Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

1969. november 23; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Corvina album a Bécsi Képtárról Nyolcezer festményt őriz­nek a bécsi Kunsthistorisches Museum épületében, nyolc­száz látható ezek közül az állandó kiállításokon, a Cor­vina Kiadó A Bécsi Képtar c. új albumának pedig ez az alcíme: Száz kép a Kunst­historisches Museumból. A száz legjobb képet gyűjtötte két kötetbe Vinzenz Ober­hammer művészettörténész, hogy reprezentálja Európa egyik leghíresebb, leggazda­gabb művészeti múzeumát A kiadvány válóban az európai könyvművészet leg­jobb színvonalán idézi elénk a remekművek gyűjteményét A száz színes reprodukció minősége kitűnő: a bécsi Schroll Verlag-készít^tte nyo­matokon nyoma sinca a ha­zug színeknek. Aki végig­nézte már a Maria There- sien-Platz világhírű kiállítá­sát, örömmel lapozza végig a jóminőségű nyomatokat, amelyek felelevenítik élmé­nyeit, s aki még nem járt a Bécsi Képtár emeleti te­remsorában, rábízhatja ma­gát az album vezetésére: hi­teles híradást kap Vermeer, Rubens, Tiziano művészeté­ről. Az osztrák partnerhez a magvar nyomdaművészet is munkája legjavát adta; a Kossuth Nyomda finom pa­píron, szép szövegnyomással, meg elegáns vászonkötéssel ad keretet Raffaelo, Velaz­quez. Belotto-Canaletto mü­veihez. A bécsi múzeum egy-egv kiemelkedő festőiskola, mű­vészettörténeti irányzat, és elsőrendű mester életművét tekintve különösen bőséges anyaggal rendelkezik. A jó­arányú váltogatás ezt is fi­gyelembe vette az album megszerkesztésénél. A német- alföldi festészet első nagy korszaka után ezért láthat­juk a Dürer-kör legkiemel­kedőbb remekeit, s ezért kép­viselik arányosan válogatott és világhírű alkotások Cra­nach, Holbein és a „dunai iskola” tevékenységét. Pieter Bruegel, a németalföldi rene­szánsz mester képei közül ta­lán a legszebbeket és a leg­többet őrzi a Kunsthistori­sches Museum, ennek meg­felelően idézi elénk az al­bum a híres Bábel tornya mellett a lenyűgöző hangula­tú Telet és a sodró, realista szépséggel teli Parasztlako­dalmat is. Rembrandt sok, Bécsben őrzött képe közül az egyik, legkésőbbi önportrét, a művész anyjának megren­dítő és fiának gyönyörű sze­retettel teli arcképét is re­produkálták. Az első kötet a holland-flamand festészet aranyszázadának kiemelkedő műveivel, köztük Vermeer A festő műtermében című kompozíciójával zárul. Főként az itáliai művésze­tet gyűjtötte a második kö­tetbe a szerkesztő, s itt a kiemelkedő mestereknek és kiemelkedő műveknek még a felsorolására sem vállalkoz­hatnánk. Mantegna, Giorgio­ne, Bellni, Tiziano — így indul az első négy oldal, hogy azután a sok'bécsi Ti­ziano remeikkel, Tintoretto Zsuzsannájával, Raffaello Madonnájával folytatódjék. A velencei festészet minden karából igen gazdag anyag gyűlt össze Bécsben az év­századok során, de a két ter­met megtöltő Rubens-kíálU- tás öt legszebb művét épp­úgy meg kell említeni, nrnt az egykori császárváros hi­res Velazquez-kollekciójának kiemelkedő darabjait. Az általános gyakorlattól eltérően ez az album fontos sze’-epet szán a képeket kí­sérő magyarázatoknak. Zs. A. i Á vesszőn is Levelekben, Hivatalos fel- terjesztésekben elég gyakran találkozunk olyan hibázá- sokkal, amelyek elsősorban abból fakadnak, hogy nem tisztelik egyesek az írásjele­ket. Újabban csak két írás­jel kap szerepet: a pont és a vessző, míg a kettőspont, a pontosvessző, a gondolatjel, a kötőjel stb. egyre ritkul. Pedig az írásjelekből is so­kat érthet meg az olvasó, mert a mondatsorozatok meg­felelő tagolásának, a mon­danivaló árnyaltságának, a gondolatok pontos kifejezésé­nek jelölésére elsősorban az írásjelek szolgálnak. Az élő szóban hangsúllyal fejezzük ki azt. amit az írásban csak az írásjelekkel érzékeltethe­tünk. Hogy mennyire fontos sze­repet töltenek be az írás­jelek, Nadányi Zoltán szép verse is tanú rá: „És a betűk közt valamennyi jel mind él. Ez fékezi a sietőket, az hajtja. A pont megállítja őket. A kettőspont mint két szem, úgy figyel. A felkiáltójelben benne fénylik minden betű. És felnyilall az égig.” Vannak, akik azt tartják, hogv a vesszőhiba nem is hiba. Nincs igazuk! Sokszor a vessző nagyon is lényeges a gondolat egyértelmű köz­lése szempontjából. Nevetséges és hibás pél­dául ez a hirdetési szöveg: ..Bútorozott szoba kisméretű férfinak kiadó”. Ez az ablak­ba kitett s helytelenül meg­írt .,magán”-hirdeté<5 valóban nevetésre ingerli olvasóit. A megfelelő helven kitett vesz- szők értelmessé tehetik a hir­detés szövegét: „Bútorozott sok múlik ... I szoba, kisméretű, férfinak kiadó”. Félreérthető a közlés, ha vesszőkkel nem határoljuk el az azonos mondatrészként halmozott jelzőket. Más a közlés tartalma, ha ezt írjuk: harmadik javított kiadás, és ismét más, ha ez a nyelvi forma: harmadik javított ki­adás. Féreérthető ez a tájékoz­tatás is: „a tsz könyvelője tudtán kívül adósságokba keveredett.” Így bizonytalan a közlés. Ki az, aki adós­ságba keveredett, a tsz vagy a könyvelője. A megfelelő vesszővel egyértelműbbé vá­lik a közlemény, a szöveg- összefüggésből az derült ki, hogy ezt akarták közölni: A tsz, könyvelője tudtán kívül, adósságba keveredett. Ha a közlésben az egyfajta jelzőket külön-külön hangsú­lyozni kívánjuk, akkor min­dig tegyük ki közéjük a vesz- szőt: Az állami gazdaság fiatal, fekete lovakat vásá­rolt. Újabban nagyon elter­jedt a közbevetett mondatot közrefogó gondolatjel. Ez a jel azonban nem pótolja a vesszőt, tehát a két írásjelet együtt kell használnunk: „Az üzemekben föl vő munka pon­tossága megköveteli — ezt mindenkinek meg is mond­tuk —. hogv ideiében kezd­jék el a munkát.” De egvesek akkor is kiteszik a vesszőket, amikor nincs reá szükség. Ebből a szempont­ból a lenavakoribb hibázás, hogy p felsorolás végén levő stb előtt is ielentkezik a vessző. A helyes forma te­hát ez: hibázik, hibát vét, hibát ejt stb. Természetesen a felsorolásban az egyes egy­nemű elemek közé vesszőt kell tenni. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa KEVI EMBEREK A templom mellett árok van. Az árakban víz. A tér olyan, mint egy hatalmas sergő. A fák felszaladnak a horizont fölé, a torony körül kalimpálnak, majd belevesz­nek a kémények füstjébe. Az a katona, aki a temp­lom mellett feküdt, így lát­hatta a túrkevei főteret. Azt hitte, kiabál, de csak suttogott... Megpróbált fel­ülni, nem bírt. Oldalt for­dult, belenézett az árokba. Temetőárok — gondolhatta. A vízben egy Tigris árny­képe volt A tank mellett egy SS kiabált... Az emlékfoszlányokból így tudtam összerakni a kevi eposz nyitányát. Körbe járom a teret, a várost vallatom a történel­met, a kevi embereket. Mit mondanak el az írásos feljegyzések? „Túrkeve 1944. október 8-án felszabadult...“ Máshol olvashatjuk: „■•■októ­ber 19-én délelőtt a 24. né­met páncélos hadosztály át­kelt a Tiszán, lerohanta a Tiszapüspöki és Törökszent- miklós között védekező ro­mán gyalogos hadosztályt és délig eljutott Túrkevéig...” A kevi emberektől mit tudok meg? Kollár József túrkevei ál­latorvos hagyatékából: „A város felszabadító 610-es lö­vészezred tisztjei nálam lak­tak. Azt vettem ki a beszél­getéseikből, hogy páncélos támadásnak nem tudnak el­lenállni. Nehéz fegyverük alig volt.“ Szűcs József mondja: — A nyugati újvá­rosban, a lá­gernél, a szal­marakodónál voltak a har­cok. Hátulról géppuskázták le őket. Piros volt a szántás. Szabó István: Én akkor még suttyó legény voltam. Kóboroltam, nézegettem a tankokat. Kimentem a lá­gerhez is. Nem tudom leírni, hogy ott mi volt. Kétszáz- negyven halottat számoltunk meg. Vagy ötven—hatvan ka­tona még élt. Meg egy a templomnál. Sárkány néni: Igen, ott volt. Nálam, meg az a Va- szilij gyerek. Behoztam a fás­kamrába. Akit szülőanya szült, annak élni kell, nem meghalni. Magnetofonnal járom a vá­rost. Keresem, kiben vált először cselekvéssé az em­berség. Ki mozdult meg el­sőnek. kik követték? Nem tudok mindennek nyomára akadni. Az emléke­zés megszépít és elmos. A két koronatanú már nem él: Adametz Ede gyógyszerész és Kollár József állatorvos szerepe így nem tisztázódott. De többen azt mondják, ők kezdték... Ducza Istvánná: Az a ka­tona, a templom mellett va­lakit mindig emlegetett. Egész délelőtt ott feküdt. A sárban. Én oda akartam men­ni, de elzavartak a németek. De az a katona mégis csak délig feküdt ott. Megkérdez­tem mindenkitől, ki kezdte, lei mondta, hogy csinálni kell...? Mindennél többétérő vála­szokat kapok. Piszár Teré­zia: „...ha nem csinál­juk. hogy ma­radt volna nyugodt a lel­künk?” Ducza István: ..Ügy gondcP,- tuk. a pincé­ben nem ve­ri őket az eső. nem csapja őket a szél.” Teleki Józsefnél „Azokat is várta otthon az anyjuk.” Hogy történt? A dátumok már megvannak. a helyszín is. a sokáie névtelen hősök közül is sokan.« Gurszkij alezredes, a 610-es lövészezred parancsnoka Október 19-én tehát Gursz- kij alezredes egységeit meg­semmisítették a német pán­célosok. A nyugati újváros­ban a légeméi elhallgattak a fegyverek. Csak a tankok csörgése, meg a sebesültek jajgatása hallattszott. Szabó István: Nekem Adametz patikus úr szólt, hogy menjek «I Kollár dok­tor úrhoz, meg Kapás Re­zsőhöz, hogy hívjam ide őket. De tartsam a szám, mert ha a németek megtudják, hogy mit akarunk, vége. Kollár doktor úr ment is rögtön Adametzhez, meg Kapás Re­zső is. Ö akkor már bekötö­zött egy katonát. Ducza István és családja a városháza udvarán lakott. Ducza néni: Én a hajam­hoz kaptam, amikor elmond­ták, hogy mit akarnak! Ve Ducza István és felesége csak hordták le a szalmát... — Kik?-- Hát... az emberek... Igen, Emberek! — Mink meg a templomtól behoztuk azt a szegényt, ami­kor a németek nem látták. Csak azt hajtogatta: voda- voda. Nem tudtam, mi az... aztán megitattam. Verte a láz. A lóger messzi volt a vá­rosházához. A többi sebesült ott feküdt, vérben, sárban. Szabó István: Hordágyak- kal, létrákkal mentünk. Ja­kab Mihály, a fiatal Várke- vei, Kádár Kovács. Fürge Imre, Szűcs József... én, meg még... voltak ott más emberek is. Boros Ilona: Hordtuk le a pincébe a szal­mát, meg as iratcsomókat, hogy tudjunk mit a fejük alá tenni. Szabó Pista azt mondta, hogy nagyon sokan vannak. Magatehetet­lenek. Finta Rozália: ötvenketten voltak. Egy meghalt. Négy gyerekes tanító volt. Nem tudtuk megmenteni. Ducza István bácsi leveze­tett a pincébe. — Ez az a pince, kérem. Itt feküdtek, ebben a pincé­ben. Ide hordták őket. Ada­metz patikus úr hozott ne­kik valami orvosságot, de nem sokat, mert nem volt. Kollár doktor úr, meg. no- hogy ő nem emberorvos volt, tudott valamit segíteni a ba­jukon. Végig itt voltak lenn. Mondtuk az asszonyoknak, hogy ápolják őket. — Kik? — Itt volt Piszár Terus, Boros Ilona, Finta Rózsi, Te­leki Regina... Nemes Regi­na... meg még... nem igen jut már így mindenki az eszembe, pedig még voltak ' itt... Ducza néni: A konyhánk­ban főztünk nekik. A tea volt a mindenük. Hát várjon csak, kik is...? Sallai Mar­gitka, Sárkány Margitka, 1 Acsádi Tériké, meg Vad Ju­liska... meg' még... A város­háza pincéjében ott maradt egy háborús raktár. Zsír, sza­lonna, liszt volt. A többit meg összehordták. Szabó István: Kerülő úton hordtuk az ennivalót. Ki mit tudott, azt adott. Egy kis mézet, fél cipót, egy kis te­jet, vajat. Kinek mi volt, azt adott. Telekiné: Teli volt velük a pince. Annyi embernek enni kellett. Nagyon betegek vol­tak szegények, de csak erős- köd tünk, hogy egyenek. Nézek ki a pince ablakán. A templom közel' van, mel­lette az út. Azon álltak a tankok. Ha; csak egy áruló Is akad, akkor... A Tigriseknek csak meg kellett volna fordíta­niuk az ágyúikat; Három kritikus nap volt. A pincében ötvenegy maga­tehetetlen sebesült, a ház körül meg egy SS páncélos hadosztály! Szűcs József: Leszökdös- tünk hozzájuk. Én akkor tűzoltó voltam, nem tűnt fel, hogy annyit járkálok. Szabó István: A kertek alatt mentünk, leginkább a házak között. Az a három nap nehéz volt. A pincében Márki Gábor, Kapás Rezső, meg Kollár József felírták a sebesültek nevét. A névsort később oda­adták a sebesült szállítóknak. Az erdélyi körhintásról so­kat hallottam Túrkevén, de mégis keveset. A családi ne­vét nem tudja senki. Er­délyből jött, vurslis ember volt, ott ragadt néhány hó­napra Túrkevén. Sokan hoz­zákötik az ötvenegy sebesült megmentését. Váltig állítják: „az erdélyi körhintái mond­ta, hogy mit kell csinálni!” Az erdélyi körhintásnak azonban nyoma veszett. Nem Finta Rozália: Én attól a kapitánytól, akit a pincé­ben ápoltam, kaptam egy papírt. Ezt ír­ta: „Katona és őrmester elvtársak! Ez a lány nyolc szovjet sebesült harcos éle­tét mentette meg. Köztük az enyémet is. Szirov kapitány.” Ügy emlékszem, így hívták. Majd mindegyikünk kapott ilyen köszönő levelet. A vágóhíd felől hallatszott a csatazaj, 21-én. amikor Már­ki Gábor, Kapás Rezső és egy sebesült őrmester, aki valahogy már lábra tudott állni, a közelgő csapatok elé mentek. Ducza néni: Jöttek a mi embereinkért a mentők, a se­besültszállítók. De köszön­ték az ápolást! Nagyon kö­szönték. Könnyeztek, sírtak, amikor vitték őket De mink is. Boros Ilona: Csókolgatták a kezünket. Piszán Terézia: Sokáig nem tudtunk róluk, de aztán néhány hónap múlva mondta Adametz patikus úr, hogy hozzá visszajött egy. Azok közül! Akkor jött a kórház­ból, ment a frontra. Bement hozzá, megköszönni. Azt mondta, meggyógyultak. Hát ez a fontos. Az az ötvenegy élet! Sárkány néni; Egyszereseik — ez már 45 tavaszán volt — elébem állt a piacon egy orosz. Elkezd csókolgatni, hegy „mamka, mamácska!” Az a Vaszilij gyerek volt, akit eldugtam. Ideadta a cí­mét, meg a fényképét. Most is őrzöm. De hallottam én akkoriban, az erdélyi kör­hintáétól, hogy visszajött egy sebesült hozzá is. sikerült megtudnom, hogy ki volt ☆ Szokás szerint summáznom kellene a riportot, de azt hi­szem. nem kell. A kevi em­berek emberségéről mindent elmondtak a tények. Nem tudom megmagya­rázni, lemegyek még egyszer a városi tanács pincéjébe. Kinézek az ablakon. A téren gyerekek játsza­nak. így jó. Tiszai Lajos Több film - nagyobb forgalom A Szolnok megyei film- és szemléltetőtárban 1179- ről 1628-ra emelkedett eb­ben az évben a tudományos ismeretterjesztő és iskolai oktatófilmek száma. A növe­kedéshez jelentősen hozzájá­rult az n tény, hogy a buda­pesti intézet decentralizálása következtében 371 filmet ad­tak át a Szolnok megyei köz­pontnak, összesen mintegy 1405 kópiával. A film- és szemléltetőtá ban februárban megkezdi az újonnan érkezett film feldolgozását, így az ic tanév elején sor kerülhet« forgalmazásukra. A kölcsö zés} kimutatásokban mái megmutatkozik a nagyol választék hatása: 1969. okt bér 31-ig mintegy 3095 T és oktató filmet kölcsönt tek medvénkben a koráb egész évi 3100—3900-2 szemben. Egy sebesült harcos köszönő levele-----------------r-s ^LZ-WYELVMŰVELES)

Next

/
Thumbnails
Contents