Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-04 / 256. szám

í SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. novemer 4. Méltó emlék a felszabadítóknak, városépítőknek Reprezentatív kiállítás Szolnokon ÉWfPiffi^Ua ÍA*,*'l* ■' ;\L (' % -'.tj Miir az első napon sok látogatója volt a kiállításnak A tablókon, a szemléltető térképeken, s a maketteken Szolnok sokféle változat­ban; 1944-ben. a pusztító bombatamadá- sok után, a felszabadított város, a romok­ból újjáéledő, az alakuló és egyre nagy- városibb külsőt öltő megyeszékhely. Há­zak és parkok, a kanyargó Tisza, a déli ipartelep madártávlatból és közelről. Szolnak felszabadulásának negyedszá­zados évfordulója alkalmából a városi tanács vb építési és közlekedési osztályá­nak, valamint a Damjanich Múzeumnak a rendezésében vasárnap délelőtt a vá­rosi tanács nagytermében nyílt meg a város 25 éves fejlődéséről összegyűjtött és egységes rendszerbe foglalt adatokat, dokumentumokat közreadó kiállítás. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnöke. Sí­pos Károly, az MSZMP városi bizottsá­gának első titkára, Csorna Kálmán, a városi tanács vb elnöke, valamint a megyei és a városi párt-, állami, társa­dalmi és tömegszervezetek számos veze­tője, munkatársa, képviselője. Az egy­begyűlteket Kaposvári Gyula, a szol­noki Damjanich János Múzeum igazga­tója, a kiállítás egyik szervezője kö­szöntötte. Ünnepi beszédet Agócs Mátyás, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára mondott. A hála és tisztelet hangján emlékezett és emlékeztetett a 25 évvel ezelőtti na­pokra, a , felszabadító szovjet katonákra, akik közül sokan életüket áldozták azért, hogy a romokon új élet sarjadjon. A sem­miből keltek életre, s épültek újjá Szol­nokon az üzemek, a sokezer embert fog­lalkoztató gyárak, az új utcasorok, lakó­telepek. Hol kezdődött, milyen a ma, s milyen lesz a jövő városában az élet? — ezt mu­tatja be a kiállítás. A mai 20—30 éve­seknek a felszabadulás időszaka már tör­ténelem. Meghatóban, nézzük az első lé­péseket dokumentáló megsárgult fényké­peket, régi újságcikkeket Üveg alatt ol­vassuk az 1944. december 13-án megje­lent első Dolgozók Lapját, az egyetlent az országban; a négyszáz vonatért felhí­vást — amelyből a járműjavító akkor háromszáznegyven dolgozója száznegy­vennégyet állított helyre; a hirdetményt, amely tud túl adja, hogy december 6-án kezdődik az állami iskolákban az oktatás. Egy foto 1944-ből a Tisza-parti sétányt, ’ a frissen elültetett facsemetékkel ábrázol­ja, mellette a Damjanich uszoda strando- lóiról készített színes fénykép a mából, A Zagyva-hídon túli kietlen ingoványos területen 1949-ben még csak a tüdőkór­ház épülete magasodik — 1969-ben a la­kótelep fehér házrengetege világít ott, s buldózerek alakítják sétánnyá a folyó két partját. Nagy feladatra vállalkoztak a rende­zők, amikor a váróé állandóan változó, s gazdagodó életéről írásban és kénekben próbáltak számot adni. Mr-'-'luk méltó emléket állít a felszabadítóknak, s a ma is köztünk élő városépítőknek, a hét­köznapok szorgos munkásainak. Horváth Mária Bemutatkozott a Szolnok M űv észegyüttes „A TISZA FEKETE VOLT../' Harmadik hete zuhogott az eső A trénkocsik kerékagyig süppedtek a sárba A Szigligeti Színházban tegnap este bemutatkozott a Szolnoki Művészegyüttes. A közel 200 tagú.' a szolnoki szimfonikusokból, az fmsz énekkarból, a