Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. augusztus 24. Az öreg házigazda egész este nekem mesélt, a vendégnek; ha valaki az asztalnál ülő. vagy távolabb álló családtagok közül közbeszólt, annak is felém fordulva válaszolt. — Te csak hallgass, majd ha kérdeznek, felelj. Koccintottunk. Szünetet tartott gondolkozott — Elmondok Mózsi bácsinak mindent ahogy volt A jelenbevalót már tudja ... Most már csak ez a kert a mi nagy örömünk. És a mi nagy bánatunk... Ez a nagy fiú Kálmi fiam, aki itt az én kúriámon épített magának, de ő s a felesége csak hálni járnak ide a motorral... Ezek a kisebbek még tanulnak, de ők is csak este vannak itt mint valami szállodában. Jolán a legnagyobb, az itthon van, de bár ne volna; — Miért aláz meg engem. Apukám? — Mert nem vagy rendes nő! — Ugyan..; — A rendes asszony a férjénél lakik, gyermeke apjánál! Nem mint te... Két napot se töltesz mellette, aztán egy hétig anyád mellett lopod a napot! Tudja, Mózsi bácsi, a férje szerelő, cselédek fia. Mi nem akartuk a lányt hozzáadni, de jött már a gyerek! Én akkor megmondtam; az a tetves soha be ne tegye a lábát az én kúriámba! Erre 6: ne kerüljek a szeme elé, mert ősz- szetöri a kulák pofámat!. .. Nocsak azt próbálja meg;:, jó, férfidolgok, de az a nő, aki megszerette, hát szeresse, éljen vele! — Hát nem fog élni vele! •— kiáltott fel a háziasszony. — Inkább jöjjön haza, vegye át a kert gondját — Elkésett! — vágott visz- sza Kálmán bácsi, nejét se érdemesítve arra, hogy hozzáforduljon a beszéddel. — Tudja. Mózsi bácsi, aki nem művelt kertet, nem nevelt fákat, az azt hiszi, hogy úgy mégy. mint a laskakészítés. Az élő növény, a föld teremtménye. követeli, nem is csak az eszedet, de a szívedet is! Gondozó kell neki, ápoló nővér, igazi ember... Annak aztán hálás is tud lenni, szépségével cirógatja az embert, termését adja oda ... Amikor Jolán még egészen kicsi volt, akkor ültettem az elülső sorokat, a többit kukoricával vetettem be. Sokszor vezettem ott a kislányt, mutogattam a csemetéket, az egész kertet hogy megszeresse;.. Szerette is egy darabig Amikor megnőtt már csak a város kellett neki. Utána mentek a kisebbek is... Egyedül maradtunk, én és a kert..'. Egyesegvedül ápolom máig is. És csak egyedül gyönyörködöm benne;.. Tegnapelőtt elestem permetezés közben, nem tudtam felállni... Nem bírom már... — Hát adja el a felit..'; Kéri Kántor Laci a fiának... Megkoccintotta poharamat elborult arccal hallgatott... Borongásainak, ingerültségének oka pedig az volt hogy rosszulléte után összehívta gyerekeit. Vegyék át a kert gondját s amíg 6 lábon van. ismerjék meg és szeressék... Hiába. Egyik se kívánt még szabad idejében se. kertészkedni. Annyi szabad idő azonban nem is volt a 140 gyümölcsfa s a sorok közt sok drága szőlőtő egész embert kívánt — Hát ilyen vagyok én, Mózsi bácsi: szeretem a kertemet- • • A zöldjéért bolondulok. tavasszal a fák rügyeiért nyáron a terebélyes lombjáért, az árnyakért és gyümölcséért. Sajnos már nem bírom a vele való munkát, de hanyagolni sincs lelkem. Ha meg nélküle maradnék, meghalnék attól... Töltött magának, a kelleténél hamarabb kiitta fenékig — Lehet hogy ez túlzás már nálam — folytatta —, talán attól van. hogy legénykoromban. s még később is vagy tíz évig el voltam tiltva a szép növénytőt ettől a szép munkától. Apám volt az úr. s amit az parancsolt— Apám — aiai, az volt aztán az igazi kulák, Mózsi bácsi! Már megvolt a harmadik gyerekük, még mindig az ő házában, az ő udvarán raboskodtunk. egy ölnyit se akart rám iratai! „Minek az neked?” — „Fákat telepítenék” — mondom — „tes- tem-lelkem kívánja, az asz- szonyom is szeretné, s a család...’’ Megszidott... Csak akkor lett az enyém, ez a rész az apáméból, amikor bejöttek az oroszok. Építettem rá. fákat, s szőlőt telepítettem... Talán azért is olyan drága nekem. 5. Maga megérti ... Én így értettem: szabadulásának, boldogulásának emléke. jelképe ez a kert. — Emlékszem. Tatabányán szolgáltam, amikor meghallottam, hogy ide bejöttek az oroszok. Megszöktem, s elindultam hazafelé; Találkoztam egy baj társsal, az meg dunántúli volt, a frontról jött. s ment hazafelé.- Hová? — kérdezte. „Megkere- sem apámat” — mondtam én. El voltam szánva: ha most sem enyhül meg végzek vele! Node nagyon megszelídült már ő addigra— Minden földjét átirattá reánk. csakhogy őt ne írják be kuliknak... Építhettem, ültethettem.- S ezzel kezdődött a mese... — kiáltott rá hirtelen-hangosan nagy fiára. — Megteszed apádnak, hogy napjában vagy két órára hazakocsizol? ;.. Te értesz a fákhoz, velük nőttél fel. segítesz, hogy legalább amíg én élek, ne pusztuljon el? — Túlhangos volt a felszólítás, talán az ital is odahatott már. — Az nem olyan, egyszerű apukám — hímezett-hámo- zott Kálmi. — Hát akkor most mért jöttél el? El is mehetsz! — Kálmi a mellette ülő feleségére nézett: elmenjek-e azonnal, vagy még várjak valamennyit; — Hát segítek én, apuka, segítek — ajánlkozott Jolán —, úgyis elválok.- és itthon maradok. — Te?... Mit tudsz te? Nem elég az, hogy megismered, melyik a pármen és melyik a batul. de tudni kell. mit kíván mindegyik. A növény szavát érteni kell, még ha néma is! — Sanyi is. ugyebár, eljő- vöget maid. megtanít, — mondta Jolán s a vele szem- benülő bajuszkás vendégre nézett. Az öreg Is arra fordult kíváncsian, mintha csak most értesülne a vendég jelenlétéről. Sokáig hallgatva nézte, lélegzete mind hallha- tóbbá lett. A feleségéhez fordult őt kérdezte, miközben az asztalra csapott: — De miért is ül ez a lotyó a nyakunkon, s mért szól bele... — Szóval én is elmehetek? — vágott közbe Jolán. — El!.:. De mindjárt! Majd Kálmi elvisz a kocsijával. A férjedhez! Igen! — s miközben lánya és fia, menye távoztak, a vendéghez szólt epésen: — Téged nem űzlek el... Vendég vagy, tölts magadnak, ha akarsz. De távozott a vendég és kiódalogtak a többiek is: Csak a háziasszony maradt velünk. Magam is a kalapom után nyúltam, de a házigazda nem engedett. Szódát ser- centett a borához. Félve ivott, mint akiben már kitörésre vár a kártevő ördög. Nehéz lélegzettel, mintha valamit emelne közben, mondta maga elé: — Ez a mese vége. Mózsi bácsi... — És egy más mesének a kezdete — szóltam, — Minden vég valami másnak a kezdete. — ö kapva kapott ezen: — Igen!... És VSm is egy ember, aki mást kezdhetne vele.«. Láttam a munkáját™. — Az elnök mondta, hogy megvenné a téesz a hátulsó részt — emlékeztette a felesége felélénkülve. — Azt mondja, az én fáim régimódiak, el vannak kényeztetve. szeszélyesek meg igen magasak, nincs aki olyan magasról leszedje -. Nem! Nem adom oda az én büszkeségemet... Másra gondolok;.. De... — Feleségére nézett. — Leköptük, elharagítottuk ... S nem mozdul a szájam, hogy visszagörbítse azt amit elgörbített... — Táncsak nem azt a rongyost gondolod?! — ijedt fel az asszony. — Rongyos huligán— — Mindenki előtt gyalá- zott minket— — Gyalázott De láttam a munkáját! — mondta fe- lémfordulva. — Még nem volt a vőnk. A Kálmi lakását vasalta, a kutat szerelte... Megnézheti azt a munkát:.« A nehéz pumpát tízszer is beemelte, százszor is beemelte volna, hogy pontosan álljon— Aki a munkát így szereti, az a szépet is szereti, az igazi ember— Felállt körülnézett mintha valamit keresne: arcán, szemében valami különös mindenrekész elszántság fénylett. Mit is csinálna, ha amit keres, megtalálná — forgott bennem a kérdés. — Széjjelveme mindent házát családját hogy bejöhessen az az „igazi ember”. — Befogadnám— Családjából is családot csinálnék... De ez sose lesz meg— Akkor pedig magam vágatom ki a kertemet és magam is odafekszem.Engem sem tartóztatott tovább. Felesége kísért ki. — Ne tessék komolyan venni! — mondta. — Mindig ilyen, amikor többet ivott egy cseppet s az italt megutálja— Adam Ptislojict Csillagot vettem Reggel A zsibvásáron Csillagképet Vettem magamnak. _ I Vettem magamnak Égy darabka eget És négy csillagot Valahol a mennyboíton Or támadt — Sorra beleszédültek Abba a szentek. A csillagok meg Továbbra is a világegyetem Harmatvizében keltek) Felagattam őket Szobám mennyezetére Éppolyan rendben Mint az égen. De visszaszSkdSstek A sötét padlásra. A sötét padlásra ■ —— És a kopár égre. Bényei József: ALKALOM Tavaszok, nyarak és ködök kristály-havak, harmincszor forduló örök élet-darab, asszonyok édes illata, könyvekbe zárt, egyetemessé nőtt haza, ember, világ, tér és idő, mit két karom átérhetett. Vissza nem térő alkalom, hogy élhetek. Pardi Anna: Balatoni este Hálók barbár idegzetén vízből merül fel a balatoni este s hullámok ütem sorain a hallható nyár zenéje egy-egy hang mint évek átlaga súlyos szél lesz, váll elfordulva, szó feledve, mögéje préselve arcok és érvek s egymagasságban velük a kifáradó lélek s különös körvonalak futó árnyaiban múlhatatlan múlton, halálos vizű parton rögzítődik a pillanat, s visszhangja akkora mint halandó szónak a halhatatlan. MŰSZAKI HIBA M ár senki sem kérdezte, hogyan szalad a Skoda. Elmaradtak a tréfák is. Nem cukkolták, hogy mellette alszik a garázsban, hogy nem bír majd a nőkkel ezután. Mert nőkkel a megrögzött agglegényeket lehet igazán ugratni, különösen az ilyen Mezei-féléket... Vasárnap természetesen kocsival ment a sógorékhoz- Egyenként akarta vinni őket. de Lajos kinevette. Azt mondta, ilyen vékonydongá- jú emberekből akár hatot is vihet egy bejáratás kocsi. Végül csak megsértődtek, — mert figyelmeztetni merte Lalikát, nehogy lecsöpögtes- se a huzatot fagylalttal. Sötétedés élőt indult haza Az állomás előtt sorompót kapott. Elrobogott a személy, lassan emelkedni kezdett a kerítés. Megvárta míg teljesen felhúzzák, aztán indított. Halk duruzsolással billent át a kocsi a kis emelkedőn. Szőke teltkarcsú asszony lépett elé az úton. Intett neki. — A városba? — Igen. — Lekéstem ezt az átkozott járatot. — Tessék parancsolni! A kosarat talán hátra... kegyed pedig... ó, nagyon örülök... Előbb érünk, mint a vonat! — Üj a kocsi? — Egy hete kaptam meg. De régóta vezetek, nyugodtan rám bízhatja magát, asszonyom... Minthogy János a világért sem akart pénzt elfogadni a fuvarért, s egyébként is kiderült, hogy az asszonyka éppen a szemben lévő ház har- badik emeletén lakik, legegyszerűbbnek látszott egy szerény vacsorával honorálni a szívességet. — Bizonyára valami hit- lyány kis vacsorát készítene — mondta az asszonyka. — Mert o férfiak csak akkor igényesek, ha más készít nekik. Én ugyanis férjnél vagyok — sajnos. Bár talán nem helyes, hogy panaszkodom... nem rossz ember a férjem. Kalauz. Most is szolgálatban van... Hajnali háromkor gondolt arra először Mezei János, az áruház reszortfelelőse, hogy talán haza is kellene mennie. — Ugyan, kis butám... — dünnyögte az asszony. — A kalauz bácsi kilenckor érkezik. Ráérsz nyolckor elmenni. — Hétkor nyitunk. A kollégák a • jókedvet, a szokatlan előzékenységet, a vidám fütyörészést mind- mind a Skoda számlájára írták. Két hónap múltán is a kocsit irigyelték. Azt hitték, a dióbarna volán, az üvegen sétáló ablaktörlő az, almazöld motorház-tető lebeg János szeme előtt amikor ré- veteg mosollyal kibámul a kirakatablakom. Pedig Ibolya hangja, kis- lányos dünnyögése kapcsolta ki időnként az agyát. A kapcsoló! Micsoda ötlet! Ibolya egy zseni! Ez nem jutott volna eszébe, A férj este hétkor távozik ha szolgálatba megy. Vonatra azonban csak nyolctízkor száll. Fél kilencig tehát várni kell. Hátha cserél valakivel, vagy más vonalra irányítják, s csak reggel kell beállnia. Fél kilenckor János kiáll az erkélyre, s figyeli Ibo- lyáék fürdőszobájának ablakát. Ha felgyullad a villany, egy másodperc múlva újra elalszik, akkor indulhat. Ha háromszor-négyszer gyullad és alszik egymás után, akkor veszély van, otthon a férj. A múlt héten is volt ilyen eset. Valóban fontos az előrelátás. Ibolya negyedkor feltette a krumplit. Barátfülét rendelt János. Azt pedig nem lehet felfújni. Anti már nem jöhet, ezóta már elindult. — Kiöntöm én a konyakot is. Csak emelnem kell János elé, ha belép! s a kávé is... hadd főjjön! Tiz perc múlva fél... Pamparapammj Jesszu- som! Ez Anti! Egy rövid csengetés! Es próbálja a kulcsot! — Reggel megyek a hat- hu szonnégyessel." Mi ez? Kétszer vacsorázol? — Tudod, úgy... — Csend! Hát idefigyelj! Hányra jön? — Kicsoda? — Azt akarom tudni én is! Hányra jön? Halljam! — ’Nem jön senki! Ha te nem hiszel nekem, hat ülj ide az előszobába a baltával, vagy a konyhakéssel... te bolond! — Hova mégy? — Kezet mosni! Alig találta a kttpcsolőti Már görbítette az ujjait, hogy egymásután öt-hat gyors kapcsolással jelezzen a túlsó erkélyre: most aztán igazán vagy a veszély, szerelmem! Csak most ne mozdulj! Egy... Aztán semmi. Üres kattanások. Hiába rázta, cibálta, ütötte, nem gyulladt többször. Az égő egyet villant, halkan pattant benne valami, aztán elsötétült... „Mi lesz itt?" Mezei János három nap múlva nézett be az üzletbe. Bal szemét nem láthatták a kollégák a nagy kék folttól. Arcán ragasztások fehérlettek. Jobb fülét is kötés tartotta bal lábára erősen biccentett. — Mi történt, komám? Karambol? — kapták körül mindannyian. — Semmiség — legyintett. — Műszaki hiba... Nem tudta, hogy igazat mondott. Annus József KAHÁNA MÓZES: A mese vége Zógony Rudolf: EMLÉK Parttalan sztyeppéit ösvényein bolyongtál míg lábadat befonta az út s elnyelt a kert virágzó illata lombok rezgő függönyét magadra húztad duzzadtál érett almád parázs-burka mögött téptem gyümölcseidből s míg kúsztam lendültem az ágak karjain nem láttam hogy megrándult az út jel indult végigkígyózott a fák tövén s lehulló lélegzeted magával ölelte kutattalak magvak csíráiban levelek zúgásába túrtam hasztalan ,, hiába kereslek a sziklás hegytetőről elnyeltek a fű hullámai.
