Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

V 1969 augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 451° FAHRENHEIT Egy mítosz halála Tilkovszky Lóránt: Teleki Pál , Immár lassan húszv éve, egy bilincsbe vert fiatal ka­tonaszökevényt vonatoztat- tak vissza őrei Párizsból egy nyugat-németországi helyőr­ségbe. A csaknem gyerkőc katona, talpig vasban, egy filmszaklapot olvasgatott kényszerű utazása közben. A szökevény Krancois Truffaut, a későbbi világ­hírű francia filmrendező. Az egykori katonaszöke­vény gondolatai középpont­jában azóta is ott a kérdés: a lehetőségeiben korlátozott a „megbilincselt” — em­ber és a könyv kapcsolatá­nak vizsgálata. Alkotásainak hősei szinte mániákusan kapcsolódnak a könyvhöz, fetisizálják azt. Így van ez a nemcsak most bemutatott ki­tűnő angol filmjében, ame­lyet Ray Bradbury könyvek adaptálásával készített, ha­nem A négyszáz csapásban és más rendezéseiben is. Bemutatott filmje, a 451° Fahrenheit kísérteties gon­dolattársításokat idéz a né­zőben. Röviden a filmcselekmény magvárói: a tűzőrök láng­szórókkal járják a várost, ha könyvet találnak, elégetik. A könyv tulajdonosát letartóz­tatják. Az emberek feljelent- getik egymást, bőven van dolguk a „tűzoltóknak”. A könyvemberek, a huma­nisták, az erdőkbe menekül­nek, vadonban élnek, ron­gyokban járnak, betanulják a könyveket, memorizálgat- ják, hogyha azok is a tűz martalékává válnának, még­is megmaradjanak az utó­kornak. Körülöttük hipermo­dern társadalom él, — a ki­taszítottjai őrzik a klasszi­kus gondolkodók müveit. A drogok társadalmának nem kell a könyv, veszedelmes­nek tartják. A gondolatok miatt... Járják a tűzemberek a vá­rost. Ég a könyv, — meg­torlás... A történelmi példáért nem kell túl messzire menni, elég ha a fasizmus éveit idézzük. Gondoljunk a magyar „fűz- emberre", a könyvégető Ko- lozsváry Borcsa Mihályra. A szabadon szárnyaló emberi Híres v művészek mondták Egy újságíró megkérdezte Toscanínit, beszél-e idegen nyelveket. „Négy nyelven beszélek — válaszolta a mester. — Ha egy csinos höggyel beszélek, akkor a francia nyelvet hasz­nálom, a gázsimról elvből csak angolul tárgyalok. a fontos témáról folytatott vi­tákra a német nyelvet tar­tom a legalkalmasabbnak. Ha azonban borotválkozásnál megvág a borbélyom — erre csak ékes olasz anyanyelve­men reagálok. Ür Liszt Ferenc egy ízben Bécsben adott koncertet. Eközben nagyon zavarta egy fiatalasszony, aki állandóan legyezte magát. Liszt először rendreutasító oldalpillantá­sokkal próbálta a hölgyet jobb belátásra bírni, amikor azonban ez a tapintatos mód­szer hiábavalónak bizonyult, felháborodottan rákiáltott: „Asszonyom, ha már le­gyeznie kell magát, akkor legalább tegye meg nekem azt a szívességet, hogy tak­tusban csinálja!’’ gondolatok a nyilas söpredék számára is veszélyessé vál­tak. De erre, a huszonöt—har­minc évvel ezelőtti könyv­égetésre gondol vajon csak az író, Bradbury és a ren­dező. Truffaut? Erre is, minden- bizony nyal erre is, hiszen semmi sincs előzmény nélkül, — de méginkább arra a tökéle­tesen manipulált társada­lomra. amelyet Bradbury a jövő Amerikájának gondol. Egészítsük ki az előzőeket Truffaut nyilatkozatával: „Számomra, ha égni látom őket (a könyveket) olyan, mintha az emberek, vagy ál­latok pusztulását szemlél­ném, és úgy érzem, a néző ebből megérti majd, mit je­lentenek nekem”. A házassági hirdetések szövegével kapcsolatban is az a követelmény elsősorban, hogy a megfogalmazása le­gyen világos, tömör, kerülje a felesleges szavakat. Az