Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-21 / 244. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. október 21. Á Szakszervezeti Világszövetség 1945. október 3-án Párizsban 56 ország szakszervezeti mozgalmának képviselői megalakították a Szakszervezeti Világszövetséget, amely jellegét tekintve nemzetközi demokratikus osztály- és tömegszervezeti szövetség, a tagszervezetek belső önállóságának fenntartásával a nemzetközi szolidaritás alapján. A szövetség munkáját nem akadályozhatta meg a reformista szakszervezeti szövetségek 1949-ben történt kiválása sem. (Ezekből alakult meg a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége.) Jelenleg 52 ország szak- szervezetei tartoznak a tagjai közé: 1. Albánia 2. Argentína 3. Ausztria 4. Brazília 5. Bulgária 6. Ceylon 7. Ciprus 8. Chile 9. Costa Rica 10. Csehszlovákia 11. Dahomey 12. Dél-afrikai Köztársaság 13. Dél-vietnami Felszabadí- tási Front 14. Ecuador 15. Finnország 16. Franciaország 17. Francia Guayana 18. Fülöp-szigetek 19. Gambia 20. Guadeloupe (Fr.) 21. India 22. Indonézia 23. Irak 24. Irán 25. Japán 26. Kína 27. Kolumbia 28. Koreai NDK 29. Kuba 30. Lengyelország 31. Libanon 32. Magyarország 33. Malgas Köztársaság 34. Martinique (Fr.) 35. Mauritius 36. Mexikó 37. Mongólia 38. NDK 39. Olaszország 40. Panama 41. Peru 42. Románia 43. Réunion (Fr.) 44. San Marino 45. Szíria 46. Szomália 47. Szovjetunió i 48. Szudán 49. Űj-Kaledónia (Fr.) 50. Uruguay 51. Venezuela 52. Vietnami Demokratikus Köztársaság A Szakszervezeti Világszövetség jelenlegi székhelye Prágában van. korábban Párizsban, illetve Bécsben volt. A szervezet legfelsőbb szerve a négyévenként ülésező Szakszervezet; Világkongresszus, amely most tartja Budapesten a VII. Kongresz- szusát október 17 és 31 között. Itt választják meg a Főtanácsot, amelyben minden tagszervezet képviselteti magát és a Végrehajtó Bizottságot. A jelenlegi kongresz- szus célja a haladó szakszervezeti mozgalmakkal szorosabb együttműködés kialakítása, amiért is a tagországok képviselőin kívül más haladó szakszervezeteket is meghívtak. A téma a földön hever Loccsos, sáros idő volt, de. ezért lúdböröztető hideg. A kocsi elhagyta a hegy szerpentinjét. A fényszóró hosz- szú, százméteres ívben pásztázta a nedves úttestet. A kocsiban a vezetőn kívül még két férfi ült. Egy kanyar után látták meg, szinte mind a hárman egyszerre. Fékeztek, megálltak. Először a sofőr ugrott ki, de a kíváncsiság mindannyiukat megmozgatta. Az úttesten a sárban egy nő feküdt. Nem mindennapi látvány, de most nem volt idő a csodálkozásra, felsegítették. Eszméletnél volt, mégis nehezen állt. — Részeg — mondta a sofőr, de fölöslenesen, mert a többiek is látták. — Na mi van, kisanyám, beszívtunk, beszívtunk — folytatta a sofőr röhögve, s károm-kodva hozzátette még: — Ha öngyilkos akarsz lenni, ha unod a banánt, ugorj a kútba, ne engem juttass a börtönbe. — Azzal az út szélére vitte, hogy ott leültesse. Az utasok közül a magasabbik nem engedte. Ka- ronfogta a nőt, s bár teljesen összesározta a kabátját, mégis gyöngéden, — már amennyire a helyzet engedte, betuszkolta g kocsiba. — A nő mindeddig egy szót sem szólt. Teljesen magatehetetlen volt, s nagyon fáradt. A gyöngédség azonban valahol a tudat mélyén, megszólaltatott egy húrt, mert minden átmenet nélkül köny- nyezni kezdett. Egyébként csinosnak tetszett, bár a szesz eltorzította arcvonását, a sár pedig semmiképp sem helyettesítette a púdert. Húszon alig lehetett túl, öltözéke is, — a szennyet leszámítva — rendes volt. Megkérdezték, hol lakik? Szipogott, a könny hosszú, tiszta csatornákat mosott sáros arcán. Aztán megszólalt. — Maguk is apák napjára visznek? — Bár nyelve akadozott, bár részeg volt, a kérdés mégsem tűnt afféle szokásos részeg beszédnek. Mindenesetre, az títasok fülét megütötte, s némi kedvességgel, valamint a józan ember ravaszkodó, okos fölényével kiszedték a nőből mindazt, amit az első kérdés alapján gyanítottak. Apák napját tartottak az egyik hivatalban. Ivászat.tánc, ulti, ivászat, tánc, ulti — ki mit szeret, ki mit tud. Azután: a hivatal kocsijával gálánsán hazaszállították a hölgyeket. Ez a szerencsétlen maradt utoljára. Addig ivott az „apákkal”. A sofőr és egy világfi pedig ajánlkoztak: elkísérik haza. Beült a kocsiba, nem látott, nem hallott semmit. Három perc múlva az ötven év körüli lovag nekiesett, s minden ceremónia nélkül bejelentette, hogy szeretne ismét apává lenni. A lány részeg tudatáig a szavak nem jutottak el, de a tettek annál inkább. Kiabált, kért. könyörgött, síkitott, a kocsi viszont nyolcvanas tempóban száguldott. A sikoltásnál a sofőr újabb gázt adott, a sebesség száz félé ugrott. — Miért játszod meg magad. kisbaba — szólt a kocsivezető. s részeg kajánság- gal felröhögött. A nő nem adta meg magát. Visszatért egy-két percre agyának tisztasága, s megfenyegette a két férfit, másnap feljelenti őket, — Rendben van — szólt a lovag. Megállította a kocsit, s kitaszította az országút salába a lányt. — Nincs tanúd fiam, beszélhetsz holnap, amit akarsz, ki hiszi el rólunk, amit te „kitalálsz!”? Otthagyták. A szesz, a testi és lelki összetörtség a sárhoz szögezte. Ezután, három perc múlva találtak rá. Hazavitték. Albérletben lakott, Szegedről jött a városba. A házi asszonya úgy, ahogy rendbehozta, nem kérdezett sokat, tartott az idegenektől. Azok már mentek volna, hiszen móri küldetésük lejárt. Mint ahogyan a történetet is be kellene fejezni, ha... Igen, ha engedné az élet. Csakhogy az életnek, illetve az éremnek van egy másik oldala is... A konyha, amelyen át bejöttek. s amelyen át most távozniok kellett, megoldotta a történet további részét. Tudniillik, itt a konyhában káromkodott egy akkorát a házigazda, amekkorát a lányos házban nem illik. — Már megint be van rúgva ez az átkozott? — kérdezte, s még hozzátette: no lám, eddig csak egy palit hozott egyszerre, igaz, hogy minden este másikat, most már hármat is? Te, anyjuk, elsején ne lássam itt ezt a... Új gépkocsi ! nagyhatalom Mint a CTK moszkvai tudósítója jelenti, a Szovjetunió a 70-es években a világ gépkocsiipari nagyhatalmainak sorába szándékozik lépni. Az országban jelenleg 113 autó- és autólakatrész-gyárat építenek vagy rekonstruálnak. Az 1969—1970-es években két és félszer annyit ruháznak be a gépkocsiiparban, mintamennyit 1961—1965 között összesen fordítottak erre a célra. A legjelentősebb a Togliatti autógyár építése a Volga mellett, az olasz FIAT-gyár közreműködésével. — Ugyanilyen nagy figyelmet szentelnek azonban a tehergépkocsigyártásnak is. Míg a személygépkocsi-gyártásban jelenleg világviszonylatban a 8. helyen áll a Szovjetunió, a teherautógyártásban a harmadik helyet foglalja el, az Egyesült Államok és Japán után. Évente 478 000 tehergépkocsit bocsát ki. A jövőben az eddiginél nagyobb teherbírású gépkocsikat szándékoznak gyártani, mert így nemcsak hogy kevesebb autóval elégíthetik ki a népgazdaság szállítási szükségleteit, hanem az országosan érezhető teherautóvezetőhiányon is enyhítenek. D. Velikanov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelezőtagja kiszámította, hogy a közlekedési eszközök struktúrájának megváltoztatásával 800 000 vezetőt lehetne megtakarítani. A nehéz teherautók gyártása Belorussziában összpontosul, ahol nemrég 75 tonnás billenőautók gyártását kezdték meg, s még ennél is nagyobb kocsikat konstruálnak; A Togliatti-gyár, mire teljesen üzembelép, évente 660 000 személygépkocsit fog kibocsátani. Bővítik a zapo- rozsjei kisautógyárat. — A Moszkvicsok gyártását 1971- ben megkétszerezik. A Gorkij-gyár, — amelyet most ugyancsak bővítenék, a legújabb Volga-modellt fogja kibocsátani. — Az új Volgát most próbálják ki, „ legkülönbözőbb körülmények között. A három férfi rendkívül kínosan érezte magát, a tisztázáshoz nem volt kedvük. Kimentek. A kocsi felbúgott. A benne ülök pedig nem tudták megoldani a rejtélyt. Mi hát az igazság? Ha ez a nő ilyen, hogyan került az országúira? Vagy éppen azért került? A dolgok kizárják egymást, miért kell egy ilyen nővel erőszakoskodni? Talán a házigazda túlzott? De hát miért tette volna? Két hónap múlva minden kiderült. És sokkal egyszerűbb volt az igazság, mint gondoltuk. A magas férfi, igaz, mint ilyenkor lenni szokott, teljesen véletlenül szerzett tudomást, a fegyelmiről, amelyet a nő ellen folytattak. A fegyelmi vizsgálat fényt derített mindenre, s ezzel árnyékot vetett néhány emberre. Igen, mi szeretjük az igazságot, ha tisztán, egyértelműen jelenik meg. ha nem zavaros, ha egyszerű és világos. Végtére is azért igazság, nem igaz? De hát ebben az esetben az igazság meghazudtolta önmagát, s kissé kevert állapotban jelent meg, az élet színpadán. Jó. jó, nem húzom tovább. Igaz volt az apák napi eset is, a kocsi jelenet is. s igaz volt a háziúr állítása is. Azt kérdik, hogyan lehet ez? Sajnos, erre nem tudok válaszolni, ezt az élettől, illetve attól a hölgytől kellene megkérdezni. — Mindenesetre, én, aki a sorokat rovom, állíthatom, hogy így történt, mert nekem ezt szavahihető emberek pontosan így mesélték el. Én csak a vesszőket és pontokat raktam a történethez. SUBA ANDOR „Nyugati“ ételektől nőnek a japánok A japán gyermekek más országok gyermekeinél feltűnőbben „növik túl” szüleiket. Az ifjúságnak ezt a hatalmas fizikai fejlődését a második világháború befejezése óta a táplálkozásban végbement alapvető változásokra vezetik vissza. A testi gyarapodás azonban sokoldalú technikai problémák megoldását kívánja: például a ruházati iparnak meg kell változtatni standard szabá- szati méreteit, az iskoláknak új bútorokra van szükségük, mivel a gyerekek nem férnek el a régiekben, az építészet mérlegeli a lakóterek és ajtók magasságának növelését. Az élelmiszer-tudományi intézet vizsgálta ezt a jelenséget és megállapította, hogy az ilyen irányú fejlődéshez a lökést az amerikai megszálló hatalom által 1947-ben bevezetett iskolai étkeztetés adta. Az általános iskolákban akkor napi egyszeri étkeztetéshez amerikai tejport, lisztet és konzerveket használtak fel és ezek a tápanyagok értéke lényegesen eltér a hagyományosan megszokott, főképpen rizsből álló tápértéktől. Ezeket a gyermek-étkeztetési intézményeket továbbra is megtartották, s mitsem változtattak az étrend összetételén. Ez később természetesen kihatott a családok táplálkozási módjára is. A japán családok megszokták a „nyugati” reggelit, ami kenyérből, vajból, tojásból, zabpehelyből és tejből áll. Ma — főleg, ami a városi lakosságot illeti —, alig van család Japánban, ahol reggelire rizs kerülne az asztalra. A statisztikák szerint míg 20 évvel ezelőtt az átlag japán napi táplálkozásában 2 milligramm kalciumot vett magához, ma ez a mennyiség elérte az 50 milligrammot. A század eledétől kezdődően egy 11 éves fiú átlagos test- magassága 11,8 centiméterrel, egy 14 éves fiúé 12,7 centiméterrel, egy 11 éves leányé 13,8 centiméterrel volt több mint a múlt században. A többlet súlygyarapodás ugyanebben az időben a fiúk fenti korosztályánál 6,2 kilogramm, lányokénál 8,7 kilogramm. A fejlődés láttán, a japán orvosok egyik szeme sir, a másik nevet, mert igaz ugyan, hogy sok, a hiányos táplálkozásból adódó betegség eltűnt és a tuberkolózis is erősen visszaesett, másrészről azonban megnövekedett a jóléttel járó szív-megbetegedésekben és az érelmeszesedésben szenvedők száma. Szakemberek a bolgár gazdaságban A bolgár népgazdaságban tavaly közel 149 000 felsőfokú képzettséggel rendelkező szakember (ezen belül 40 000 mérnök) dolgozott. Közülük 100 000 az utolsó 15 év folyamán szerzett főiskolai diplomát. A szakközépiskolai végzettséggel rendelkező személyek száma az ország népgazdaságában meghaladta a 317 000-ret. Bulgária 8,4 millió lakosa közül minden huszadik szakmai képzettséggel rendelkezik, s ez a tendencia tovább erősödik. Tavaly 26 főiskola 13 200 végzős hallgatója közül csaknem 5500 mérnök. 1500 közgazdász, ugyanennyi mezőgazdasági szakember volt stb. 1966-ban minden tízezer polgári lakosra 103 főiskolai hallgató jutott. (Lengyelországban például 86.) Ez az ország így világviszonylatban élvonalba került a főiskolai képzés terén. Itt 1966-ban a tízezer lakosra jutó műszaki hallgatók száma elérte a 39-et, s Bulgária ezen a téren közvetlenül a Szovjetunió és az Egyesült Államok után következett. Ez idő szerint a bolgár közoktatás, főleg a műszaki oktatás alapvető átszervezését készítik elő. Főleg a szakosításnak szentelnek nagy figyelmet. Az eddiginél kevesebb szakra osztódik a szakképzés. így az iskolák profilja egyöntetűbb lesz. A közoktatási reform szervés része a diploma megszerzését követő továbbképzés. A főiskolai hallgatók számának növekedésével párhuzamosan nőtt a főiskolai tudományos munkatársak száma is, s jelenleg az 1939. évi 450-nel szemben eléri a 6300-at. Az országban összesen 11 000 magas képzettséggel rendelkező tudományos munkatárs működik, s a tudományos intézmények száma az 1950. évi 50-ről 320-ra, dolgozóik száma pedig az utolsó nyolc évben 9000-ről 40 000-re nőtt. A tudományos kutató munkára fordított kiadásoknak a nemzeti jövedelemhez viszonyított hányada ugyanakkor 0,5 százalékról 1.5 százalékra emelkedett Az algák táplálóbbak a marhahúsnál ? A szakemberek már néhány éve felfedezték, hogy az afrikai Csad-tó partján élő egyes népek pocsolyákban termő, meglehetős mennyiségű szódabikarbónát tartalmazó kékes algát esznek. — Az asszonyok nagy lepényeket gyúrnak belőlük, ezeket a napon szárítják és csak később használják fel. Egyes indián törzsek is fogyasztottak spidulin algát, amelyet a Mexikói-tavakból szedtek. Ez az alga 60—68 százalék proteint tartalmaz, vagyis hatszorta annyit mint a búza és a háromszorosát, mint a marhahús. A spirulin kivételes tápér téke késztette a francia é mexikói szakértőket, hogy la boratóriumokban mestersége sen termesszenek spirulin foto-szintézis segítségével - sekély langyos sós vízzel te lített edényekben, amelyek ben széndioxid áramlik. A alga évi hozama hektáron ként átlag 40—45 tonna, ami bői az élelmezéshez elenged hetetlen proteinből 25 tonn nyerhető. Ugyanilyen terüle ten tenyésztett szarvasmarh húsa mindössze 30—40 kilo gramm proteint nyújt. Kik járnak orroshoz Amerikában? Azonos anyagi körülmények között élő fehérek többet járnak orvoshoz, mint a színesbőrűek. Ez csak agy az USA-ban végzett közvéleménykutatás adataiból. Az illetékes hatóságok pontosan tudni akarták, hogy az orvost milyen gyakran és a lakosság milyen rétegei keresik fel. Még egy adat: az amerikaiak évenként átlag 4,5-szer mennek orvoshoz. A kérdezett USA-polgárok 70 százaléka orvosi rendelőt keres fel, 12 százaléka klinikát; Csak 5 százalék hívja ki házhoz az orvost, tehát lényegesen kevesebben, mint ahá- nyan telefonon kérnek tanácsot (11 százalék) az orvostól. Ez az adat rávilágít az amerikai orvosok szokására, akik igyekeznek minél kevesebb beteget otthonában felkeresni. A körkérdéssel a betegek társadalmi struktúrájára is iparkodtak választ kapni. A magas fizetésűeken és a biztosítottakon kívül az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező rétegekből mindenekelőtt az 55-től 64-ig terjedő korosztály tartozik a leggyakoribb orvoslátogatók közé. Ezeket a betegeket a munkaképesség megtartása miatt} aggodalom viszi a§ orvosi rendelőbe.
