Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

1969. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A mesterséges névadás A Szolnok megyei termelőszövetkezetek nevéről Negyedszázad után Októberi vallomások Ballagok a Körösgáton, faggatom a túri határt. Nincs nehéz dolgom, nyitott tenyér a táj. kitárulkozik, el­mond magáról mindent. Innen jó messzire látni. Kukorica hadosztályok sorakoznak a töltés mellett, mögöttük fut a műút. Egy répakombájn döcög, farolgat, helyet csinál a város fe­lől guruló autóbusznak. Figyelem a zajokat. Autó berreg traktor püfög, mo­tort túráztatnak valahol, cséplőgép duruzsol a rizs- földön. Sok mindent elmondanak ezek a hangok. Ahogy a nehéz ökrös szekerek nyikorgása meg a kasza fenése. s a gémeskút jajgatása is hangkulisszája volt egy életfor­mának — ezekből a gépzajokból is következtethetünk... A magam válaszát megkaptam az első odafigyeléskor. Történelmet indultam nyomozni a mezőtúri határba. Gyerekcsapat viháncol a gát oldalán. Most jöhet­tek ki az iskolából, nyargalásznak, mint a karámból szabadult csikók. Drága aktatáskákat dobálnak egymás­hoz. A tanyasi gyerekek! Ugyan, tudná-e valamelyikőjük is. hogy mit jelent ez a szó: „irkaszíj?” Hát azt, hogy a „cipős”? Hogy kié ezen a héten a cipő, s ki jár ezen a héten iskolába a testvérek közül— Könnyű megtalálni a történelem tízezer napját a me­zőtúri határban is. Majdnem ennyi múlt azóta— Tudatos névadási szándék­kal, tehát mesterséges név­adással kaptak nevet a Szol­nok megyei termelősizövetke- zetek is. Bizonyos névadási indítékokkal általában itt is számolnunk kell. Ha azonban statisztikai vizsgálatot vég­zünk termelőszövetkezeteink, elnevezéséivé! kapcsolatban, akkor azt tapasztaljuk, hogy több szövetkezet viseli, vagy viselte ugyanazt a nevet. — Szolnok megyében, pl. a kö­vetkező nevek igen gyako­riak: Alkotmány (Jászapáti, Mezőtúr, Pusztabánréve); — Aranykalász (Abádszalók, Szapárfalu, Tiszaszentimre); — Béke (Jószárokszállás, Jászfényszaru, Karcag. Me­zőtúr, Nagyrév. Zagyvaré­ba,s) ; — Búzakalász (Kisúj­szállás, Kunszentmárton); — Dózsa (Kengyel. Kisújszállás Tiszacrvény, Tószeg); — Kossuth (Fegyvernek, Jász- kisór Kuncsorba. Kunmada­ras. Öcsöd, Surjány, Tisza- derzs): — Lenin (Abádszalók, Besenyszög, Karcag, Kunhe­gyes. Tiszabura, Tiszaföld- vár); — November 7 (Karcag Tisza tenyő). — Petőfi (Jászdózsa, Jászla- dány. Kunmadaras, Mezőtúr, Tiszabő, Tiszaigar, Tiszavár- kony. Tomajmonostora); — 'j'niáiVrrmnk a következő nevekkel is: Kinizsi (Kisúj­szállás); — Szabod Nép (Ti­sza földvár) ; — Szebb Élet (Csataszög): — Táncsics (Jászárokszállás) • — Új Re­ménység (Mezőtúr); — Vörös Csepel (Kenderes): — Vörös Mező (Szandaszöllős); — Zal­ka. Máté (Kunszentmárton). Kitűnik ebből a vizsgálat­ból az is. hogy termelőszö­vetkezeteink névválasztása - ban alig játszottak szerepet sajátos helyi, gazdasáoi és helytörténeti szempontok. — Igen kevés az, a névtípus, amelyiknek helvi földrajzi tényező adott alapot funk­ciója teljesítésére. Ilyen el­nevezésekre gondolunk első­sorban: Tarnamenti (Jászdó­zsa); Tiszamenti (Tiszajenő). Általában kevés a helyi ese­ményekre. a megye kiváló szülötteire, munkásmozgalmi egyéniségeire, (pl. Velemí Endre, Jászapáti), politiku­saira. íróira, tudósaira, gaz­dasági szakembereire utaló név is. A foglalkozásra, a jellemző termelési sajátossá­gokra utaló elnevezések is igen ritkák. (Búzakalász, Ezüstkalász, Aranykalász). Nem szerencsés az sem, hogy több szövetkezeti viseli ugyanazt a nevet. Különösen megterheltek a névadásban a következő elnevezések: Béke, Dózsa, Haladás. Kos­suth. Lenin, Petőfi, Rákóczi, Szabadság, Űj Élet, Vörös Csillag