Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. november 27. A rendőrtiszt naplójából Bőrönd a bokorban 11 — Nos. hogyan fedezték fel a gyilkosságot? — Már elmondtuk, alez­redes elvtárs. Jöttünk ha­za, itt dolgozunk Sz.-on.. az V. építkezésén. Nyitva ta­láltuk a bejárati ajtót, már az is furcsa volt. Aztán szembe jött velünk az a férfi... még félre kellett ugranom, majdnem nekem jött. Mondtam is, milyen si­etős neki... — vallotta Do­monkos Ferenc. — Hogy nézett ki az a férfi? — Magas, körülbelül 180— 185 centi magas lehetett, szőke, hosszúkás arcú. Zöld ballonkabát volt rajta és a kezében egy kisebb, barna bőröndöt .vitt... — Ráismernének, ha is­mét látnák? A két fiatalember szinte egyszerre válaszolt: — Természetesen. tott jegyet. Egyenesen a pe­ronra ment. Később láttam, hogy fölszállt a Pest felé menő személyvonatra... Hajsza az ismeretlen után, A két oszlá'y vezető alez­redes ismét együtt beszélte meg a tapasztalatokat. — Kérlek, itt a helyszíne­lés jegyzőkönyve — mondta tír. Szitányi. — A talált bűn­jelek... természetesen mi a vizsgálati osztály, veletek bűnügyiekkel tovább foly­tatjuk a nyomozást. — Nagyon, köszönjük, hogy segítségünkre lesztek — szólt Almási. — A talált anyagok egyébként már laboratóriu­mi vizsgálaton vannak. — Elég sok ujjlenyomatot találtunk. — Nem sejtitek, hogy ki ez az ismeretlen férfi? — A sízemélyleírás egy ré­gi „páciensünkre” is ráil­lik-.. Nádas Bélára. Mit szólnál, ha az országos kö­rözés kiadása mellett Buda­pestre is menesztenénk egy távmondatot. — Egyetértek. Várj Zoli. Mindjárt szólok Rózsikénak, hogy mindnkét anyagot adja le telexen. A csinos, szőke asszony fürge kezekkel továbbította: „Országos Rendőrfőkapitány­ság, Budapest Kérjük az alábbi szöveget gép- távirón és rádión az egész ország területére le­adni és a határmenti állomá­soknak is. 1960. május 30- án. hajnalban 2 óra 50 perc- és 3 óra 20 perc között Sz.- on. a Vörös Csillag Szálló portását Faragó ülést, aki 1924-ben született, ismeretlen tettes, vagy tetteséle megöl­ték. Az ismeretlen tettes sze­mélyleírása: 180—185 centi­méter magas, körülbelül 30— 35 év körüli, szőke hajú, elöl kissé kopaszodó férfi. Ruházata: zöldszínű ballon­kabát, valószínűleg sárga félcipőt viselt. Egy barna­színű bőrönddel utazik. Az ismeretlen hajnalban Sz.-ról Eudapest felé menekült, a 4 óra 10 perces vonattal...” ..Budapest. II. kerületi ka­pitányság: Kérem ellenőriz­ni, hogy Nádas Béla, Zivatar utca 9. szám alatti lakos otthon tartózkodott-e? Van-e nála nagyobb ösázegű pénz... Közben a két rendőrtiszt­nek újabb, szomorú köteles­ségnek kellett eledet tenni. Egy síró, zokogó asszonynak, néhány apróságot adtak át: Faragó Illés nevére kiállí­tott személyi igazolványt, párttagsági igazolványt, ka­tonai alkalmatlansági igazo­lást. egy lottó , cédulát, 13 tíz forintost, egy reklám cé­dulát és egy ócska szarufé­sűt.-. (Folytatjuk.) Szánthó István Készül a „szabadidő- térkép“ Országos felmérést kezde­ményezett a Népművelési In­tézet a szabadidő felhaszná­lásáról. A szakemberek fő­ként az iparvidékek városai­ban, az új szocialista váro­sokban, a főváros peremke­rületeiben és az új lakótele­peken folytattak, illetve foly­tatnak vizsgálatokat. A fel­mérések arról tanúskodnak, hogy általában sehol nem úgy és nemott veszik igény­be a kulturális szolgáltatáso­kat, ahogyan azt az előzetes elképzelések szerint várni lehetett, s nem nő a szabad­idő növekedésével egyenes arányban a művelődési ott­honok, könyvtárak, stb. „ter­helése”. A tapasztalat szerint a megnövekedett szabadidőt a kérdezettek zöme elsősorban a házkörüli, illetve a mellék- jövedelmet hozó munkákra használja fel, s csak azután gondol arra, hogy tv-t néz­zen, könyvtári és más kultu­rális szolgáltatásokat vegyen igénybe. A művelődési há­zakban elsősorban a szemé­lyes érdeklődési körnek meg­felelő szakkörök a legnépsze­rűbbek, s mellettük a külön­böző klubmozgalmak, tanfo­lyamok, s csak azután követ­kezik az olvasás és az isme­retterjesztő előadások — lá­togatása. A felmérés tapasztalatait a népművelési szakemberek ta­nulmányokban teszik közzé. „HOTEL CSEND" pihenőházak A Zselicségben fekvő Iba- fa nemcsak a papi fapipáról és a pipamúzeumról híres, hanem mindinkább esmertté válik erdei pihenőházairól is. A helybeli Petőfi Termelő- szövetkezet ugyanis új mel­léküzemágat alakított ki, — amellyel alighanem egyedül áll az országban és amely­nek úgyszólván egyedüli „kel­léke” a természet: csendet és nyugalmat ad az Ibafára lá­togató vendégeknek. A közös gazdaságnak nyolcszáz hold- nyi gyönyörű erdeje van, s itt állította fel a fából készült pihenő házakat. — A „Hotel csend” ideális hely a nyugal­mat kívánó, kikapcsolódást igénylő városi emberek szá­mára, akik tetszés szerinti időre bérbevehetik a kényel­mesen berendezett hangula­tos házikókat. A termelőszö­vetkezet a vendégeket kíván­ságuk szerint ellátja étellel és itallal, télen pedig tüzelő­vel. Egy taxis nem engedelmeskedik A város központjában levő taxiállomáson egyetlen kocsi árválkodott. Két termetes asszony, hatalmas csomagok­kal megállt az autó mellett. Megkocogtatták a Warsawa ablakát: — Szabad a kocsi? A sofőr bólintott. A két asszony bekászálódott a ko­csiba. A vezető megkérdezte: „Hová megyünk, kérem?” —: A vasútállomásra. A vezető a menetlevelet ál- lítgatta, az egyik asszony megkérdezte: — Maga mit hallott? Meg­van már a gyilkos? A sofőr értelmetlenül né­zett rá: — Milyen gyilkos? — Nem tudja? — csodál­kozott most az asszony. — Az éjszaka megölték a Vörös Csillag Szálló portását. Azt mondják, valami magas, zöldballonkabátos férfi tette. A gyanús külsejű utas Almási László alezredes és dr. Szitányi Zoltán alezre­des, a két osztályvezető ép­pen az éjszakai gyilkosság­ról tárgyalt. Kopogtattak. Kasza főhadnagy lépett a szobába. — Alezredes elvtárs. jelen­tem, egy taxisofőr van itt, azt mondja, sürgős bejelen­teni valója van. — Küldje be — szólt Al- mási. Alacsony, zömök fiatalem­ber lépett be a szobába, a taxisok sötétkék egyenruhá­jában. Sapkáját a kezében szorongatta. — Jóreggelt kívánok, Tas- si Imre gépkocsivezető va­gyok. Kérem, én szeretném bejelenteni, hogy hajnalban egy zöld ballonkabátos fér­fit vittem a kis állomásra Aztán hallottam, hogy önök a gyikost keresik... — Foglaljon helyet. Nos, mi valóban egy gyilkost ke­resünk. Talán az lenne a legjobb, ha elölről mondaná el mindazt, amit tud... — mondta halvány kis mosoly- lyal Szitányi. — Tegnap este, azaz má­jus 29-én 19 órakor vettem fel a szolgálatot, a főtéri Hég egy váratlan tanú Most a rendőrség azt ke­resi-,. — Ez igaz lenne? — kér­dezte a sofőr. — Csak nem gondolja, hogy viccelek? Most hallot­tam én is. Ott lakunk a szál­loda mellett. No. de indul­junk már, mert lekössük a vonatot. A sofőr energikus mozdu­lattal nyitotta ki a taxi ajta­ját: — Sajnos, nem vihetem el magukat. Szánjanak ki. — No, de mit gondol... — Szálljanak ki, kérem! — Vegye tudomásul, hogy panaszt teszünk... — morgo­lódott a két asszony, míg kimásztak a kocsiból. Még jóformán be sem csukták az autó ajtaját, a sofőr már in­dított ki. Mint egy őrült, ro­hant el. A két asszony össze­nézett: — Még ilyet! Érted te ezt? taxiállomáson. Több fuvart csináltam, de mégis csendes éjszaka volt. Hajnal felé járt. bent álltam a standon. Ráborultam a volánra, úgy szundítottam egy kicsit. Egy­szer valaki kinyitotta a ko­csim ajtaját és beült Elő­zőleg bóbiskolásomban mint­ha szaladást hallottam vol­na. A férfi nagyon ideges volt. azt mondta, vigyem a kis állomáshoz... — Hogy nézett ki az a férfi? — Magas volt. szőke, zöld ballonkabátban. — Táska vagy bőrönd volt nála? — Egy világosbarna bő­röndöt láttam a kezében, Amíg a menetlevelet állí­tottam ki, jól megnéztem magamnak: elég széles arc- csontú, hegyes állú férfi volt. Unszolt. hogy induljunk már... Kivittem az állomás­ra.... a számlát kifizette-- Ennyit tudok mondani. — Nagyon köszönjük a be­jelentését Tassi elvtárs. Ha szükségünk lesz rá. hol ta­láljuk meg? — Az AKŐV-nél, ott va­gyok taxis. Falánk tengeri csillagok A Csendes-óceán vizein pusztít a háború, könyörte­len háború, amely gyil­kolássá fajuL Olyannyira, hogy az Egyesült Államok kormánya nyugtalanságában a múlt hónapban úgy dön­tött hogy sietve „ helyszínre vezényli „kéksisakosait”: 36 fiatal biológust és buvár- technikust dr. Richard Che- sher parancsnoksága alatt. Mert nem emberek csatá­rozásáról van szó. A Ma­rianne, a Caroline vagy a Fidji szigetek partjai men­tén húzódó salakszegély alatt, ezeken az utolsó pa­radicsomokon, ahol az em­berek halon és kókuszdióte­jen élnek, a tengeri csilla­gok hiítelen inváziót indí­tottak a korallzátonyok ellen. Olyan tengeri csillagok ezek, amelyeknek a tudósok az Acanthaster Planci nevet adták és amelyeket a halá­szok „töviskoszorúnak” hív­nak 16 karját borító hosszú és ijesztő tüskéi miatt. Csak­nem kizárólag korallal táp­lálkoznak. A korallok me­szes kitüremkedéseik és ár­tatlan virághoz vagy páf­rányhoz hasonló külsejük el­lenére igazi állatok. A tengeri csillag odatapad a korallhoz és néhány óra alatt közvetlenül a gyomor­falán keresztül teleszívja magát. Ott ahol a turisták az ezer szín mágiáját és az egzotikus halak tarkaságát csodálhatták meg, hamarosan nem marad más, mint csa­tatérhez hasonló fehéres fe­lület. Egy csapat csillag egy hónap alatt 800 méter hosz- szú partot képes felfalni. A Guam sziget egyik partsza­kaszán már több mint 9 szá­zaléknyi korallgyűrű elpusz­tult. Ami az amerikai külügy­minisztériumot arra késztet­te, hogy közbelépjen: a ko­rall eltűnése együtt jár azok­nak a halaknak 3 kipusztu­lásával, amelyekkel a ben- szülöttek táplálkoznak. Óceá­nia közösségeit szemmellát- hatólag éhínség fenyegeti. Az ausztráliai dr. ' Robert Endeam megállapította, hogy a holt