Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T989. október 5Fésületlen gondolatok Vajon hol szedte össze életbölcsességét, aki ezt írta: „Az idézetek mindig hatásosabbak a leglogikusabb érveknél is. Mert az idézetek citálásával minden vitát a javunkra fordíthatunk anélkül, hogy meggyőznénk az ellenfelünket." ■sír Csak a lusta ember tart igényt arra, hogy a szorgalmáért dicsérjék. ■fr Amelyik kutya ugat, az nem harap. De próbáld csak megbírálni! * A minap azt kérdezte valaki: miért vesszük rossznéven a patkányoktól, ha elhagyják a süllyedő hajót, hisz nincs ott már rájuk semmi szükség. Előbb meglepődtem. Aztán rájöttem, hogy aki így tud okoskodni, sokra viszi még az életben. * Abszolút erkölcsös csak ttz marad, aki elismeri, hogy számára már minden tilos. * A legtöbb ember csak akkor fedezi fel az emberi méltóságát, amikor valaki megsérti azt. * Az oroszlán bőg. A macska nyávog. A kutya ugat. Az embert az különbözteti meg az állatoktól, hogy nem tudja az érzelmeit ilyen közérthetően kinyilvánítani. Vannak politikusok, akik azzal ágálnak, hogy nem kellenek többé börtönőrök. Van egy fogadásom, TI a hatalomra kerülnek, először börtönt építtetnek. Figyelmeztetésül egynémely fiatal titánnak: a nemzedékek harcából mindig a temetők kerülnek ki győztesen. Tanuld meg már végre, az élet nem más, mint a fiatalság szép lassú elfecsérelése. ír He azokat sajnáld, akik " szörnyethalnak. Miért jobb azoknak, akik szörnyet élnek? * A minap olvastam a legpesszimistább aforizmát: „Az optimizmus az egyetlen dolog, amit még az ember az élettől kaphat." Az emberiség annak köszönheti a létezését, hogy egyszer egy gyengébb majom is átcsúszott a cenzúrán. * A szennyes gondolatok ellen nem hat semmilyen tisztítószer. Az öngúny az egyetlen olyan megnyilvánulás, amellyel nem vonod magadra senkinek a haragját. ☆ S hogy mik ezek a fésületlen gondolatok? Mind egy- egy elvetélt vezércikk. BERTHA BULCSU: Szombat Az Előadó kiszállt a távolsági autóbuszból és körülnézett. Poros kisvárosi utcán találta magát, alacsony ab- lakú házak között. A járda mellett villanyoszlop állt, az oszlopon Cakó menetrend függött Az utasok beszálltak, egyedül maradt Senki sem fogadta. Hirtelen eszébe jutottak a levelek, melyekben többször felkérték, sürgették és figyelmeztették az esemény fontosságára. Szombat volt, kora délután. Elcsüggedt. Lépett néhányat a járdán, megszólított egy öregasszonyt — „Itt semmi nem lehet mesz- sze” — gondolta, és a középület keresésére indult. A napfényes őszi délutánt láthatatlan hangszórók harsogták tele. Az egyik fahangú táncdalénekesnő szelleme idegesftően az utcára nehezedett, de aztán hirtelen megszakadt a koncert. Hirdetményt olvastak fel, s az Előadó megtorpant, amikor a nevét hallotta. — „íme hát várnak... Mozgósítják a helység lakosságát.. -. Rend van itt...” — Megnyugodva lépdelt tovább, s szemügyre vette a gyümölcsárusokat, az új áruházakat, az új társas- házakat, melyek a település felett csillogtak, kimagasodva, jeleket adva, bíztatva:.. A középületben egy kövér takarítónőbe ütközött. — Gerede elvtárs szabadságon van — mondta a takarítónő ... — És a helyettese? — Szombat van kérem :.. — Igen, de engem meghívtak ide, hogy ... — Ha meghívót kapott az elvtárs, akkor majd estére bejön szépen a meghívójával. és meghallgatja az előadást Nyugodt lehet, meghívóval ide mindenkit beengednek. — Igen, de Gerede elv- társ engem kért fel, hogy ;.. — Mondtam már, szabadságon van. Sokáig kacskaringózott a városka utcáin. Fél óra elteltével aztán szerencsésen kijutott a Duna-partra. Szeptember volt, kékarany ragyogás, koraősz. A Dunán még javában dolgoztak az evezősök, a víz közepén néhány motorcsónak zümmögött. Leült az egyik kikötőcölöpre, s nézte a halasbárka forgalmát Az overállos, gumicsizmás halász nem tudott megpihenni. Két-három percenként érkeztek az asz- szonyok, kislányok, férfiak. Aktatáskába, műanyagzacskókba mérették a halat, s menetre, jövetre átimbolyog- tak a keskeny pallón a víz felett. A halak gazdája zsákos merítőszákkal a felszínre emelte a vízzel telt bárka belsejéből a halakat Ki mit ,kért. Nagy keletje volt a pontynak. törpeharcsának, apróhalnak. Néhányan süllőt is vásároltak, de kevesen. A kövér férfiak alatt veszélyesen meghajolt a palló, de azok csak lépdeltek tovább, ijedtség nélkül, s megszerezték a halaikat. Az Előadó nézte őket, s egy-egy pillanatra elképzelte a domboldalban fehérlő pincéket, a kerteket, a füstölgő tüzeket, bográcsokat... Arra gondolt, hogy a kisváros lakói jól élnek. Szombatonként halat főznek, bort isznak rá, beszélgetnek ... hogy a munkahelyükön mikor fizetnek prémiumot és mennyit, milyen a részlegvezető és az igazgató... Vitáznak a jó halászlé ismérveiről. a televízió műsoráról, a fiatalokról, a futballróL Talán szidnak valakit a vezetők vagy az ismerőseik közül. — A gyermekeik gimnáziumba járnak, s megszokják a nagy darab kenyeret az asztalon, a disznóvágásokat, a motort, az autót, megszokják a megszólításokat, a köszönéseket. az örömöket és szitkokat, megszokják, hegv űrhajók szállnak a világűrben. s mindent nagyon természetesnek találnak. Új házakat emelnek, vagy a régi házhoz fürdőszobát toldanak. Kerül azért autó is. keiül kis darab szőlő. A hegyoldalt ötször-ha+szor felosztották már egymás között. Államosítottak, kisajátítottak, földet osztottak, tagosítottak, háztájit mértek, ide mértek, oda mértek... Végül egy kis darab szőlő csaknem mindenkinek jutott, vezetőknek és vezetetteknek, s a téesznek is, nem beszélve az új telepítésekről, melyek lassacskán mind termőre fordulnak. Az Előadónak eszébe jutott, hogy évekig napszámba járt, s a gazdák piszokul megdolgoztatták. — „Hogyan lehet, hogy ma mindenki gazda, mindenki jusso] valamiből ... ?” — Eltűnődött, aztán a lánykákat nézte, akik kisasszonyé« rebbenés- sel keltek át a vékony deszka pallón. Odafülelt, s a halász tényleg „kisasszonynak” szólította a többségükét, és azt mondta nekik: „Mit tetszenek parancsolni?” — „Nyilván a halász is megtalálja a maga számítását, és ezek a lánykák valóban olyan kisasszony formák.. j Ennyi kisasszony... Mindenki kisasszony lesz egy szép napon;.” Autók jöttek, ügyesen a vízpartra kanyarodtak, s gazdáik átimbolyogtak a keskeny pallón, hogy az esti halászléhez megvásárolják a legfontosabbat, a pontyot, törpeharcsát, keszeget. Némelyik autós vasalt ruhát viselt, fehér inggel, nyakkendővel, némelyik kopott ove- rállt, némelyik sportinget, vagy lyukacsos trikót, mint a színészek az erotikus célzatú filmekben. Négy óra tájban felbukkant a parton egy rongyos, sovány öregember. Cejg nadrágot, e szakadt pulóvert hordott, barna, molyette svejcisapkával. Lábán szakadozott teniszcipő szürkült. A part bokrai közül ügyetlenkedett elő. A hátán nedves úszadékfát cipelt. Szótlanul átkelt az országúton és eltűnt. Az Előadónak eszébe jutott egynémely kollegá ja . . .* ~A szakadt ruhákat, a kidőlt oldalú cipőt hazaküldik . A pulóverokat, melyekben már takarítani sem lehet otthon, mert csenget a postás és meglátja a rongyokat, s a postásnak sem szabad rongyokat látni, csak a hűtő- szekrényt, a televíziót, az autót — „Mit mondok én ezeknek, ha eljön ar. este.. . ? Ha az ember jól él, nem figyel eléggé.;. Elszalasztja a legfontosabb szavakat... A szellem könnyen vereséget szenved... A jólétet meg kell szokni és túllépni, föléje emelkedni... Csak a második nemzedék mozog természetesen az autója mellett... Az első kissé komikus... A második nemzedék viszont mással van elfoglalva...” A parton megjelent egy lány. Végtelenül rövid, piros szoknyát hordott, és semmi mást... Nem volt táskája, retikülje, zsebje, szatyra, csak saját maga volt, hosszú combjával, szőke hajával, türelmetlenségével ... Az Előadó önkéntelenül is oldalra pillantott, s a lány azonnal nyugtázta a mozdulatát... Az Előadót az a képtelen gondolat kezdte foglalkoztatni. hogy ez a lány hopvan hordja magával a SZEMÉLYI IGAZOLVÁNYÁT? Hiszen csak hosszú lábszára van, piros szoknyamaradványa. szőke haja, arca... Az Előadó emlékezett még a háború utáni évekre, amikor igazolvány nélkül senki sem mert az utcára lépni. A papír fontosabb volt, mint a kenyér.;. Bizony az igazolvány itt az utóbbi harminc évben nagy dolog volt... Az igazolvány és az élet szinte egyet jelentett „Ez a lány nem hordja magával az igazolványát ... — gondolta. — Nem is gondol rá, hogy magával vigve... ö maga az igazolvány... Saját maga igazolja saját magát.. A lány a jelek szerint várt valakire... A valaki késett. Az Előadó csaknem felállt, és meghajolt... De már jó előre hallani vélte a röhögést, ami a lányból, mozdulatára előtörne . .. Viszont meghajlás nélkül nem tudta elképzelni... Nem állt fel... Makacsul a vízre meredt, mintha vízvallású lenne. A vízen csónak közel- gett. Keskeny, fürge mozgású sportcsónak. A barna bőrű evezős legény lefékezett a part tövében és a lányra kiabált: — Kiálltál ide emlékműnek ... ? Hiába várod... — Mi közöd hozzá — kiáltott vissza a lány. — Na gyere — mondta a csónakos... És a piros ruhás lány ment. Beszállt a csónakba és az evezők megmerültek. Az Előadó figyelte, hogy a csónak hogyan távolodik és tűnik el a túlpart vízre csüngő fűzbokrai között. .— „Ez a lány legfeljebb tizenkilenc ...” — Tűnődött, hintázott a szavakon, mintha a szavak érnének valamit, amikor... Az Előadó kicsit sajnálta, hogy fiatal éveit durva napszámos munkával töltötte. Sajnálta, hogy kimaradt a túlparti füzesek szép birodalmából... Másrészt ingerültséget is érzett: — „Ennyi az egesz?”.:. Olyanforma nyugtalansag kínozta, mint j, háziasszonyokat, akikkel megesik, hogy lemaradnak valamelyik kö- J reli üzlet árleszállításáról .. Mindenki olcson bevásárol, csak éppen ők nem... Otthon ülnek, s amikor értesülnek a nagy lehetőségről, már késő... A halasbárkára meredt, s egy overállos férfit látott a palló szélén, ahogy 9 szatyrát tartotta K szatyorban vergődtek a halak. — Későn jött — mondta a bárka gazdája. — Gyűlés volt — válaszolt a másik, aztan fizetett. Az Előadó lépteket hallott maga mögött. Megfordult Magas, sovány fiatalember közeledett a Dunához, majd megállt és az órájára pillantott. öt óra is elmúlt, mire a túlparti bokrok közül kibon- i: takozott a sportcsónak. Óvatosan, ár ellen evezve közeledett Az Előadó mellett még mindig ott állt a sovány fiatalember. Amikor felismerte a csónak utasát, felnyögött. Előbbre lépett, majd oldalt. Fújtatott. A csónakból integetett feléje a lány. Aztán néhány perc múlva a csónak kikötött. A lány partra lépett, és felkapaszkodott a rakpart lépcsőin. A sportcsónak ott ringott a Dunán, pár méternyire a kikötőtől. — Gyere ki! — ordított a sovány fiatalember a sportcsónak felé. — Ha akarsz valamit, majd befáradsz — mondta a csónak birtokosa és idegesen röhögött. A csónak és a part között öt-hat méter szélesen folyt a Duna. A sovány fiatalember a vízre bámult, aztán hirtelen pofonvágta a láijyt, aki éppen eléje érkezett — Na... — mondta a lány. A sovány újra ütött, s a lány csaknem felbukott. Az Előadó a sportcsónak gazdájára pillantott A barnára sült fiatalember úgy vélte, hogy amj a továbbiakban következik, az már nem tartozik rá. Evezőit kicsit kiemelte a vízből, s a csónakot lefelé sodorta az ár... A halárus, s a vásárlók odapillantottak, majd ismét a mérlegre, és semmit sem szóltak. Az Előadó felállt, odalépett a sovány fiatalemberhez: — Uram, megbocsásson! Ez a lány nem kubikosló . . Be sem fejezhette. A lány csípőre tette a kezét és ráförmedt: — Mi köze magának ehhez?! Maga mocsok!... A lány eléje köpött a földre. aztán Varonragadta a sovány fiúját: — Gyere Laja ... Elmentek... Az Előadó értetlenül bámult utánuk. — A halárusra pillantott, aztán maga Is elballagott. Este tizenegyen ültek a teremben. Nézte s hallgatóságát. A szocialista hazafi- ságról kellett beszélnie és általában a hazáról, a földről. melyhez mindenki kötődik néhány titokzatos szállal. POGÁNY JÓZSEF: PORTRÉ A Szépirodalmi Könyvkiadó négy új kötete Sásdí Sándor: Bosszú — Gergely Márta: Nehéz egyetem — Gyárfás Miklós: Kisded játékaim — Bényei József: Sugárverésben A ?0 éves József Attíla- dijas Sá&di Sándor mostani kötete a harmincas esztendők komor falusi életet idézi. Az araiak idejön nagy feltűnést keltett Nyolc hold föld (1929) című regénye témavilágához tér vissza: az emberek érzelmeit a vagyonszerzés vágya irányítja. Miként ajakul ilyen rideg társadalmi körülmények között a hirtelen megözvegyült Csóka Imre módos gazda és Radi Juli, a rendkívül szorgalmas nai>- számoslány házassága? A „kódisból lett gazdag asz- szony”, aki eddig urasági szőlőt kapált egyhúszas napszámért, most ugyanazt teszi fizetség nélkül. Sorsa csak formálisain változott: Szénagyűjtés. kapálás... A férj fő gondja: miből hogyan lehetne minél nagyobb pénzt kicsikarni. Szerencsés a keze, arannyá változik, amihez hozzáér. Vagyongyarapításra van esze. de arra nem, hogy istenigazában asszonyt tudjon ölelni... Sásdi Sándor regényében nemcsak a Csóka Imre és Radi Juli házasságát adja. hanem határozott társadalomszemléletével egy letűnt paraszti életforma tarthatatlanságát is igazolja. Gergely Márta regénye a mából meríti témáját: a faluról az egvetemre került fiatalokról, Góczán Jóskáról és Sipos Margitról szól. Alig kezdték el új életüket, emberségből máris nehéz vizsgák elé kerülnék. A huszonegy éves Góczán Jóska „szok- nvavadász”. Szereti a nőket. De itt van Sipos Margit, ez a nálánál sokkal műveltebb, de zárkózott, félénk évfolyamtársa. Szívesen meggyőződne arról, hogy csakugyan különb-e. mint az átlag? Gergely Márta alakjai újfajta érzelmi konfliktusokkal szembekerülő fiatalok, akik végül iß jól vizsgáznak emberiségből, állhatatosságból életrevalóságból. Gyárfás Miklóg vallomásában játékos, ironikus írásoknak nevezi a „Kisded játékainkba gyűjtött műveket íme, néhány, kérdésbe foglalt téma: miért jelölte meg a borászati pince öt hordóját „e** betűvel Barka Sándor „revizort”?; miért nem érdemes „Jóistennek lenni”?; mit tesz a dédanya, akit feleségül kémek?; mit csinál Pont úr tisztes kishivatalnok, miközben szelíden ül „európai otthonában, az Elemér utcában”?; mit tanácsol a halott férj a gyilkos feleségnek?; miként szólalt meg Kossuth szobra Ferenc József hangján?... Gyárfás Miklós különféle lapokban és folyóiratokban publikált írásainak gyűjteménye, amelyet Kass János kitűnő illusztrációi díszítenek. jó olvasmány, kellemes szórakozás. A közé’eti líra értékes gyűjteménye Bényei József kötete. A társadalmaí- viláeut formáim szándékozó költői mű kibontakozásának folyamata tárul föl az egymásnak felelgefcő — Az emlék, Az asszony, A magány, A dac, A világ. Az ember — ciklusok során amelyeket a költő köröknek nevez. Az első vers (Bottal és kenyérrel) az eltávozott gyermek és a hazatért férfi emlékeit idézi. Ezután az eltelt esztendők következnek: küzdelmek, örömök, gondok, csalódások. keservek is jelzik ezt az utat. de mindenkor megmarad hite az emberben, a közösség forrasztó erejében. Erre tanítja a felgyülemlett élettapasztalat is, mint ahogy a címad6 záróversben írja: „Ez volna jó (tudom) űgv élni öregen is (mint aki örökre hisz) valami fényben (emberben, szerelemben) sugárverésben (kitárni két karomat s várni) míg magáhoj ölel a Nap.1* ' i *1
