Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

1969. október 9.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9

Páratlan

eredmény

Berekböszörménytől Szegedig

A szolnoki székhelyű Nagy- alföldi Kutató- és Feltáró Üzem szegedi üzemegységében a bányahatósági komplex szemle előkészületeit K. Szabó Sándor olajmémök irányítja.

Az olajbányászok, — ahogy itt egyszerűbben hívják őket, a fúrósok, — meg akarják mutatni, hogy most már legalább olyan, vagy még nagyobb rutinnal rendelkeznek, mint a sok évi vetélytársaik, a dunántúliak.

Heteken át szívósan gyakorolták a kitörés-védelmi előírások gyors végrehajtását, karbantartották a szerszámokat, csinosították a fúrási telephelyeket, pedig azelőtt sem voltak elhanyagolva. A főfúrómesterek minden fúróberendezést árgus szemekkel vizsgáltak át, hogy a szemle alkalmával semmit se érjen kifogás.

A főfúrómesternél

Különös gonddal vizsgálta felül az általa irányított fúróberendezést Vad János főfúrómester is, aki még az 1940-es években jegyezte el magán Berekböszörményben a fúrósszákmával. Az eltelt több mint 20 év alatt végigvándorolta az Alföld valamennyi szénhidrogén előfordulását. Most itt van Szegeden. Neki különösen fontos,

Menekülés a

Már második napja tart a biztonsági szemle. A bánya- hatóság szakfelügyelői a legaprólékosabban vizsgálnak át mindent a komplikált, modern fúróberendezéseknél. — Előre kidolgozott vizsgálati rendszert követnek. Szigorúak. de mégis mindent a gazda szemével bírálnak és ítélnek meg.

Győri Gyula igazgatóhelyettes. főmérnök magabiztosan mutatja be a szegedi üzemegység fúróberendezéseit. Évek szívás munkájával teremtett rendet és fegyelmiét az állandó létszámfluktuáció ellenére is. Most nyugodtan várja a szemle véleményét Előre tudja, hogy a vizsgálat minden berendezésnél megelégedéssel fog zárulni. a bányahatóság kérésére már a második berendezésnél rendeli él a kitörésvédelem legfontosabb gyakorlatát a „gázriadó”-t.

Itt is teljesen váratlanul harsán fel a vészjelzés hármas sípjele, mégis mint egy olajozott gépezet mozdul meg a fúróbrigád. Másodpercek alatt elzáró szerelvény kerül a lyukba épített szerszámra. Működésbe hozzák a lyukfejre szerelt kdtörésgátlót is. Ezalatt a fúrótorony kaphogy a berendezésénél mindent rendiben találjanak, hi- szena szemlét tartó bányahatóság vezetőjét 20 évvel ezelőtt még ő tanította be a fúrós- szakrna fogásaira.

No persze ő is nagyot haladt azóta. Most már főfúrómester, de még ma is embereket nevel, nagy türelemmel, igazi bátor emberekké, fúrásokká;

drótkötélen

csői óerkélyét drótkötélen csúszó mentőszánkón hagyja el a bátor fúrómunkás. Az út hosszabb részét fékezés nélküli siklással teszi meg, hogy gyorsabban érjen földet. Az utolsó tizenöt méter után kezd füstölni a szánkó fékrendszere, hogy a sima föidetérést biztosítsa.

Alig egy perc alatt

Ä bizottság az órákra mered. és alig hisz a szemének. A fúrósok nem egészen egy perc alatt hajtották végre a gázriadó gyakorlatot, egyetlen hibapont és kapkodás nélkül. Szinte páratlan eredmény az iparágban. Mindenkit büszke öröm tölt el az ellenőrzöttektől az ellenőrzőkig.

És a szemle végét jelentő konzultáción talán először hangzik el a teljes meggyőződésből fakadó dicséret a bányahatóság részéről az ezt megérdemeltek felé. Bátor emberek mutatták be. hogy mire képesek, ha egy veszélyes szakmát tökéletesen ismernek és szeretnek.

F. I.

Tizennyolc iskola kapott televíziót

A „Televíziót minden iskolának” mozgalom indulása előtt a megyében 34 olyan külterületi iskola volt. amely rendelkezett villanyvilágítással, de nem volt televízió készüléke. A megyei tanács művelődésügyi osztályának tájékoztatása szerint a vállalatok, intézmények és a társadalmi szervek a tájékoztatás időpontjáig tizennyolc készüléket ajándékoztak az iskoláknak. Tizennyolc iskolával jelenleg is tárgyalnak az adományozásról, s csak kettőnek nincs egyelőre kilátása televízióra. Kapott viszont néhány belterületi iskola is.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a vállalatok elsősorban annak az iskolának adnak televíziót, amelybe dolgozóik gyermekei a legnagyobb számban járnak. így

azonban éppen a legkisebb, legfélreasőbb helyen lévő iskolák jutnak nehezebben készülékhez. A törökszent- miklós-újballai és a kunhe- gyes-félixmajori iskolák még ígéretet sem kaptak televízióra.