korallokon kifejlődő algák megmérgezik az utolsó ehető halak húsát. Végül pedig a Csendes-óceán szi­getei, minthogy korallpaj- zsaik már nem nyújtanak védelmet, nemsokára képte­lenek lesznek kiállni a viha­rok ostromait. Egyes bioló­gusok a sorozatos kísérletek nyomán fellépő atomsugár­zást okolják a pusztítással. Sokan a kalózkodó halászo­kat okolják, akik dinamittal felrobbantják és hálóval kiha­lásszák a korallszigeteket, elősegítve ezzel a tengeri csillagok túlzott elszaporodá­sát. Egy dolog biztos: az em­ber óvatlanságában nemegy­szer borított fel természeti egyensúlyt. Az amerikai biológusok je­lenleg vadásszák az irtózatos töviskoszorút. Az pedig vé­dekezik: amikor darabokra vágják, minden egyes da­rabja új csilaggá alakul. Az egyetlen mód megölésére az, hogy fecskendő segítségével nagy adag morfiumot injek­cióznak bele. Guam szigetén ezzel a módszerrel négy óra alatt 2589 csillagot irtott ki négy halász. Illúziókban azonban nem ringatják ma­gukat, Csak akkor érnek fel­adatuk végére, ha egy nap megtalálják áz új egyensúly megteremtésének feltételéit?^* Egyenlítői-Gulnea iskolái és kórházai élelmiszer­segélyt kapnak A FAO élelmiszersegély programja keretében rövide­sen 1600 tonna élelmiszert küldenek Egyenlítői Gui­nea részére, hogy biztosítsák az ország iskoláinak és kór­házainak folyamatos élelmi­szerellátását, ami néhány hó­napja megszakadt. Ezt a gyors-segélyt Addeke Boer- ma, a FAO vezérigazgatója a közelmúltban jelentette be. A segély teljes értékét a szállítási költségekkel együtt 350 ezer dollárra becsülik. Ezek az élelmiszerek — így pl. búza, kukorica, liszt, tejpor szárított hal és növé­nyi olaj — hat hónapig biz­tosítják 37 ezer bejáró isko­lai tanuló, háromezerötszáz intézeti növendék és több mint ezerhatszáz kórházi be­teg ellátását. Egyenlítői Guinea valóban komoly nehézségekkel küzd az élelmiSzerbehozatal terén. Az ország legfontosabb ex­portcikke a kakaó, az idei termés azonban gyenge volt és a Spanyolországgal fenn­álló politikai konfliktus kö­vetkeztében sok spanyol szakember hazautazott Egyenlítői Guineából, a spa­nyol pénzsegélyt pedig leál­lították. Sugárhajtómű a gyümölcsösben •Papv Imre MÁV jegy­pénztáros, éppen befejezte az elszámolását, amikor az irodába, egy fiatal. barna férfi lépett be. — Mit óhajt? — kérdez­te az érkezőtől. — ön volt szolgálatban az éjjel? — Igen, de mit óhajt? — Kasza László, rendőr- íőhadnagy vagyok. Szeret­nék beszélni önnel. — Tessék, foglaljon he­lyet • A nyomozó leült a pénz­tárossal szemben. — Mondja kérem, maga ál­landóan, itt ül az irodában? — Természetesen, bár... néha kimegyek a peronra is. Ez a kis állomás nem nagy forgalmú... a nagy állomá­son ezt nem tehetik meg a kollegák. — Nem tűnt fel önnek az éjjel egy zöld ballonkiabátos férfi? — De igen.-., itt haladt el a pénztár előtt, de nem vál­Számítógép a rács mögött A rotterdami bank egyik széfjébe zárták el azt a? elek­tronikus számítógépet, amely­nek bűnül rótták fel, hogy hibás számításaival jelentős károkat okozott egy holland hajógyárnak. A cég elkészí­tette egy hűtőhajó terveit, s nagy megrendeléseket kapott, inert ajánlata a legolcsóbb volt, Amikor azonban a hű- tóhajók gyártását megkezd­ték, hamarosan kiderült, hogy a hajó sokkal drágább lesz, s hogy a tervszámításokba hibák csúsztak. A cég a szakértői vizsgálat megtartá­sáig „lakat alá helyeztette” a a számitógépet és kártérítési pert indított előállítója ellen. Mint két tojás A szülészeti osz­tály folyosóján Béla, az ifjú apa sehogy sem bírt lépést tartani a nagynénik, nagy­bácsik hadával. Utolsónak érke­zett, s a rokoni hátak pajzsként zárták el előle az újszülött-szoba ab­lakát. Andor bácsi megkocogtatta az üveget, s megren­delte a régen várt szenzációt. — Ugrai Feren­cet kérjük! Mikor a nővér az ablakhoz hozta a vörös, látott szájjal üvöltő új­szülöttet, egy pil­lanatra áhitatos csend támadt, majd Andor bácsi elismerően cset- tintett. — Karakán kis legény, tisztára az apja! — Mint két to­jás! — toldotta meg Nusi néni. — Le se tagad­hatnád, Béla! — jelentette ki egy köpcös öregúr, akit Béla most látott életében először. — Nézzétek az orrát! — Még a füle is Bélát formázza! A rokoni gyüle­kezet sorba szed­te a gyerek jel­legzetességeit, megállapítva ró­luk, hogy mindez Béláé, a boldog apáé. Béla kihasznál­va a pillanatnyi csevegést, átvágta magát az üvegab­lakig. Közelről lát­ta a hadonászó kis kezet, s olvasta a szalagon: Kopácsi János. — Ez nem az én fiam, nővérke! — mutogatott a sza­lagra. — Ugrai Ferencet kérem! A nővér bocsá- nalkérően intett, majd néhány pil­lanat múlva meg­jelent egy másik, vörös, visító cse­csemővel. A rokoni had hallgatott. A már kínossá vált csendben felbrum- mogott Andor bá­csi basszusa: — Karakán kis legény... tisztára az apja! — Mint két to­jás! — toldotta meg Nusi néni. Átányi H. László A gyümölcsösökben még a rövid ideig tartó talajmenti fagyok is tönkreteszik a ter­mést. Ha a meteorológiai szolgálat lehűlést jelez, a kertészek tüzeket raknak és füstöléssel védik a gyümölcs- termést. Grúziában azonban van egy ültetvény, ahol nem füs­tölnek. Ehelyett az ültetvény közepén magas talapzatra ál­lított sugárhajtóművet hasz­nálnak, amely körbe forog és körülbelül 10 hektárnyi gyü­mölcsöt „fűt”. A hajtómű hatósugarában a hőmérsék­let 3—4 fokkal emelkedik. Ez teljesen elegendő a ter­més megmentéséhez. S bár­milyen furcsán hangzik, a kiadások végső soron jóval kisebbek, mintha a gyümölcs­fákat hagyományos módon füstöléssel védelmeznék. Borszállító tartályhajó A szovjet dunai flotta szo­katlan borszállító tartalyha- jóval egészült ki, amely az „Ararát” nevet viseli. A finn „Rauma-Repola” hajó­gyárban készült. Vízkiszorí- tása körülbelül 7 ezer tonna. Óránként több mint 15' mér- földes sebességgel halad. Nagy teljesítményű erőbe­rendezéssel, korszerű navigá­ciós műszerekkel, s kényel­mes kajütökkel rendelkezik. Az „Ararát” hosszú több mint 8 ezer mérföldes uta­kat képes megtenni, üzem- anyagfelvétel nélkül. Első útja Algériába vezet. A túzokok védelmére A Német Szövetségi Köz­társaságban jelentős mérték­ben csökkent a túzokállo­mány, s ugyanez vonatkozik Ausztriára is. Negyed szá­zaddal ezelőtt mintegy 1200 túzokot tartottak nyilván Né­metországban, ma viszont alig kétszázra tehető „ szá­muk. Ausztria vadászati szervei I969-re túzoklelövési tilalmat léptettek életbe, ezenkívül megvizsgálják an­nak lehetőségét is, hogy megfelelő védett rezervátu­mot létesítsenek a túzok ré­szére. 'S

Next

/
Thumbnails
Contents