Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-05 / 257. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1069. november 5. Tegnap esti helyzetkép a külpolitikában „Az egyetlen szó, amellyel érzelmeinket jellemezhetjük — a csalódás”. Ez a nyilatkozat Richard Nixon amerikai elnök régen beharangozott, korábban nagyjelentőségűnek feltüntetett, Vietnammal kapcsolatos beszédéről szól, amely magyar idő szerint kedden hajnalban hangzott el. A nyilatkozó pedig korántsem a háborúellenes mozgalom valamelyik vezetője, hanem az elnök pártjának egyik tekintélyes szenátora, Jacob Javíts volt. Ennél tömörebben és jobban aligha lehetne jellemezni azt a reagálást, amelyet az elnök beszéde az Egyesült Államokban és világszerte kiváltott. Washingtontól Párizsig és Űj-Delhitől Rómáig a „csalódás” volt a leggyakoribb szó, amellyel az elnöki beszédet illették. A korábbi és a közelebbi előzmények közismertek. Amerika népe megválasztása után megadta a kért haladékot Nixonnak, aki kortesbeszédeiben azt ígérte, hogy levonja a megfelelő tanulságokat Johnson elnök bukásából és a délkelet-ázsiai kudarc többi aspektusából is. Amikor azonban egyre inkább kitűnt, hogy az elnök a felszínes taktikázások, a fél- és negyed-megoldások cikk-cakkos útját követi, az amerikai és a nemzetközi közvélemény türelme elfogyott. A Fehér Házra óriási nyomás nehezedett. Amerika történetének legnagyobb tömegtüntetése zajlott le és a tiltakozás heves hulláma az utcáról bezúdúlt a törvényhozás, a kongresszus mindkét házába: a capitóliumon, tekintélyes honatyák részéről olyan javaslatok hangzottak el, hogy az elnök rendeljél el azonnali és egyoldalú tűzszünetet Vietnamban. Mindez abból az alapvető és Amerika-szerte is mindinkább hódító felismerésből következett, hogy a háborút a támadónak és nem a megtámadottnak kell befejeznie A vietnami konfliktus egész jellegéből, történetéből és kimeneteléből erkölcsileg, politikailag és katonailag is az következik, hogy a vérontás csak egyetlen módon érhet véget Ügy, ha a tizenhatezer kilométerről érkezett betolakodók hazamennek. Az óriási tömegnyomás hatására Nixon kénytelen volt tenni valamit Azt ígérte, hogy november 3-án beszédet mond, amelyben majd „fontos bejelentések hangzanak el”. Nos, éppen ez az, amivel az elnök adós maradt a világnak, a vietnami népnek és az Egyesült Államok lakosságának: beszéde semmiféle fontos, új elemet nem tartalmazott és ezzel a kiábrándulás olyan viharát támasztotta, amely a saját politikai jövőjére sem marad hatástalan. Ilyen előzmények és a beszéd ilyen beharangozása útán egyszerűen megismételni a „vietnamizálás” fából vaskarikáját, vagyis azt, hogy az amerikaiak csak úgy és olyan arányban vonulnak ki, ahogy a dél-vietnami rezsim hadserege „átveszi” feldatukat — ez még Nixon szempontjából is — óriási hibának tűnik. A moratórium szervezőbizottsága, amely november 13. és 15. között az eddiginél is nagyobb tüntetéseket helyezett kilátásba arra az esetre, „ha az elnök nem adná jószándéka félreérthetetlen tanújelét”, drámai nyilatkozatban jelentette ki: „Nixon mereven elzárkózik az elől, hogy figyelembe vegye az amerikai nép véleményét”. (KS) A Közel-Kelet hírei BEIRUT Busztani tábornok, hadseregfőparancsnok vezetésével hétfőn visszaérkezett Beirut- ba az a libanoni delegáció, amely az egyiptomi fővárosban folytatott sikeres tárgyalásokat az Arafat vezette Palesztinái küldöttséggel. KAIRÖ Vietnam SAIGON A hírügynökségi jelentések szerint kedden hajnalban Dél-Vietnam északi és északnyugati térsége a szabadságharcosok rendkívül heves támadásainak színhelye volt A hírügynökségek a partizánok harci tevékenységét. amely nyugati értékelés szerint az utóbbi két hónapban a leghevesebb volt, ösz- szefüggésbe hozzák ":xan elnök kedd hajnali beszédével. A kambodzsai határ közelében a szabadságharcosok rakétatámadást intéztek egy amerikai támaszpont ellen. A négyórás csatában legalább három amerikai katona életét vesztette, az anyagi kár jelentős. A saigoni amerikai szóvivő közlése szerint Saigontól északra és északnyugatra négy amerikai támaszpontot ért hasonló támadás; csaknem húsz különböző helyen zajlott heves csata az amerikai csapatok és a szabadságharcosok között. U Thant főtitkár a New York-i ENSZ palotában fogadja as Egyesült Államokban tartózkodó szovjet űrhajósokat. A főtitkártól balra Beregovoj vezérőrnagy, jobbra Feok- tyisztov. — (Telefoto — AP—MTI—KS) Dél-Vietnamban továbbra is a hazafias erők kezében van a katonai kezdeményezés. A kambodzsai határ közelében, Bu Prang térségében a szabadságharcosok nyomása miatt az amerikaiak kiürítették a hírhedt Különleges Erők több bázisát. Képünkön: felhalmozott tüzérségi lövedékek a most elhagyott „Annié” nevű bázison. — (Telefoto — Mint már közöltük, a libanoni kormány Busztani tábornok vezette küldöttsége, valamint a Palesztinái ellenállók Jasszer Arafat vezette delegációja hétfőn több mint b étórás tárgyalás után megegyezett a közelmúltban véres összecsapásokká fajult ellentétek rendezésében. Kairóban bejelentették: a tárgyalásokon aláírt megállapodást nem teszik közzé, „hogy semmi ne akadályozza meg gyakorlati megvalósítását”. Annyi azonban ismeretes, hogy libanoni—Palesztinái vegyes bizottságot hoznak létre az egyezmény teljesítésének ellenőrzésére. Felállítanak ezenkívül egy munkabizottságot is, amely palesztínaiakból áll és a Libanonban élő Palesztinái menekültek ügyeivel foglalkozik majd. A Kairóban kidolgozott megállapodás ellenére a keddre virradó éjszaka sem múlt el incidens nélkül. Szaida libanoni olajkikötőben. ahol hétfőre virradóan feltehetőleg gerillák felrobbantották a Tapline amerikai társaság olajvezetékét, pontosan 24 órával később három robbanás történt, majd röviddel ezután gépfegyversorozatok hallatszottak. Feltételezhető, hogy szélsőséges gerilla-csoportok tiltakoztak ilymódon az egyezmény megkötése ellen. Károkról nem érkezett jelentés. Intézkedések — AP—MTI—KS) Csehszlovákiában Ősszel is-téler Felöltő, átmeneti és télikabát különlegességek nagy választékban enfrum Áruházban | Szolnokon a spekuláció elfen Prágában nyilvánosságra hozták a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének hétfői üléséről kiadott közleményt. Az ülésen, amelyen Gustáv Husák a CSKP Központi Bizottságának első titkára elnökölt, több kérdést vitattak meg. Az elnökség meghallgatta az ország gazdasági helyzetéről és a közellátásról szóló tájékoztatást és elmélyült vita után kötelezte az állami és gazdasági szerveket, hogy készítsenek elő erélyes intézkedéseket a spekuláció megszüntetésére, az ellenőrzés növelésére és a közellátás javítására. Az ülésen megállapították, a párttagság egyetért a szeptemberi plénum megállapításaival és elfogadja a lezajlott eseményekről adott részletes elemzést. A fő feladat: a szeptemberi plénum határozatainak megvolósítása, a helyi viszonyoknak megfelelően. Az elnökség ülésén megállapították, hogy a párton belül — bár a különböző helyeken és a különböző ágazatokban nem egyenlő mértékben — folytatódik a konszolidációs folyamat. — A párt egészséges elemei a múlt politikai eseményeinek megismerésére törekednek és tevékeny politikai munkát akarnak végezni az alapszervezetekben. Az elnökség egyetért azzal, hogy távozzanak azok a politikusok, akik az elmúlt időszakban súlyos hibákat követtek el és válságba sodorták az országot. BŰN ÉS HIBA Több mint bűn — hiba! — ekként marasztalta el örökérvényűen a rossz politikát Talleyrand, a diplomácia Napóleon korabeli atyamestere. Tehát a bűnös politikánál is rosszabb — természetesen az elkövetőjére nézve — a számítási hiba. Arról jutott eszünkbe a mondás, hogy Nixon minden módon megpróbálta kisebbségnek minősíteni a vietnami háború amerikai ellenzékét, amelytől „nem hagyja befolyásoltatni magát”. Lehet, hogy valóban az amerikaiaknak csupán egy — ám korántsem jelentéktelen — kisebbsége tartja nyilvánvaló bűnnek a vietnami agressziót. Hibának és kilátástalan kalandnak viszont bizonyosan a többsége vallja. A legfrissebb közvéleménykutatások egybehangzóan tanúsítják, hogy az amerikaiak többsége minősíti politikai hibának a vietnami beavatkozást. Nixon patetikus beszédében maga is leszedte a keresztvizet elődjéről, akitől a háborút örökölte. Ám a védekezésbe szorított új (már nem is annyira új) elnök visszavágással próbált menekülni bírálói elől: nem az a kérdés — fejtegette, — hogy a háború a Johnsonéból a Nixoné lesz, hanem Amerika céljai és presztízse a fontosak. Ez már valóban nem kérdés amennyiben a vontatott ütemű csapatkivonások bejelentése óta a vietnami kaland immár visszavonhatatlanul Nixon háborúja. S amint övé, Nixoné a háború, úgy tetézte az előd számítási hibáját most- már a magáéval. Vállalja a bűnt, elköveti hozzá a hibát is. Ennyi hát a nagy garral meghirdetett elnöki beszéd lényege. A visszhangja nem véletlenül egy szóban foglaltatott össze a New York Timesben csakúgy, mint Pierre Salinger, a volt Kennedy-sajtótitkár által a francia tévében: csalódás. Természetesen ez a csalódás azokat a polgári politikusokat és hírlapírókat tölti el, akik a maguk Amerikájának okosabban felfogott presztízsét tartva szem előtt, éppen a kiút józan megjelölését remélték Nixon- tól. Hogy most az elnök részéről politikai hiba történt, azt az elégedetlenségük bizonyítja. Amerika tehát még jobban meghasonlik Vietnam miatt, s az új vezetés abba a helyzetbe tak- tikázta magát, amilyenben a régi volt. A világ népei és a vietnami nép azonban elsősorban azt olvassák ki az amerikai elnök beszédéből, hogy az Egyesült Államok nem változtatott vietnami céljain: megmenteni próbálja a népétől menthetetlenül elszigetelődött saigonj klikket és távlatokban sem kivánja teljes mértékben kivonni csapatait Dél-Vietnam- ból. A háború „vietna- mizálásának” nixoni jelszava valójában tűrhetetlen feltétel-támasztás a harcoló vietnami népnek: a saigoni rezsim megerősödésétől teszi függővé az amerikai csapatkivonást, amelynek menetrendjét az elnök titokban kívánja tartani. Engedni az intervenciót végrehajtó imperialista Amerikának kell. A dél-vietnami nép nem azért harcol hosszú évek óta a saigoni klikk ellen, hogy most — kímélje azt az agresszorok kivonulásáért „cserébe”! Talán elfelejtették a Fehér Házban, hogy a fél milliós intervenciós hadsereg js képtelen volt megtörni a szabadságharcosokat? Az agresszió bűne ettől a kérlelhetetlen ténytől vált Amerika számára hibává. S Talley- randot kiegészíthetjük azzal a tanulsággal, amelyet a Fehér Házban nem akarnak megérteni: egy hiba elkövetésénél csak a megismétlés a rosszabb. Avar János Terror Görögországban Sztülianosz Patakosz görög belügyminiszter, a junta „erős embere”, találkozott a helyi és a külföldi sajtó képviselőivel. Keményen, megfedte őket írásaikért, és hangoztatta: 1824 óta a sajtó támadásai miatt 239 görög kormány 233 belügyminiszter bukott meg. de ez most nem fog sikerülni az újságíróknak. Megvádolta a honi és a nemzetközi sajtót a görög kormány „megbuktatására” irányuló törekvések miatt és a külföldi tudósítókat „rosszindulatúaknak, rossz- hiszeműeknek” nevezte. Az egykori tankhadosztály-pa- rancsnok ezután az asztalt verve, igy kiáltott: „önök nem demokratikusak!” mindenki dermedten hallgatta ezt. Patakosz kirohanásai közvetlenül amiatt hangzottak el, hogy a világsajtó megírta: a kormány elkoboztatott a múlt héten két újságot. Az Európa Tanács nyomására a junta tudvalevőleg formálisan feloldotta a cenzúrát. A felbátorodott lapszerkesztők burkoltan bírálni kezdték a diktatúrát, mire Athénben és vidéken egyaránt parancsot adtak az újságíróknak, hogy ne adjanak el példányokat az inkriminált lapokból. Ráadásul a közalkalmazottak, nak egyenesen megparancsolták, ho"v csak kormánylapokra fizessenek elő. Ezek után Patakosz kijelentette, hogy az újságok elkobzására vonatkozó hír: hazugság... Időközben katonai bíróságok hétfőn öt diákot ítéltek el különböző börtönbüntetésre kormányellenes összeesküvés vádjával. Egy athéni hadbíróság két fiatal lányt 17, illetve 15 esztendei fegy- házzal sújtott, két fiatalembert nyolc, illetve 5 évi börtönre ítélt. Szalont ki ben pedig a 19 éves Ruszo Vrana egyetemistát ítélték 18 és lél évi börtönbüntetésre. Abban az igyekezetében, hogy a Görögországot is magában foglaló nyugati szervezetek bírálatait csökkentse, a görög kormány megállapodást kötött a nemzetközi Vöröskereszt bizottsággal. A hétfőn aláírt egyezmény ér. telmében a Vöröskereszt tisztviselői meglátogathatják a görögországi sziget-börtönöket. Tapasztalataikról a görög kormánynak kell jelentést tenniökj Ünnepi ülés Kairóban Az egyiptomi közvélemény különböző rétegeinek képviselői nagyszabású ünnepi estet tartottak a kairói szovjet kulturális központban az októberi forradalom közelgő 52. évfordulója alkalmából. Az ünnepi ülés szónokai rámutattak arra. milyen nagy hatást gyakorolt és gyakorol ma is az októberi forradalom a népek nemzeti felszabadító mozgalmára és az arab-kelet népeinek harcára. Forró lelkesedéssel nyilatkoztak arról a hatalmas és önzetlen segítségről, amelvet a világ első szocialista állama nyújt az Egyesült Arab Köztársaság népének nemzetgazdasága fejlesztéséhez, s az izraeli hódítók elleni harcához.
