Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-26 / 274. szám
\ 1989. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP n A MÁV Szimfonikusok hangversenye A ház régimódi, a tv-antenna azonban a technika egyik új vívmányáról árulkodik. Az antennát a kertben lévő karóra erősítették, bár ahogy az erős oszlopsort nézzük a tető is kibírta volna. Szocialista módon... A Benedek brigád Hétfőn este zajlott le az Országos Filharmónia IX. bérleti hangversenye a Szigligeti Színházban. Ez alkalommal a budapesti MÁV Szimfonikus zenekart Marcell Dautremer, francia karmester vezényelte. — A hangverseny első számában zeneszerzőként is bemutatkozott, megszólaltatva „Sin- fonietta” című alkotását. A vonószenekarra írt művet, a vékonyan hangzó vonószene- kar láthatóan szívesen játszotta, bár a kissé tanulmány- jellegű, rapszodikusan csapongó kompozíció masszív hangzásigényekre nem volt ereje. Az alkotás, szerzőjének nagy zenei műveltségét tükrözve, bejárja a klasszikus és kortárs zene minden stíluskorszakát, s itt-ott túlságosan zsúfoltan is idézgeti azokat A tetszéssel fogadott Sinfo- nietta után Chopin f-moll zongoraversenye következett. Chopin, a legnagyobb lengyel zeneszerző, s Liszt Ferenc által találóan a „zongora poéta já”-nak tisztelt mester remekművét szélesen áradó dallamosság, bravúros, sajátos chopini virtuózitás, gyakran fátyolosán borongós, színes álmodozás jellemzi. A szívből áradó nyugalmas békét csak itt-ott törik meg a viharos erejű drámai felkiáltások. A remekmű maradéktalan tolmácsolása a zongoristára, zenekarra és karmesterre — egyaránt nagy feladatokat ró. A nagyívű. de gyakran megmegszakadó, sóhajszerű dallamvonalak és a rengeteg díszítés, valamint az igényes zenekari anyag egységben való megszólaltatása nagyon koncentrált feladat Sajnos, nem is sikerült teljes egészében. A jó zongorista, Gabos Gábor, a lelkes zenekar és jót alkotni akaró karmester külön-külön megtette a magáét s mégig gyakran külön úton jártak. Ez főképpen az első tétel egyik drámai csúcspontján volt feltűnő, ahol csak a koncertmester lélekjelenlétén múlt hogy visszataláltak egymáshoz. Az első tétel eléggé kalandos problémája után a második és harmadik tétel óvatosabbra. de egyben fakóbbra, lendületle* nebbre sikerült. S ez sokat ártott a harmadik tétel jókedvű, mazurkás táncos hangulatának. A nagyon szerény produkció után felmerül az a kérdés, hogy szerencsés dolog-e az, hogy maradéktalan kollektivitást igénylő mű előadására ilyen kevés együttes munkával, próbával vállalkoztak? A hangversenyt záró mű Modeszt Musszorgszkij „Egy kiállítás képei” című szvitje volt M. Ravel színpompás hangszerelésében. Muszorgszkij az orosz nemzeti zenének s egyben a modem zenének egyik nagyjelentőségű zeneszerzője volt. A nemzeti kultúrát, az orosz nép eszmeiségét kifejező és szolgáló „Hatalmasoknak”, az orosz ötöknek (Balakirev, Borodin, Kjui és Rimszkij- korszaljíoff) őstehetségű tagja, ötletgazdasága, emberi és alkotói bátorsága merész szem- behelyezkedés volt minden visszahúzó maradisággal szemben. A finom kodás helyett az orosz népet, annak színes zenéjét, gazdag mesevilágát szólaltatta meg remekműveiben. A sokszínű érzelmi és gondolati világot bejáró alkotás megszólaltatása óriási feladat zenekarnak, — karmesternek egyaránt. A szép számú közönségtől lelkes tapsokat aratott előadásnak voltak ugyan apróbb-nagyobb bírálható pontjai, tje kétségtelenül voltak jól megformált és korrekten előadott részletei is. Krónikásként úgy értékelem a mű sikerét, hogy Muszorgszkij nálunk először elhangzott muzsikája utat talált a szépre éhes közönségünkhöz. Marcell Dautremer képzett muzsikus, jó zenei megoldásokra törekvő karmester. — Egyformán nagy mozdulatai azonban adósunk maradtak a finom zenekari hangzásokkal. K. A Benedek Imre kubikos brigádja jó brigád. Akik személyesen ismerik őket azok tudják, hogy ez tény. Akik viszont nem ismerik őket azok a négyszer is elnyert szocialista brigád jelvénynek hihetnek. Na meg, annak a néhány adatnak, ami mindennél jobban jellemzi őket: a brigád tíz évvel ezelőtt 1959-ben alakult Tízen alakították, s m tíz közül hatan azóta is együtt dolgoznak. Együtt a legteljesebb egyetértésben, s a Szolnok megyei Építési és Szerelőipari Vállalat vezetőinek megelégedésére. Pedig bőven akad olyasmi, ami megzavarhatná, felboríthatná az egyetértést Először is a brigádon belül nagy az életkor különbség. A legidősebb Geszti Zsiga bácsi a hatvanadikat tapossa, jó- néhányan ballagnak mögötte egy-két évvel. Kovács Gyula, viszont még csak most került sor alá, katonának készül, s a brigádban akad rajta kívül is fiatal, A nagy korkülönbség ellenére is jó összhangban dolgoznak- Természetesen az idősebbek szava a döntő, i ezt elfogadják a fiatalok is, hiszen a néhány évtizedes tapasztalata, a józan, megfontolt gondolkodás már sokszor bebizonyította igazát Ezt a kilenc embert fogja össze, irányítja Benedek Imre, a brigádvezető. Szókimondó ember. Beszélgetésünk is azzal kezdődik, hogy elmondja; rossz tapasztalata van az újságírókról. Néhány éve ugyanis igbzságtalanul írt brigádjáról az újság. Nincs okom kételkedni abban, hogy valóban sérelem érte őket, hiszen már a központban is hallottam, hogy a Benedekék csak akkor reklamálnak, ha száz százalékig nekik van igazuk. Aztán mégiscsak megbarátkozunk a lélegzetvételnyi szünetben, amíg ők a lapát nyelére támaszkodnak, s körbejár a ci- garettás csomag. — Szocialista módon élni, dolgozni, tanulni ez a szocialista brigádok jelszava — mondja. — Hát ebből mi idősebbek már csak kettőnek teszünk eleget. Becsületesen elünk, jól dolgozunk, de már a tanulás nem nekünk való. Persze — a jó pap is holtig tanul. Egyszer egy hatvan lakásos házhoz kezdtünk, amikor 300-as cementet küldtek az alapozáshoz. Na, mondtam én ezt az atyaistennek sem rakom be az alapba. Mondták, hogy muszáj, — mondtam, hogy nem. Aztán jött egy mérnökember és megmagyarázta, hogy ehhez a talajhoz a víz ellen csak a 300-as biztos. Megértettem és meg is csináltuk rendesen. Elégedettek vagyunk. Mindig van munkánk. Persze rajtunk is múlik, hogy van. Pontosan tudjuk, hogy következő nap mit kell csinálnunk. Megbeszéljük már előre a művezetővel. Amikor pedig már tudjuk, hogy mit végzünk, előre meg is szervezzük. Elégedettek vagyunk a fizetéssel is. A havi alapunk 2200 körül mozog. Persze tudjuk jól, hogy van hely, ahol ennél többet is kínálnak. Ma reggel például — ahogy jöttünk befelé — halljuk ám a hangszórón, hogy a Debreceni Ütfenntar- tó 3000 forint flxet kínál kubikosoknak. Három ezret, — de meddig? Most, hogy az év vége előtt szükség van minden kézre. És azután? Hol biztosítják nekünk tíz éven keresztül az egyenletes fizetést, a nyugodt munkát? Az egyik tsz üzem pedig négyezer havit ígért és adott a jelentkezőknek. Ki is fizette egy évig, aztán bezárták az üzemet meg a vezetőit is. Hát, akkor már csak jobb a pénzért becsületesen megdolgozni és tudni, hogy mindig számíthatunk rá. Ezért is vagyunk itt tíz éve együtt. És talán ez is teszi, hogy szocialista brigád vagyunk, Nem mondom, akad néha összezördülés. Még magunk között is. De mi azt tartjuk, hogy ezen a nagy földön a hibák kis keskeny árkok, azokat pedig könnyen át lehet ugrani. Még deresedé fejjel is. Csak akarni kell és nem szabad megtorpanni. Végére értünk a cigarettának, a lapátok újra nekifeszültek a földkupacnak. Dolgozik a Benedek-brigád. E. Gy. „Érvényesül az iskolai demokrácia..,” Szakszervezeti munka a jászkiséri pedagógusok körében Hetvenkilencen vannak, a szervezettség száz százalékos. — Csak másfél éve vagyok itt — mondja Szűcs Kálmánná, a szakszervezeti bizottság titkára. — Azelőtt Tán- czos Alajos volt a titkár, az eredmények nagyrésze az ő munkája nyomán alakult ki. Tánczos Alajos azóta nyugdíjba ment Az egész — Megtartjuk a szokásos ünnepi rendezvényeket. De hát ezt máshol is biztosan megteszik. Legfeljebb a férfinap kivétel. Ezt a nők rendezik meg az év végén. Ezek a rendezvények mindig jól sikerülnek, de nemcsak ilyeneket tartunk. Klubnapjainkon mindig meghívunk egy- egy neves előadót. Legközelebb december 3-án dr. Tóth László, a Népszabadság munkatársa jön hozzánk. „Az iskola és a család” címmel tart A beszélgetésbe bekapcsolódik Cselényi László is, aki már jónéhány éve végez munkát a pedagógus szak- szervezetben. — Az iskola igazgatósága mellettünk áll, segít a munkánkban. Általában közösen Találkozó a jászapáti A szakszervezet tevékenysége nem merül ki az ünnepségek, tanfolyamok rendezésével. a segélyek kiosztásával. A fizikai dolgozók jóképességű gyermekeinek segítéséközség ismeri. „Lojzi bácsi” portréja csak az elbeszélésekből bontakozik ki. Megtalálni igen nehéz, legfeljebb csak véletlenül sikerülhet. Nyugtalan, tétlenségre képtelen ember, akinek tevékenységében összemosódnak -a határok, a hobby és az egész közösségnek hasznos társadalmi ( munka között. előadást, délután a szülőknek, este pedig a pedagógusoknak. Szabó László az ifjúságvédelemről, Voksán József dél-amerikai útjáról fog beszélni. Tavaly a szakszervezet három tagja befejezte a marxista esti egyetemet, nyolcán pedig a marxista középiskolát. A „Társadalmunk időszerű kérdései” tanfolyamot, helyi előadók vezetik, fizikai dolgozóink vesznek részt rajta. beszéljük meg a tennivalókat, érvényesül az iskolai demokratizmus. » — Ez az ötödik iskola, ahol tanítok — mondja Szűcs Kálmánné — de még egyikben sem éreztem ilyen jól magam. gimnázium tanáraival ben sokat jelenthet a jászapáti gimnázium tanáraival rendezendő találkozó. — A jászkiséri gyerekek közül sokan Jászapátin, a gimnáziumban folytatják tanulmányaikat Évetk óta jelentkező probléma, hogy gyerekeink közül sokan igen erősen leromlanak a gimnázium első osztályában. Ez elsősorban a fizikai dolgozók gyermekeit érinti, akik a két iskola követelménye közötti különbség áthidalásában otthon kevesebb segítségre számíthatnak. A két iskola tanárai közötti megbeszélés legfőbb célja a tantervek, a követelmények kölcsönös megismerése, elsősorban pedig az, hogy a gimnázium tanárai megismerjék az általános iskolai tantervet. A gimnázium az ötletet kedvezően to-' gadta. Szerettük volna még ősszel megrendezni a találkozót, de a sok elfoglaltság miatt erre eddig, nem kerülhetett sor. A következő félév elejéig azonban föltétlenül megtartjuk, Érdekvédelem A pedagógus szakszervezetben nemcsak pedagógusok vannak. Az iskola és a napközi otthon fizikai dolgozói is idetartoznak. Némelyikük fizetése igen alacsony. A szakszervezet ezt a kérdést is felvetette. — Sajnos ebben még nem értünk el eredményt. A konyhán dolgozó asszonyok és az óvodai dadák között van akinek a fizetése nem éri el az ezer forintot. Szeretnénk ha legalább az ezret megkapnák. Nem kérünk sokat, de egyelőre még ez sem sikerült. A kérdést azonban napirenden tartjuk, s reméljük előbb, utóbb érünk el eredményt. B. A. Nőnap, férfinap, öregek napja, klubnapok A szakszervezet és az iskolavezetés Újra Szolnokon üdvözölhetjük Tamás Ervin festőművészt A Képcsarnok Vállalat Aba-Novák termében a szolnokiak számára már megszokott képzőművészeti programok során most Tamás Ervin festőművész kamarakiállítása fogad. A művész nem ismeretlen Szolnok közönsége előtt 1964-ben jelentősebb anyagból rendezett itt kiállítást, ezenkívül 1968-ban a Damjanich János Múzeum Új szerzemények tárlatán bemutatásra került nagyméretű „Halálugrások” kompozíciója, amely a múzeum képzőművészeti gyűjteményének egyik legszebb darabja. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Tamás Ervin festőművészt éppen ennek a kiállításnak kapcsán megküldött leveléből tájékoztathatjuk eddigi munkásságát illetően. 1922-ben született. Az Iparművészeti Iskola elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványaként folytatta stúdiumait 1946-ban végzett, azóta rendszeresen vesz részt hazai és külföld} kiállításokon. Többek között Berlin, Prága, Varsó, Bukarest, London, India közönsége ismerkedhetett munkáival. Az első önálló kiállítást a debreceni Déry Múzeum rendezte 1947-ben, majd következtek 1959-ben a Műcsarnok, Hódmezővásárhely, 1963-ban a Csók Galéria, 1964-ben Szolnok. Több tanulmányutat tett a Szovjetunió, Francia- ország, Olaszország területére. 1963-ban SZOT 1964-ben pedig Munkácsy-díjjal tüntették ki. Több munkáját őrzi a Nemzet} Galéria, valamint más állami gyűjtemények. A jelen kiállításon 19 festményt láthatunk a művésztől. A Képcsarnok Vállalat igazán kulturált, ízléses bemutatótermének sajnos elég kicsi a kiállító tere, így eleve a tárlat lehetőségei mérethez kötöttek. A nagy felületen kiválóan gondolkodó Tamás Ervintől így csak kisebb méretű munkákkal kell megelégednünk. A bemutatott anyag jó válogatása azonban kárpótol. Ezen a néhány munkán is szépen követhető a művész felfogásának, kompozíciós készségének színhasználatának lényege. Az itt szereplő képek — megfelelően a kiállító szerv, a Képcsarnok Vállalat funkciójának — lakás díszítésére, mindennapi, állandó szemlélésre készültek. Ennek értelmében nem grandiózus gondolatokat, hanem tnti- mebb, mindenki számára „otthonos” témákat választ, tájakat, csendéleteket, egy- egy leányalakot. Ezeket dolgozza fel sajátos módszerével. Tamás Ervin alig alkalmazza a reneszánsz korszakától megszokott perspektíva törvényeket. A kétsíkú vásznon síkban jelentkeznek a tárgyak, s kontúrral vagy néhol színnel érzékeltet} csak a testiséget. Így például a „Csendélet piros háttérrel” kompozícióján a perspektivikus testiségétől megfosztott fekete asztalon gazdag szín és tárgy} sokféleségben sorakoznak a kontúrokká] meg. jelenített vázák, virágok, cserepek s adnak az élénk piros háttérrel vidám, dekoratív színhatást. Máshol egykét tárgyat jelez csak, s a környezetet feloldja valamely szín tagolt foltjaiban. Például a „Körtéé csendélet” néhány szem gyümölcse, villája és bögréje szinte lebegnek a sárgás, szürkés-lilás foltok között. „Hegyoldal”, „Dombos táj” munkáinál a színfelületeket határozott vonalakkal zárja konstruktív egységbe. Szerencsésen ötvöződik a folthatás és a geometrikus rendszerezés „Falu" képénél. A zöldesbamás fák színfoltjai között megbújó kis falu síkokban kivillogó házainak, kerítéseinek fehérei különösen vonzóvá teszik a kis festményt. Hasonló erényekkel rendelkezik „Domboldal” munkája, amelyen a napsütötte sárgák derűsen világítanak az árnyékos sötétek mellett, szinte a nap melegét is érzékeltetve. Kár, hogy ez utóbbi kép oldalra, az ajtó mögé került. Külön kell szólni az „Interieur” művészi megoldásairól. Itt a már említett téralkotás, síkokban való megjelenítés mellett a Tamás Ervinre általában jellemző színhasználattal találkozunk. Semleges, áttört felületű, zöldes háttér, fehér ablakkeret fekete függönytartóval. Ezek a színek variálódnak saját árnyalatukban tovább az ablakon túli zöldes világban, a vele közvetlenül harmonizáló szőnyeg zöldjében, a könyvespolc fehéres alapjában, fekete, barna könyveiben. A „Lány asztalnál’’ képen ugyanezek a sajátosságok mondhatók el; a síkba terítettség, s az egy-két szín tónusainak variálása. Itt Isméi jelentős hangot kap a fehér Érdekes színmegoldású a „Balaton este” naplementi lilája, elnyúló, furcsa növényképződményeivel, vakító fehér kőfalával, valamint a „Tihanyi sétány" szürkés-zöldes kék holdfénv színei. Még néhány, hasonló tulajdonságot mutató csendélet, tájkép egészíti ki az együttest Tamás Ervin itt bemutatott munkái kvalitásos, élvezetet nyújtó alkotások. Olyanok, amelyek méltó tartozékai lehetnek egy kultúrált és művészetet kedvelő ember korszerűn berendezett lakásának.- egri