stb. Milyen tanulság vonható le ebből a vizsgálatból? El­sősorban az hogy termelő­szövetkezeteink névállomá­nyának felfrissítésére Szol­nok megyében és országos viszonylatban is szükség van. Azt tapasztaljuk, hogy ez­zel a termelőszövetkezetek tagsága is egyetért. A gya­korlat is ezt bizonyítja. Több termel ős következet egvesíté- séből keletkezett új társulás elnevezésére már tervszerűb­ben keresnek nevet, s a név­adás indítékául gyakran szolgálnak helytörténeti, gaz. daságtörténeti, helyi, politi­kai. munkásmozgalmi stb. vonatkozások is. A névadás tervszerűbb szabályozására valóban szük­ség van. mert gazdasági szempontból sem szerencsés az a helyzet, hogy több szö­vetkezet viseli ugyanazt a nevet. Változatosabb és ki­fejezőbb neveket kell a név­adásra felhasználni, de te­kintettel kell lenni a mes­terséges név sajátos szerooé- re is. A tájba a meefeie'ő pezdasági szerkezetbe legjob­ban beleülő elnevezéseket kel] előnvbe részesíteni. En- p°k a cikknek sem volt más céllá, mint az, hogy felhívja a fi "veimnt erre a valóban országos jelentőségű kérdésre. Dr. Bakos József a nve1v+”tlr,m4nyok kandidátusa Szeptember végén Sáros, koraősz volt A ku­korica, meg a répa régen ígért ennyit. „Már mentünk volna ki, hogy letörjük azt a pár holdat, amikor átjött a tanyaszomszéd, mondta, hogy lábon biztonságosabb lesz. Hogy maradjon addig tö­retlen, amíg át nem megy raj­tunk a front, mert, ha letör­jük, elviszik nyugatra. A szomszéd azt is mondta, hogy neki megy egy túri ko- menista mondta így. Bejött a tanyájába és arra kérte a szomszédot, járja körbe a határt, mindenkinek mondja ezt el, mert meg kell mente­ni a termést. Ami maradt. Hát így. nem törte le senki a kukoricáját. Malinovszkij marsall ezek­ben a napokban adott pa­rancsot az 53. összfegyverne- mi hadseregnek: „Orosháza— Szarvas—Törökszentmiklós irányában mért főcsapással 44., 10. 6~án reggel menjen ál támadásba és 10. 7-én es­tére vegye birtokba Békés­csabát Orosházát, Hódmező­vásárhelyt, és érje el a Ti­szát. Támadását folytatva október 10-én estére jusson ki Mezőtúr és Öcsöd terep- szakaszára...! ^ Plijev altábornagy lovas- gépesített egységei a terve­zettnél hamarabb elérték a Debrecen—Szolnok főközle­kedési útvonalait. A megjelölt időpontnál előbb szabadították fel Me­zőtúrt is. 0 Regény és valóság A főtéren szépítik a parkot. Az emlékmű mellett nagy­kosaras asszonyok beszél­getnek. Szemben, kicsit bal­ra. Csörgheö Csuli egykori kocsmája. De folytatódjék tovább a Móricz-film képsora! A ci­gány vonószakadtáig húzta, egyszercsak észreveszi, nincs kinek! Az Űri muri százban- kós figurái már messze jár­nak. A kocsmával szemben fe­ketébe öltözött emberek áll­tak. Talán vasárnap volt, akkor? Komoran szívták a pipát, a sodort kerti do­hányt. Vártak, dél óta. Szólítsunk meg ma valakit az emlékmű mellett, aki sze­replője volt a huszonöt év­vel ezelőtti képnek. „Kétszázan, vaov három­százan is lehettünk, a főté­ren vártuk a szovjet csapa­tokat. Ha azt mondom, hogy nagyon vártuk, még semmit se mondtam. Huszonöt év nagy idő. Háromgyerekes owia lehet a pendelues lány­ból is. Hát ennyi idein sa­nyargattak bennünket. Több­ször börtönbe kerültem én is, az elvtársaim is. Megadóz­tunk. Állunk, ott állunk, már messziről szóltak a puskák, amikor jöttek az Újváros fe­löl. Elöl a géppisztolyosok. a fal mellett, mögöttük lova­sok, majd kocsik. A másik oldalon marjáinak, integet­tek, kiabáltak. Nem tudott erryikünk sem a nyelvükön, de megértettük. Fasiszták vannak-e? — ezt kérdezték. Aztán odajöttek hozzánk. Át­fogtuk a vállukat, a karju­kat. Ha visszagondolok, előbb inkább úgy megsimo­gattuk a ruhájukat. Vissza- öleltek, ők is