Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
r • * • — Mégse megyek a mamához, ót hozom ide! — (A Stern karikatúrája) A z ismerősöm párizsi tartózkodása idején találkozott bizonyos Du- vallal. egy pipaszurkálógyár igazgatójával. A villogó szemű, deresedő bajuszú francia nagyon megörült, amikor megtudta róla, hogy magyar. Kiderült: Duval úr tavaly három napot töltött Magyarországon a Bámex- bumfért vállalat vendégeként. — ó. szép Magyarország! *— kiáltott fel Duval lehunyt szemmel, szivére szorítva kezét. — Felejthetetlen élmény volt. Igazán felejthetetlen! — Merre Járt Duval úr? — érdeklődött az ismerősöm büszkén. — Látta a Balatont? — A Balatont sajnos nem láttam, de voltam Agárdon — lehalkította a hangját, és az arca egészen átszellemült a visszaemlékezéstől. — Agárdon, a pogány magyarok szent helyén, ahol évente egyszer lóáldozatokat mutattak be a törzsek. Megille- tődötten. elszorult szívvel jártam be Agárd történelmi utcáit— — Pardon, minek az utcáit Járta be? — kérdezte csodálkozva az ismerősöm; — Agárd utcáit — felelte Duval meghökkenve. — Lehetséges, hogy ön nem ismeri ezt a történelmi nevezetességű helyet? — Dehogynem... izé... többször is jártam ott — hebegte az ismerősöm. Kínos pillanat volt. Mintha gúnyos, lenéző mosoly suhant volna végig a francia arcán. — ó, hogyne... Persze... — Verpeléti út vitte le kocsin ebbe a kis községbe, ö volt az útimarsallom. Megmutatta azt a helyet is, ahol annak idején azt a vérszerződést kötötték. Most egy fából készült víkendházacska áll azon a helyen, s körülötte néhány barackfa. Festői látvány. Ebéd után leheve- redtem az egyik fa alá, és a történelem szelét éreztem fújdogálni. Szerettem volna valami emléket elvinni erről a helyről, hallottam ugyanis, hogy gyakran találnak ezen a telken régi pénzeket, seriell Györgyt geket. kürtöket. Nem voltam rest, felástam a fél kertet Verpeléti úr volt olyan szíves, és nemcsak ósót adott de meg is mutatta, hogy a kertecske mely részét ássam fel; Sajnos, pe- chem volt: nem találtam semmit. — S mi a véleménye a Margitszigetről? — Nem láttam. Mondom, csak három napot tölthettem az önök szép hazájában, A második napon Zömölki úr vett pártfogásba, ővele utaztam le Kadarkútra— — Hová? Ősrégi — A könyökömön jön már ki! — mondjuk egy-egy régebbi divatos viccre. Ha tíz évvel ezelőttit hallunk, csak legyintünk rá: ősrégi! De vajon a valóban ősrégi, kétezer éves viccek is ennyire el* avultak? Lássunk csak belőlük néhányat: A makedónok nagy királyának. Nagy Sándornak oktatója volt a lampszakoszi származású Anaximenosz. Mint oktató és mint tanítvány között szoros kapcsolat jött létre. Anaximenosz minden feszélyezés nélkül cseveghetett a nagy uralkodó’ val. Egyszer a perzsák elleni viccek háború Idején a királyi hadsereg Anaximenosz szülővárosához. Lampszakoshoz közeledett. s természetes, hogy a nagy tudós és oktató védelmet kért a királytól saját városára. A király elé sietett, de az megsejtette a kérést, s elébe vágott: — Nagyon jó barátom vagy, Anaximenosz, de esküszöm a nagy Zeuszra, hogy kérésedet ezúttal nem fogom teljesíteni. Anaximenosz előbb meglepődött, majd váltott egyet az agyán és kiegyenesítve derekát. ragyogó szemmel felelte: — Nagyon örülök, felség. Hiszen csupán arra akartalak kérni, hogy pusztítsd el Lampszakoszt tűzzel-vassal! nevét elfelejtettem. Most egy kopár legelő van a vár helyén. Természetesen lefényképeztem ezt a legelőt Higy- gye el, uram. együtt sírtam Sümegi úrral, amikor hallottam. hogyan rombolták le a császáriak ezt a csodálatos várat az első magyar királyok kedvenc lakhelyét majd az egész hegyet amelyen a vár állt... — rebegte Duval szipogva, és együttérzően kezet szorított az ismerősömmel. Hazatérése után az volt az első dolga, hogy a történelemkönyvben utánanézett Agárd történelmi nevezetességeinek. a kadarkút! csatának és a kunpeszéri királyi vár történetének. Egy árva betűt sem talált róluk a könyvben. Végül a Bámexbumfért vállalatnál bizalmasan megsúgták neki. hogy a történelmi adatokból egy szó sem igaz. Verpeléti kartárs azért vitte le a francia vendéget Agárdra a vállalat kocsiján, mert ott nyaralt a családja, és velük akart tölteni egy napot. Zömölki kartárs bort hozott Kadarkútról, Sümegi kartárs pedig rég nem látott keresztanyját látogatta meg Kunpeszéren. Tervezték azt Is. hogy a negyedik napon megmutatják a külföldi vendégnek Attila sírját, de erre már nem jutott idő; Azóta sem tudja szegény, hol van eltemetve a hun király. Merre járt Duval úr ? Á mi kis útikalauzunk JÁTSZÓTÉR (A Stern karikatúrája) Útközben Groteszk sétára invitáljuk az olvasót, kérjük tartson velünk. Felfedezni indulunk szép városunkat ég újabb adalékokat gyűjtünk idegen- forgalmi propagandánk részére. Itt van például mindjárt az ezerszer megénekelt pályaudvar. Hogy merre található, így magyarázzuk az idegennek: Itt menjen csal? egyenesen az elszórt tökmag és napraforgóhéj mentén, feltétlen odatalál! Az üdítő testmozgást kedvelőknek melegen ajánlhatjuk a Béke éttermet. Nevével ellentétben, ide nem galambok térnek be a megszokott olajfa-íz helyett málnát szopogatni. Kis szerencsével néhány szép sportesemény szemtanúi lehetünk válogatott szinten. A régi időkben itt baltával csináltak fazont egymásnak a vendégek. Azóta átalakították, rangosabb lett, most már csak sportszerűen. ököllel ütik alkalmasint egymást. Játékos emberek Rövid séta után érkezünk a Beloiannisz és a Ságvári út kereszteződéséhez. Akinek Szolnokon ismerősei és rokonai élnek, készüljön fel, itt találkozni fog velük. — Ugyanis itt van a város szabadtéri játékkaszinója, a kereszteződésnél az ..utolsó pár előre fuss” játékot űzi. Ebbe bárki beállhat, aki át akar jutni a túloldalra. A szabályok a következők: Szabad lámpajelzésnél mindenki rövid vágtába kezd. Az ügyesebbeknek lehetőségük van kétirányú utat elválasztó szigeten várakozni, és van egy dobásuk. Akiket az úton talál a lámpa színváltása, azok kiesnek a további játékból és büntetést fizetnek. Ha szerencsésen túljutott ezen az akadályon is a látogató, választhat. Ha a Ságvári körúton akar tovább menni a festői Vosztok-negyed irányába. azok figyelmét felhívjuk a fokozott óvatosságra. Ugyanis az Itt található falatozóból a vendégek eltávolítása még hagyományos módszerekkel folyik, kombinálva egy bizonyos „székfoglaló” versennyel. Aki kiesik — azt kidobják. Kelták és motorosok Ezután forduljunk be a piacra. Itt játékos kedvű amatőr bűvészek mutatványait figyelhetjük meg. Jó számolók kíméljenek — ez lehetne néhány standnál a cégér. Gyakran el-el téve- lyeg errefelé egy-két forint. A motorkerékpáron érkezők térjenek be a Fiumei útra a motor szaküzletbe. Szereljék fel magukat új gumikkal és lengés-csillapítókkal. Egy s más a lakosságról Aki kedveli a romantikát látogasson el a Tabánba. — Minden valamirevaló statikai szakembert izgat a kérdés- mitől állnak még ezek a házak? Nem úgy, mint az idelátszó toronyház. Az is már elég régóta áll. Nem lenne teljes a kép. ha nem szólnánk a lakosságról. Szolnokon csupa jó ember lakik. Legalább is akkor, ha a közmondást idézzük „aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet”. A szolnokiak szeretik a virágot. Igaz, hogy egyben spórolós természetűek is, szívesebben emeli]? ki az utcán található kővázálcból a virágot, minthogy vásároljanak. Szeretnek utazni is. De csak ülve. Ezért ne lepődjön meg senki, ha idős embereknek. terhes anyáknak nem adják át a helyüket az autóbuszon. Ez itt helyi népszokás. Eredete ismeretlen... Sétánk véget ért. Aki ép lábbal megúszta; azt máskor la szívesen látjuk szeretett városunkban Szolnokon. *— kékesi — Nyár Ülünk a széplaki hullámtörő kövein. Mellettem egy pecás nézi kitartóan a vizet, hátha horogra akad valami De a vízben semmi se mozdul. Csupán odébb. a part mentén van némi élet. Néhány német úszkál a stégnél. — Kellemes, jó a víz, — mondogatják. Magyar-tenger ide. Magyartenger oda, inkább a kocsmákba igyekeznek. Egyszercsak jóhírünk mentésére mégis odavet a sors egy magyar családot. A mama egyik gumimatracra pu- bikáját fekteti, a másikon ő helyezkedik el, s hajóskapitányi hangon megszólal: — Toljad, Lajos! Lajos meg tolja őket. Távolodik a part. Öt méter, tíz méter, húsz méter. Sekély a víz, mennek, mendegélnek. A családfő jó száz méter után kifakad: — Meddig toljalak még benneteket, jéghideg a víz, nem győzök pipiskedni! Kutyák Lehet, hogy Budán egyszer volt kutyavásár, de az országban egyre több van. Kiállítás címszó alatt mutogatják, adják, veszik a kutyákat. Néhány nap múlva Miskolcon tartanak kutyakiállítást. A múltkor meg Szegeden láttam egyet. Már az odavezető úton sejtettem valamit. Vadonatúj Opel hátsó ablakából must- rálgatott méla unalommal egy boxer. A másik kocsiból komondor sandított. — Ni gy kutyák vannak előttünk. — mondottam, — nem lehel előzni Nem azért mondom, de a kU'V'ás is mehrte azt az öt értékálló magyar forintot. Vol' ott rninr|",'f‘5,e kutva. Kicsi nagy nőstény, kan megannyi fajta Számomra az volt a legmegleoőbb, hogy a !e"‘ühb kutvának macska vo1* a eazdáia. Miig sem HJdom. hogy a kát nézte. Az egyik zsűritag négvkézlábra állt, úgy leske- lődött a kutyák számára készített emelvényeire. Mindenkinek tetszett, csak a blöki- nek nem. Leült, úgy látszik széeven lős volt. Aztán futni kellett volna a boxemek. De nem futott, az istennek sem. Pedig a gazdája húzta, vonszolta, mint a volgai hajóvontatók az uszályt. A zsűri elkedvetlenedett, mindenki csóválta a fejét, a boxer vicsorított. — mégis kapott egy plecsnit. Hogy miért volt különbb a többinél, nem tudom. Csak azt tudom, amivel már korábban is tisztában voltam; az egyik kutya, a másik eb. — sb — Gyermekszá) Amíg a mama bevásárolni volt, addig Gyurika, a kisfia eltörte a vázát. — Látod, mit tettél pedig megígérted nekem, hogy jó leszel, amíg vissza nem térek! — Bocsáss meg mama, töb. bé ilyesmit nem ígérek meg! — Hiába leckézteted, hisz tudod, hogy nem muzikális Hát ami azt illeti, a Jegestengernél valamivel melegebb. A magyarok meg sem próbálkoznak a fürdéssel. — dPaW minek a'nbián ítélik oda Pedis napvon fíove'tem. Volt néhány zsűritag. Kettő a kutvákat, a többi a lányoben szégyenkezve arra gon* dőlt. valószínűleg hiányzott az iskolából, amikor a kadarkúti csatáról tanultak. — Na és a... Halászbástya? — kérdezte reménykedve, sápadtan; — Csak messziről láttam, amikor Sümegi úrral Kunpe- szérre utaztunk. Ez már • harmadik napon történt. — S ott mit néztek meg? — A hajdani híres kun- peszéri királyi vár hült helyét Sümegi úr elmondotta, hogy valaha itt állt Európa legszebb vára. Építőjének — A híres kadarkút! csata színhelyére, ahol egy maroknyi magyar vitéz legyőzte a félelmetes Ali bég hatalmas seregét. Zömölki urat, kalauzomat a történelemben jártas tudós embernek ismertem meg. Pontosan megmutatta. hol állt Ali bég vezér! sátra, és merről támadtak a magyarok. Most egy rozzant kút áll a török vezér sátra helyén. Több oldalról lefényképeztem ezt a kutat háttérben a lebukó nappal. Zömölki úr olyan élvezetesen adott elő, hogy szinte magam előtt láttam a csatát, ön is járt már ezen a helyen? — Jártam... hajjaj! — felelte az Ismerősöm, és köz