Tisza Tánc- együttesből és népi zeneka­rából verbuválódott, 'jelentős művészi erőt képviselő együttes Szolnok felszabadu­lásának 25. évfordulóját kö­szöntötte első, önálló műso-. iával. Csorna Kálmán, városi tanács vb elnöke tegnap pste úgy tél nyolc tájt mondotta rövid üdvözlő be'zédében, hogy negyedszázaddal ez­előtt ilyenkor a vörös csilla­gos katonák már a cukorgyár környékén törtek előre, s másnap felszabadították vá­rosunkat. Ezután csendült fel Ba­lázs Árrád két, pályadíj nyertes körusműye az fmsz dalosok ajkán. A Köszöntsd a holnapot című dal és a Szolnoki ének című mikro- kantáta ősbemutatóként hang­zott el. A zsúfolt Szigligeti Színház közönsége sokáig ün­nepelte a bemutatott művet, a szerzőt és s kórust, amelyet Buday Péter dirigált. A szimfonikus zenekar két önálló zenekari számmal gyönyörködtette a nagyszá­mú közönséget. Erkel Hu­nyadi nyitányát és Bartók Este a székelyeknél című művét játszották. Szép íve­lésű művészi fejlődésüket Báli József vezényletével ez­úttal is bizonyították. A tánckar is kirobbanó si­kert aratott. A, Tisza Tánc- együttes régebben bizony kissé magárahegyatott tánco­sai most a szimfonikus zene­kar muzsikájára új, ragyo­góan szép kosztümökben tán­coltak, kamarakórus közre­működésével. Az est egyik fénypontja — a kisebb hibák ellenére is — Kodály Kállai kettőse volt. Várhelyi Lajos koreog­ráfiája jól alkalmazkodik a megnövekedett lehetőségek­hez, de mégis mértéktartó, nagyon kifejező. Nagy öröm, lelkesítő érzés, hogy a 25. évfordulón már ilyen nagy reményekre jogo­sító művészegyüttes mutat­kozott be, bizonyítva azt is, hogy Szolnok egyre inkább erősebb művészi centruma is a Jászkunság kultúrájának. Ha a lelkes, gondos kezdést továbbra is ilyen ambíció táplálja, s egyre inkább nö­vekvő művészi emelkedettség vezeti, akkor sokat hallha­tunk még az új együttesről. — ti — A szandai repülőtéren gő­zölögve olvadtak a Junker - sek, a Messerschmiedtek. Már nem volt idejük fel­szállni. Az 53. hadsereg folyama­tosan teljesítette Malinovsz- kij marsall korábbi paran­csát; az előőrsök Szanda és Rákóczifalva között közvet­lenül a Tisza bal partjáig jutattak. ☆ Alexander Gerskovics szov­jet haditudósító memoárjá­ból: „Harci egységünk, amelyben haditudósítóként szolgáltam, Szolnok alatt ér­te el a Tiszát. Emlékszem előretolt egységeink rövid összecsapására azon az úton, amely a folyó balpartjának halmai közt elterülő repülő­térhez vezetett. A németek felgyújtották a gépeket, öt, vagy hét repülőt sikerült megmentenünk. Éjszaka eb­ben a falucskában pihentünk. Elkerült az álom, őrjáratba mentem. Türelmetlenül vár­tam, hogy meglássam a Ti­szát, ifjúkori elképzeléseim legendás folyóját. A háború előtt olvastam Illés Béla re­gényét, „Ég a Tisza’’. És most, ahogy a sötét utcákat járom, méginkó.bb felmerül­nek előttem a könyv hősei. Egy öreg parasztember ve­zetett el a Tiszához, a házi­gazdám. A Tisza fekete volt. A Hold felhőkbe takarózott. Valahonnan jobbfelől, amer­re Szolnok volt. magányos lövések hallatszottak. A sö­tétséget átvágta néha a vi­lágító rakéták bengáli tüze. A fekete égen függő tűsek­től egy-két. pillanatra kiraj­zolódtak Szolnok templom- tornyai.'’ ☆ Pálinkás János bácsi, aki nemrégen tért meg Szandá- ról „ősnek”, emlékezett Alex-re. sokszor emlegette! „Azt mondja nekem az egyik este az Alex, hogy Janos, papa levinnél-e a Ti­sza... Mondta? Jobban szól­va csak magyarázta. Itt la­kott nálam, a Harang-dűlő­ben. Rendes egy katona veit. Nem is katona tán, in­kább olyan költő féle. Neki­vágtunk. lementünk a Nagy­tanná mellett az Epres-part­ra, be a Rétlavosba, ki a vesszők között a vízhez. Le­ült egy rözsére, ott szender- gett, mélázott reggelig. Mér­ges is voltam rá, mert Szol­nok felöl lőttek, rakétáztak. Még majd itt hagyjuk a gal­lérunkat. De az csak ült. Hajnalban aztán, amikor el­kezdődött az a, borzasztó ner- aőtűz. hazajöttünk. Csak annyit mondott: paoa, tite­ket is megvert az istenetek. De majd csak rendbe jön...” ür Pálinkás néni; — „Az Ev- res-parton voltak az ágyúik. Rengeteg, rengeteg, Majd egy hétig hordták ide azt a mil­lió ágyút. Ide. meg Üjszan- dóra. Ahol most a fnthali- pálya van. Ott is tömve volt a homok. Sánta Kovács mondta, honn Kati pisák. Ö tudta, mert kinn volt előtte a fronton, ott fagyott le a lába. Az egvik este. bei ön hozzánk egy fiatal tisztféle az ágyúktól. Nem volt az tán még húszéves sem. Azt kArdezi tőlem, de magyarul ám. hogy tvd-e a náhi jó paprikás csikkét főzni, tej­föllel? Ejnye m?r ho"*• kír- de^hetsz ilyet, hát csigacsi­náló asszony vqg^’ok! Aztán főztem nekik. De odaültet- ték ám minket is az asztal­hoz. engem is. meg a sze­gény megboldogult uramat is. . Nyalták utána a száju­kat... Aztán mindig jöttek. Mondom nekik egy ilyen va­csoránál, hogy tik meg ahány ágyútok van, azt mind ide hordjátok? Mi lesz azokkal a szegény szolno­kiakkal, ha ez az istentele­nül sok ágyú mind oda lö­völdöz? Csak nyalogatták a csontot, nem szóltak. Mon­dom az uramnak, mikor el­mentek, hogy a boldogságos szűzanya legyen irgalmas azokhoz a szegény városiak­hoz. ic Managarov tábornok visz- szaemléhezéseiből: „...a Szol­noknál történt áttörés elő­készítésénél is figyelembe­vettük hadvezetőségünk ál­talános érvényű parancsát, mely a polgári lakosság meg­óvásáról intézkedett, szabá­lyozta tüzérségi erőink fel- használását,” •ft­November 2: A Koránszky Nándor utcai nyilasház or­mán nyilaskeresztes zászlók lengtek. A hangosbeszélő Száüasi hazugságait bömböl­te. „Nemzetpientő—gyűlést” akartak tartani a zöldinge- sek. — de elmaradt A vá­rostól délre megmozdult a föld. a német sebesültek el­mondták. hogy Tószeg és Ve- zseny közötti frontszaka- szukra iszonyatos tüzet zú­dítottak valahonnan Szanda környékéről a Katyusák. ■ár Drágucz bácsi: — „Én ott maradtam a front alatt is házamban, a Kocsoroson, ahol laktam. Nem olyan volt ez a háború, mint az első, hogy svaromlénia és men­tünk. Nem. Az egyik házban németek voltak, a másikban meg az oroszok. Ment ide- oda a frontvonal, ahogy küszködtek egymással. Az egyik hajnalban, ez még úgy október közepe-vége tájt volt, megkaparják az abla­komat. Kimegyek, hát négy orosz. De a ház megett meg ott voltak a németek. Pisz- szepnek nekem, hogy csak halkan, csendben. Közbe be­jöttek a konyhába. Kérde­zik, hogy a Lakat-csárdábun, a híd tövében, vannak-c né­metek? Persze, hogy van­nak. mondtam nekik. Aznap voltam arra egy kis száraz fáért, láttam, hogy ott van­nak. összehümmögtek a nyelvükön, aztán elmentek. Visszadöltem, de hajnaltájt, majdhogy ledobott a priccs- ről a robbanás. ☆ Tóth István: — „Ahogy volt az a borzasztó pergő­tűz. rá másnapra bejöttek. A németeknek alig volt ideiiik felrobbantani a hidat. De csak szétroncsol tó k. Ez még úgy október végefelé volt. Amikor bejöttek 4-én, a mi utcánkba kozákok jutottak. Letóboroztak az udvarokban, sütöttek, főztek, mostak. Sű­rűn énekelgettek. Miféle nó­ták voltak nem tudom, de olyan bánatosak, hogy az em^er maid elsírta martát. Meg is kérdeztem az egirik- től. — Alaxanrfernair h '"'tik, valami író volt. ahogy ké­sőbb kiderült —. hoav nem tudtok ti mulatni? Mindig ilyen bánatosak vagvlok? Nem, papa. nem, de most igen! Elmondták, hony a parancsnokuk, meg három baHársuk itt esett el a híd­nál. A Lakat csárdától kúsz­tak oda a pillérekhez, hogy elvágták a gyújtó-zsinórokat de észrevették őket. Már hogyne, szemben a Szent László házból jól oda lehetett látni. Rájuk robbantották a hidat. Tán harmad-, vagy ne­gyednap jön hozzám ez az Alexander, hogy tudnék-e valahonnan virágot szerezni? Előtte volt halottak napja, maradt krizantém elég. Ki gondolt akkor a halottak­ra...? Hoztam a virágot, örültek neki. Mondta Alex, hogy menjek velük. Mentem. A vártemplom alatt már volt pontonhídjuk, bementek rajta a hídroncs mellé, rá­szórták a virágot a vízre. Este aztán még szomorúbban énekeltek. •ár Szolnok felszabadításáról a Szovjet Tájékoztatási Iroda a következő jelentést adta ki; „A 2. Ukrán Hadseregcso­port csapatai folytatták si­keres támadásaikat. Rendkí­vül súlyos időjárási viszo­nyok nehezítették meg a szovjet kötelékek mozdula­tait. A folytonos esőzések el­mosták az utakat, a mező­ket süppedékes mocsarakká változtatták. Minden nehéz­ség ellenére csapataink nyo­mulnak előre. Egy kerülő mozdulattal katonáink betör­tek Szolnok város utcáiba, a fasisztákat a folyóhoz szorí­tották. és szétverték őket. Nem teljes adatok szerint ebben a körzetben mintegy két ezrednyi ellenséges gya­logságot semmisítettünk meg. Tíz német harckocsit, és rohamlöveget lőttünk ki. Nehéz harcok után teljesen felszabadítottuk Szolnok vá­rosát.” Másnap reggel már külö­nös munkába fogtak a teg­napi harcosok. A géppiszto- lyos katonák plakátragasztó- nak csantak fel. „Felhívás a Vörös Hadsereg által a né­met fasiszta elnyomás alól felszabadított magyar lakos­sághoz: Magyarok! A Vörös Hadsereg nem mint hódító jött Magyarországra. ha­nem mint a magyar nép fel­szabadítója a német fasiszta iga alól. Földművelők, fér­fiak és asszonyok! Járjatok nyugodtan dolgotok után, Munkások, és ivarosok! Dol­gozzatok! Tisztviselők! Bizto­sítsátok az inazoatás zavar­talan működését! A lelké­szek és hjvők akadálytalanul végezhetik vallásos szertar­tásaikat.” «­A csatazaj északról még erősen behallatszott a városba, amikor működni kezdtek az első ..pekerájok” s a ké=ö délutáni órákban már furcsa, négyszögletes alakú kenyeret majszoltak a szolnoki gyerekek. Kleba--- Az első szó. amit oroszul megtanultunk. „November 5-én tartottuk az első taggyűlést. Alig volt ép ház a városban. Se víz, se kenyér, se tüzelő. Fogjunk neki elvtársak! Melaszt osztottunk, meg kukoricát. Erdőt vágtunk, hogy ne fagyjanak meg a gyerekek. Kitettük a vörös zászlót. Ügy kellett fölrsalonntni az embereket a bunkerokból. Nézték a zászlót, várták, mi lesz. Dolgozni kell emberek! Megindítottuk a vízműidet, a villanyielenet. a nváralcat, — amebnket lehetett. Aztán megjelent a progra­munk. Nagyon kellett már. Várták az emberek Hit kel­lett, bizalom-, csak ez adha­tott erőt. Csákány, lapát, ásó, volt elég. Nekifogtunk...” Tiszai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents