Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

1969. november 30* SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az AP amerikai hírügynökség: képe két kisgyermekről, aki túlélte a borzalmakat Véres nap My Lai-ban Méé jóformán el sem ült a „zöldisapkásak” gyilkassági ügye fölötti felháborodás vi­hara, amikor most újabb, ta­lán minden eddiginél hajme­resztőbb amerikai háborús bűntett döbbentette meg és korbácsolta fél a világ köz­véleményét: annak a tömeg- mészárlásnak a híre, amelyet amerikai katonák vittek vég­hez három dél-vietnami fa­luban. Míg a „zöldaspkások” esetében a hivatalos Wa­shington még érvelhetett az­zal, hogy voltaképpen »kü­lönleges alakulatokról” hír­szerző és rendőrkommandók „egyéni akciójáról” volt szó* most a legszabályosaibb, leg­hagyományosabb amerikai harcoló alakulatok, a 1L gyalogosbrigád tagjai kerül­nek a vádlottak padjára. Ez a tény pedig — immár hiva­talos beismerések formájában is — új, és minden korábbi­nál visszataszútóbb megvilá­gításban mutatja fel ország- nak-világnak az Egyesült Ál­lamok vietnami hadviselésé­nek arculatát* Hit mondanak a szemtanúk? A napihírekből, ha vázla­tosan is, már ki kerekedett a kép: amerikai katonai alaku­latok My Lai, To Cung és Truong An dél-vietnami fal­vakban több száz védtelen lakost, zömmel gyermeket, asszonyt és aggot, a hitlerista hadigópezet második világ- háborús tömegkivégzéseire emlékeztető módon meggyil­koltak. Erről a szörnyűségről fényképfelvételek is készül­tek, mégpedig hivatalos kéz­zel: egy haditudósító-fényké­pész. Ronald Haeberle gépé­vel. A rettenetes — hulla­hegyeket ábrázoló — képek a Pentagon birtokában vannak, de másolataikat rövidesen közölni fogja a Life című amerikai képeslap is. Egy dél-vietnami paraszt, e 48 éves Do Chuc, akinek két lánya is a tömegmészár­lás áldozatául esett, most így beszélte el a helyszínre ki­szállt bizottságnak, mi tör­tént a falujában a vérfürdő napján. Idézzük: „Éppen reg­geliztünk, amikor a környé­ken gyors egymásutánban tü­zérségi lövdékek robbantak. Az ágyúzás úgy 30 percen át tartott. Bunkerekbe bújtunk. Aztán láttuk, hogy 8 heli­kopter landol és amerikai katonák vonulnak a faluba. A katonák kiparancsoltak minket a házból. Mindenkit ki parancsoltak: öregeket, gye­rekeket. asszonyokat karju­kon csecsemőkkel. Elhajtot­tak bennünket pár száz mé­terre, és azt mondták, kupo­rodjunk le a földre. Mind­egyik amerikainak puska volt a kezében. Felállítottak eg; olyan puskát is, amelyiknek lábai voltak — ilyet én még sose láttam. (Gépfegyver volt — a szerk.). Az emberek sír­ni ég könyörögni kezdtek. Egy szerzetes megmutatta az egyik katonának az igazolvá­nyát, de az amerikai csak annyit mondott: „Sajnálom”. És akkor elkezdtek tüzelni ránk. Én a lábamon sebesül­tem meg. Több holttest bo­rult rám, de nem mértan moccanni. Egy órát marad­tam így, amíg a katonák el­mentek a tenger felé...”- Hát így történt? kesék is tudomására hozták. Ez a hidegvérrel elkövetett, kegyetlen emberirtás, amely, nék ügyében több szenátor máris az amerikai törvény- hozás vizsgálatának megin­dítását követeli, az évek óta tartó agressziónak csupán egyetlen, de nem akármilyen epizódja. Ezért logikus a vi­lág egyik legnagyobb pél­dányszámú lapjának, az öt­milliós londoni Daily Mi mar­nak a következtetése: „A borzalmaknak- csak úgy lehet véget vetni, ha magát a há­borút fejezik be”. Sajnos azonban a washingtoni kor­mány, McCarthy szenátor most érkezett nyilatkozata szerint, éppen ellenkezőleg, a háború „prolongálására” ké­szül... S. P. Ronald Ridcnhour. aki sor­katonai szolgálatot teljesített Vietnamban .Mintha állatok lettek rolna" Miért tették? Michael Bernhardt őrmester, az egyik koronatanú azt vallja, hogy a helyszínen „nem látott ka­tona-korú férfiakat”. Ezzel szemben az alakulat legény­ségét — mint mondja — jé előre felkészítették erre a mészáros munkára. Lélekta­nilag is: Michael Terry köz­legény erről ezt mondja: „a lakosokat úgy kezeltük, mint­ha állatok lettok volna”. Ez is bizonyítja, hogy a történteikért nem egyedül az a William Calley főhadnagy, az akció parancsnoka a fe­lelős, akit most a Pentagon hivatalosan is vád alá helye­zett. Ugyancsak erre mutat az a tény is, hogy ez a vád alá helyezés — hús: hónapot váratott magára: a bűntényt ugyanis még 1968. tavaszán követték él, és az első jelen­téseiket már akkor az illeté­Mlchael Bernhardt őrmester, a tömegmészárlás egyik amerikai koronatanúja —r\ Egy értekezlet 15. évfordulóján Tizenöt évvel ezelőtt, 1954. november 29. és de­cember 2. között nagyjelentőségű esemény színhelye volt Moszkva. Egybegyűltek a szocialista országok képviselői, elemezték az európai helyzetet, s miután megállapították az európai béke és biztonság veszé­lyeztetettségét,' konstruktív határozatokat hoztak. Szükséges volt ez a lépés, mert az amerikai el­nöki széket 1953. januárjában elfoglaló Eisenhower külügyminisztere, a hidegháború és a szakadék szé­lén táncolás megszemélyesítője, John F. Dulles lett, Dulles meghirdette a „keresztes háborút” a szocialista országok „felszabadítására”, ami többek között a nyu­gatnémet militaristák, revansisták, imperialisták ha­talmának nyílt újjászervezését, az NSZK felfegyver­zését jelentette. Megkezdődött a bonni uszítás, revan- sista követelőzés és a politikai légkör végletesen el­mérgesedett. Ebben a helyzetben — 1953. augusztus közepén — a Szovjetunió új, következetesen reális javaslatot tett a német kérdés rendezésére. Adenauert közben a burzsoá választási rendszer megerősítette pozíciójá­ban s nem nehéz elképzelni mire vetemedik a „sza­kadék szélén” táncoló Nyugat, ha a Szovjetunió az atomfegyver után nem jut a hidrogénbomba birto- , kába is. Az amerikaiak felocsúdván döbbenetükből, f előkészületeket tettek az NSZK felvételére a NATO- t ba. Erre a Szovjetunió 1954 márciusában kinyilvání- i tóttá azt a készségét, hogy vállalja a NATO tagságot. t Eisenhower és Churchill a közeledést nemcsak elutasította, hanem a CENTO és a SEATO megter­vezésével, illetőleg megerősítésével válaszolt, a NATO pedig 1954 októberében kimondotta, hogy 1955. május 5-i érvénnyel tagjai közé iktatja az NSZK-t. Ezután került sor, 1954. november 29-én, 15 évvel ezelőtt, a moszkvai értekezletre, amelynek történelmi szüksé­gességét, erkölcsi erejét és hatásosságát az elmúlt, másfél évtized mindenben igazolta. Ezt a jelentős politikai lépést több más követte, elsősorban az 1957-es, majd az 1960-as moszkvai találkozók. Az utóbbin 81 kommunista- és munkás­párt egységesen foglalt állást a nyitott nemzetközi kérdések békés megoldása mellett, majd 1966. július 9-én a Varsói Szerződés államai Bukarestben dolgoz­ták ki az európai béke és biztonság megszilárdítását célzó javaslataikat. Egy évvel később Karlovy Vary- 4 ban, majd 1969. március 17-én Budapesten hangzott é el újabb felhívás. Az európai biztonságért, a világ f békéjéért folyó szívós és eredményes küzdelem eddigi csúcspontja a kommunista- és munkáspártok 1969. június 5—17-i moszkvai tanácskozása volt. Ennek nagyjelentőségű határozatait az egész világon ismerik. A tizenöt évvel ezelőtti, 1954-es akció értelemre ható fénye azóta sem halványult el, mozgósító ereje pedig mind erőteljesebb hullámokat verve — tovább gyűrűzött. Történelmi időkre szóló nagy tanulsága, hogy a szocialista országok a legkritikusabb helyze­tekben sem adták fel az erőfeszítéseket a békéért és a