mondták a ma~ gukét, meg mink is. Nem igen értettünk mi abból semt- mit, de mégis ott tanyáztunk velük jó estig. Én is elmond­tam egy magamforma kato­nának a gondomat, bajomat, magyarázott ő is. Meg volt egy másik, egy olyan kö­lyök -forma. Az meg papának szólított. Kojtoltuk a füstöt, bólogattunk, m<int amikor átmegy az ember esténkint a jó szomszédjához...” ☆ A vertfal és a kapi­tány. Megállítok egy csu- garfáji embert. Tudom, hogy kubikos volt. Kétrét jár, olyanok az ujjai. mint a ki­száradt szilvafaágak. Megkínál Szimfóniával, ko­mótosan beszél: „Már hogyne olvastam vol­na én azt a könyvet, hát rór lünk szól. Szaladtam) én is eleget a taligával, ha tűz volt. ha nem. Mert kellett, mert a földből lapátoltuk ki azt a kis életnek valót. Hogy az a nap hogy volt? Már például az úgy volt, hogy vertem a falat. Nemigen tudja uzt maga, hogy az mi! Tudja? No, akkor jó. Döngöltem a földet, az ablak helyit, amikor odaáll valaki. Az a katona volt, akit el akarok mondani. Nézte a falat, az ablak helyit, az­tán mondta, hogy kicsi... ki­csi. Éppen hogy gagyarászott valamit magyarul. De csak egykét szót. Mán például én meg levettem a kalapomat, mondogattam, hogy ilyen ven. ilyennel köszönök. Nem értette, hát persze nem... Mutogatta, hagy... nagy, az­tán megkerülte a falat, el­hajtogatta jó párszor, hogy en, en inzsenyer... ja inzse- nyer. Nem tudtam én. mi az. Azt láttam, hogy több csil­lagja van. Mondta később, hogy kapitány. Magyarázott még valamit, majd elment. De este visszajött. Mutogat­ta, hogy le akar feküdni. Megvackoltunk neki, ahogy tudtunk, mert nem voltunk valami fényesen. Aludt. Mint a tej. Az emberei meg a kocsikon szunyókáltak. Az asszony reggel bodagot sü­tött. hát mondom neki, hogy adjunk mán a kapitánynak is. Odaültettük az asztalhoz, az asszony meg — nyugodjék békében — a kis sámlira ült, ahogy megszokta. Hát az meg nem oda karolgatta az asztalhoz. Evés közben ma­gyarázta, hogy ö Alexander. Isten éltesse — mondom. Megmutatta a felesége képit is, meg a gyerekeit. Aztán elment. Aztán, tudja milyen az ember, nem volt énnekem eszemben soha ez az elvtárs. Hanem, amikor elvitt a tsz Moszkvába, hát úgy képze­lődtem, hogy hátha majd összefutok vele. Dehát ez csak olyan regénybe való dolog lett volna. Ilyesmit csak költeni lehet.” V Félelem és szabadság „Másnap, az újvárosi kaszi­nóban mindnyájan ott vol­tunk. Énekeltük az Interna- cienálét. Nem igen tudom én azt mihez hasonlítani. Olyan volt tán, mint amikor kijö­vünk a moziból, ahol fül­ledt, rossz levegő van, és utána nagyokat lélegzik az ember. Vagy mondjam azt, hogy amikor évek után kijön a rab a börtönből, még so­káig hátratett kézzel jár. Mert már beléivódott. Vala­hogy így voltunk mi is. Mentünk a kaszinóhoz, az első szabad párttaggyűlésre, a fal mellett, majdhogy fá- tól-fáig, és hátra-hátra pis­logtunk, hogy követ-e valaki bennünket, ólálkodik-e a spicli. Pedig mehettünk vol­na az útközépen is, akár da­lolva. De nem, először úgy mentünk, ahogy megszoktuk a röpcédulás időben. De csak először voll így, mert az ember hamar ráeszmél a szabadságra. Mert olyan az az embernek, mint halnak a víz. A tovarisok sokat segí­tettek. Építőanyagot hoztak, tüzelőt, hogy megindíthassuk a malmot, meg gyógyszert adtak a patikusnak, meg kis­csizmákat a gyerekeknek. Ezek most már ebben a Vosztok-korban, kis dolgok­nak látszanak, de akkor... A városparancsnok meg is pi- rongatott egyszer bennünket. Azt kérdi tölünk, hogy eb­ben a városban sose szokott istentisztelet lenni? Mond­juk, éppen volt. bőviben. Hát, hogy most miért nincs? Hímeltünk, hámoltunk, hogy nem tartanak a papok. Mi­ért nem tartanak? Merthogy elbújdostak, ki a tanyákra. Kérdezi erre, hogy tudjuk-e pontosan hová? Tudtuk hát. No. akkor miért nem szóltok nekik, hogy jöjjenek haza. Az őszinteség kedvéért mon­dom, hogy az akkori eszünk­kel nem igen tudtuk felfog­ni, hogy miért fontos ez? Látta, hogy húzódozunk, mérges lett. Nem azt suly­kolták be a népnek Horthy- ék — mondta — hogy mi le­romboljuk a templomokat, kiirtjuk a papokat? Akkor ne hajtsátok a rossz partra a vizet. Azt gondoljátok, hogy most már mindenki kommunista a városban? Hogy akarjátok vezetni a népet, ha magatok ellen han­goljátok. Másnap szóltak a harangok. Ezt azóta se fe­lejtettem el! Nem szabad, hogy az indulata meg a ke­serűsége vigye az embert. Az nem vezet sose jóra- Hát így volt...” «• Nehéz napok, október közepén megérkezett Szolno- ra a 24. német páncélos had­osztály. Támadásuk a vas­úti hídtól délre, a páncélel- hárító_ fegyvereik nélkül vé­dekező román hadosztály el­len bontakozott ki. A tan­kok október 19-én délben elérték Mezőtúrt. Másnap a 393. szovjet lövészhadosz­tály, a 4. román hadosztály segítségére sietett, és a város határában megütköztek a németekkel és végleg felsza­badult a város. ír A szőke asszony, „az én nagyobbik fiam annak a katonaasszonynak köszönheti, hogy lélek van benne. Már kékült szegénykém. Az or­vosok elmenekültek. Jajgat­tam, szomszédról szomszédra szaladgáltam, elpusztul az én csöppségem. Már tán magam is az eszemen kívül voltam, amikor az az asz- szony leugrott az egyik ko­csiról. Mutatta, adjam oda a gyereket. Jaj, b oldogságos szűzanyám, mondom, mit akar, hát elviszi? De meg­láttam a karján a piros ke­resztet. Odaadom neki a gye­reket. Már megy is be vele az első kapun. Mondom ne­ki, hogy nem itt lakunk, de csak vitte, vitte be, be a szomszédba. Vizsgálta. Nem szaporítom a szót, annyi in­jekciót adott az én fiamnak, hogy akkor meg már azért jajgattam, hogy mind össze- szurkálja azt a parányi gye­reket. Ott volt vele vagy jó egyórányit, aztán elment. Én meg hazavittem a fiam, nem görcsölt, aludt. Hát úgy éj­féltájt zörgettek, A katona­asszony volt. Mondta, mond­ta. láttam rajta, hogy csuda mérges. A szomszéd, aki oda­vezette, az már tudta miért: hogy elhoztam Istvánkát. Megint injekciózta. Aztán mindennap visszajött. Egy­szer civilben. Gyönyörű sző­ke asszony volt! Csak akkor láttam, hogy milyen fiatal. De utoljára is láttam sze­gényt! Amikor a németek nekiszorították őket a Be­rettyónak, eltalálta valami. Oda temették el. ahol most a szobor van. En ezt csak később tudtam meg. Azoktól, akik elföldelték, kerítésből csinált koporsóban. Később elvitték, de én még most is mindig mondom Istvánkám- nak, amikor itthon van, ami­kor arra megyünk, hogy itt feküdt a te második anyád, fiam. Kár volt azért a szép asszonyért, ha már olyan fiatalon elérte, hogy orvos tud lenni. A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat MŰSZAKI BECSLÉST tart Szolnok városban / 1969. október 16. írásbeli bejelentéseket kérjük a Magyar Hirdető kirendelt- sége címére: Szolnok, Beloiannisz utca 10 sz. beküldeni. Budapesti címünk: Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat, Budapest. VI., Népköztársaság útja 28. Telefon: 127—781. Foglalkozunk használt mezőgazdasági és egyéb gé­pek, kompresszorok, műszerek, stb. eladásával, vételével és közveti téséveL A kukoricahadosztályok szépen sorakoznak a töltés mellett. Döcög a répakombájn, kürtöl egy Ikarus, pöfög egy traktor, hancúroznak a gyerekek. Nyitott tenyér a táj, kitárulkozik, elmesél mindent... Tiszai Lajos A hadműveleti helyzet a Tiszántúl felszabadítására indított támadás kezdete előtt, október 5-én.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents