Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
8 SZOLKOK MEGYEI KÉPLAP WS9. október 9« Több mint ősbemutató, — szerzőavatás. Jókai Anna — aűdnek írásra kísértő nevét mindössze két éve, hogy folyóiratokban, lapokban közölt novellák fejlécéről megtanultuk — szinte nyitott kapukra talált az irodalomban. Első, önmaga által is elfogadott, kos- lesre szánt elbeszélését azon nyomban közölte a Körtére, első regényét, novelláskötetét, őszinte érdeklődéssel és elismeréssel köszöntötte a kritika, első drámájával pedig úgy tűnik, meghódította Thálíát A dráma — a Szolnoki Szigligeti Színházban most bemutatott Fejünk jelöl a tetőt — völtaképpen „rendelésre készült”. Berényi Gábor a színiház igazgatója, aki a kezdet kezdetén felfigyelt az induló író tehetségére, drámát kért Jókai Annától, aki a2 érdeklődésre egy regény kéziratával válaszolt. De lehet-e a 4447-ből — ez volt az akkori kéziratban levő, azóta nagy silóért aratott regény — drámát írni? Ügy látszik, lehetett. Nem egykönnyen, nem w első nekifutásra. — a színmű egy korábbi változata nyomtatásban is megjelent a Színház című folyóiratban, — banem a szó legszorosabb értelmében újjáteremtve a hősök sorsát, problémáját Ennék a színházzal, a rendezővel együtt végzett, meg nem alkuvó írói munkának eredménye, hogy a Fejünk felől nem regén yd ramati zálas rr> hanem dráma, A nézők számára seuveren, önmagában teljes és önmagához mérhető irodalmi alkotás. És itt hadd hangsúlyozzam már előlegben is az irodalmi jelzőt Mert Jókai Anna ebben rangosabb jó- réhány, nála rutinosabb szerzőnél. hogy a világ, amelyet színpadra állít: valóság — és egyben irodalom. Irodalom nemcsak azért, mert éleí>- szagú. hiteles, hanem mert a mindennapi életből ismert hősök saját sorsuk hordozói, akiknek nem fényképét, hanem művészi portréját kapjuk; mert Szapper Gyuláné omladozó vakolatéi kültelki háza, — amelyet Fehér Miklós díszlete idéz — egyszerre valóság és jelkép. Nusi néni, Eszter és Janika sorsa nemcsak azért igaz, mert egyszer a Tömő utcában, a Kecskés l)tca és Paptér által határol l területen így történt, hanem mert a Nusi néniket, Esztereket és Janikákat is ez a sors fenyegeti. A drámát általános érvényű mondanivalója, szereplőinek bonyolultan hiteles jellemrajza. a lényeget sűrítő, hétköznapi és mégis művészi kifejező erővel felruházott nyelve teszi irodalommá. Egy asszonyról és egy házról szól a dráma. Az asszony — Szapper Gyuláné. Nusi néni, a ház tulajdonosa, gazdája és rabja, szinte már megszállottja. A ház. amelyért valaha nyolcezer, szinte egyenként kuporgatott pengőt adott — nemcsak egyetlen vágyottá, de nyomorúságában vigasza, egykori úriasszony sorsának szimbóluma is. „Az egész életem értelme ez a ház” — vallja és zokogja. „Engem csak hurcoltak gyermekkoromban ide-oda. Minden évben más ágy. más kép a falon. Azt akartam, hogy legyen egy hely, egy menedék...” És ezt a házat — Nusi néni nyomorúságos életének egyetlen értelmét, gyerekeinek szánt kopár menedékét — végveszély fenyegeti. Nem árverés és nem atom támadás: hanem a városfejlesztés törvényszerűsége. Ha Szapper Gyuláné csak vagyontárgynak. otthonnak erezné a házát, még örülhetne is: a városrendezés során anyagilag kártalanítják, világos, napos lakótelepi lakást kaphat De számára mindez nem nyújt sem vigaszt, sem kárpótlásit.. — Szánalmas életének méltó és jellemző fordulópontja a költözés főj toga loan kisszerű tragédiába. Annak, hogy mégis tragédiának érezzük — a színpadon történtek mögött a kulcsa. Mert a cselekmény hátterében felsejlik három asszony.nemzedék értelmetlen aldozata, szerelem nélküli házassága, örömtelen anyasága is. Karolin anyóé, aki a kastélybeli nevelőnősiködését siratja még mindig — és a lányának tett szemrehányásokba temeti múltját: „egyedül neveltelek fel benneteket” Nusi nénié, akit fiatalon, szerelem nélkül a pénzéért kényszer! tettek Szapper Gyulához, és lányáé — Eszteré — aki maga menekült, szinte gyerekfejjel, érzelmek nélkül, a külvárosból, jóval idősebb, jóiszituált férjéhez. Megszakítani végre a nyomorúság láncszemeit — erre törekedtek valamennyien, hiába. Ezt áihítja Nusi néni szemefénye, egyetlen fia is, aki most jeles érettségivel nem jutott be az egyetemre, s azóta értelmetlenül őrlődik a családi nagyravágyó^ és az üzemi trógerrmmka között, Menekülni... a mérnöki diploma vagy a Piacon keresett százasok segítségéved, művészi álmokat dédelgetve mint Eszter, vagy rögeszmékbe kapaszkodva, mint Jenci, a ház félkegyelmű albérlője... Az elviselhetetlennek érzett valóság elől Szapper Gyula, hoixiómosó és egykori bor- kereskedő az italba, Karolin anyó ji múltból magával hozott'formáikba temetkezik. Kegyetlen világot ábrázol Jókai Anna, és kegyetlenül is ítélkezik. Sajnálja hőseit, megérti személyes fájdalmukat. sorsuk tragédiáját, de Irfméletlenül elmarasztalja őket vétkeikért: az emberi érzések megtagadásáért, az értelmetlen életért, hazugságért, megalkuvásért. És ebben a „tiszta szigorúságban” csillan meg — halványan — a remény: az emberhez méltatlan élet romjain emberhez méltó életnek kell születnie< . A sematikus dramaturgia és kritika követelte pozitív hősre ezúttal nem a színpadon hanem a nézőtéren van szükség: nekünk kell az író ítéletének. a magunkéval együtt érvényt szerezni. Berényi Gábornak nemcsak a dráma megszületéséért, színpadra állításáért is hálás lehet a szolnoki közönség Az ő dramaturgiai, rendezői koncepciójának köszönhető, hogy a hősök nyomasztó világának színpadi meg- elevenltése — egyáltalában nem az. Berényi helyesen ismerte fel, hogy Szapperék szánalmasan kisszerű világának pusztulása nem megrázó tragédia, hanem az élet ellentmondásos előrelépésének tragikomikus mozzanata. Ez az oka. hogy a nézőtéren gyakran felcsendülő nevetés nem értetlenségről, hanem a dráma lényegének megértéséről tanúskodik. Arról, hogy a zsöllyékben ülők, fiatalok, pontosan megértik a tulajdon rabságában vergődő életek komikumát, és átlátnak a hősök hazugság páncélján. Különösein a drama lassabban. epikusán induló első részéiben van a tragikum és komikum ketszólamúsága ra nagy szükség. Az írónak láthatóan jelenetek sorára volt szükség, hogy felfútse a sorsok drámai kazánját; addig, amíg a hőisök inkább csak sorsukkal mérkőznek, főként a játék színed töltik ki a várakozás kereteit. Később, ahogy a dráma eljut a maga megváltoztathatatlan törvényeinek valóraváütásáig, amikor már a hősök valódi és vált igazsága a színpadon ütközik, a színészeknek nem kell mást tenni „csak” kitölteni szerepük kereteit. Ez a „csak” — jó írónál — nagyon sokat jelent. Jókai Annánál például azt, hogy hőseinek egyszerre kell érzékeltetni a maguk személyes, szubjektív igazságát és az író tarsadalmálag érvényes ítéletét. Kurd néni (HegedtIs Agnes) egészen más, mint az utóbbi évek. évtizedek, piedesztálra emelt proletáranyája: kegyetlenebb, durvább, igazságtalanabb náluk, önző és úrhatnám, de a rászakadó magányban mégis világosan kirajzolódik a tigris anya ősz- szetartó szenvedélyének moz- gatóereje, a Szerencsed en sorsú asszony szeretetehsege. Hegedűs Ágnes, akinek a kikristályosodott szerepfelfogásnál markánsabb, többrétűén jellemzett Kurázsi mamája még mindig emlékezetünkben van. talán éppen a világirodalom nagy anyaszerepei bői is merített: az emberi nagyság as törpeség kettősségét nem váltogatva, hanem egy-egy helyzetbe, mondatba sürítve érzékeltette. tNemdsak drámai kitöréseivel, hallgatásaival is fel tudta forrósí tani maga körül a levegőt. Legmegrázóbb jelenete talán az utolsó, amikor érvei, ereje fogytán, szótlanul vonszolja ki megfáradt testét a színpadról, s kezében — jelképesen és valóságosan is — kettétörik Karolin anyó napernyője. A kettős fénytörés, amelyre Nusi néni sorsával kapcsolatban utalunk, meghatározza a többiek szerepfelfogását is. Linka György Szapper Gyulája talán egy árnyalat- tal jobban eltolódik a komikum felé, míg Andaházy Margit, a maga, szöveg-sze- rint elsősorban komikus szerepéből (Karolin anyó) maradéktalanul kiaknázza a tragédiát is. A harmadik nemzedék tagjainak drámája az illúziókkal való szembenézésben éleződik. Eszter (Szakács Eszter) pontosan nyomon követi jellemrajzáhan az illúziók hitét, vállaláséit és kudarcát. Kránitz Lajos (Jamika) faragatlan nyersesége, Baranyi Ibolya (Eingruber Kati) kamaszos esetlensége, suta érzelmessé- ge hitelesen mai: azonosulást és rokonszenvet ébreszt, anélkül. hogy az író felettük mondott ítéletét gyengítené Mindössze az Eszter szerelmesét; alakító Csikós Sándornak kellett hozzá több mini egy felvonás, hogy magára találjon: felmondás helyett élje Iván szerepét. A szerző — jól járt az előadással. A „Fejünk felől a tetőt” kevés együttes állíthatta volna méltóbban, nagyobb gonddal és a mű iránti alázattal színpadra. De a színház is jól járt a szerzővel: az évad első ősbemutatója máris országos jelentőségű színházi esemény. És a szerencsés találkozás igazi nyertesei a nézők, akik sokáig fognak emlékezni Jókai Anna első drámájának igényes előadására. Földes Anna Szolnok aluli történt Szovjet pilóta kunsági ruhában Beszélgetés Georgij Beregovoj repülő-vezérőrnaggyal, a hírneves szovjet űrhajóssal A Központi Sajtószolgálat kérésére a Novószly Hírügynökség (APN) munkatársa felkereste Georgij Beregovoj vezérőrnagy —, szovjet űrhajóst, a Szovjetunió kétszeres hősét, aki repülőként résztvett Magyarország felszabadításában és megkérte, most, a felszabadulás 25. évfordulójának küszöbén beszéljen életének arról az időszakáról. Beregovoj örömmel teljesítette a kérést — Magyarország felszabadulásának időszaka jelentős szakasz nemcsak az én életemben, hanem sok más baj'társam-életében is, ■"— kezdte visszaemlékezéséit. — Azóta valahányszor összetalálkozunk, jóformán csak ezt hallani: ,,Emlékszel Magyar- országra?” „Hát Miskolcra emlékszel-e?” „S a budapesti harcokra?” Ilyenkor persze, nemcsak a harcok emlékeit idézzük fel, Iranern barátaink arcát is. azokét, akik nem jutottak el velünk a győzelem napjáig. 1944 októberében ezre- dünk, amely „ Vörös Zászlóval kitüntetett 5. Vinnyicai gárda — rohamrepülőhadtesthez tartozott, Románia felől átlépte a magyar határt és Debrecen mellett, Nádudvaron rendezte be támaszpontját. A dal nyelvén — Kitűnően emlékszem magyarországi élményeimre és szívesen beszélek róluk. Mint ismeretes, a katonai repülőterek igen gyakran a falvak, kisvárosok közelében voltak. így nem meglepő, hogy az első benyomásokat mi is a magyar parasztokkal, munkásokkal történt .találkozások alkalmával szereztük, velük kerültünk közvetlen kapcsolatba. Először tartózkodóan fogadtak bennünket; hiába, a fasiszta propaganda hatása nem múlt el nyomtalanul. De ez a tartózkodás hamar feloldódott. Később, bárhol jelentünk is meg, bárhol állomásozott is alakulatunk, mindenütt szívélyesen, örömmel fogadtak bennünket S mindenütt szólt a zene: mindig akadt egy-két muzsikus, akj kész volt megédesíteni pihenőnket. Esténként a falvakban, ahol egységünk állomásozott, magyar dallamok, majd orosz dalok is felcsendültek. Soha, senki nem kérte erre az embereket. Maguk igyekeztek valamivel megszépíteni, kellemesebbé tenni időnket, a háború nehéz napjait Utólag visszaemlékezve, úgy érzem, megértették sokéves háborús fáradtságunkat, s hon- váevunkat is. Sok olyan esetet tudok, amely az egyszerű parasztok barátságát, szeretetét bizonyította irántunk. Emlékszem, hogyan igyekeztek megvendégelni bennünket, bár maguk is szegények voltak, s igazán nem dúslakod iák az ennivalóban. Mi viszonzásul megosztottunk velük mindent, amit csak tudtunk: dohányt, vodkát adtunk a férfiaknak, ellátmányunk csokoládé-adagját pedig a gyermekek kapták. Egy szovjet pilóta megmentése Egyszer a bucsatelepí repülőtérről felszállva támogatást adtunk a Szolnokot és Jászberényt felszabadító Csapataink előnyomulásához. Bar novemberben jártunk, váratlanul meleg nap köszöntött ránk. Barátom, Alekszandr Prjazsenyikov, akivel sok közös harci feladatot hajtottunk végre, könnyű öltözetben szállt be a gépbe; ingblúz, nyári csiz- ma volt rajta. Amikor az ezred visszatért a repülőtérre, Prjazsenyikov nem volt köztük: egy legelhárí- tó ágyú eltalálta a gépét. Milyen nagy volt az örömünk és a csodálkozásunk, amikor három nap múlva barátunk egy szerre csak megjelent, te- tőtől-talpig — magyar parasztruhában. Elmondta, hogy amikor gépét találat érte, ejtőernyővel kiugrott; de amikor földet ért, erősen megütötte magát. Az időjárás, amely napsütéssel indult, estére elromlott, esni kezdett az eső, éjszaka pedig havazott. Bőrig átnedvesedett, és megfagyott volna, ha parasztemberek rá nem találnak. Azok hívták be magukhoz, megetették, átölíöztették. Prjazsenyikov aludt egy jót, kipihente magát, azután útnak indult az ezred repülőtere felé. A parasztok faluról-fa- lura, szinte kézről-kézre adták, mindenütt megvendégelték. Így barátom, bár a nyelvet nem ismerte, szerencsésen visszajutott hozzánk, az ezred repülőterére. Prjazsenyikov tovább harcolt velünk, de a győzelem napját már nem érhette meg, hősi halált halt. Nagyszerű baj társamat a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. Georgij Beregovoj elgondolkodott, majd hozzátette: — Szeretnék elmondani még egy esetet. Azt hiszem, ez mindennél jobban tükrözi, hogyan éreztek irántunk a magyar emberek. F így csak egy anya sírhat! Abban az időben már Csehszlovákia területén állomásoztunk és Lőcse. Besztercebánya, Brno térségében támogattuk csapataink előre, nyomulását. Utolsó magyar- országi repülőterünkön, Heréd környékén, Hatvantól kissé északra maradtak technikusaink, hogy kijavítsanak két-három repülőgépet Barátom, Viktor Kumszkij, a Szovjetunió Hőse kapta feladatul, hogy menjen el a régi szállásokra, gyűjtse össze a megjavított repülőgépeket és a műszakiakat. Míg az indulásra készültek, Viktor bement a faluba, hogy meglátogassa volt házigazdánkat, akinél lakott Kedves vendégként fogadták. Futótűzként terjedt el a hír: itt van egy pilóta, abból a repülő- alakulatból, amely nemrég a faluban állomásozott! Pillanatok alatt valóságos kis tömeg verődött össze. — Hogy van Pjotr hadnagy, aki nálam lakott? Hogy van Vlagyimir? Mi van Nyi- kolaj őrnaggyal? — Csak úgy záporoztak a kérdések Viktorra, aki igyekezett minél egyszerűbb szavakkal válaszolni, hogy megértsék. S milyen elégedettek voltak, amikor megtudták, hogy az ő Mihail-juk „mologyec” (derek fiú) és vele kapcsolatban minden „harasó”. Milyen büszkén néztek körül Pjotr egykori házigazdái, megtudva Viktortól, hogy az. „ő fiuk” azóta magas kitüntetést kapott. — Nézzétek, ilyet! — mondta Viktor barátom és megmutatta a mellén függő rendjelet; neki akkor már egész, „mintakollekciója” volt ezekből... — Hogy van az én Ivánom? — kérdezte egy később érkezett idős asszony. Viktor megismerte: az asszony Ivan Nyikolajevnek, Kumszkij közvetlen felettesének és barátjának a háziasszonya volt, így gyakran megfordult ő is a házában. Viktor hallgatott, lehorgasz- totta a fejét. Körülöttük hirtelen csend támadt, s ekkor barátom halkan megmondta az igazat: Iván elesett. A szobában csöndet heves zokogás törte meg. — Ma is hallom és soha sem felejtem el. Így csak egy anya sírhat, aki elvesztette a fiát — beszélte el évek múlva is bajtársainak, nekünk ezt a szívbemarkoló történetet Viktor. Húszegynéhány évesek voltunk, akkor a háború végén. Sok nevet elfelejtettem magam is, a magvar falvak neve bizony eléggé kiesett az emlékezetemből, hisz azóta egy negyed század telt el. De a magvar nép barátságának és szere- tetének ezemyj megnyilvánulása életünk végéig emlékezetes marad. Ezért is élek olyan örömmel az alkalommal, hogy saját magam és egykori ezredtársaim nevében, akikkel együtt harcoltam magyar földön, sok-sok boldogságot, békés alkotómunkát kívánjak a magyar népnek, s újabb szép eredményeket * szocializmus építésében, —* fejezte be visszaemlékezéseit Georgij Beregovoj. J ók fii Anna : l ejünk felől A A FFÁ A Szigligeti a tetőt s*ínhá* j ősbemutatója