biztonságért, a népek testvériségéért és szabadsá­gáért, a vitás kérdések realitásokon nyugvó békés megoldásáért F. M. ÚJ BEMUTATÓ Humoralista...?! Lapunk hasábjain (1969* I nov. 19.) a következő mon­datot olvashattuk: „Egy hű- moralista önálltató estje”. Sok olvasónknak feltűnhetett a címben idézett és az előb­bi mondatban nyelvi szerepet vállaló furcsa, szokatlan szó. Valójában két önálló szónak, a humor és a moralista sza­vaknak a jelentéstartalmát hordozza. Erre utalnak azok a megjegyzések, amelyeket a lap hasábjain is olvashatunk. Arról értesülünk, hogy az előadó különösen nagy kö­zönségsikert aratott intellek­tuális, fanyar, ijesztő humo­rával, s különösen azzal, hogy humora, szatírája mélyen- szántó gondolatiságot is tük­röz, színt is valló, ha ügy tetszik moralizáló. Ez a szó azonban nem a leckéztet je­lentéstartalmat idézi. 5 nem is arra utal csupán, hogy az előadó az erkölcsi prédiká­ciót, az erkölcsi tanulságot helyezi tudatosan előtérbe, hanem elsősorban arra, hogy úgy tréfálkozik, szellemeske- dik, humorizál, hogy nem­csak derűt, vidámsá*giot kelt, hanem el is gondolkoztál, s hallgatóságát szint vallásra is készteti. A humoralista szó formája is érdekes. A magyar szóal­kotási módok között ritkáb­ban előforduló szóvegyülés adott alapot a megalkotásá­ra. Általában a hasonló hangelemeket is tartalmazó hangsorok keveredéséből, összevegyül éséből több. a mindennapi élet nyelvhasz­nálatában is előforduló szó keletkezett. Itt csak a kö­vetkezőkre utalunk:, az ordít és a kiabál hangsorok ve- gyüléséből alakult ordibál szavunk, a sikoltoz és a kia­bál keveredéséből a sikobál szó stb. stb. A nép nyélvében is sok olyan szót találunk, ami va­lójában a szóvegyülés ered­ménye. Vidékünkön is isme­retes a bárgyúi hangsor, a bárgyú és a kábul, illetőleg a kába és a bárgyú hangele­mek keverednek benne. Hogy némelyik közülük , már irodalmi rangot is ka­pott. bizonyítják azok a for­mák, amelyeket költőink, íróink is felhasználnak. Gár­donyi Géza például gyakran él. ezekkel a szóvegyüléses formákkal: zár gat, ballangó, zsibalyog. rémisztő, fentereg stb. A felsorakoztatott sza­vak a zavar és kerget, a bal­lag és bolyong, a zsibong és zsivalyog, a rémítő és ijesztő, a fetreng és hempereg hang­alakok vegyüléséből kapták formájukat. Az sem véletlen, hogy íróink, költőink tréfás jő kedvükben, humorizáló célzattal is alkotnak és hasz­nálnak szóvegyüléses nyelvi alakulatokat. Ezt tette Petőfi is, amikor egyik levelében ezt írta: „Ezen túl kirekesz- tőleg az irodaturának vagyis literadalomnak élendek.” — Mai életünk nyelvhaszná­latának jellemző sajátsága, hogy az új fogalmak, jelen­ségek megnevezésére bátran él ritkább szóalkotá&ú mó­dokkal is. Ezt bizonyítja a címben idézett humoralista szó jelentkezése is. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa Pénteken este, a Szigligeti Színház bemutatta Shakespeare: Tévedések vígjátéka című komédiáját. A darab főszerepeit Bókay Mária, Hegedűs Ágnes, Huszár László, Forgáts Tibor, Kránitz Lajos, Ats Gyula. Vajda László és Szombathy Gyula játszotta. Rendezte: Székely Gábor. Képünkön Szombathy Gyula cs Ats Gyula a darab egyik jelenetében. Fúrják a szegedi egyelem jogi karának épületét Háromezer lyukat fúrnak a Szegedi József Attila Tu­dományegyetem jogi kará­nak épületén; így készítik elő az újfajta, úgynevezett elektroozmotikus falszigete­lést. A lyukakba gömb vas elektródákat helyeznek, ez két elektromosan összeka csolják, majd több helyi földelik. Az így keletke elektromos töltés, illetve f szültségküiünbség hatása: az öreg, nedves falak kisz radnak. Ronald Haéberle a doku­mentum fotókat készítő kato­nai fényképész

Next

/
Thumbnails
Contents