erőltetett finomkodást. a modorosságot, a kétértelmű, bizonytalan jelentéstartalmú kifejezéseket nem szabad megtűrni. A címben idézett „leinformálható hölgy” nem felel meg sem a közlés cél­jának. sem a közlendő tar­talomnak, sem a hirdetést megfogalmazó társadalmi helyzetének, egyéni körül­ményeinek, sem azoknak, akiknek szánta a közölniva­lót. A rostára tett nyelvi formát a következő szöveg­ből emeltük ki: „Egyedülálló szakmunkás keresi leinfor­málható hölgy ismeretségét 18—20 évesig...” A leinformálható idegen szó jelentésköre nagyon tág, az előtte álló igekötő is fe­lesleges. Az olvasó, az ér­deklődő csaj sejtheti milyen követelményre utalhat ez az idegen szó. Egyértelműbb, világosabb lett volna a köz­lés, ha a házasulandó a kö­vetkező kifejezésekből válo­gatja ki a szándékának leg­megfelelőbb szót: becsületes, tisztességes, szolid, házias, a legjobb információt, tájékoz­tatást is kiálló, kifogástalan viselkedésű stb. A jelzett "'szóként szereplő hölgy használatát ig erőlte- tettnek tekinthetjük. A pon­tosabb fogalmazásban jobban teljesíthette volna a nyelvi szerepet akár a nő, a leány, vagy az asszony szó is. A hölgy hangsor ugyanis mai nyelvhasználatunkból lassan kikopik s ha a köznyelvi szóhasználatban találkozunk is vele, már megváltozott tartalmi és hangulati értéke kerül előtérbe, s inkább a felesleges finomkodást, mű­veltkedést tükrözi. Nem vé­letlen, hogy mai köznyel­vünkből kihullanak a hölgy- fadrász, a hölgykoszorú, a hölgyvívó a hölgyúszó össze­tételek i®. A nő szó veszi á‘ ebben a kifejezésekben is a nyelvi szerepet. Egyik napilapunk apróhir­detései között találkoztunk a „reprezentatív külsejű, szu­perintelligens hölpyike” nyel­vi formával is. Ezt a jelzős szerkezetet nehéz komolyan venni. mert gunyorossága, sőt cinikussága szinte kiabál. Ha egy szó, kifejezés az iró­nia, a gúny és a cinizmus forrása, elveszti a jogot arra, hogy komolyan számoljunk vele. A rég közmondás meg­változott formájában itt is érvényes: Madarat tolláról, házasulandót nyelvi formá­lásáról ismerhetjük meg. A Szolnok megyei Néplap hasábjain megjelent egyik házassági hirdetés nyelvi formáját sem tartjuk sze­rencsésnek. A hirdetés szö­vege a következő: „26 éves, Bradbury figyelmeztetés­nek szánta könyvét. Az írói kérdés: emberek, hogyan ereznétek magatokat egy ilyen társadalomban? Truf­faut irónikus hangvétele to­vább mélyíti ezt a gondola­tot, színdramaturgiája sokat hozzátesz a megborzongta­táshoz, néhol kicsit talán ha­tásvadász módon is. de a fő cél érdekében: tessék jól meggondolni... Három kitűnő színész a rendező segítőtársa Julie Christie, kettős szerepben, Oscar Werner és az ír Cy­ril Cursack. A sok elmarasztalást ért Truffaut film, minden hibá­ja ellenére — helyenként kissé laposabb, néhol szenti­mentális — mégis igazi film­csemege. — ti — 170 can, önhibáján kívül el­vált férfi megismerkedne házasság céljából — lánnyal, egy gyermek nem akadály.” (1969. augusztus 19.) Bár ért­jük a hirdető nemes szándé­kát. a közösségre való tekin­tettel és a lány szó jelentés- tartalma ég társadalmi érté­ke szempontjából nem sze­rencsés a gyermek emlegeté­se. Ne sértsünk még akarat­lanul sem vélt vagy valódi érzékenységet, vagy fogal­mazzunk egyértelműbben. A lány szó helyén az általáno­sabb jelentéstartalmú nő hangsor is jól teljesítette volna a szerepét. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa Egy karcagi születésű fes­tőművész képeinek adott most otthont a Váci utcai Csók István Galéria, a Kép­csarnok Vállalat reprezenta­tív kiállító terme. Néhány napja nyílt a kiállítás, ame­lyen közel hetven festmény és akvarell szándékokat, akarásokat és művészi meg­valósulásokat őszintén feltá­ró tükrében érdekes alkotói portréval ismerkedhet meg a közönség. A kiállítás katalógusának előszavában a művész önval- lomásszerűen arról írt, hogy témáit és hadd tegyem hoz­zá, nem kis mértékben mű­vészi szemléletét is megha­tározza szülőföldje: Karcag. Bőd Lászlót valóban nem­csak egy anyakönyvadat köti ehhez a tájhoz, hanem mun­kálkodása során, mint egy újkori Anteus, újra és újra innen merített erőt. Képei­nek visszatérő témája a kar­cagi tanyavilág, e mezővá­ros falusias házainak ábrá­zolása, de ugyan így, bizo­nyos nosztalgiával szemléli egy letűnt életforma emlé­keit, s próbálja képi meg­fogalmazását adni egy kísér­tő múlt szorongásainak. Az egyik legkifejezőbb képe „Az út vége” szimbolikus erejű. Egy rozzant paraszt­szekér ábrázolásában az egész haldokló életformára jellemző érzelmi telítettsé­get, szomorú indulatokat sű­ríti. A szülőföldön kívül mű­vészetében a legtöbb inspirá­ciót nyújtó táj Velence kör­nyéke. Ezen a szelíd lanká­ié dunántúli vidéken ugyan­csak megtalálja a magyar falu változó életére jellem­ző motívumokat. Bőd Lász­lóról e témák ismétlődése el­A Magyar Távirati Iroda 1941. április 3-án reggel 9 óra 15 perckor spártai köz­leményt jelentetett meg: „Széki gróf Teleki Pál m. kir, titkos tanácsos, m. kir. mi­niszterelnök ma éjjel tragi­kus hirtelenséggel elhunyt.* A hír bambaként hatott, sok helyen pánikot okozott Akik emlékeznek rá. tudják, perceken belül elterjedt a vélemény: Telekit a néme­tek ölték meg. „Eltették láb alól”. A Teleki mítosz szinte órák alatt közvéleményt for­máló erővé duzzadt. „Hős! Mártír! A magyar lelkiisme­ret vitéze! A magyar igaz­ság bajnoka!” Kora délután úiabb jelen­tést adott ki az MTI: „...gróf Teleki. Pál miniszterelnök űr folyó hó 3-án a kora hajnali órákban öngyilkosságot kö­vetett el...” A hivatalos szerveket jó­részt a németek által végre­hajtott gyilkosságról szárny- raikapott, az egész országban elterjedt hír késztette, hogy — az első meglepetés okozta bizonytalankodás után — nyil­vánosságra hozták a tényeket. A sajtóiroda az orvosi jegy­zőkönyvet is fontosnak tar­totta közzétenni. Olaj volt mindez a tűzre. A tömegek továbbra is Hit­ler kezét látták Teleki ha­lálában. Habsburg Ottó nyi­latkozata tovább növelte a szenzációt: „Teleki legutóbb üzenetet küldött nekem, s ebben kijelentette, hogy sor­sa meg van pecsételve! Tele­ki nem követett el öngyil­kosságot. Tudom. Hitler uta­sítására meggyilkolták!” A világsajtó lényeglátóid­ban írt a magyar miniszter- elnök haláláról. Figyelembe vette, hogv az angol orientá­ciójú politikának nem ked­vezne, ha elterjedne: aki a németekkel a legkisebb mér­tékben is ujjat húz, halálos ítéletét írja alá. Idézzülk Teleki Hortihyhoz intézett búcsúlevelét: „Fő- méltóságú úr! Szószegők lat­lenére sem lehet azonban azt mondani, hogy „alföldi” festő, a fogalom művészi szemléletet jelző értelmében. Látás és gondolkodásmódja urbánus módon modern. A látott valóság mélyére ha­tolva egészen a filozófiai ál­talánosításokig eljut. Egy-egy elvont gondolatot, filozófiai absztrakciót próbál e motí­vumok segítségével képi for­mában kifejezni... A kiállításon látottak alapján két sarkpont között jelölhetjük ki művészetének ívét. Az egyik ilyen kiin­duló pontot „Falu” című ké­pe jelenti. A képmező leg­nagyobb részét egy barnás, vöröses tollú kakas tölti ki ezen a