Az adományozók jelenleg tizennyolc iskolával tárgyalnak, némelyikük négy- gyel-öttél is. Ezek közül nem fog kapni mindegyik televíziót, ezért a mozgalom még korántsem közeledik a befejezéshez.

Jelenleg a megye 29 iskolájának nincs villanya, viszont az ottani gyerekek is bizonyára szeretnék nézni a tévé adásait. Sajnos az adományozók rájuk eddig még keveset gondoltak, holott ma már van olyan televízió készülék, amelyik vezetéktől függetlenül elemmel is működtethető.

TÁJAK, SORSOK, EMBEREK

Egy úton a párttal

Azt mondom MÉSZÖV, azt gondolom Varga Illés. Huszonegyedik éve vezeti. Nincs rá másik példa az ország szövetkezeti mozgalmában. A megyében sincs még eset, hogy valaki ugyanazon a munkahelyen, ugyanabban a beosztásban dolgozzon attól kezdve, hogy odaállította a párt.

■ATársai csak nevették a bognárt. Cikket írt a Kisújszállás és Vidéke lapba. Pápai Istvánnak, a zsírosgazda képviselőnek válaszolt. A kerékgyártó szövetkezetről, tíz kisiparos összefogásáról írt. Mondták neki:

— Vigyázz már Illés, össze ne keveredjen a neved a képviselőjével.

Még 1942-ben történt ez. Eltelt azóta néhány esztendő. Századokat döntő napok jöttek. 1944. október 8. is. Felszabadult Kisújszállás. Varga Illés kocsi- rudat gyalult azon a napon. Harcba- vonuló szqvjet tiszt parancsolt a mesterre; siessen vele. Utána öt sírkeresztet is faragott. Erre nem szólította fel senki. A városháza előtt halt meg az öt szovjet katona. Máté Gyula, a szobafestő írta a fejfákra: nyugodjanak békén.

Felgyorsultan haladt át a történelem e tájon. Varga Illés felvételét kérte a pártba. A kilenc Varga testvérből nyolcán. Nappal dolgoztak, kerestek a családra. Este, szombat délután, vasárnap pártmunka. Varga Illést titkárnak választották a Tigris kaszinó környéki kommunisták.

— Háromezer párttag volt akkor Kisújszálláson. Már a 45-ös választáson 45 százalékot értünk el, a 47-esen abszolút többséget.

Nehéz napok, szép napok, esnbertfa- ragó idők voltak.

■Sr

A pártiskola végén, 49-ben kezébe

nyomták a levelet. MOSZK kirendeltség vezető Szolnokon. Magyar Országos Szövetkezeti Központ Szolnok megyei kirendeltségének vezetője. A Ságvári úton volt az iroda. Elsétált előtte néhányszor. Talán már az ajtó kilincset is fogta. Aztán gyorsan szedte a lábát a megyei pártbizottságra.

— Elvtársak, hát hogy állítsak én be oda?

Tisza József, a megyei titkár fogadta.

— Menj csak át nyugodtan. Megmondod, hogy a párt akaratából mától te vagy ott a vezető.

Ez ment a legnehezebben. A munkapad mellől jött, Kisújszállásról. Igaz, hogy elnök volt már. a kerékgyártó szövetkezet elnöke. De hát...

— Akkor még az elnök is úgy keresett, ahogy a két kezével dolgozott. A többit társadalmi munkában csináltam.

Egy jelentést csináltak 49-ben. Ragyogott minden a boldogságtól.

— Ez így nem igaz, ezt nem írom alá — mondta az új elnök.

— Ahogy gondolod, Illés bátyám. De te se sok kenyeret eszel meg ebben a székben, ha mindig csak a valóságot írod.

Ülünk a MÉSZÖV elnökének hivatali szobájában. El-el derülünk a régi emlékeken.

— A valósághoz mindig tartottam magam. De abban igaza volt a komának, hogy abban az időben nem sok kenyeret ettem. Nem szégyellem elvtárs, éheztem is. Kilenc gyerekre egyedül kerestem. És mi volt még az akkori fizetés?

Sokkal kevesebb, mint amit egy bognár megkeresett odahaza Kisújszálláson. Sose gondolt rá, hogy visszamegy. Máshová se akart.

— ötvenháromban elvégeztem a felsőfokú szövetkezeti szakiskolát. Vinni akartak Pestre. Én úgy voltam vele, nincs annál jobb, ha egy vezető alaposan bedolgozza magát egy munkahelyen. Megismeri a szakma csínját- bínját, kitalálja már a munkatársai gondolatát is.

Üj vezetőgárda nőtt ki körülötte.

— Olyan emberek vesznek körül, hogy akármelyik bármikor a helyemre léphet. Ha csak elgondolom, hogy dr. Fehér Lajos mezőtúri cselédgyerek volt. Dr. Tigyi István parasztlegényként került ide. Itt lett közgazdász Radócz Mátyás, Boda Mihály.

Illés bácsi — ahogy a megye szövetkezeteiben ismerik — most 61 éves. Öt fiából munkást nevelt, négy lánya is felnőtt. Mind Szolnokon élnek.

A párt Szolnok megyei bizottságának régi tagja. Nem tőle tudom, a megye szövetkezeteiben emlegetik, Varga Illés mindig szigorú, de emberséges vezető volt. Sok mindenen keresztül ment a szövetkezeti mozgalom 21 év óta.

— Mikor ide kerültem 120 fmsz működött. De csak 21 ezer taggal. Most negyven nagy szövetkezet van, de 116 ezer tagja. Nagyon szép emlék, 49-ben itt vettük fel nagy ünnepségen Nagykörűben az ország egymilliomodik szövetkezeti tagját. Sok örömben volt részem a MESZÖV-nél.

Jól elbeszélgettük a délutánt. Pedig időzavarban van Varga Illés. Egybeesnek a kun városok felszabadulási ünnepségei. Kisújszállás mint szülöttjét várja haza. Mezőtúr, Túrkeve, mint a választókerület országgyűlési képviselőjét.

■är

Varga Illés életútjáról nagyon nehéz írni. A nézőnek mindig látványosabb a szerpentin az egyenes útnál. Varga Illés egyenes úton járt végig. Egy úton a párttal.

Borzák Lajos

Kevi ember vagyok

Hét esztendős gyerkőc volt, amikor az apja tetemes bankkölcsön révén egy kis nádtetős házikót épített a városban. Akkor kezdett ismerkedni a várossal, Túrkevével az addig tanyán élő kisfiú. S míg napközben nagy kerek betűket rótt tanítói szó mellett a palavesszővel, esténként bámész szemekkel hallgatta apját, meg a többi embert, mit mesélnek a katonaidőből. Apja huszár volt. Vöröshuszár 19-ben.

Az öreg Soós Szilágyi István okosan gondolkodott: fiainak már más életet kell élni, mint neki, ne kódorogjanak a világban gazdától gazdáig munkát keresni. Tanulniok kell. S a pénzből, amelyet alkalmi munkával keresett, nemcsak a kölcsönt fizette vissza a banknak, taníttata a gyerekeit is. Mind a három fiú jó tanuló volt. A szünetekben a gyerekek éppúgy dolgoztak, mint szüleik. Verték a markot, vagy félrészesként voltak a cséplőgép mellett. Ki adta a tanácsot, hogy a polgári iskola elvégzése után Pista beiratkozzon Szolnokon a Fa- és Fémipari Szakiskolába? Ma már nem tudja. Ez az iskola akkoriban nem tartozott a legrangosabbak közé, de a szülőknek így is sokba került a fiú taníttatása.

A háború alatt behívták katonának. Kőbányán a Csokoládégyár kapujában került orosz fogságba. Szerencséjére egy pesti fiúval együtt, egy szovjet százados vette őket pártfogásba, látta el őket igazolvánnyal. Neki segítettek röplapokat javítgatni, amelyeket azután a lakosság, meg a magyar katonák között terjesztettek;

Azt a régi, a szovjet parancsnok által írt igazolványt ma is őrzi Soós István első párttagsági könyvével együtt. Amikor 1945. október 1-én hazaért, mindjárt belépett a kommunista pártba. Az apja vitte el a párttitkárhoz, mondván: „No Sándor, hoztam még egy kommunistát, a fiamat”!

A felszabadulás utáni években gyorsan ívelt Soós István pályája, amelyet elsősorban becsületes, áldozatkész munkájának köszönhet. Volt EPOSZ titkár Túrkevén, Karcagon a városházán fogalmazó, a megyei pártbizottságnál munkatárs, aztán osztályvezető helyettes. Közben megnősült, két gyerek'' született. Elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetemet, s kislánya most az ő nyomdokait követi.

Ma Soós István a megyei tanács vb- elnökhelyettese, s egy megye fejlesztési gondjaival törődik. Közben tanít az esti egyetemen és tanul is: a pártfőiskola utolsó évfolyamát végzi. Amikor van egy kis szabadideje Wartburgjával elviszi a családot országjárásra. Hobby? Ha kint ülhet a meccsen. Mert egy jó foci mérkőzés szerinte a legjobb pihentető.

Varga Viktória

„Tetteikre ma is büszkén emlékeznek..

„A mintegy 18 ezer lakosú, nagy határú és nagy tanyavilágú Karcag nagykun város sok ezernyi kis- és szegényparasztja, munkása közül a Tanácsköztársaság bukása után, az 1920-as évek közepére néhány fiatal, új forradalmi elvű ember nőtt fel.”

Így kezdődik Kocsis László „Emberek az embertelenségben” című írása, amely a Jászkunság ezévi 1—2. számában jelent meg. A szerző a karcagi kommunisták 1944-es antifasiszta tevékenységéről ír.

Bár 1933-ban a Horthy-rendszer lesújtott a kommunista szervezetekre, csak látszólag sikerült felszámolni Karcagon a forradalmi mozgalmat. A II. világháború idején a kommunisták tevékenysége a fokozódó terror ellenére is növekedett. Egyre többen hallgatták csoportosan is' a moszkvai rádió magyar adását.

A II. világháború idején a rádió- hallgató csoportok közül kiemelkedett egy csoport, ahová az öntudatosabb proletárok jártak össze. Ennek a csoportosulásnak a központja Balogh Elek fényképész lakása és Balogh feleségének műterme lett.

A letartóztatások következtében a KMP vidéki szervezeteinek irányítása 1944-ben már szinte lehetetlen volt. Ekkor növekedett meg igazán Balogh Elek szervező és irányító szerepe.

A Vörös Hadsereg győzelmei egyre több ember előtt tették világossá, hogy a fasiszta rendszer hónapjai meg vannak számlálva. A kommunisták tekintélye egyre gyarapodott, a mozgalom egyre több embert nyert meg. Eljött az

ideje, hogy a karcagi kommunisták is tovább lépjenek az ellenállás útján.

1943-ban a karcagi 10/3. zászlóaljhoz hívták be katonai szolgálatra Kárpát- aljáról Hagymási János pedagógust. Mint hadtápos szakaszvezetőnek módjában állt a városban szinte korlátlanul járni-kelni. Megismerkedett Balogh Elek fényképésszel. Hagymási Jánosnak a mozgalomba történt bekapcsolódásával az illegális kommunista mozgalom aktivizálódott.

Röplapokat készítettek és terjesztettek, sőt diverziós cselekményeket is szerveztek a vonuló német egységek ellen.

„Ifjú Balogh Elek 1944-ben Hagymási Jánossal Kárpátaljára utazott a partizánokkal történő kapcsolat felvételére; Karcagon és környékén a partizán csoportok szervezése céljából; fegyver és robbanószer szerzésére. Hagymási János megszervezte a partizánokkal az oda irányítandó kiszabadított szovjet hadifoglyok fogadását. A partizánok nem tartották megvalósíthatónak az Alföldön a partizán csoportok tevékenységét, ezért a karcagiak ettől elálltak” — írja Kocsis László.

A német megszállókkal és a magyar fasisztákkal fegyveresen szembeforduló partizáncsoport tehát nem alakult Karcagon, de a kommunisták — más eszközökkel — mégis sokat segítettek a felszabadító szovjet hadseregnek és sokat ártottak az ellenségnek.

„Hagymási János 1944 tavaszán kapcsolatot teremtett a kunmadarasi német katonai repülőtér építésénél dolgozó szovjet hadifoglyokkal.;. A megszöktetésre érdemes és alkalmas hadifoglyokat felderítette. Így szöktette meg elsőnek A. V. Drobinyin alhadnagyot, majd Borisz Malcev hadnagyot”.

Később újabb szovjet hadifoglyokat szöktettek meg, többek között Lóra Lidinova Litvinova ápolónőt.

A szökött hadifoglyokat a karcagi kommunisták rejtegették egészen a szovjet hadsereg megérkezéséig. Élelmezésükről a kommunista csoport tagjai és más baloldali személyek gondoskodtak. A németeknek nem sikerült elfogni a megszöktetett hadifoglyokat, pedig kézrekerítésükre több ügynököt is küldtek.

A város felszabadulása után a volt hadifoglyok visszatértek a szovjet egységekhez. A város lakossága a kommunisták vezetésével továbbra is sok segítséget nyújtott a harcoló szovjet alakulatoknak.

Bár az egykori karcagi kommunisták közül sokan már meghaltak, így Tüdős Imre, Kocsis János, Kovács Sándor és a csoport vezetője Balogh Elek is, tetteikre ma is büszkén emlékeznek Karcagon. Emlékeznek az egykori szovjet katonák is, akiket életük kockáztatásával rejtegettek.

Anatolij Drobinyin és Borisz Malcev Novoszibirszkből írtak levelet az itteni ismerősöknek és az események kutatójának.

1964 februárjában pedig az Izvesztyija is nagy cikkben emlékezett a karcagi kommunistákra.

Bistey András