpörte volna a korrupt, reakciós saigoni rendszert. Azt is tudja, hogy a saigoni bábhadsereg még ideig-óráig sem tudná megvédeni a Thieu- rezsim és az amerikai monopoltöke dél-vietnami érdekeit, ezért a legkevésbé sem gondol tényleges csapatkivonásokra, a Vietnamból való távozás és a béke rendezése útjainak megnyitására. Helyette békeszólamokat hangoztat. A frázisok azonban épp úgy hatástalanok maradnak, mint azok a bárdolatlan szidalmak, amelyekkel egyes amerikai vezetők a békemozgalmak híveit igyekeznek lejáratni. AZ AMERIKAI kormánynak számolnia kell azzal, hogy a vietnami kérdésben egyre inkább elszigetelődik nemcsak Amerikában, hanem a nemzetközi politikában is. A világszolidaritási napon embermilliók hallatják hangjukat és mondanak •• hangos nem-et az amerikai,agresszióra. és igen-t a vietnami nép hősi hafcára, győzelmére, a békés rendeŰrhajósok értekezlete Moszkvában Miután elterjedt a híre hogy a kormányzó kongresszus párt vezető testületé kizárta a pártból Indira Gandhit — Indía-szerte rokonszenvtüntclcsek kezdődtek a négy éve miniszterelnök politikusasszony támogatására. Washingtonban, az arlingtoni temetőből elindult a vietnami háború ellen tiltakozók >alál elleni menete”. A felvonulók a táblákon a háború amerikai halottainak nc- viszik. (Telefoto — AP—MTI—KS) Már hagyománnyá vált, hogy a szövet űrhajósok egy- egy sikeres kozmikus kísérlet után ellátogatnak Moszkvába a Novosztyi sajtóügynökség Puskin utcai székhazába. A Szojuz űrhajóraj kísérlete után is folytatódott ez a tradíció, ezúttal azonban kibővített formában: a szerkesztőségi kerekasztal mellett az újságírókon kívül helyet foglaltak az összes szovjet űrhajósok — Volinov kivételével. aki Prágából telefonon válaszolt a neki feltett kérdésre. A páratlanul reprezentatív űrhaj ós kerekasztal-konfe- rencia első kérdését Satalov- hoz, a Szojuz-űrkötelék parancsnokához intézték azzal kapcsolatban, hogy lehet-e számítani a jövőben az űrhajóraj létszámának növelésére. Satalov a kérdésre igennel válaszolt. Figyelembe véve az eddigi tapasztalatokat, ideértve a földi irányító- j ós megfigyelő-állomásokét is — húzta alá Satalov — arra a következtetésre lehet jutni, hogy a kötelékben résztvevő űrhajók számát növelni lehet. Jeliszejev lélektani kérdést kapott. Első és második űrrepülése keltette benyomásait kellett egybevetnie. Az első repülés folyamán sok időt vesznek igénybe az emóciók: az ember benyomások hatása alatt áll, élményt gyűjt, közérzetét figyeli. A második repülésnél ez az emócionális tényező nagymértékben veszít jelentőségéből, a munka termelékenyebbé válik és elsőrendű fontosságú lesz. A második út során < ívben könnyebb az alkalmazkodás a súlytalanság állapotához, maid a leereszkedés után a földi viszonyokhoz. Gorbatko is lélektani kérdést boncolgatott. Rámutatott: azon az űrhajón, amelyen ő is utazott, a kezdeti apróbb nézetkülönbségek után valóban kialakult az egyetértés, § a kozmoszban eltöltött órák számával egyenes arányban nőtt. A következő interjú-alany: Tyeraskova. Fog-e még repülni? Készülnek-e nők kozmikus útra? Mi van Tyeres- kova dublőzével? — zápo* roztak a kérdések. Valentyi- na Tyeresikova elmondja, hogy jelenleg nem folyik nő közvetlen előkészítése űrkísérlet végrehajtására. Ami dublőzét illeti, jelenleg arra készül fel, hogy gondos anya váljék belőle, miután megszüli gyermekét. Egyébként a dublőz az űrhajósképző központban dolgozik, s tagja a női kozmonauta brigádnak. Sanyin egv kérdésre válaszolva megelégedéssel állapította meg, hogy a három Szojuz űrkísérlete folyamán fokozott figyelmet szenteltek a kézi vezérlésre, a manőverezések során nagy egyéni kezdeményezésre nyílt alkalom. Kubászov arra hívta fel a figyelmet, hogy a kozmoszban végrehajtandó technológiai folyamatok két osztályra tagolódnak. A feladatok első osztályának nevezte az „építkezést” a kozmoszban, vaavis az űrhajók összeszerelését. A feladatok második kategóriájába tartoznak az űrállomásokkal kapcsolatos javító munkálatok, amelyek — a kozmonauta nézetei szerint — kézi művelettel valósulnak meg. Jegorov, az űrhajó élettani funkcióit biztosító berendezéséről szólva kifejtette, hogy ezen a téren elvi jelentőségű változás nem történt. A berendezés továbbra is úgy működik, hogy oxigén vegyi forrásául szolgál, miközben elnyeli a széndioxidot. Tyitovhoz, aki tagja az Aviacija I Koszmonavtyika című folyóirat szerkesztő bizottságának, az újságírók „kollegális” kérdést intéztek: vajon nem érkezett-e el az ideje annak, hogy a sajtó képviselője helyet foglaljon az űrhajón — mindössze golyóstollal felszerelve, Tyi- tov kiemelte, hogy annak az időszaknak a küszöbén állunk, amikor az űrhajó fedélzetéről az újság- és televízió-riportokat igazi szakembernek, újságírónak kell írnia, közvetítenie. A következő kérdések az. Egyesült Államokból vissza- I tért Beregovojhoz és Feok- tyisztovhoz szóltak. Berego- voj amerikai élményeiről beszámolva hangsúlyozta, hogy az ottani űrhajósokkal, akik útján elkísérték, nagyon hamar megtalálta a közös nyelvet. Feoktyisztov elmondotta, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kozmikus kutatási programja közös vonásokat mutat. Mind az Egyesült Államokban, mind a Szovjetunióban jelentős figyelmet fordítanak az emberrel végzett űrkísérletekre is. Ugyanakkor a szovjet kozmonauta rámutatott arra, hogy szovjet részről a hangsúlyt az emberrel végzett orbitális repülésekre helyezik, mivel úgy vélik, hogy ez nyújtja a legkedvezőbb távlatokat az orbitális űrállomások kialakítása felé. Befejezésül Volinov Prágából telefonon számolt be arról. hogv milyen lelkesedést keltett Csehszlovákiában az Interkozmosz— 1-nek. a „barátság szpnlnyikjának” felbocsátása. ul