festményén. Csupán a háttérben látszik néhány ház. A kakas itt még nem szimbólikus jelentésű. csu­pán egyfajta hangulat képi sűrítése. Az asszociáció itt még közvetlen, a kakas va­lóban kakas jelentésű, s a képzettársítás alapján a szemlélőben valóban a falusi baromfiudvarok képe jelenik meg. Hasonló szemlélet jel­lemző a kiállításon bemuta­tott többi korábbi (1965, 66- os) művére. Ebben a kor­szakában festi legtöbb kar­cagi vagy Karcag környéki tematikájú képét is. Más művészi szándékáról tanúskodik az újabb csomó­pontként felfogható „Kóbor macska” című festménye, =rnoivet 1968-ban festett Ezeji a képen a háztetőkön elnyúlt testtel lopakodó mocska. 3m°lv szintén maid- nem az egész képmezőt be- ,s'6. már valóban szimbó­lum. és nem csupán hangu­lati sűrítés. A szemlélő itt már sokkal áttételesebben. tünk — gyávaságból — a mohácsi beszéden alapuló örökbéke-szerződéssel szem­ben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét, a gaz­emberek oldalára álltunk, —* mert a mondvacsinált atro­citásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös va­gyok.” Ez utóbbi dokumentum ön­magában megtévesztő lehet. Kiragadottan azt sugallja, hogy Telekit a Csáktornyái erdőben halt Zrínyi utódja­ként kell tisztelni. De 1 eszük! thétjük-e egy politikus életművének érté­kelését egyetlen momentum­ra?! Még akkor sem, ha az utolsó lépés a legnagyobb áldozatot kívánja! Teleki Pál munkásságát is életműve teljességében kell értékelni, mert csak így kap­juk meg mindent világosan megmutató politikád és em­beri arcképét. Tilkovszky Lóránt ezt teszi most meg­jelent könyvében: Ezért ad teljes igényű képet az ellen­forradalmi korszak nagyte­kintélyű tudótswpolitikusáról­A magyar miniszterelnök halála az örök barátsági szerződéssel becsapott Ju­goszláviát ért támadás előtt következett be. Hitler öt hadtestet, két motorizált és két lovasdandárt kért Hor- thytói ég a magyar kormány­tól Jugoszlávia ellen. A szol­gálat fejében megígérte a bácskai területeik visszacsa­tolását. Ez a konfliktus okozta volna Teleki tragédiáját. Hi­szen éppen ő volt a magyar revízió atyja. A trianoni bé­ke ellen folyó nemzetközi meggyőzést éppen ő irányí­totta. A Szent-Istváni Ma­gyarország gondolatát tekin­télye minden fórumon erőtel­jesen képviselte. Ez jelle­mezte Teleki politikáját két­szeres miniszterelnöksége idején. S nagyfokú szovjet­éi lenesség, a munkásmozga­gondolatilag is megfogal­mazható, általánosabb mon­danivalóra asszociálhat. A kóbor macska itt már az em­berre leselkedő veszélyek szimbóluma. De ez a veszély körülhatárolatlanabb, meg- foghatatlanabb. mint Derko- vits képén, amelyen az ab­lak mögött elmosódottan egy kismadár felé lopakodik egy vadászó macska, s az ajtó mögött kakastollas csend­őrök állnak. Az általánosabb kifejezésé­re törő képi jelrendszer ki­alakítása igazítja Bőd Lász­lót az utóbbi“ két évben fes­tett képein. E két végpont közé esik különösen egv kri­mi és egy finnországi uta­zása, amely szintén termé­kenyítő módon hat művésze­tére. Üti élményeiről festett képein „(Fekete-tenger”, „Sziklák” stb.) szintén va­lamiféle útkeresés, a termé­szeti formák általánosabb képi formákká szerkesztésé­nek szándéka érződik. Nem véletlen az sem. hogy a fi- lozófiailag tágabb értelmű mondanivaló kifejezése ér- dekében biblikus, ótestamen- témávhoz is nyúl („Pró­féta”, „Salome”, „Keresz­telő Szent János” stb.). Ezek a próbálkozások azon­ban, bármennyire igényes művészeti vállalkozások is. nem álltak még össze egy­séges, sajátszerűen egyéni képi jelrendszerré. A kiállítást Bőd László akvarell jel egészítik ki. E műfajban a posztimpresszio- nisták előképeit követi a művész, nagyon igényes mó­don és kulturáltan: Rideg Gábor lom elfojtásai a szociális problémák semmibevevése, a zsidótörvények meghozatalai végtelen nacionalizmus, amely a revíziós törekvéseit táplálta. Magyar fajelméle­tet képviselt, A kisebbségek féktelen elnyomását, emberi jogaitól való megfosztását természetesnek tartotta a „felsőbbrendű magyar faj** érdekében. Egész élete a -,,Nagy-Ma- gyarországért” folytatott na­cionalista, soviniszta harc­ban telt él. Hitler döntései teljesítették be akaratát... A nagylátókörű, tudós-ál­lamférfi azonban felismerte, hogy mi az ára a revíziós politikája valóra válásának. A bécsi döntések után már nem tudott megihátrálni, ne­met mondani a németeknek, ö úgy akarta volna a triano­ni béke által elcsatolt or­szágrészek visszaszerzését, hogy azt a nyugati hatalmak beleegyezően tudomásul ve­gyék. Élete utolsó napjaiban kétségbeesetten próbált laví­rozni. Barcza. londoni nagy-] követünk útján arról jgyeken zett az angolokat meggyőzni,’ hogy a kormány nem tagad­hatja meg a német csapatok magyarországi felvonulását az ország megszállásának veszélye nélkül; Magyaror­szág maga is mozgósít, de nem támadó célzattal, ha­nem, hogy fel legyen készük ve minden eshetőségre, és arra is, hogy a jugoszláviai magyarságot védelmébe ve­gye... . Londonból hamar megér* kezett a válasz: ha a magyar kormány az országa területét katonai bázisnak engedi a németek számára, megszakít­ják a diplomáciai kapcsola­tot. Ha csatlakoznak a tá­madáshoz — bármilyen in­doklással is — megküldik a hadüzenetet. Teleki kétségbe* esetten sétált a szobájában 1' „Tudtam, hogy ez lesz a vé­ge...” Csődöt mondott tehát az a kísérlete, hogy az újabb területgyarapodás érdekében' vállalja a német agresszorral való együttműködést ügyi' hogy megőrizze a Hitter-el* lenes hatalmakkal fennállt* kapcsolatát. A Hitler kezéből elfoga-5­dott területgyarapodás tehát háborúba sodorja az orszá­got. Teleki felismerte: azzal a ténnyel, hogy beértek húsz esztendős revíziós politikájá­nak „gyümölcsei”, a terüle­tileg gyarapodott ország vég­legesen elkötelezte magát Hitler mellett. Nem tudott Berlinnek ellentmondani, hi­szen életművét kellett volna mehazudtolnia. A halálba menekült. Tragikus alkat volt saját tévedésének ál­dozata. „Jaj annak a nemzetnek, amelynek vezető férfiai ak­kor lesznek öngyilkosok, amikor morális cselekvésük ideje elérkezik.” írja Teleki haláláról Fényes László, az 1918-as polgári forradalom jelentős alakja, nagyhatású publicista, 1942-ben New- Yorkban. Vagy idézzük az angol miniszterelnököt, Chur­chill! A magyar nagykövet­nek a következőket mondottá búcsúlátogatásakor: „Előre láttam, hogy hová fog poli­tikájuk vezetni, az örökös engedékenység a németek kö­veteléseivel szemben oly lej­tő, amelyen — mind azt önnek megmondtam — meg­állás egy ily hosszú háború­ban nincs és nem is lehet, Azért, mert a németek gyeiből visszakapták a Fel­vidéket és Erdélyt, eladták magukat nekik, pedig mond­hatom önnek, az ily módon visszaszerzett területekért igen nagy árakat fognak fi- zetni...”. Tilkovszky Lóránt Kossuth Könyvkiadónál megjelent könyve szétoszlat egy káros mítoszt, bizonyítja a Teleki legenda tarthatatlanságát. Tiszai Lajos „Leinformálható hölgy ismeretségét keresi .. (A házassági hirdetések nyelvi formálásáról) Bőd László képei a Csók Galériában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents